Back to Skool, baby

Tegnap könnyed vacsi után olvasgattam még kicsit a Lolitából, találtam is benne egy-két díjnyertes mondatot:

"Ő törte össze a szívemet. Te csak az életemet törted össze."

"Az utca túloldalán egy garázy így szólt álmában: Felálló, vad vágyak. Aztán kijavította magát: Fagyálló csapágyak."

"..néztem, néztem és olyan világosan tudtam, mint ahogyan tudom, meg fogok halni: jobban szeretem, mint bármit amit láttam, vagy valaha is elképzeltem a földön, vagy reméltem a földön túl."

"..aztán visszahúzom a pisztoly fitymáját és elélvezem a ránduló ravasz orgazmusát."

Reggel 3/4 7kor keltünk, ma a cuki lila h&m-es rucimat vettem fel, a kényelmesebbik magassarkúval. A csajok közül többen már vörös körmökkel és/vagy rúzsban érkeztek, a megfelelő konty-kompozícióval.

Fél9-től fél 6-ig toltuk az ipart, ezzel nem is untatnálak benneteket.

Két szomorú hír is ért minket, az egyik, hogy hazaküldték Danielát végleg a magassága miatt ami iszonyatosan unfair, mert az interjún azt mondták neki, ebből nem lehet probléma. Most meg persze nem fizetik neki vissza a pénzt. A másik rossz hr, hogy az Arcot is hazaküldték. Ugyanezen okokból (csak ő túl magas). Bye-bye sújtás öcsi :(

Egy óra ebéd szünetünk volt, meg 3, vagy max. 4 10 perces pipikakicigiszüni. Az oktatás színvonaláról egyelőre még nem nyilatkoznék, még csak első nap van. Paola jó fej, de kicsit érdekesen tanít, na mindegy, jövő héten többet fogunk tudni. Holnap délelőtt óra, aztán délután vizsga, ami ha nem sikerül kibasznak, ami azért eléggé rázós volna. Szerencsére a tanulnivaló nem valami egetrengető (kb 6-7oldalnyi jegyzet), még háromszor elolvasom aztán hello. Azért ennél a leglájtosabb vizsgáim is keményebbek voltak. Ami szívás, hogy 85% a kovetelmény, minden vizsgán, kivéve az utolsón, mert azon 90%..

Suli után jöttünk haza, lődörögtünk, vacsiztunk relaksz, cigi, miegyéb, aztán tanulás. A többiek kőkeményen nyomják én már csak lapozgatom (ezután a nagyképű pofázás után szép lesz, ha mégse sikerül :D)

Ja délután beszéltem Anyukámmal és tesómmal, meg Csanit probáltam bevadítani a webcamen, hátha produkál valamit, de már el is felejtett, pedig nem kéne elfelejteni, hogy ki a tanítómestere, aki megtanította a tapsi-tapsi illetve tinci-tánci művészetére és hogy hogyan kell teljesen egyedül lemészni egy kanapéról.. hálátlan kölykök..

Holnap hazasújtunk suli után, aztán úgy néz ki szombaton irány Szeged. Mennyire cink, hogy már 2 búcsúbulim volt azzal a felkiáltással, hogy soha többet nem jövök haza srácok ??? Na mindegy, lesz majális meg mindenféle földi jó, azt meg nagyjából eddig is leszartam, hogy mit gondolnak mások :) Ennél többször úgysem fogok hazamenni. (= jövő héten háli? ;))

Remélem ma is valami egetrengető faszságot álmodok majd. Nembaj, majd Mojzibaba megfejtegeti nekem őket. Napközben úgyse nagyon van időm gondolkodni meg feldolgozni bizonyos dolgokat, biztosan azért van ez, mert az agyam nem tudja mi van. (Kinga?:))

Nem tudom mikor lesznek fotók, mert nekem nincsen fényképezőm, de majd, ha a szobatársak csinálnak, akkor azokat felteszem.

Ha már tegnap írtam Nikiről és Enikőről, az unokatestvérekről, ma is írok valakikről. Mondjuk Robertről és Cézárról (asszem a rendes neve Cezary de mi csak, idézem "Szízör"-nek szólítjuk). Robert prágai, nagyon jó fej, 3 évig élt ausztráliában, jó a humora. Cézárral itt laknak a folyosónkon (enyhe Dánia flashback..?). Cézár is jófej, lengyel, kicsit túlbuzgó, skót akcentussal (hilarrrriusz). Mindketten jópofák, tipikus elsőpados osztálybohócok. Szerintem bírom őket.