Képek még

Revision

Ma a study day-re 9-re kellett beérni. David helyettesíti most Paolát, aki nem más mint az Apokalipszis másik lovasa Karl mellett.

Egészen kedvesen indított, de este hatra már teljesen önkívületben volt. egész nap párokban ismételtünk, 9-4-ig (én Enivel), 4-től 6-ig pedig közösen. Szerintem tökjól ment a csoportnak, bár a vége fele egy-két ember már agyilag totál kivolt és egy darab szót sem bírtak visszaismételni a 1,5 másodperccel korábban elhangzottakból.

Holnap Konvörzsön, mindenki fosik, természetesen. Ha nem sikerül akkor kövi nap van egy ripít, de sikerül. Sikerül. Sikerül. Sikerül.

Soundtrack of the Week

http://www.youtube.com/watch?v=IPZuYwYxnL4

Képek a hétről

Petivel

Együtt a csapat, uszoda után

Cézárral

Ildivel Rushban

Ágotával

Elöl Paola, utána Enikő, mögötte Nina, Martin másik Enikő

Enikő és Niki (az unokatesók)

Vlado, Cézár, Alessio és Robert Stanstedben

Én, Lenka és Tomás

Lazy Weekend

A szombat lassan telt. Későn keltünk, délután kimentünk a "sörkertbe" ami egy bódé négy darab paddal, kiegészítők: mindig ugyanaz a három 70 fölötti tag egy-egy (mindig üres) feles pohárral a z asztalon. Tanultunk, napoztunk, csak 3-asban (Lenka, C. meg én), ismételtünk. Pár óra után visszajöttünk. Cézár úgy döntött felszedi az egyik csajt a szomszéd erasmusosok közül (akik valamilyen oknál fogva minden éjjel pontban kettőkor kezdik el őrjöngve énekelni a Bad Romance-t). Én bealudtam, 10 körül ébredtem fel. Filmet néztem és viszonylag rosszkedvűen kómáztam. Jól esett az egyedüllét. Végre hallottam a gondolataimat, amik valamiért depresszívek voltak. Nem igazán vagyok képben magammal kapcsolatban. Nincs időm arra figyelni mi zjalik belül és egy kicsit össze vagyok zavarodva. Amit eddig biztosnak hittem bizonytalan, amiről azt hittem akarom talán csak védekezési mechanizmus, amit nem akartam érezni, azt továbbra sem akarom érezni, de valahogy most mégis felsejlettek bizonyos halvány nyomok amik arra utalnak, hogy azt érzem. Furcsa. Furcsa.

Éjfél után aludtam el és 11 után ébredtem ma reggel, kicsit jobb hangulatban. Cézár beszámolt a tegnap esti lenyűgöző buliról (semmi említésre méltó), majd tanultunk kicsit, de szokásunkhoz híven inkább beszélgettünk. Shakespeare drámákról dumáltunk és egyszer csak a mondatközepén rámnézett és azt mondta: "Annyira fogsz hiányozni". Ezt most el se kezd, mondtam én, ráérünk pénteken sírni. Vége a hétnek, kedden vizsga, szerdán Wing-ceremony, pénteken búcsú. Utálom ezt. Nem akarom újraélni azt a dániai hetet. Annyira rossz volt, fájt minden. Szar vagyok búcsúzkodásban, nehezen bírom. De erre nem is akarok gondolni.

"Study, study study!"

Golden Spits

"I'm in a good mood today guys, so just give me 25 symptomps of angina attac" - Peti

(Poénkodunk a pilótákon, röhögés)

Orsi: "Do u think pilots wave to eachother, like busdrivers do when they meet?"

Mindenki: BUHAHAHAHAHAHAHA

Jozef: "But they can't see eachother they are to far away". - köszönük Jozef.

Tomás bármely Balázs-alakítása. ("I swear i didn't push anything!")

"Az az egytlen baja, hogy egyszerű mint a pont." -Ildi

Tomás becsapott egy kis tésztát.

Pincér: "Would u like some dessert?"

Tomás hasát dörzsölgetve, elégedett arccal, hüvelykujját felmeresztve bólogat: "Ohhh YEEAAAH!"

Pincér még mindig várja a választ, szlovák lányok: Tomás kell dessert, vagy nem?!?!

Tomás: "Oh no!"

Holy Shit!

A múlt hétvége varázslatos volt.

Vasárnap fél 10 felé értünk vissza Pozsonyba. A szomszédok hangos óvációval fogadtak, Cézár még meg is ölelt, pedig nem annyira szeret érintkezni más emberekkel. Elmentünk egyet sétálni kettesben, sokat röhögtünk meg sztoriztunk. Másnap korán keltünk, összepakoltunk és irány a reptér. Volt szerencsém Tomás mellett ülni, aki annyira vicces, hogy arra már szavak sincsenek, végigvihogtuk az utat, meg kaparós sorsjegyeztünk, persze senki sem nyert, de jól szórakoztunk.

A nap végül nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem, a londoni városnézés helyett sim-kártyát vásároltunk, majd a domboldalon tanultunk rettenetes stanstedi szállodánk tövében.

Az este Cézár és Alessio hotelszobájában értvéget, meg azzal, hogy Natasa kirobbantotta a botrányt, üvöltött a folyosón, Paolának árulkodott és panaszkodott, de le se írom mert felesleges. Én Ildivel voltam egy szobában, ami tök jó , mert Ildi jó fej. Másnap (állakat a földre!) 3-kor keltünk, majd meghaltunk, de ki kellett menni a hangárba gyakorlatozni. Az épületben található egy fél játék-repülőgép, amin lehet gyakorolni az ajtók kezelését, csúszdán való lecsúszáet és egyéb fantasztikus tevékenységeket. Megjelen Carl, aki majd a vizsgáztatónk lesz a Conversionön és állítólag egy véres szájú vadállat. Az ajtókezelést 4-es csoportokban végeztük Paolával, majd kettesével Carlnak kellett bemutatni a Pilot Incapacitation Drillt. Cézárral bevonultunk a pilótafülképe, ami annyira pici, hogy már egy ember tömegnek számít odabent. Először én voltam a pilóta, aki beájult és C. elvégezte rajtam amit el kellett, majd cseréltünk. Carl csak úgy szórta a kedves jelzőket, mint excellent és brilliant, meg is kérdezte, hogy voltunk-e már Cabin Crew-k. Iszonyatosan elégedetten magunkkal vonultunk ki a kabinból, orcánk alig fért ki az ajtón. Ezután az egész csoporttal élesben végiggyakoroltuk az összes emergeny landinget és ditchinget, az elején még egész jól ment a dolog, de a végére már senki sem volt józan, alig tartottuk a fejünket. Cézárral lefolytunk az overwing exitek mellett és mindenféle szaftos témákról tárgyaltunk, sajnos csak fél órával később realizáltuk, hogy Paola felettese, vmi fejes tag végig ott ült mögöttünk..

Carl szerint állati szarok voltunk, ezért sajátmaga bemutatott egy emergency evakuálást, egymásután hajigált ki minket a csúszdára, minek következtében úgy meghúztam a lábujjamat, hogy alig bírtam ráállni..

