Saudades.

A múl hét alatt több impulzus is ért, amely miatt rámtört az erős száudádzsi, a hiány az elvágyódás az otthon iránt..
Először is Dani megkapta a képeslapot amit küldtem neki, pontosan egy nappal a névnapja előtt, ami egyáltalán nem volt kitervelve, de a sors egész jól megrendezte a dolgot, ennek örömére beszélgettünk sokat.
Aztán tesóm küldött 3 videót Csaniról, meg a mohácsi hétvégéjükről, ami különösen szívszorító volt, mert újra elfogott az a tehetetlen szomorúság, hogy annyi mindenről lemaradok kedvenc kishaverommal kapcsolatban, ami már csak azért is nehéz, mert az első évében minden héten, majdnem minden nap ott voltam, midnenről tudtam, nagyon szerettük egymást, most meg lemaradok a legjobb sztorikról és rettegek, hogy Csaninak már csak egy fénykép meg egy skype képernyő vagyok :(
Aztán pár napja Tibi elment egy hónapra Szíriába ásogatni, előtte való nap pedig beszéltünk egy jó fél órát skype-on, ami nagyon jó volt, csevegtünk, midnenkit végigsoroltunk és nevetgéltünk.
Végül pedig a legészbontóbb hír!!! Papp Kinga barátnőmet, akivel gimiben elválaszthatatlanok voltunk (lélekben még most is) eljegyezte Leo, a topcsávója, a romantik nyaralásuk alatt. Erről még túl sok részletet nem tudok, mindenesetre mindahányan bezokogtunk, ki-ki konstatálta, hogy megvénültünk és elkezdődött a lavina, rajtunk a sor, hogy lassan mindenki férjhez menjen meg hasonló baromságok. Ez is eszembe juttatta azt a jó gimis korszakot. 6 év (!) távlatából, bár biztosan voltak nehéz idők és szar napok, de valahogy most már csak a sok röhögésre, a legendás sztorikra, az arcnyúlasztó osztálykirándulásokra, a szerenádra, a tráncpróbákra és arra az összetartásra és szeretetre emlékszem ami jellemezte (főleg utolsó évben) az osztályt. Már csak az utolsó fél év miatt megírta végigszenvedni az előtte lévő 5 és felet, mert annak midnen napja varázslatos volt, a tanulással (?) és a stresszel együtt is. Azt hiszem azt az utolsó napot az RMG-ben soha nem felejti egyikünk sem. Azokat az életre szóló barátságokat pedig mindig dicsőíteni fogom és hálás vagyok, hogy bár "a sors keze közbeszólt" és szétszórt minket a szél, ugyanolyan acélerősek maradtak mint amilyenek elváláskor voltak. Anélkül a hat rmg-s év nélkül nem az lennék aki vagyok és jó pár gyönyörű és csodálatos baráttal kevesebb.




Kingával Korfun, 2005 júliusában, érettségi után <3

Romantik

Kedden hoaazú idő óta a legjobb estém volt Jamie-vel.
Az egész úgy kezdődött, hogy előtte meg kellett reguláznom kicsit, miután ígérete ellenére nem tett úgy, ahogy megbeszéltük, de bocsánatot kért, canossát járt, úgyhogy fátylat rá.
Kedd este 7 körül jött át, dumáltunk kicsit, aztán megnéztük a Brüno című opuszt (csak erős idegzetűeknek). Film után elmentünk a kedves chip shopomba kajáért, megvacsiztunk fincsit. CSomót dumáltunk és olyan érdekes dolgok hagyták el a száját, hogy "ó én mért Aimee-vel akarok nyaralni menni, mért nem vele" és hasonlók, aamin eléggé meglepődtem, közben nagyon bújós-simizős-cirógatós hangulatban volt, aminek mégjobban örültem és remélem, hogy ezt a jószokását megtartja.
Reggel mennie kellett dolgozni, úgyhogy nem sokat romantikáztunk, de amikor felébredtem, még mindig átölelt :) (ez undorító, ez a nyáladzás, bocs..)
Jajjjj denehéz az élet!!!!!

