2010. április 30., péntek

It's Friday

Mintegy másfél órát tanultam ímmel-ámmal a mai vizsgára.
A napunk úgy nézett ki, hogy megjelentünk, Paola fél 1-ig leadott újabb dolgokat, aztán gyors ebéd és tanulóidő 3-ig, aztán a vizsga. Baromi könnyű volt szerencsére, utána főleg Roberttel meg Cézárra toltam az ipart, nagyon jó fejek, jókat röhögtünk. Eva, akivel együtt leszünk East Midlandsben is nagyon cukíí.

Paola egyesével beszélte meg a vizsgaeredményét, nekem 97% lett, nagyon megdícsért, hogy jajde okos és érdeklődő vagyok, jól dolgozom csapatban estébé.
Aztán zúzás haza, Csilla hazahozott minket, most itthon üldögélek, jön majd a Pecsi nemsokára.
Hja felvettem Cézárt féjszen azt most atomra beflörtölt. Vagy csak nagyon barátságos.

I FOUGHT THE LAW AND THE LAW WON.
Mentem a Háliba ami egyébként teljesen máshogy nézett ki mint szokott és ott volt Zsófi (K.), épp Bite Gabival beszélgetett, annyira megörültünk egymásnak, hogy ugráltunk és elestünk, a földön fevkve nevettünk és boldogság. Megint nem jött akit látni akartam.
Aztán egyszercsak egy szlovák Tescoban voltam, ami kísértetiesen hasonlított a szegedi nagy Tescora, őrülten körömlakkot kerestem és rúzst, de csak göndörítő sampont találtam. De azt leakciózva.

2010. április 29., csütörtök

Back to Skool, baby

Tegnap könnyed vacsi után olvasgattam még kicsit a Lolitából, találtam is benne egy-két díjnyertes mondatot:

"Ő törte össze a szívemet. Te csak az életemet törted össze."

"Az utca túloldalán egy garázy így szólt álmában: Felálló, vad vágyak. Aztán kijavította magát: Fagyálló csapágyak."

"..néztem, néztem és olyan világosan tudtam, mint ahogyan tudom, meg fogok halni: jobban szeretem, mint bármit amit láttam, vagy valaha is elképzeltem a földön, vagy reméltem a földön túl."

"..aztán visszahúzom a pisztoly fitymáját és elélvezem a ránduló ravasz orgazmusát."



Reggel 3/4 7kor keltünk, ma a cuki lila h&m-es rucimat vettem fel, a kényelmesebbik magassarkúval. A csajok közül többen már vörös körmökkel és/vagy rúzsban érkeztek, a megfelelő konty-kompozícióval.

Fél9-től fél 6-ig toltuk az ipart, ezzel nem is untatnálak benneteket.

Két szomorú hír is ért minket, az egyik, hogy hazaküldték Danielát végleg a magassága miatt ami iszonyatosan unfair, mert az interjún azt mondták neki, ebből nem lehet probléma. Most meg persze nem fizetik neki vissza a pénzt. A másik rossz hr, hogy az Arcot is hazaküldték. Ugyanezen okokból (csak ő túl magas). Bye-bye sújtás öcsi :(

Egy óra ebéd szünetünk volt, meg 3, vagy max. 4 10 perces pipikakicigiszüni. Az oktatás színvonaláról egyelőre még nem nyilatkoznék, még csak első nap van. Paola jó fej, de kicsit érdekesen tanít, na mindegy, jövő héten többet fogunk tudni. Holnap délelőtt óra, aztán délután vizsga, ami ha nem sikerül kibasznak, ami azért eléggé rázós volna. Szerencsére a tanulnivaló nem valami egetrengető (kb 6-7oldalnyi jegyzet), még háromszor elolvasom aztán hello. Azért ennél a leglájtosabb vizsgáim is keményebbek voltak. Ami szívás, hogy 85% a kovetelmény, minden vizsgán, kivéve az utolsón, mert azon 90%..

Suli után jöttünk haza, lődörögtünk, vacsiztunk relaksz, cigi, miegyéb, aztán tanulás. A többiek kőkeményen nyomják én már csak lapozgatom (ezután a nagyképű pofázás után szép lesz, ha mégse sikerül :D)

Ja délután beszéltem Anyukámmal és tesómmal, meg Csanit probáltam bevadítani a webcamen, hátha produkál valamit, de már el is felejtett, pedig nem kéne elfelejteni, hogy ki a tanítómestere, aki megtanította a tapsi-tapsi illetve tinci-tánci művészetére és hogy hogyan kell teljesen egyedül lemészni egy kanapéról.. hálátlan kölykök..

