1 év.

Nos tegnap volt egy éve, hogy elkezdtem a cabin crew tanfolyamot Pozsonyban. Repül az idő mi?? Szinte el sem hiszem!
Őrült egy év volt és egy percét sem bántam meg, annyi jó dolog történt! Annyi jófej embert ismertem meg és annyit nevettem és utaztam és a magam lábán álltam (többnyire) és ez nagyon jó érzés! Érdekes, hogy csak mostanában kezdtem el igazán jól érezni magam, igazán elememben!
Az élet még is csak szép!

Húsvét.

ISmét egy hetes némaság után jelentkezem kedves olvasóim!

Hétfő este átjött Jamie, voltunk az orange Treeben sokat beszélgettünk, aranyos volt, jól elvoltunk. Felhánytorgatta, hogy már nem írok neki annyi smst mint régebben, aszittem a pofám leszakad.
Másnap délután napoztunk kicsit a kertben, aztán ő lelépett foci meccset nézni, mi pedig itthon bbq-t csaptunk, megjelentek Ákosék meg J. is visszajött Tommal. Elvoltunk, sokat röhögtünk, meg zabáltunk.
Az utána következő oof napokon emlékeim szerint nem sok mindent csináltam, Pénteken hajnalban azonban nekikezstem az eddigi karrierem egyik legdurvább hetének. Iniciálva egy gyilok Girona-Bergamoval. Ramón -az idebeteg no1 - kivetette velem a pirszinget -megint -a nap közepén. persze halálra idegrpoztam magam, hogy összeforr a lyuk, ami meg is történt, úgyhogy nagyjából óránként nyomultam a wc-re átdöfködni a nyelvemet, ami a legkevésbé sem volt kellemes. 6 után értem haza, este átmentem Sándorékhoz sütögetni, nem volt rossz, elvoltunk, viszont ott jutott eszembe, hogy a pirszinget elfelejtettem visszarakni.. Basszus, bájbáj pirszing. Tízre hazaértem, fél óráig műtöttem a nyelvem, szerencsére sikerrel, majd azonnal lefeküdtem aludni.
23.04 perckor arra ébredtem, hogy Patrick VÁLLALHATATLAN állapotban ordít a szobámban, atomra bekúrázva. Azt nem tudom hogyan baszott be annyira és hol, főleg hogy másnap együtt mentünk dolgozni. Nagy nehezen sikerült kipaterolni, majd visszaaludtam, de reggel úgy ébredtem mint akit kihánytak és kiszartak egyszerre. 4-kor randiztam Paddyvel a ház előtt, elsétáltunk a buszmegállóba, majd irány a crew room. No2 voltam, Carly no1, Dalma meg Tomi (a magyar párocska) meg a maradék. Szar egy nap volt, hullafáradtak voltunk, Tomi egy balfasz, Dalma meg kurva sokat beszél.
Reus-Girona, megint 4 darab 2 órás szektor, halál. Mikor hazavonszoltam magam, szó szerint nem futotta másra, csak hogy pizsamára cseréljek és be az ágyba, fél 7-kor. Ma reggel negyed 5.kor ébredtem, körülbelül ugyanabban a pozícióban mint ahogyan befeküdtem. Felöltözés és huss dolgozni. Ma egy üdítő két szektoros Las Palmast toltam, újfent no2-ként, igazán pihentető volt. Landoláskor Jamie "Happy easter!" üzenete várt a telefonomon, ami felvidított és kis sokkot is kaptam, hogy húsvét van, teljesen elfeledkeztem róla. 6 körül értem haza, mist relaksz meg hajmosás aztán holnap letolom a hetem utolso napját Girona-Carcassone-t. Mert imádjuk Gironát..

Egy átlagos este.