A délután rohanással telt, mert mentünk Dublinba, onnan pedig Rush-ba, egy közeli kisvárosba, ahol Host Familyknél laktunk. Én újfent Ildivel voltam beosztva, a host asszonyunk June aranyos volt, két gyereke van, evan (8) és Holly (12). Mind a kettő imádnivaló, Evan azonnal belénkszeretett, rosszalkodott velünk. Este kicsit beültünk sörözni a főutcán, de nem maradtunk túl sokáig, hiszen másnap is kb 6-ra kellett odaérni a találkahelyre. Irány az uszoda, ahol úszni kellett, life jacketet felfújni, kimenteni egymást. Ildivel baromi jókat elvihorásztunk. Sajnos a zuhanyzó koedukált volt, így megkértük a fiúkat, hogy maradjanak kint amíg lezuhanyzunk, igen, akkor is ha mi fürdőruhában leszünk végig. Mondju voltak egyesek akik nem zavartatták magukat, Zdenka, aki rágerjedt C.-ra gyakorlatilag az ajtóban zuhanyozott teljesen meztelenül.

Na mindegy, ez nagyon poén volt, jókat röhögtünk. A nap többi része papírmunkával és orvosi vizsgálattal telt. A pohárbapisilés művészetét még gyakorolnom kell, bár asszem nem én voltam az egyetlen aki lehugyozta a kezét.. Tehát így telt a szerda. Este 7-re beszéltünk meg randit a lelkesedőkkel és lesétáltunk a kikötőbe, voltunk vagy 15-en, Paola is csatlakozott, majd beültünk egy másik ír kocsmába sörözni. Én nem tudom mikor röhögtem ennyit utoljára, Tomás egyszerűen zseniális, a puszta létezése elég, hogy mindenki agyát eldobva röhögőgörcsöt kapjon. Fél 1-kor indultunk el hazafelé. Szerencsére másnap alhattunk vagy 7-ig és könnyes búcsú után nekivágtunk a meredélyes útnak vissza Londonba. Délután irány a hangrá, Fire Fight és First Aid practical, ezek is élvezetesek voltak, végre nem elméletben csináltunk mindent, hanem élesben. Végül telenyomták a kabint füsttel, de tényleg úgy, hogy semmit sem láttunk, nagyon fun volt. 10 körül végeztünk azt hiszem, mindenki halott volt, ráadásul gyalogolni kellett a szállásra. Vacsoránkat a mekiben költöttük el. Én Tomással mentem, C. már persze bevágódott Eva és Erika mellé, de ott már nem igen volt hely, úgyhogy leültem egy másik asztalhot, hogy Tomikó is elférjen. Cézár felállt és átült hozzám. Eva körülbelül ugyanolyan megdöbbent arcot vágott mint én. C. kitálalt, hogy ő már feladja, mert semmi értelme és az hogy Eva kedves hozzá meg fogdossa, nem jelent semmit, mert Vladoval is ugyanezt csinálja (aki szintén belezúgott Evába). Mondom kir. Este jót dumáltunk, 2 körül mentünk aludni, reggel pedig mentünk az aircraft visitre, ami igazából azt jelenti, hogy egy igazi repülőgépen megnézünk mindent, hol van az oxygén meg a gombok meg a mindenféle. Már mindenki a szélén volt a tűréshatárnak, olyan feszkó volt a kabinban, hogy ha valaki két kavicsot összepattint szerintem felrobban az egész. KOmolyan a tegnap volt a vége mindennek, már annyira herótunk volt egymástól, hogy mindenki üvöltött mindenkivel, mindenki a másik háta mögött rosszindulatúskodott (ebben ugye magam is professzionális vagyok), szóval már alig vártuk, hogy hazatérjünk Pozsonyba. Sajnos 4-en stand by-on voltunk (Ildi, Martin, Lucia és én, meg Paola is), ami azt jelenti, hogy az utolsó pillanatban fog kiderülni, hogy van-e hely számunkra és ha nincs akkor maradunk a következő járatig. A Boeing 737-800-on 189 darab ülőhely van utasok számára, plusz 2 darab "jumpseat", a legénységnek, akik esetleg nyarlni mennek, vagy bármi nem on-duty utazásra. Mikor lezárták a check int és odamentünk a pulthoz 185-en ültek fent a gépen. Ki lett centizve. 4 darab hely nekünk, Paolának pedig egy jumpseat. Rohantunk a csomagokkal, szerencslre elértük, C. foglalt nekem helyet, úgyhogy elvoltunk, szundiztunk kacarásztunk az úton.

Az elválás a pozsonyi reptéren szomorú volt, hiszen Paolát most láttuk utoljára, megint elvezényleték isten tudja hová, nem lesz ott se a Conversionön, se a Wing-ceremonynkon. Odaadtuk neki az ajádnékot, nagyon meg volt hatódva, mindenkit megölelt, nagyon aranyos volt.

Hazataxiztunk, a lányok azonnal leléptek Magyarországra (szerencsére), én meg még pörögtem valami minimálisat Cézárral, de halottak voltunk, úgyhogy alvás.

Így telt a hét. Azt hiszem, mindennek ellenére, hogy én ennyit még nem röhögtem mint most :)

UK dióhéjban

Most értünk haza Stantedből, teljesen halott vagyok, bővelkedett a hét mókában, kacagásban, veszekedésben, őrjöngésben, fogak fehérjében. Kinyitottuk a repcsiajtót, lecsúsztunk a csúszdána, kiementettük egymást a a medansziéból, írkocsmáztunk, szendvicset zabáltunk, az Ír tengerben tapicskáltunk.

Nem tudok most bővebben kitérni a részletekre, de holnap, képekkel megspékelve sújtom tovább blogocskámat.

No Time Available

Nos tegnap odaértünk 7-re, de minek, szó szerint mint a kitaposott hányadék kómáztunk. Cézárral és Lenkával ültem együtt az első sorban, hogy legalább szórakoztassuk egymást. Nagyjából semmit nem csináltunk egész végig csak kómáztunk, meg megtanultuk, hogy ha szegény pilóta agyvérzést kap a repülés közben akkor mit kell vele csinálni.

A DT-m 94%-os lett, mert Paola szeret és nem vonta le az összes pontot a fire drillből.

Órák után 4 körül kimentünk az Auparkba -Pozsony óóóriási bevásárló központja - Csillával, Natival és Enikővel, mert Csilla találkozott egy barátnőjével. A H&M-ben vérlázítóan aranyos nyári göncöket szerzeményeztem Csaninak mivel betöltötte a sorsfordító 1-et! (Részleteket később, mert meglepi lesz a szülőknek is). Ezenkívül javarészt csak a nyálunkat csorgattuk a Zarában, meg a Mangóban, majd vásároltunk némi élelmiszert és vártuk Csillát. Nati pofátlanul elkezdett panaszkodni, hogy nem igaz, hogy Cs.-ra kell várni és igazán tekintettel lehetne ránk. Basszus.. finoman céloztam rá, hogy Csilláé az autó, amivel hoz visz minket mindenhova, mindig bevárjuk egymást (akkor is amikor egyesek a megbeszélt indulási időpontban állnak neki kaját készíteni maguknak..), akármi van és nem volt éppen kötelező eljönni az Auparkba..