Holnap hazasújtunk suli után, aztán úgy néz ki szombaton irány Szeged. Mennyire cink, hogy már 2 búcsúbulim volt azzal a felkiáltással, hogy soha többet nem jövök haza srácok ??? Na mindegy, lesz majális meg mindenféle földi jó, azt meg nagyjából eddig is leszartam, hogy mit gondolnak mások :) Ennél többször úgysem fogok hazamenni. (= jövő héten háli? ;))

Remélem ma is valami egetrengető faszságot álmodok majd. Nembaj, majd Mojzibaba megfejtegeti nekem őket. Napközben úgyse nagyon van időm gondolkodni meg feldolgozni bizonyos dolgokat, biztosan azért van ez, mert az agyam nem tudja mi van. (Kinga?:))
Nem tudom mikor lesznek fotók, mert nekem nincsen fényképezőm, de majd, ha a szobatársak csinálnak, akkor azokat felteszem.

Ha már tegnap írtam Nikiről és Enikőről, az unokatestvérekről, ma is írok valakikről. Mondjuk Robertről és Cézárról (asszem a rendes neve Cezary de mi csak, idézem "Szízör"-nek szólítjuk). Robert prágai, nagyon jó fej, 3 évig élt ausztráliában, jó a humora. Cézárral itt laknak a folyosónkon (enyhe Dánia flashback..?). Cézár is jófej, lengyel, kicsit túlbuzgó, skót akcentussal (hilarrrriusz). Mindketten jópofák, tipikus elsőpados osztálybohócok. Szerintem bírom őket.
Apám agglegényházában (!) voltunk Pötivel és a hálószobában ültünk az ágy támláján és a csillagokat néztük mert a tető üvegből volt. Szép volt és megnyugtató. Egyszercsak megjelent Tibi anyukája akit valamilyen okból kifolyólag Szilvinek hívtak, meg Tomi. Szilvi mindenáron el akarta vinni a plüssállatokat, hogy Tominak legyen mivel játszania. Én nem akartam odadni, mert apa tőlem kapta a plüssállatokat, hogy ne legyen egyedül. De mégis elvitték őket. Nagyon szomorú voltam, de másnakp mennünk kellett Zsófiékhoz (Kiss), ebédelni, ahol mindenki ott volt, folyamatosan érkeztek az ismerősök, de én csak egy valakit akartam látni, de nem jött el.

2010. április 28., szerda

Dansk Folkeparti - Seriously?!

Teljesen más téma, de most kaptam ezt a videót Annától és mélyen megrendültem. Nem hittem hogy ennyire fostos a helyzet.. Kérlek nézzétek meg!

http://www.loever.dk/open-letter.php

Guys in Suits

Bőőőh.

Mivel tegnap este nagyon későn értünk haza, már nem volt időn lezúzni a fitnessbe, pedig nagyon akartunk menni (KOMOLYAN), helyette megvacsiztunk, meg neteztünk meg csacsogtunk, szokásos csajos dolgok.Ez egy kicsit cinkes a szobával, hogy a konyhában nincs se asztal se székek, szóval nem igazán lehet közösségi életet élni, csak ordítozunk át egymásnak egyik szobából a másikba. Az a szerencse, hogy Nati Csillával van együtt, szóval ha csöndet akarunk csak becsukjuk az ajtót Enikővel - aki, mint kiderült, tök jó fej .
Korán lefeküdtünk, fél 11 körül, hülye álmokat láttam Csongiról, Tibiről, Bencéről, olyan személyekről akiknek a felbukkanására a legkevésbé sem számítottam, meg arról amit már írtam reggel. Véletlen 6-ra állítottam az órát 7 helyett, úgyhogy már vissza se aludtam. Reggel összekészülődtünk, biznisszöttájörbe, ami tiszta gáz. Legtöbbször órmótlan böhöm tohonyának érzem magam kosztümben és magassarkúban - valószínűleg így is mutatok. Azért örvendetes, hogy a csoportunkban van egy-két husi csaj, úgyhogy nincsenek olyan óriási frusztrációim. De azért nem hinném hogy túl légies jelenség lennék tip-top magassarkúban egyensúlyozva.
Korán beértünk, 8.40-re, még egy cigi, smúzolás a többiekkel, aztán 9-kor kezdődött a party. Újabb formulát kellett kitölteni Juliana segítségével. Én szerintem 500-szor szignóztam, írtam le az aznapi dátumot és a születési időmet.
Ebédszünetben kisántikáltunk kajálni, találtunk egy szimpi helyet, ahol becsaptam egy rántottsajtot. Jókat röhögtünk, Natasa végig szórakoztatott bennünket. Én asszem az összes sztorit amit elmesélt minimum kétszer hallottam már az elmúlt 2 napban. Iszonyat aranyos lány, segítőkész és jószívű, csak baromira fárasztó, hogy egy tőmondatot 25 percben mond el.