Vasárnap.

Egy átlagos vasárnap úgy telik minálunk, hogy Aimee lakásában fetrengve tv-t nézünk és ortályozva röhögünk egész nap. Ma ezt megbrillíroztuk azzal, hogy elmentünk megnézni a HP-t, a lafbrai cinemába, ami a világ legszarabb mozija. Állati jól szórakoztunk, sírtunk-nevettünk, uténa vásároltunk, majd Aimee és én (Paddy elment dolgozni) a Nemo nyomábant néztük délután és Jordanről (a csávójáról) beszélgettünk. Az este úgy ért véget, hogy míg én a Twilightot néztem Aimee Jordannal ortályozott a telefonba, utána meg hazajöttem bebújni a vadiúj ágyneműhuzat alá.
Elkezdtem nézni a 24-et, nem rossz, de annyira még nem esett le az állam, mint amennyire mások felkészítettek rá. Mostanában rengeteg filmet megnéztem az egészen szeméttől (Beastly) a magasfokú minőségig (Bergman - Persona). Szívesen várom filmajánlataitokat, egy-egy unalmas hsby alkalmával mindenre kapható vagyok! x

Story of the week.

Oké, szóval tegnap sikerült bebaszcsizni, baromi másnaposan ébredtem fel, de aztán a következő szori ráébresztett, hogy én még szárazon megúsztam :D

Tehát Aimee két legjobb barátnője, Denise és Ciara (ejtsd Kíra) elmentek nyaralni Thaiföldre, tegnap leitták magukat mint a disznó, majd elsétáltak egy tetkó szalon előtt. Reggel homályos képekkel a fejükben ébredtek fel, Ciara érzékelt némi égető fájdalmat a vádliján, majd shock terrorban realizálta, hogy EGY KIBASZOTT MIKE TYSON VAN A VÁDLIJÁRA TETOVÁLVA!!!! Beszarok! Gyanítjuk, hogy Mike Tyson tetkóját akarta volna magára varratni, amolyan Másnaposok sztájl, de kommunikációs válságba ütközhettek és a tetkós faszi félreérthette a dolgot és magát Mike Tysont varrta fel.. de a lányok alig emlékeznek bármire is a tegnapból.
AKi ezt a sztorit megfejeli annak fizetek egy vodka-lemonade-et!

Made for eachother chitchat.

Nos azt kell mondjam a nagybeszélgetés sokkal jobban sikerült, mint amire számítottam. Én már teljesen beletörődtem, hogy ez a búcsú és a vég, ehhez képest nem ez lett a végeredmény. Mind a ketten sokat magyaráztunk, ő megértett mindent amit amit mondtam és fogékony volt a dolgaimra. Sokat beszélt arról, hogy ilyen, meg olyan (lsd smsezésben nem világbajnok és mindig is ilyen volt). A lényeg ami a lényeg, legalábbis én azt raktam össze, hogy valóban nagyon kezsüelben nyomjuk, de egyikünk sem találkozgat mással, nem kettyinget félre és nem is akar és továbbra is együtt akarunk maradni, már amennyire ez "együttlevésnek" számít ami van. A végén csókkal váltunk el és még meg is megkérdezte, hogy az most oké-e, hogy ő elmegy a haverjaival bulizni. Persze, mondtam én, mennie is kell, hiszen szombat van. Erre sokkot kapott szerintem, nem hinném, hogy valaha bármilyen csajtól hallotta volna ezt a mondatot ezelőtt :)
Vasárnapról mára virradóra végre 13 órát aludtam, úgyhogy egy hét óta előszőr újra teljes értékű embernek érzem magam!
Aimeevel sokat lógtam mostanság, mert a csávója, Jordan elment Ibizára nyaralni és drága barátném meg van róla győződve, hogy 6 nővel csalja, ami nyílván egy baromság. Szóval az én feladatom szórakoztatni.
Egészen jó az idő, épp a kertben csillezek, jeee.
Veletek mivan? xxx

No future for you.