8 körül értünk haza, én gyorsan hajatmostam aztán átmentem a szomszédban, de mindenki a halálán volt, úgyhogy 10-kor lefeküdtünk aludni.

A 9 óra alvás ellenére nem igazán fitten ébredtem a mai reggelen, de legalább már néha néha kisütött a nap. A tegnapi DT-m 97% lett, csak egy pontot vesztettem, éjjen!

A mai nap izgibb volt, emergenc landing/evacuation volt a téma, meg dekompresszió a kabinban. Megnéztük azt a részt a Légikatasztrófákból, amikor leszakadt a gép fél teteje és majdnem meghaltak. Kb 3-szor láttam eddig, de azért jó volt. Szerencsére korán végeztünk, fél 5 környékén.

A 20 perces kocsiút nagyon kikezdte az idegeimet, Nati bejelentette, hogy nagyon büszke magára, mert szólt Paolának, hogy nagyon sokan puskáznak és csalnak a DT-eken és ez őt baromira zavarja, mert mi, akik keményen tanulunk, meg nem alszunk bla-bla.. Na mondom! Nagyon felhúztam magam. Nem azért, mert világ életemben csaltam az összes vizsgámon, az érettségit leszámítva, hanem mert komolyan, KINEK MI KÖZE A MÁSIKHOZ?? Örüljön neki, hogy ő faszán meg tudja tanulni és vágja amit kell. Ez nem erkölcsről szól, ez színtiszta rosszindulat. Ha engem zavar, hogy mások csalnak, akkor felállok az egész csoport előtt és úgy mondom, felvállalom. Már múltkor is beköpte Robit meg Lenkát, hogy a háta mögött csehül beszélgettek (pont ő! őt zavarja, hogy sokat beszél valaki, hát berosálok). Nem nekik szólt, hogy plíz halkabban, nem. Paolának mondta óra után. Ez milyen stílus?! 27 éves. Nem 12.. Mérhetetlenül felb*sz. Sosem csinálnék ilyet. A vizsgán úgy se fognak tudni csalni, akkor meg majd megbuknak, aztán csókolom. Egy szaros DT mit fáj neki?? Én igenis segítek annak, aki kérdez dolgozat közben, mert nem érzem elítélendőnek. Bwáá, komolyan. Egy jó szava nincsen soha senkiről, mindenki szar, buta, csúnya és szarul öltözködik, bezzeg ő, ő aztán tökéletes. Minden egyes megnyílvánulása ezt sugározza. Megfogadtam, hogy nem fogok törődni vele, de egyszerűen nem lehet kikerülni..

Alig várom, hogy hazaérjenek a többiek és pörögjünk..

Airstairs to heaven

Hétfő este megközelítőleg éjfélig tanultunk, meg befejeztük a Véres gyémántot. Segítettünk Kamillának tanulni.

Kedden reggel negyed9-kor indultunk órára, az idő még mindig orkán. Már nem is emlékszem milyen az amikor süt a nap bakker. Azt május van. Totál meg vagyok fázva, botrány. Egy órát ismételtünk, aztán Daily Test, aszittem kurva jól ment, de sajnos a z Oven fire drillből kihagytam a második pontot kapásból, úgyhogy a következő lépések szart se érnek, ez így 9 pont mínusz. Nagyon észnél kell lennem, ha meg akarom írni a DT-ket 90%-ra, mert ez így állatira nem funny.

A nap hátralévő része halálosan telt, ebéd után alig bírtunk magunkkal, szószerint mindenki fejelte le az asztalt, főleg mikor Paola kétszer egymásután végignézette velünk a világ legunalmasabb oktatófilmjét, amit már egyszer végignéztünk előzőnap..

3kor adott tanulóidőt, majd nagynehezen megkegyelmezett nekünk és akiknek jó lett a DT-je azokat hazaengedte. Na mondom jól rábaszok, a lányoknak tuti tökjól sikerült, akkor buszozhatok haza (természetesen felajánlottam Csilláéknak, hogy ne várjanak rám, mert semmi értelme mikor van bérletem, satöbbi). Erre azt mondja Paola, "Yeah Orsi, you can go." Rámeredek, visszakérdezek "Are you sure??". Mire ő nézett, hogy mire gondolok. Hát mondom eléggé elrontottam a fire drillt, megnézi a lapomat, óó ja tényleg, jó oké, jujuj. Oké ott ültem további félóra teljes némaságban, egy darab kérdést nem tett fel nekem, majd egyszer csak rámnézett és mint aki meglepődik, hogy még mindig ottvagyok, intett a kezével és verbálisan is ráerősített, hogy "Orsi, go go, you can go!". Hmm. Cuki.

Itthon órákon át közösültünk rézzel, senki sem tudta rávenni magát a tanulásra. 9 körül áthúztam Cézárékhoz aztán úgy elpofáztuk az időt basszus..na meglátjuk ma mi lesz.

Mindenesetre a beszélgetés nagyon jó volt.

Most éppen 5.32 perc van mindjárt lefordulok a székről és szeretném kivájni a szemgolyómat, hogy az üregén keresztül kapirgálhassam az agyvelőmet.. 7-re kell beérni, halott vagyok.

Conversion 1.

Nos, itt még mindig cunami van, legnagyobb örömünkre, semmit nem lehetett csinálni egész hétvégén, itthon ültünk. Persze azért szombaton besújtottunk atomra, de hát hagyjuk is, mert semmi említésreméltó nem történt.

Vasárnap épülgettünk, Cézárral sokat dumáltunk, megnéztük a Schindler listáját, mert ő még nem látta. Asszem ez volt az első eset, hogy nem bőgtem rajta. Utána kis pihenő után belevágtunk a Véres gyémánt című opuszba, de fél órával a vége előtt mindaketten lefejeltük az asztalt, úgyhogy nyugovóra tértünk. Ma eléggé unalmas napunk volt, rengeteg gyakorlatot kell megtanulni elméletbe, ami azért szar, mert a repülőgép ajtónyitását akkor fogod megtanulni, ha konmkrétan ottleszel és a kezeddel fogod a kallantyút, Protective Breathing maszkot meg akkor fogod tudni használni, ha már a fejedre húztad minimum egyszer.. Filmet is néztünk, például arról, hogy a pilótafülkében található menekülő kötélről, amit úgy kell alaklamzni, hogy kilógatod az ablakon és kimászol rajta. Sajnálatos módon ezt gyakorlatban is be kell mutatózni jövő héten amikor megyünk az Aircraft Visitre Stanstedben.

Csoportokban elő kellett adni az úgynevezett Fire Drilleket, az én csapatom adta elő a "Seat fire"-t és a "Battery Fire"-t. én voltam a pilóta, a többiek meg a cabin crew-k, akik megszüntetik a tüzet. Minimálisan volt vicces, rádásul már farkas éhesek voltunk. Viszonylag végig Martinnal lógtam, aki tök jó arc. 19 éves, totál geek-feje van, folyton a barátnőjéről mesél. Amúgy szerintem az egyetlen pozsonyi a csoportban.

