November haze.

Nem fogok hazudni, bepánikoltam. Még 3 hétig vagyok itt és úgy érzem, hogy folyik ki a kezem közül az idő nekem meg rengeteg a dolgom.

Egyébként jól telnek a napok.
Péntek-szombaton is buliztunk, találkoztam a csajokkal (Mojz és Gyusz), nagyon jók voltunk, Mojzival nagyon ót beszélgettünk és a parti is csak a végére fordult kegyetlenül ergya féregpartivá. Hétvégén egyébként még egy-két portugálos arccal Miguel Castro Caldas drámáival foglalatoskodtunk, egyet le is fordítottunk, mert hétfőn az a38-on Miguel személyesen megjelent és Egressy Zoltánnal beszélgetett, egy páran a fordító gárdából meg főszervezősködtek, pl Bálint volt a moderátor, aki tavaly a Borcsival lakott mikor voltam Lisszabonban. Egressy Zoltán egyébként az egyik legismertebb magyar drámaíró napjainkban (azért nem írom, hogy legjobb, mert nem mernék szembe menni Tarlós Istvánnal aki szerint ez a jelző Csurja Istvánt illeti). Többek között Egressy írta a "Portugál" c. darabot, amit itthon több mint 10 éve folyamatosan játszanak országszerte. Az est az a38-on jól sikerült, bár Miguel nem egy színpadra termett sómen.. Ott volt Clara is, a lektorom, a végén együtt mentünk el kajálni a monetenegrói kajáldába a Blahán.
Kedden bementem az egyetlen órámra, ahol Miguel tartott előadást, ez egy fokkal izgibb volt, de azért így is a leglasabb másfél órája volt életemnek..
Suli után Zsófival elmentünk moziba megnézni a BREAKING DAWNT!!! amit Aimee nélkül kellett megnáznem de Zsófival is rrrrremekül szórakoztunk természetesen.
Én korán lefeküdtem és végre kialudtam magam mos pedig caphatok a véget nem érő házifeladatok seggére, boáá..

Mohács.

Szerdán a délután 5-ös busszal lejöttünk Borcsival Mohácsra. Az út 3 óra, sújtás.
Kis Intermezzoban hadd foglaljam össze a szreplőket:
Ugyebár Mohács, szülővárosom, Nagymamám itt él, Édesanyám is ideköltözött haza januárban. Anyukám "új" férje Pisti, ketten élnek egy egy gyönyörű kertes házban. Egyébként kettejük sztorija az egyik legszebb lávsztori amit valaha hallottam. Majd egyszer elmesélem. Anyukám két legjobb barátnője Szöszi (férje Laci) és Ági (férje Géza). Ágira anyukám mindig mondja is, hogy nekünk a tesómmal pótanyukánk, ahogy ő meg pótanyukája Ági fiainak (Andris és Gergő).
Intermezzo vége.

Szöszi és Laci jöttek el értünk a megállóba, de vacsorára semmiképp nem akartak maradni, úgyhogy csak négyesben (Anyu, Pisti, meg mi ketten) vacsiztunk, régi fotókat néztünk meg nosztalgiáztunk. Elég későn feküdtünk le és másnap, csütörtökön későn keltünk. Kábé délben reggeliztünk, közben a How i met your mother legújabb részeivel szórakoztattuk magunkat. Egy körül átballagtunk Nagyihoz, ott töltöttünk több mint 2 órát, végignéztük az összes fotóalbumot, Borcsit minden sztori érdekelte, nagyon jót beszélgettünk. Mami tökcuki volt és nagyon jól elbeszélgettünk, végül is csak azzal baszogatott, hogy kövér vagyok, de ehhez már hozzászoktunk, így erre is csak vidáman bólogatni tudtam :)
Később eljött értünk Géza és Gergő, felmentünk a szőlőbe, fincsi borokat kóstolgattunk, végül megállapodtunk egy rosénál és jót beszélgettünk, Géza katonákat csinált zsömléből és kolbászból, nagyon jól éreztük magunkat. Később jött Ági is, nagyon jót nevetgéltünk, sztoriztunk. KOrán mentünk haza, anyukám vacsit készített, de Ágiék sem maradtak, úgyhogy megint csak négyesben. ANyukám Borcsival színházól beszélgetett és Pistivel a Beatlesről, majd nyugovóra tértünk.
Mohács egyébként gyönyörűszép. Nekem olyan mint egy szanatórium. Ha teljesen egészségesen, józanul lefekszem, akkor is képes vagyok 10 órát végigaludni. És olyan jó a levegő. Imádom ezt a várost.

Második visszatérés a blogszférába.

Nos sajnálatos módon nem volt laptopom az elmúlt időszakban, így nem volt alkalmam blogot írni, pedig lett volna miről. Hajaj. Magyarországról hazatérvén Angliába, megtartottuk október 31-én a Halloween partájt, ami nagyon jól sikerült kisebb problémáktól eltekintve, midnenki jól érezte magát és négykézláb távozott a vendégsereg.
Majd jött a Kacsi meglátogatni, jókat zabáltunk és buliztunk, fajin kis 6 nap volt, egy londoni körtúrával megkoronázva, aminek igazi specialitása az volt, hogy két kávén kívül nem költöttünk semmit, mindenhova gyalog mentünk és kurva jó volt!
Most újfent itthon, Budapesten töltöm 5 hetes száműzetésem és egyébként elég jól érzem magam. Borcsival és Pecsivel lakom a Dob utcában, úgyhogy jó a társaság, Csaniért minden nap megyek a bölcsibe és utána játszunk, vettem új laptopot és az iskolai ügyeimet is intézem, ma pedig irány Mohács.
Más érdemlegesről nem tudok beszámolni, sajnálom is, hogy ezen eseményekről nem akkor számoltam be amikor zajlottak, úgy viccesebb lett volna, de mostantól igyekszem rendesen vezetni a blogot, mert már hiányzott a dolog.