Tegnap délután átjött Aimée, dumáltunk kicsit, mesélt az új paskójáról, Jordanről, én is up-dateltem Jamieről, aztán fogtuk magunkat és átmentünk Aiméehez elkészülni. Tv-ztünk, röhögtünk miközben A. csinálta a hajamat, vadul sminkeltünk, meg a holnaputánt néztük. Jó este volt, sokat röhögtünk meg lelkiztünk is, nagyon bírom Aiméet.
10-kor elindultunk Patrickért a reptérre, elszáguldottunk hozzájuk. A lakótársai éppen tábortüzeztek a hátsó kertben. A következő látvány fogadott érkezésünkkor: Paddy Luke nevű lakótársa egy lángszóróval rohangált körbe, két másik tag mindent - MINDENT - a mágylára hajigáltak ami a kezük ügyébe akadt. Ahogy kiléptünk egy vad robbanás üdvözítette a hangulatot, a máglya így osztódott és a nagy mellé már két kicsi máglya is került. Bemenekültünk a konyhába és iszogatni kezdtünk. Éppen indulásra készen állt kis csapatunk, amikor megjött a rendőrség, majd a nyomukban a tűzoltók (a rendőrtiszt úr halkan kacagva közölte a tűzoltóval, hogy "biggest waste of my time, only drunk people throwing cans on fire").
A revolutionsben azonnal a táncparkettre dobtuk magunkat, Paddy mérhetetlenül bebaszott és kezelhetetlenné vált. Szegény Aimée épp Jordannal volt elfoglalva, de szétstresszelte magát hogy Patrick valami hülyeséget csinál, mindeközben -multitasking- Jordan haverjával próbált meg összehozni aki állítólag halálosan odavolt értem, amit úgy nyílvánított ki, hogy nem szólt hozzám (akkor sem amikor ketten voltunk), illetve nem tudom, hogy tánctudásával mért próbált meg elkápráztatni, mert szerintem egy herélt lajhárban több mozgáskoordináció van, de nem ítélkezem.
A kertben próbáltam nyugodt körülmények között elszívni egy cigit, amikor megjelent "Darren", aki 3 percig konstans a pofámba üvöltött, hogy STOP BEING SO LOVELY, OMÁJGÁÁÁSSS, lehúzott egy cigire, telefonszámot követelt, majd bemenekültem a többiekhez. Patricket nem lehetett elrángatni a bártól, egyre csak rendelte a sotokat, majd eltűnt, fél óra múlva megkerült, ha lehet még vállalhatatlanabb állapotban. Aimée már a sírás szélén állt, hogy mért történik mindig ez, úgyhogy fogtam P.-t és kirángattam a Revzből. Egyfolytában azt hajtogattam, hogy Aimée már rég hazament, bevittem a hamburgereshez, ahol Patrick egyszerre folytatott párbeszédet a jelenlévők mind a 17 tagjával, leült a földre és mérhetetlen mennyiségű kaját akart rendelni.. Gyorsan kirohantunk felmarva a szajrét, taxi és irány haza.
Szószerint be kellett tuszkolnom az ágyba, az összes szobába be akart nyitni, és orális szexet végrehajtani a bent tartózkodókon, mire négykézláb sikerült felhúznom az emeletre. Elkúszott wcre én meg kimenekültem a házból és irány az ágy.
Jó kis este volt.

Angol időjárás.

Elmentem a boltba, szakadt rólam a víz mire hazaértem olyan meleg volt. Hát mondom kicsillelek a kertbe egy Lolitával, beborult.
Elkezdtem nézni a Felolvasót, hét ágra ragyogott a nap, de nem akartam félbehagyni a filmet, megvártam amíg vége lett. Lemegyek a kertbe a könyvvel meg a pokróccal, majd befagyok olyan cidri van, nap sehol.
Kösz.

A Magány.