3-kor Paola adott tanuló időt, egy órát, ami után mindenki haza akart húzni, erre P. bekeményített, hogy mindenkitől kérdez valami, aki nem tud válaszolni marad tanulni, aki tud az mehet. Iszonyat mázlim volt, a "Toilet Fire Drill"-t kérdezte, kb az egyetlen dolgot amit vágtam, gyhogy Cézárral meg Martinnal átvágtáztunk a Billába bevásárolni, aztán Cézárral jöttünk haza. Jót dumáltunk, meg kacarásztunk a buszon, megdícsérte, hogy milyen faszául tudok angolul. Ez mondjuk tőle bók, mert ha valaki tud angolul akkor az ő (már említettem mérhetetlenül hilárrriusz skót akcentusát).

Nemrég értünk haza. Holnaptól újra daily testek sora vár ránk, ami azért cink, mert sajnos ez már nem tingli tangli. Szóról szóra kell tudni a különböző tűzhar eszközök PDI (Pre-Departure inspection) -át, használatát, hol van a gépen, stb. Cink. 7-re beszéltem le a tanulószobát a kispajtikkal, de sajnos az adóbevallást meg kell beszélnem a családtagjaimmal, akik amúgy baromi jó fejek, hogy szarakodnak vele helyettem, de... Ki a fákk találta ki az adóbevallást?!

Képek még kisbarátokról

Cézár

Robi és Maria

Eva és Cézár

Tegnap

Orsi, Kamilla, Lenka, Martin és Maria

Make me wanna die

Szétbaszott álmok után ébredtem 8-kor, egyből kávé meg zuhany. Enikő elpanaszota, hogy megint nem bírt aludni, mert Nati 4kor állt neki zuhanyozni és nem tudott aludni. Ez azért kicsit kiborító. Ha már 3 emberrel laksz együtt, akkor legyél már tekintettel a körülötted lévőkre, nem?

Hamar elkészültünk egy kávé és egy redbull beküldése után 10-kor elindultunk, hamar beértünk. Eni mellett foglaltam helyet, érezhető volt a feszkó, mindenki vibrált. A vizsgáztató lány Laura aranyos volt és szimpatikus. Maga az Initial Exam sokkal könnyebb volt mint amire számítottunk, de mindenki magabizatlanul jött ki a termeből. Cézárral iniciáltunk egy ivászatot, mert az eredmények csak 5-re derültek ki. Úgyhogy Martin, Dagna, C, Robi, Lenka, Kamilla meg én 2től söröztünk meg filmekről dumáltunk. Egyszercsak felhívott apám, hogy a városban vannak, úgyhogy valamikor találkozzunk. Mondom remek, erre nem számítottam. 5re visszamentünk a Premium Hotelbe ( ahol a recepciós gatyája elképzelhetetlenül szűk, az ágyék varrásnál szabályszerűen kétfelé folyik a zacsi és minden egyéb tartozik, ocsmány egy látvány..). Elkezdték behívogatni az embereket, Kamilla és Balázs elvágódtak, mi csak vártuk az ítéletet. Nekem 92% lett, ami fasza, mert meglett de még így is, én, a sztár, a rosszabbik felébe tartozom a csoportnak (a többség 95% körül volt). Az egyik feladatomat lenullázták, nem teljesen világos miért, de mindegy. Ezután a lányok azonnal hazatipliztek Magyarba, mi Billa, piavásár és irány a hostel. Cézár előjött a "nem adom fel" szöveggel, amire én fáradtságomban már csak szemetforgatni tudtam.

Hazaérkezés után hajatmostam, majd hívott Apa, hogy mindjárt ittvannak. Úgy láttam nagyon örült nekem Apa. Gabi normális volt, mint mindig. Elmentünk vmi kajáldába ahol hülyére zabáltuk magunkat, teljesen rosszul voltam utána. 10 körül értem vissza a hostelbe, Cézár éppen lent volt dohányozni, úgyhogy dumáztunk aztán feltávoztunk vedelni. Csatlakozott Maria, meg egy darabig Lenka és Robert is. Maria elég intenzíven kifejtette a véleményét a "nem adom fel" teória by Cézár módszerről, amivel részben egyet tudtam érteni, de C-t ismervén Mariának nem volt teljesen igaza. Na mindegy, ha valakinek faszija van, akkor annak kell felelősnek lennie magáért és a szerettekért. Cézár meg egy gyrek, aki a legnagyobb nyalókát akarja, mert azt nem lehet.

Sokat dumáltunk, megvallom őszintén a szexről például, amiben főleg hallgatóságként vettem részt, de azért sokat nevettünk.

Maria egyszercsak elkezdte nyomni a full kínos "nem akartok kettesben maradni" - kérdéskört, mire kifejetettük, hogy nem, köszi nem akarunk dugni, de hála az ajánlatért, Beszéltünk a making love és a fuck küldönbségéről, majd megállapodtunk, hogy ha valamilyen sújtás katasztrófa állna elő, vagy mindekettőnk családjának élete ezen múlna, akor valószínű making love állna fel köztünk, mint fucking, mert azért szeretjük a másikat és törődünk vele, nem?

Teljesen ki vagyok száradva, fél 5 és szerintem holnap végigalszom a napot.

Mindenesetre asszem boldog vagyok.

Cézár elmondta, hogy nagyon jól érzi magát velem, mindent el tudna mondani, és még ilyet nem ismert soha, mint én, még kúlabba vagyok a legjobb baátainál. Ami kcisit fos volt, hogy őszintén bevallotta, hogy elsőre nem igazán bírt, amíg el nem kezdtünk dumálni egymással. Na mindegy. Asszem Cézár nagy ledvenc lesz a gyűjteményemben.

Denial = the only way?

Nos.

Elindultunk, természetesen nem a megbeszllt időpontban, mert már megint várni kellett valakire, mint mindig, aki ma reggel is kiborított mindenkit 10 perc alatt..

Viszonlyag orán beértünk, beültem Cézár mellé, odaült Eva is, flörtfaktor az egekben. Az új instructor, Anetta nagyon jó fej, pörög, vicces és jól magyaráz. Alapjábanvéve egész nap ismételtünk. Egésznap, as in 11től fél 2-ig, aztán midnenki mehetett haza. Meg volt beszélve, hogy a kis study groupunkat ma kiegészítjük Evával és Ágotával (Ágota szlovákiai magyar és elég szimpi). Hazajövetel előtt beugrottunk a pólus centerben elemetcseréltetni a megfelelő óráinkba, amin van másodpercmutató, a másodercek fel vannak tűntetve és nem merev pántos, hanem letéphető, abban a valószínűtlen esetben, ha emergency lépne fel a repülőn.