Csütörtök délután Patrickkel és az apukájával, Briannel elmentünk megnézni a házat. Nekem nagyon tetszik, ahogy belépünk ott van egy fogadó szoba, amit lehet ebédlőként használni, de akár hálószobává is átalakítható, utána jön a rendes nappali, onnan lehet felmenni az emeletre és onnan nyílik a konyha. A konyha nem túl fényes, de van mellette egy wc (ez fontos, a mostani házamban EGY darab wc van, a fürdőszobában) és innen nyílik a kert. Nem túl nagy, de pont megfelelő méretű, van benne szolid kertibútor, meg fészer, vagy minek hívják a shedet magyarul. Az emeleten van a fürdőszoba, kicsi, de takaros és odafent van a 3 hálószoba is. Egy hatalmas méretű, egy közepes és egy kicsi. A kis szoba sem kényelmetlenül kicsi, simán el lehet benne férni. Most már csak arra várunk, hogy az édzsensziék elintézzék a papírokat, meg hogy a bank intézze a mortgage-ot.
Tegnap Palmara repültünk, hosszú idő óta először no4 voltam, de egész jó kis nap volt. Utána ledőltem egy kicsit, aztán vacsit főztem Aimeenek, fincsi lett. Utána átmentünk hozzá, megnéztünk egy fos thrillert, ortályozva röhögtünk és korán lefeküdtünk. Most jöttem haza nemrég, délután jön Dzsémi. A rettegett nagybeszélgetés már elkerülhetetlen, mert hogy bebiztosítsam magam, előre bejelentettem a dolgot, így ha akarnám sem tudnám kikerülni a dolgot. De még rengeteg dolgom van, takarítok, mosok, satöbbi.
Szurkoljatok, hogy a házunkkal minden rendben legyen!! :)

My ma' told me when I was young.

Elég rosszul érzem magam, hogy ennyire elhanyagolom mostanában a blogolást, pedig lenne miről írni, de mostanában annyit dolgoztam és amikor lenne időm, akkor lusta vagyok nekiállni, de most megfogadtam, hogy végre újra komolyan fogom venni és minden héten legalább 2-3-szor írni fogok.
Nos itt sok tekintetben változatlan az élet, sokat repültem mostanában, hál Istennek. Úgy néz ki találtunk egy házat, amit nem csak bérelni fogunk, hanem Patrick megakarja venni a megtakarításából, meg persze felvesz rá hitelt meg miegyéb. Ez sok tekintetben hasznos, de például így Aimee-nek és nekem is többet kell költenünk, hiszen ki kell festeni, bútorokra lesz szükség, meg stb. Még semmi sem biztos, de remélem, hogy összejön mert nagyon szeretnék már innen elköltözni. Imádom ezt a házat is, de az hogy ennyire távol van mindentől, meg hogy nincs egy közös helyiség, ahol lehet csillelni az nagyon zavar.
Múlt pénteken végre eljutottam Leicesterbe (ejtsd LESZTAAAAA) bulizni. Aimee barátnője Denise - aki már nekem is barátnőm lett- átjött Dublinból látogatóba, úgyhogy mi 3-an, Patrick és Jordan, Aimee pasija átbuszoztuk bulizni egyet. Jó volt, Jordanbe mindenki szerelmes, mert olyan aranyos.
Jaime-vel a helyzet változatlan, ahogy már nagyjából mindenkinek bejelentettem a múltkor nem sikerült a beszélgetés, mert egy nyomoronc lekvár vagyok. Azóta mindketten sokat dolgoztunk, úgyhogy nem tudom mi lesz.. Egyelőre nem élem bele magam semmibe, ahogy esik úgy puffan.

Az időjárás meglehetősen random, hol ezer fok van, hol zuhog az eső.
Holnap fizu, már nagyon várom, végre egyenlítem tartozásaimat és atomspórolásba kezdek!!