Ebéd után a valódi trénerünk, Paola rövid előadást tartott a "grooming"-ról, ami gyakorlatilag a helyes megjelenésről szól. Csak néhány lényeges/röhejes pontot említenék:
- frizura két féle formában viselhető: béna konty, vagy francia konty (asszem banán kontynak is hívják)
- köröm: piros vagy rózsaszín (ha természetes)
- rúzs: körömlakkal pontosan megegyező árnyalat
- karkőtő: jobb kézen
- gyűrű: max 1 darab
- óra: kötelező, ezüst vagy arany, de nem lehet merev pántos (faszom, most kaptam apától egy gyönyörű ezüst órát ami MEREV pántos..)
cipő: 2.5-7.5 cm magas sarkú, sima fekete, semmilyen dísz vagy minta nem lehet rajta

Bwőő, micsoda stressz..
A nap végén játszottunk vicces játékokat, rengeteget röhögtünk. A tanfolyamon mindenki szimpi (egyelőre). Van egy unokatestvérpár, Niki és Enikő, győriek. Ők minden nap Győrből jönnek reggel és este mennek haza. Bad ass-ek. Ildi, 34 éves, szintén nagyon aranyos, ő már egyszer próbálkozott a tréninggel, csak megbukott a végső vizsgán, de nem adta fel, újra jött, így sokat tud nekünk mesélni, segíteni, hogy mire számíthatunk. Ja, van egy csóka, Otakar, óriási arc (én csak úgy hívom, hogy az Arc), az a csávó csak egyféle fejet tud vágni mindenre, asszem ma láttam egy félmosolyt az arcán, de valószínűleg csak délibáb volt. Mellesleg másfél fejjel magasabb, 19 éves öcsi, hamanyama-hamanyama, de neeeem, még nem lettem belé szerelmes, nyugalom.

A nap végén elzúztunk a Tescoba számológépet venni, mert holnap kezdődik a hard-core tanulás.
6-7-ig a fitnessbe nyomtuk, totál kivagyok, szerintem mindjárt lefekszem esküszöm, de valamit tanulni is kéne, áááá!!!

Otthon mi van?

PS: A legjobb rész a tréningben: a csókák öltönyben :)
Fél 11kor lefeküdtünk, abortusszal álmodtam. Anyám körömollóval vájt ki darabokat a 15 éves nővéremből.

Kíváncsi lennék ez vajon mit jelent.

2010. április 27., kedd

Ami kimaradt

az interjún: kérdezték, hogyan handlingelek egy customert aki nem elégedett a szolgáltatással, bevetíttem az ibises tapasztalataimmal (igen Zsófikám, COMPENSATION!!! :)), meg még kérdeztek egy kettőt amire nem emlékszem, de lényegében arra voltak kíváncsi, hogy milyen a megjelenésem és hogy tudok-e angolul.

East-Midlandsban 5-en leszünk, 3 fiú, két lány, ebből úgy néz ki haza fogják küldeni az egyik lányt (természetesen a normálisabbikat), mert túl alacsony. Szegény.

Bounding

Még csak az első nap telt el, de már mintha egy hete tartana..

Reggel fél 8-kor keltünk, megismertem a negyedik lakótársat, Csillát, 34 éves, hasonlóan kalandos múlttal, mint Natasáé. Csilla nagyon jófej és van kocsija, úgyhogy szép kényelmesen bevonultunk a tanfolyam kezdetére. 37-en vagyunk a csoportba, ebből kettő nem jelent meg. Rengeteg magyar, szlovák és cseh, meg egy olasz tag, aki elég vicces. Egyelőre mindenki jófejnek tűnik egy-két kivétellel. A névmemóriám még mindig félelmetesen jól működik, ezt már többször tapasztaltam, például Dániában.