Hazaértünk, Ágotával egyből csatlakoztunk a kis szerelmespárhoz és durván nyomtuk, végigmentünk az ismétlő kérdéseken, egyesével, kibővítve mindenféle hasznos infóval. betoltam 2 kávét meg két redbullt, mert teljesen zombi voltam a kiadós ebéd után. Egész effektívek voltunk. Ági és Eva leléptek 10 körül, mi Cézárral lekísértük őket, majd a távozás pillanatában Cézár rámborította a drámát:

Amikor mi Ágival "diszkréten" kettesben hagytuk a galambokat a szegény csókám rámozdult Evára, meg akarván csókolni, aki erre bejelentette, hogy szori van faszim, Japánban, nem akarok tőled semmit. Hoppá. Én is egészen megdöbbentem, hogy mi a fasz, mertsújtás flörtizáltak, meg minden. Ráadásul Eva majdnem 30 éves, szóval van már némi élettapasztalata, gondolhatta, hogy C. nem pillangót fogni akar vele a virágos réten.. Istenem, a nők olyan bonyolultak. És így vagy úgy minden nő kurva. (Vigyázat ez nem jelenti, hogy a faszik nem görények egytől egyig!)

Na midnegy, C viszonylag kiborult, vett egy üveg bort amiből én is ittam egy pohárral, a többit besújtotta 10 perc alatt, szal nagyon remek volt a tanulás további része, de azért végig mentünk minden lényeges dolgon, mint például mi a Cabin Crew elsődleges szerepe, Mit csekkolsz minden felszállás előtt, ha kényszerleszállás van miket kell elintézni, ha lezuhansz a tenger közepén mit kell csinálni, ogy túléld, ha tűz üt ki a gépen milyen szerepeket vesz fel a négy sztuvárdessz satöbbi.

Utána beszélgettünk mindenféléről. Hogy a fájdalom úgy általában az életed része és valójában kb mindent ehhez viszonyítasz, hogy a tudatlanság áldás és hogy az egyetlen értelmes dolog az életben az hogy tapasztalj és tudj meg minél többet a világról, azaz hozd ki az egészből a legtöbbet amit lehet, mert a végén úgyis mind oszladó kupac hamu leszünk. Érdekes volt. Furcsa volt az optimistának, a pozitívabbnak lenni.

Nemrég jöttem el mer szöröncsétlen faszkalap alig állt a lábán. Szerintem lefekeszem, alszom reggel tusolás után pedig átolvasom, 11.30-kor INITIAL EXAM. Szurki szurki i required from anyone !

How to survive 2.

Szóval inkább folytatom.

Az egész nap elég jól telt, Maria és Eva között ültem, ebédidő nem nagyon volt mert rengeteg dolgunk volt, ráadásul Paola nem lesz itt se a Study dayen se az Initial-ön, úgyhogy eléggé gáz a dolog, nem értem miért csinálja ezt a Ryanair, hogy pant akkor küldik továbbképzésre amikor oktat.. Na mindegy, szóval össze vissza kapkodtunk, átismételtük a Fire Fightot is, a Daily test-je mindenkinek geci jó lett, erre persze nem javította ki azt sem, hanem visszaadta, hogy mindenki tanuljon otthon. Az Initialnek sikerülnie KELL.

A lányokkal még beugrottunk a Tescoba suli után aztán 9 előtt kicsivel értünk haza. Megnéztem az új HIMYM-t és hajatmostam, aztán irány a tanuló szoba. Hát kábé semmit nem csináltunk, egyszer átolvastuk, aztán egy viszonylag intenzív vita köztem és a fiúk között. A könyveben van többféle szcenário arról, hogy milyen terepen hogy kell túl élni (Desert, Sea, Polar, etc.) és ott olvastam, hogy a sivatagban ugye nincs víz meg ilyenek, de hogy együnk mindent amit találunk példáué kígyót, gyíkot patkányt. Én elkezdtem szörnyülködni hogy fújjmár (kígyok??? Indiana Jones óta kösz nem). Erre Robi elkezdte mondani, hogy hogyha két hétig nem ettél semmit, akkor a saját kezedet is megennéd, meg a másik embert. Na mondom az ki van csukva, hogy én meg egyem a saját kezem, előbb ölöm meg magam. Erre mondták, hogy jó de először megeszed azokat akik körülvesznek. Hát mondom én tutira nem ennék meg senkit, max olyat aki már meghalt. "Jaaaj dehogy, az ember bármire képes, ha túl akar élni". Hát mondom én biztosan nem tudnék utána tovább élni egy életen át, úgy hogy tudom, hogy megöltem valakit, azért hogy MEGEGYEM. Jaaaj dehogynem, nem tudhatod amíg ilyen helyzetbe kerülsz. Erre bazzeg kiderült, hogy ha valamelyikükkel ketten lennék a sivatagba ők simán kinyírnának és felzabálnának, mondom köszi. Mondom nyugodjanak meg, és inkább várják meg amíg levágom a saját fejemet, mert én erre képtelen lennék..

Robert korán lefeküdt, úgyhogy ketten maradtunk Cezarral. Bírom az ilyet. Mikor egymásra kattantok valakivel, a másik faszságaira. A Borcsi szerint a mi kapcsolatunk a Pecsivel meg vele azért működik ilyen kurva jól, mert újra és újra rá tudunk kattanni egymás hülyeségeire. Lehet benne valami. Mint amikor egy párkaocsolatban újra és újra beleszeretsz valakibe. Szóval nagyon jót dumáltunk általánnosságokról és személyes dolgokról is. Bírom az ilyet- a csoportból még Enivel kapcsolatban vagyok így-, hogy nagyon gyorsan egymáshoz illeszkedtünk egyből megvolt egy bizonyos harmónia köztünk. Érdekes dolgok ezek. Azt szoktam mondani, hogy a jó arcoknak van egy mágnes a fejében és így automatikusan megtalálják a többi jó fejet. 2 körül feküdtünk le aludni, ma 8 körül keltünk csak, mert ma is 11-re kell menni, ráadásul casualben ("Mi a faszt fogunk felvenni?!" :)) és ma Study day lesz a helyettesítő oktatóval. Kíváncsi leszek. Már tudom, hogy úgy fogunk ülni, hogy Cézárral és Evával együtt, ezek már atttomra flörtölnek, úgyhogy alakul a dolog. Majd jól lovey-dovey-k lesznek és kesek a circle of trustból, azt nem igazán várom, dehát ami meant to be az meant to be és nem igazán ez lenne az első ilyen eset..

Szurkoljatok, mert a mai nap holnap délután fog véget érni

Peace out ("Peace out?! Moron...)

How to Survive

Tegnap aludtunk egyhuzamban vagy 7 órát Enikővel én reggel mégis úgy ébredtem mint akit széttapostak. Reggeli muzsikának bepakoltam a Mamma mia soundtracket és eszembe jutott, hogy milyen tahóság, hogy Timcsóról nem vágok semmit. Szóval kedves Wade, írj már egy pár srt, a melóról elsősorban de arról is hogyan bírod a kondit :)

Reggel átismételtüka Dangerous Goods-t aztán megírtuk a vizsgát. Paola azonnal kijavította, 98 % lett, kaptam is Robitól meg Cezártól, nekik 100%..