Mindig úgy éreztem, hogy egyedül jó. Nem.
Hogy egyedül lenni a legjobb.
Hallgatni a sietős gondolatokat keresztülnyargalni a fejemben, arra figyelni, hogy mi történik bennem - ez a legjobb dolog.
Valahogy mégsem ismertem meg magam, annyi minden van amivel kapcsolatban bizonytalan vagyok.
Annyi minden van amit nem tudok magamról és ez viszont rémisztő.
Mit gondolok erről, mit gondolok arról, mi a véleményem?
Miért érzem úgy, hogy mielőtt kiállnék, megerősítésre, másodvéleményre van szükségem?
Ez valószínű betudható a féktelen önbizalomhiánynak, amit hamis magabiztosság és beképzeltség/önteltség mögé rejtek, ezért akik nem ismernek igazán azt hiszik kúl és erős jellem vagyok.

Nem futok a busz után, mert félek, hogy akik már rajta ülnek lenéznének.

Azért jó egyedül, mert biztonságos. Nincs senki aki lenézne, aki bírálna, aki negatív véleményt mondana. Csak én, magamba fojtva a rosszat, csak én, mindig a pozitívra koncentrálva.

Nem élem meg a kudarcot, nem veszek tudomást a létezéséről. Nincs megbánás.

A barátaim gyönyörűek. Okosak és szépek. Talán tudat alatt választom ki mindig a legszebb lányt társamul, vagy szándékosan? Felsorolhatnám a nevüket, de tudjátok kik vagytok.

A sikert sem ismerem, ha jön örülök, ha nem, nem.

A magány biztonság, a magány meleg és fényes, a magány tökély. Nem foglalkozom senkivel, így velem és a hibáimmal sem foglalkozik senki. Biztonság.

Nem félek semmitől, mert a legrosszabb ami jöhet az a halál. Megnyugtató. A halál mindig ott lebeg mint válasz.

Néha egész nap ágyban maradok, mert fáj kikelni a hidegbe, a valóságba. Jobb egyedül a takaró alatt.

Kettő helyett is elég jó arc vagyok. Magamnak, nem a világnak.

Egyedül, egyedül, egyedül. Egyedül a legjobb, ez zakatol a fejemben naphosszat.

Let's get clinical.

Tegnapelőtt megírtam a világ legosszabb bejegyzését de sajnos csak akkor vettem észre hogy nincs bedugva a töltő, amikor elsötétült a kép és elszállt az egész.
A nagy újdonságok: lett egy nyuszink, nagyon édes. Igazából Eva akarta a nyulat, aki Miguelé volt előzőleg. Én tb nem voltam elájulva az ötlettől, de annyira aranyos, meg kell zabálni!
Jamievel végül is rendeztük a dolgot, ezen a héten minden nap találkoztunk, nagyon jól kijövünk és nagyon édes.
Ezért gondolhatjátok, hogy hidegzuhanyként ért amikor végül is közölte, hogy nem akar semmi komolyat.. Íme a történet:
Csillelünk a kertben a szánsájnban, beszélgetünk. Kérdezem "szereted velem tölteni, az idődet?" ő "persze, mi másért jönnék át folyton". én "jogos". 2 mp szünet, ő "as long as it doesn't get serious".. én megsemmisülten ülök, reméltem nem ült ki túlságosan az arcomra az iszony ami átjárt.. kérdezi 2 perc múlva " most morcos vagy?" én "nem, csak gondolkodom azon amit mondtál", kérdezi mit gondolok. mondom nem tudom, csak hogy azt hittem, hogy haladunk valamerre, bizonyos irányba. ő erre 15-18 éves kpráig nagyon komoly barátnője volt és azt nem akarja a közeljövőben. én mondom pontosan tudom mire gondol. azt már nem tettem hozzá, hogy egészen addig én is így gondoltam, amíg meg nem ismertem. na most mi legyen? az eszemre hallgassak és fejezzem be amíg még érzelmileg nem vagyok teljesen bevonódva, vagy a szívemre és reménytelenül várjak, hátha belémszeret és hajlandó komolyan venni..?
Hétfőn találkozunk legközelebb. Akkor azzal fogok indítani, hogy előszőr megkérem, hogy definiálja a "komoly" fogalmát, mert szerintem egy 5 hetes "kapcsolat" ennél nem lehet komolyabb, mint amit mi nyomunk. Ha pedig ez azt jelenti, hogy szabadon szeretne kefélgetni jobbra balra, hát legyen, akkor majd én eldöntöm, hogy nekem ez így jó-e. Illetve persze, hogy nem jó, úgyhogy.
Meglátjuk.