A nap első fele mérhetetlen unalmas papírmunkával, kitöltögetéssel telt - amit Juliana koordinált-meg ismerkedéssel. A délután kicsit kedélyborzolóbb volt, mindenkit egyesével végiginterjúztatott az instructor, Paola és egy rettenetesen előnytelenül felöltözött hadaró ír nőci. Fostunk, megmondom, rendesen, mert ha valaki rosszul teljesít, akkor küldik haza. Én persze a 35-ből a 33. voltam, úgyhogy egész délután csak vártam, mászkáltam meg cigizgettem, meg ismerkedtem. Kiderült hogy a hostelben lakunk vagy 10-en a csoportból.

A csajok megvártak amíg sikeresen leinterjúztam (én kb 1percet töltöttem bent, míg szegények az elején, volt aki 20-at is..) aztán most értünk haza, Nati valami vacsit rittyent, Enikő tusol, Csilla meg nemtommit pörög.

Holnap új nap.

PS: bocs hogy ilyen unalmas történéseket írok, de most mélyértelmű elmélkedéseimről nincs erőm értekezni..

2010. április 26., hétfő

Bratislava Baby!

Reggel 7kor csörgött az óra, fürdés, cuccok átcsoportosítása a dromedár bőröndbe, hajszárítás. Irány a Keleti. A vonatutat gyakorlatilag áldásos félálomban töltöttem - megint-, álmomban egy szerelmi háromszöget láttam, asszem sejthető kiknek a főszereplésével.

Fél 1 körül értem ide a hostelbe, elsőként a lakótrsak közül. Két külön szobára, azaz 4 főre jut egy fürdő és egy konyha. A konyha csumára üres, se egy villa se egy lábos.. Nájsz. Amúgy szép tiszta, egész jól el lehet férni. Nem sokkal később megjelent Natasa, az első lakótárs, aki a szomszád szobában lakik, nagyon kedves és segítőkész, 28 éves, bejárta az egész világot, de esküszöm fél 2 óta be se csukta a száját.. Annyira pörög, hogy kissé fárasztó, de inkább szórakoztató jelenség, hálás érte, ha csak beszélhet az emberhez, oda se kell figyelni. Kicsomagoltunk, szereztünk netet a szobába. 4 előtt nemsokkal érkezett Enikő, az én szobatársam. Ránézésből tudtam, hogy állaítira nem passzolunk össze, rózsaszín bőrőnd, Playboy-óra..
Natival elmentünk megkeresni a hotelt, ahol holnap kezdődik a tanfolyam, aztán kizúztunk Hlavná Stanicába bérletet csináltatni 30júróért. Elég cinkes volt, hogy Enikő, akit a pasija hozott ki kocsival közölték, hogy gyakorlatilag ugyanezt az útvonalat fogják bejárni, de eszükbe se jutott felajánlani hogy minket is elvigyenek. Úgyhogy maradt a BKV. Vagy PKV..

Nemrég értünk haza, vacsoztunk meg pihegünk. Én lassan lefeküdnék mert halott vagyok. Meg jó lenne már egy kicsit a saját gondolataimat hallani, nem csak Natiét.

Hiányoztok.

2010. április 21., szerda

Nos

Hát a hétfői pozsonyi kaland nem egészen úgy alakult ahogy reméltem. 7kor kelés, kisújtás a Keletibe, Anyukám kísért ki, sírdogált is kicsit. A következő két és fél órát félálomban töltöttem, ordítozó szlovák fiúkat hallgatva, bizonyos személyeken és viselkedésükön elmélkedve. Pozsonyban a Hlavná állomás előtt becsüccsnetem egy taxiba, a fuvar 27 euró, első fontos szlovák kifejezésem megtanulása: megfizethetetlen (= "buzerant").
A cuki, hiperszínes hostelecskében közölte a főnök, hogy a nemzetközi vulkánügyi főhatóság döntése végett a tanfolyam egy héttel később kezdődik. Awesome. Fél hétre értem vissza Budapestre. Pecsi és Borcsi mint két igazbarát partnereim voltak a sújtásban és a mámorban is egyaránt. Felbasztuk vadi új csúcsszuperszekszi diszkóruháinkat és porrázúztuk Pestet, hajnaltájt pedig Borcsiék lakását.

A következő nap annyira égbeemelő és álomszerű volt, hogy képtelen vagyok leírni.

2010. április 19., hétfő

Előző este

Itt ülök a nappalimban Borcsival meg Pecsivel és nagy nehezen létrehoztuk csodálatos blogomat, amiért nagyon hálás vagyok. Nagyon szeretnek. Én is őket. Bár az egyik vidéki a másik ZsiPa. Azért egész jó fejek.
Most legurítunk egy borocskát aztán tovább csomagolok, valamikor aludni is kéne..