Szerencsére a First aid annyira fos lett mindenkinek, hogy Paola nem javította ki. Jaj bocsánat foson vagyok, már ennyit!

Fire Fight

Na jó hosszas dilemma után úgy döntöttem marad a blog nyílvános, ezentúl majd használok álneveket.

Tehát tegnap, ahogy kábé látható a képeken kifetrengtünk a hostel elé pár lépcsőre, mert állati jól sütött a nap. Chipset zabáltunk és a First Aid rejtelmeit próbáltuk agyunkba kaparni, nagyon kevés sikerrel. Az összes conditionnek ugyanazok a szimptómái és a treatmentjei is, hát be kell szarni ezen komolyan. Nyugtassa meg az utast, mejd bassza jó hátba ha fuldoklik, de lehet h hiperventillál a nyomorultja, akkor viszont megdöglik az átkozott, ha oxigén maszkot tolsz az orrába, a szülést meg már le se írom, mert elolvasni is kínzás volt..

Cézár rákvörösre égett, mi Lenkával szolidan barnulgattunk.

Délután pihengettünk kicsit, majd estefele átsuhantam a szomszédékhoz. Robi is visszatért már addigra Prágából, úgyhogy fotókat nézegettünk meg röhögcséltünk, aztán Cézár meggyőzőtt hogy tanulás helyett csapjuk be az Amerikai psychót, nagyon érdekes volt, nekem tetszett. Eléggé elgondolkodtatott. Csaszi még próbált rávenni egy filmre, de én már nem bírtam az ipart és lefeküdtem. A csajok is szerencsésen visszatértek az anyaföldről.

Reggel megpróbáltam a banánkontyot megcsinálni, de nem nagyon ment, úgyhogy maradt a donoughtos megoldás. Viszont lecseréltem a barbirózsaszín körmöket pirosra, a rózss ajkakat vérvörösre, állítólag jól áll, szerintem kurvaszar, már bocsánat.

Természetesen megint Natira kellett várni, úgyhogy kicsit később értünk be mint szoktunk. Véletlenül Cézárral megint egymás mellé keveredtünk, úgyhgy tudtam, hogy jónak ígérkezik a nap, rengeteget röhögtünk. A pénteki daily testem 94%-os lett, viszont a first aid vizsgám az valami vállalhatatlan..

Ma fire fight-tal és dangerous goods-zal foglalkoztunk, viszonylag kis anyagrész, hálistennek, holnap fire fightból daily, DG-ból meg nagyvizsga, gecijó..

Cézár lájotsan próbálgatott flörtölni Evával, aki amúgy tényleg nagyon szép és hát az akcentusát azt meg kell zabálni komoylan. Azért ettől függetlenül még mindig nemvágom, hogy pontosan hogyan is érzek ezzel kapcsolatban. Na mindegy, maradt a szokásos szerep, a jóarc spanod szless lelkiszemetesládád satöbbi. Este Cézár mondott egy érdekeset ezzel kapcsolatban, hogy én vagyok a második a világon, akivel ilyen "comfortable" érzi magát és úgy érzi, hogy velem bármiről tud beszélni. Az elmúlt egy évben két, számomra azóta nagyon fontossá vált kedves daliától hallottam valami hasonlót. Azok is crushnak indultak, de mára valami egészen más lett, valami sokkal szorosabb és mélyebb. Gondolok itt különösen Danira (ha ölvasöd, szopogassad! :)). Érdekes dolgok ezek, mondom én, hogy mindenkinek én vagy a kibaszott legjobb barátnője.. :D Jó azért Cézár más, mert nem kifejezetten crush-ként kezdte az életemben, de azért vele kapcsolatban is voltak furcsa érzéseim, amint írtam, de ez inkább köszönhető a hiúság faktornak, mint bármi másnak.

Na szóval suli után hazakepesztettünk, szolid pihi, tusi, vacsi, aztán Cézárral jó szokásunkhoz tartva magunkat - megnéztük a Kegyetlen játékokat. Utána neki álltunk tanulni, a Dangerous Goods az megy, de a Fire Fight közepénél majdnem leájult a székről, úgyhogy hagytam aludni. Én kicsit még tanultam a szobámban de én is lefekszem mostmár.

Holnap csak 11-re kell menni, éjjen!!!! (viszont este 8-ig bent leszeünk :D)

aki tudja hogy a szarba lehet ezt a fost letitkosítani az szóljon

StudySunday

Így tanultunk ma!

'owEVA'

Az egész szombat lustán telt. 2 körül keltem fel, zombiztam meg kaját főztem, arra nem voltam képes hogy felöltözzek, éppen akkor rántottam magamra egy pólót, mikor Cézár berúgta az ajtómat, hogy menjünk lée cigizni. Odalent megállapodtunk Lenkával, hogy egyikünk sem tudja pontosan behatárolni az előző éjszaka cselekményét. Abban maradtunk, hogy 6kor elkezdünk tanulni, aminek persz az lett a vége, hogy fél 5-től pofáztunk két órát, majd annyi jó film szóba került, hogy Cézár letöltötte őket és megnéztük mindkettőt (Róme+Juliet és Shutter Island). De a Shutter Island előtt feldobtunk egy érmét és az jött ki,hogy nézzük meg szóval ez a sors akarata volt. Jó is volt, C-nek is tetszett. A filmek után átkecmeregtünk Lenkához, aki már Robi szobájában lakik és hármasban tanulgattunk egy keveset. De valójában főleg letyáltunk, szívattuk Cézárt Evával (C. sokkal cukibb amikor nem próbálja meg előadni a magabiztos alfahímet), meg rengeteget röhögcséltünk. Lenka csinált palacsintát, halálra zabáltuk magunkat. Kb fél 2-ig pörögtünk majd eztán lefeküdtünk aludni, mert már foskészen voltunk.

Ma fél 9 körül keltem és egyből skype-oltam egyet tesómmal, meg mostam pár cuccot. A mai program: Amerikai psycho, majd kőkemény tanulás!

VOJTEEEK!

Húúha..

Szóval csütörtökön 4-esben tanultunk megint Robiékkal, sokat röhögtünk nagyon. Másnap már megint kosztümben kellett menni.

A suliban Cézár beült mellém, kurvajókat elvihorásztunk. Megmértük egymás pulzusát, nekem 54 lett (60-80nak kéne lennie), haha.Reggel ismétléskor már kezdtem felbaszni magam, eddig most kellett a legkevesebbet tanulni és ehhez képest az emberek akiket Paola felszólított semmit nem tudtak. Botrányos. 3-an elmondják előttük és még akkor sem tudják visszamondani, még nagyjából sem.. Utána megírtuk a vizsgát, elég könnyű volt, szerintem 1-2pontot fogok veszíteni.