Mardy Bum.

Hétfő délután átjött Jamie, elmentünk az Orange Tree-be Zsanival, sokat sztoriztunk meg nevettünk. Másnap kettesben elmentünk Leicesterbe, sétáltunk a belvárosban, vásárolgattunk, elvitt a régi bírósági épületbe ahol körbe lehet járni és tök érdekes, este a Ghána-Angliát néztük meg lasagnét csináltam. Hát inkább főzelékre hasonlított mint lasagnéra, de J. teljesen odavolt, hogy milyen fincsi és jaj dejó, aztán a True Blood 3. évadján bealudtunk. Másnap mennie kellett dolgozni, nekem csütörtökig semmi dolgom nem volt, amikor is egy Marrakesht csináltam. Borzasztó volt, az utasok iszonyatosan civilizálatlanok és bunkók voltak, állatira kivoltam a nap végére, de lementem meló után a Revolutionsbe, ahol Jamie és haverja Tom buliztak. Ők már eléggé kivoltak, én meg színjózan voltam. Tánciztunk kicsit, aztán J. eltűnt 20 percre a klotyóra. Tom aranyos volt, elkezdett magyarázni, hogy Jamie mennyire kedvel és hogy milyen jók vagyunk együtt. Végül is egész korán távoztunk, de még dumáltunk kicsit hármasban az utcán, Tom elkezdett magyarázni, hogy "most akkor jártok? Tökre járnotok kéne!", ááá mindketten zavarban voltunk, pedig őszintén szólva már engem is eléggé nyomaszt a kérdés, hogy mi van. Végül T. lelépett, mi meg hazajöttünk hozzám. A kertben még lecsúszott 2 sör, közben beszélgettünk és J. aranyosakat mondott, hogy amint meglátott a Revzben teljesen elájult és én voltam a "sexiest person on the dancefloor" és hasonlók..
Reggel elmentünk vásárolni kaját, sokat nevettünk, összebújva tévéztünk, délután pedig mennie kellett dolgozni. Felfedeztük, hogy kb a házunk elől megy busz Rothelyba (ahol ő lakik), de ettől függetlenül bekísért a belvárosba, amit nagyon is díjaztam, csókkal váltunk el, hogy nem sokára találkozunk.
Én este találkoztam Aimée-vel, az ír barátnőmmel, aki már nem ryanaires de még Lafbrában lakik. Elmentünk felszedni a barátnőjét, Denise-t, aki este érkezett Dublinból és Patrick Bogie-t aki 2 napja tért meg hozzánk Barcelonából. 4-esben fergeteges partit csaptunk, J-vel smseztem kicsit, aztán hajnalok hajnalán hazasétáltam a buliból. Másnap Palmára repültünk, nagyon jó nap volt, Veve, Joanna, én és egy Sumanpreet nevű indiai lány, aki már 2 éve a cégnél van, de eddig Stanstedben és Madridban volt bázisolva, most jött hozzánk. Nagyon aranyos és érdekes lány, mesélt kicsit az ő kúltúrájukról (ő már angliában született ugyan, de egy csomó indiai hagyományt követnek), hogy például valószínűleg "arranged marriage"-e lesz, meg ilyesmik.
Csalódottan konstatáltam, hogy J. egész nap nem írt, de gondoltam biztosan bulizik, vagy ilyesmi. Sajnos a paranoiám viszont tetőfokra hágott a mai napon, mert egészen mostanáig nem írt.. Szerencsére a napot Aimée-ékkel töltöttem, addig röhögtünk zokogva amiíg a six pack ki nem nőtt a hasunkra, legendás egy délután volt.
Most próbálok aludni de nem megy, folyton J. jár a fejemben és hogy hol rontottam el.