Már mindenki totál készen volt, hogy péntek van és mennénk haza.. Paola nem lendített a helyzeten azzol,hogy megnézetett velünk a szülésről egy videot (ebéd előtt...), én kakakészen voltam. Az egy dolog hogy a 20%-át bírtam végignézni, de nem tudtam, hogy sírjak vagy elájuljak. Szerintem kisebb idegösszeomlásom volt, Cézár úgy próbált fellocsolni, de én egésznap be voltam torzulva ezek után. Én soha többet nem szexelek ebben a kurva életben ha ennek ez az eredménye. I mean, persze vágom, hogy kisbaba és imádom Csanit, dehát ezt a poklot én nem csinálom végig..

Suli után néhány gyengébb tanulónak ott kellett maradni, így például Nikinek is, Eni meg meggyőzött, hogy várjak vele (mert ők együtt mennek haza Győrbe autóval), a szobatársaim meg jól elhúztak Magyarországra. Szerencsére így élvezhetem a csöndet a hétvégén, ha értitek mire célzok. Enivel sokat dumáltunk meg röhögtünk. Én Lenkával meg Kamillával mentem haza busszal, hullakészen voltunk. Én lezuhanyoztam , hajatmostam, mikor beállított Cézár, hogy indulás van a borozóba ami ittvan a szomszédba. Így is történt én hajatszárítottam, majd csatlakoztam a többiekhez (Lenka, Kamilla, Maria, Cézár).

Szóval mienkutána meg voltam róla győződve, hogy Cézár totál rám van állva, készítettem egy kis beszédet a fejemben, hogy miért is nem kéne nekünk semmit kezdeni a másikkal. Szóval kicsit váratlanul ért, amikor bejelentette, hogy randija van Evával, akibe totál belezúgott. Hmm. (Note to self: ne legyél már ennyire beképzelt, hogy asziszed, hogy mindenki beléd van esve, mert nemigaz, ronda vagy és dagadt!) Persze ezekután Cézár 100%-kal szebbnek, okosabbnak és vonzóbbnak tűnt, ahogy az lenni szokott, hiúság asszony a neved, de azért sikerült egyben tartani a vonásaimat, majd negyed órával később magamhoz is tértem, odabent is, a fejemben és bedobtam a szokásos SzabóOrsolya figurát -> akkor mostantól kezdve legjobb spanok vagyunk, haver! Bejött. Most tényleg legjobb spanok vagyunk, éljen. Tényleg örülök neki, mert kezdettől bírtam a tagot.

A rámszakadt szabadidő furcsa dolgokat művel a fejemmel. Például most nem tudom elkerülni, hogy gondolkodjam dolgokról. Például, ami hétközben nem foglalkoztat, mert nincs időm rá, az hogy mennyire hiányzik Csani. Meg persze mindenki, de mondjuk a tesómmal tudok dumálni meg írogatni meg faszom, de Csanival akkor tudok komunikálni, ha egy légtérben tartózkodunk, mivel még nem tud se írni se beszélni. Plusz a maximum verbális kommunikáció az: "RAAAAWWWRRRRR". Azonkívül gondolkodni, hogy a titokzatos álombéli lovag akire mindig vártam, de nem jelent meg, mennyire nem érdekel már. Unalomból rákattantam. Bazmeg hihetetlen mennyire jelentéktelen életet éltem. Nem mintha most AIDS-es gyerekeket gyógyítanék, de legalább csinálok valami, van napirendem, sokat tanulok, isteni emberekkel ismerkedem meg. Valahogy szokatlan és félelemetes érzés, hogy mennyire jól érzem magam a bőrőmben. Hogy ilyen amikor kiegyensúlyozott vagyok és boldog. Hogy a boldogság nem feltétlenül abból áll, hogy az ember felalá pattog, hanem az amikor nyugodt vagyok és teljes napokig nem érzem magam szarul semmi miatt, hanem konstans szinten mosolygok belül, mert jól érzem magam.

Az egyetlen ami miatt nem érzem jól magam az Csabi. Ne értéstek félre, nem drámaian akarom itt mindenki előtt kitárgyalni a Csabival kapcsolatos érzéseimet, hogy majd aztán hátha észre tér. Erre már nem is számítok. De ha már őszinte akarok maradni és nem egy szar álblogot nyomni, akkor leírom. Csak egyszerűen.. nem is tudom, hogy egyáltalán fáj-e még, mert már belefáradtam, belefáradtam ebbe a szarakodásba. Nemhogy legjobb barátok nem vagyunk, azt hiszem, már barátok sem nagyon. Régen nem telt el két nap hogy ne beszéltünk volna. Most fel sem veszi a telefont, ha hívom. Ő persze magától nem hív. Amikor idejöttem megmondtam neki, hogy én nem akaorm keresni, mert már elegem van abból, hogy folyton hülyének érezzem magam, amiért rá akarok akaszkodni. Amikor azon a szombaton lelépett, holott megígérte, hogy végig velünk marad, akkor esett le. Hogy mi nem vagyunk barátok többé. Engem nem érdekel se Móni, se az egyetem, leszarom. Nem ezeknek kell tekintettel lenni rám. Hanem Kőrösi Csabának. Én a legszarabb korszakomban is számítottam rá és ott is voltam mellette. Amikor kibaszták, akkor ottvoltam, amikor állást keresett, segíteni akartam. Egyszerűen nem értem, hogy azután, amiken keresztül mentünk (nem csak a járásra gondolok, hanem mindenre ami 1999 óta történt velünk), hogy lehet, hogy ennyit jelentett neki az egész. Most már asszem túlléptem, de néha amikor eszembe jut, úgy érzem megszakad a szívem.

Természetesen amióta megmondtam, hogy én többet nem keresem és nagyon nagyon nehezen sikerült is betartani, azóta egy szót sem beszéltünk. Nem tudok róla semmit és ő sem rólam, hacsak néha nem olvassa ezt a szart. Két hét a Csabi-Orsi-, Dzsós-Seron-, Nyúli-dimenzióban éveknek tűnik.

És a legrosszabb az, hogy ő nem tudja, nem érzi. Hogy az ő szíve nem sajnálja, nem szakad bele. Igen azt hiszem ez az ami a leginkább fáj.

Első fotó :D

Ezen a képen rettentő fitt állapotban vagyok látható, a tréning hotelünk előtt, hátul pirosban Niki, Előtte Eni és kékben oldalt Ildi.

First Aid

Este éjfélkor feküdtem.

A mai nap nagy élménye az lehetett, hogy nem kosztümben kellett megjelenni, hanem jáccósba (Enikővel 10 percig röhögtünk azon, hogy bazeg mi a szart fogunk felvenni :D).

Korán beértünk, ismétlés, vizsga. Paola utána kiosztotta a tegnapit, ami mindenkinek geciszar lett, nekem 88%. De legalább átmentem..

Ma elsősegélyt tanultunk, viszonylag érdekes volt, bár, ha egy nyílt lábszártöréssel találkozom, tutira elájuok, akkor meg majd vakarhatnak össze a kedves kollégák. Reggel zuhogott mint az atom, de Csillával optimizmusból csak azért is felbasztuk a napszempáinkat és láss csodát, kora délutánra kiragyogott a nap.

Mostmár biztosra kiderült, hogy Lenka Robival kavar, mert kábé beköltözött a csóka zobájába, meg ma már nylvánosan smaciztak. Az is kezd confusing lenni, hogy Cézár atomra flörtöl, amit még nem igazán tudom, hogy hogyan kezeljek. Egyelőre hagyom, hogy alakuljanak magától a dolgok.

Mindenki be van zsongva, hogy holnap már péntek és lesz két teljes napunk pihenni és ismételni.

Enivel, Nikivel és Ildivel ebédeltem, szétaszaltuk az agyunkat, meg kipofáztunk mindenkit..

Ebéd után átvettünk pár lényeges elsősegély dolgot (pl micsinálsz a hipoxiás nyomorultakkal), és mivel a héten már mindig más mellé kell ülni, ma beültem egy fiúgyűrűbe, ahol hülyére röhögtük magunkat. A szerepjátéknál kitaláltuk, hogy Peti tolla lesz az eszméletlen utas és fennhangon ordítoztunk, hogy "we have a seriou problem, Peter's pen is green and unconscious!" (természetesen a PEN IS részt úgy kiejtve, hogy zavarbaejtően hasonlítson bizonyos félreérthető testrészekre).

Egész korán végeztünk. A reggeli vizsgám 100%-os lett, mint kb a csoport 95%-ának (mérhetetlenül primitiv volt). Jó egyébként, hogy így versengünk egymással, van egy kis competition, mert ez is motiválja a földi kövér lányokat mint énmagam. Csilla nagyon vezet, eddig mindene 95 fölött volt, Robinak is. Császár elég fosul áll, a tegnapin elhasalt, de végül közösen összevakartunk neki még egy pontot, úgyhogy pont kijött 86%-ra. Kicsit crazy eyes a faszi, 26 éves létére.. Miután meglátta az eredményét, telerta a füzetét azzal, hogy fuckfuckfuckfuck.. no comment.

Itthon megnéztem a Glee-t és a Supernaturalt (VÉGRE!), meg röhögcséltünk. Enikővel nagyon jókat lehet vihorászni, annyira cuki a csaj! Ennyit erről, hogy milyen kurva jól ki tudok ismerni embereket (lsd. első benyomásom E.-ről..).

Most benyomtam egy redbullt, aztán megyek a szomszédba tanulni.

HOLNAP PÉNTEK!! :)

In case of Emergency

Reggel normál időben (6.30) keltünk. Egész kipihentnek éreztem magam, pedig csak 6 órát aludtam. A reggeli menet a szokásos, öltözés, felvátlva fürdőszoba használat, gondos smink készítés (rúzs passzoljon a körömlakkhoz!!), kontykészítés (már vérprofik vagyunk), szükséges ékszerek fel, kávé, aztán irányhorány.

Ma egész nap a holnap security vizsgára készültünk, szóval mindenféle dologról volt szó, amit a Légikatasztrófákban már végignéztem. Terroristák, bombák a gépen, miket kell mindig leellenőrizni. Bomba esetén, amennyiben megtaláljuk és nincs semmilyen módon hozzáerősítve a géphez, akkor egy önkéntes cabin crew-nak kell kiszállítania az ún. "Least Risk Bomb Location"-be (a baloldali hátsó ajtó). Kérdezte Paola, hogy jelentkeznénk-e önkéntesnek. Én egyből rávágtam, hogy igen, mer egyrészt ha felrobban úgyis mindenki megdöglik, ha meg nem, akkor hős leszel.

Ja a tegnapi Daily Test (minden nap írunk kisdogát az előző napi anyagból) 96% lett, a 2.legjobb (Csilláé 97). Asszem STRÉBERNEK néznek a többiek ENGEM. Vad. Illetve nem is strébernek, hanem geciokosnak. A nap elején mindig van egy ismétlő "briefing" átfutunk az anyagon, amiből írunk, Paola felszólít 2-3 ember és kérdezgeti őket. Én voltam ma az egyik első, mindenre tudtam válaszolni, éreztem egy kis neatív vibe-ot a többiek felől, kurva jó érzés volt. Kicsit szarabb érzés viszont, h a DT-m viszont eléggé fos, remélem meglesz a 85% azért.. Szízört szarráaszaltuk Roberttel, mert csak 90-et kapott :)

Ebédre becsaptam egy szecsót, suli után meg jöttünk haza. Elkezdtem kijegyzetelni a holnapi vizsgára az anyagot, mert ez nagy vizsga lesz, az 5 fontosból az egyik (Security). 8kor átmentem Cézárékhoz és együtt tanultunk Lenkával, C-vel meg Robival.

Ja a hét poénja: vettem a Tescóba egy normális fehér melltartót, itthon nagyba veszem föl itt a szobánban, egyszer csak Enikő a hátam mögött felbődít:

"JAAAAAA BAZMEG!"- röhög

"Mi van?"

"Semmi, semmi"-tovább röhög.

"Mondjadmá mit röhögsz"

"Épp elkezdtem a barátommal webkamerázni amikor a képernyőn láttam, hogy öltözöl.."

Mondanom se kell hogy sikítva röhögtünk pár percig én alig brtam megmozdulni :D

Na mostmár lassan fekvés, mert holnap dúúrva lesz!

ps: kiolvastam a Lolitát, elkezdtem a Draculát.

Jump and Slide!

Ajj! Hello! Bocsesz!

Vasárnap tértünk vissza Pozsiba, Csilla hozott vissza felé is. Fél 10 felé értünk ide, aztán én nem is tudom mit csináltunk, de szerintem korán lefeküdtünk vagy ilyesmi.

Hétfőn mentünk suliba, elég jó volt, mindenféle érdekeset tanultunk. Asszem Paola eléggé szeret, mert tökjó fej volt velem. Volt egy csomó szünetünk, ebédet ott ettünk a tréning hotelben. Enivel (a győri ENikővel) sokat vihogtunk, meg a többiek is jó arcok. Azt hittük, hogy Lenka (egyik csaj a hostelből) és Robert összejöttek, de ma már nem tudjuk eldönteni, hogy Lenka Roberttel jött össze, Cézárral, vagy Robert Cézárral? Vagy mind a hárman együtt?! Ez a Cézár nagyon trükkös, nem tom eldönteni, hogy velem flörtizál, vagy nem (ha nem akkor mi a faszt kacsingat, meg "yes my dear?"-ezik nekem). Na mindegy. Ma nagyon fárasztó volt, 7-re kellett menni, ráadásul tegnap sokáig tanultunk, mert ma volt az első "daily test", szóval midndenki sújtás zombi volt.

3kor kezdődött az egyenruha próba, ami OCSMÁNY. Főleg a téli kabát, mintvalami hupikéktörpikék neo a mátrixból, vállalhatatlan.

Amint hazaértünk egyből elkezdtem tanulni, közbe kooperáltam Roberttel és most úgy nyomjuk, hogy óránkét lemegyünk cigizni (Lenka, Robi, Császár meg én), aztán mindenki tanul.

Most fejeztem be a kijegyzetelést, úgyhogy most aztán sújtás tanulás következik.

Nem tudom mikor fogok normálisan írni, de majd megpróbálok a hétvégén, akkor lesz valamennyi időm.