Passzív pihenés.

Az 5. napon (pénteken) hazaérvén, 4 órakor lecsuktam pilláimat egy röid szempihentetésre, ki se nyitottam őket fél 7-ig. Akkor sebesen eldzsanáztam a Morrison'sba (az egy bolt), bevásároltam, itthon megvacsoráztam, próbáltam 9-ig fentmaradni, aztán behorpasztottam. Éjfélkor arra ébredtem, hogy Eva, Vlado és a másik Eva - aki abban a szúrásban ért vissza kéthónapos indiai kiruccanásáról- ordítva vihognak meg sztoriznak az ajtóm előtt, miközben Eva a kurva szitárján kiséri az egész hangzavart. 10 percet tűrtem, aztán kipattantam az ágyból, kivágtam az ajtót és egy szó nélkül leonultam egy pohár vízért. ez beválhatott, mert mire visszaértem mindenki betakarodott a szobájába. Tegnap besétáltam a centrumba, a Tescoban vásárolgatam, majd a nap további részében az ágyban feküdtem. Van ilyen, hogy aktív pihenés, például amikor elmegünk síelni, sportolunk egész nap, de kikapcsolódunk és emiatt pihentető a dolog. Na én ennek az ellenkezőjét küldtem, a döglésben csak fáradtabb és fáradtabb lettem. Megnéztem tízezer rész Jóbarátokat, meg a "Csak szexre kellesz" című obra primát, ami egyébként teljesen nézhető volt, pár részen hangosan felhahotáztam, de valljuk be: ilyen csávó mint az Ashton Kúcsör alakította karakter, nem léteik. És punktum. Azért szórakoztató volt, én meglepően élveztem.
Ma más 3/4 8-kor kivetett az ágy, elmentem futni - igen, fóbiáimat leküzdve, a verőfényes napsütésben, amikor a látási viszonyok mondjuk 3-szor jobbak mint sötétedéskor és bárki megláthat. remélem a mai nap eredményesebben telik mint a tegnapi.

Munkára!

A 4. napon vagyok túl, minden nap negyed 4-kor keltem, fél 6-ra mentem a crew roomba és minden nap eseménydús volt, a hányástakarítástól, dobhártaszakadáson át öreg papákkal való veszekedésig minden volt. A részleteket most kihagynám, hála istennek nagyrészt jó fejekkel voltam és ma is, tegnap is no 2-ként tündökölhettem, amit nagyon nagyon élveztem. 3-szor repültem Carlaval (aki a szülinapomon is a no 1 volt), rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk. Ma csinált nekem meg Pavelnek "CABIN CREW OF THE YEAR" kitűzőt és abban ragyogtunk. Pavellel hátul -a back galleben- iszonyat show-t nyomtunk, rengeteget eladtunk és valahogyan tényleg varászlatos kebinkrúnak éreztem magam. Minden sima volt. Persze hulla vagyok, mire hazaérek nincs erőm semmire, de komolyan. Majdhogynem azonnal lefekszem aludni..
Újdonság nem történt távollétem alatt. Ja, de Ákos eljegyezte a nőjét akivel 3 hónapja van együtt, Zsanival beszartunk a röhögéstől. Megjött az új base supervisorunk, elég rendes fejnek tűnik, de egyébként nagyjából minden változatlan.
Jó éjt.

Home.

And sweet it was, indeed. Thank you for your co-operation.

Called off.

Az egész hetet hsby-on töltöm, tegnap volt esedékes a 3. nap. Kábé hajnali kettőig nem bírtam elaludni, úgyhogy a Buffy első évadának összes részét végignéztem. Legnagyobb bánatomra fél 5-kor csörgött a telefon, "Ho Orsolya, this is crew control, we need you to do Dublin-Schoenefeld today, departure is at 6.30, zulu time, okay bye". Öghhhh.. Az első eset, hogy behívtak hsby-ról és meg kell mondjam nem esett jól. 8 hónap után az ember hajlamos elhinni, hogy valamiféle mágikus szerzet, akit sosem hívnak már be és elkényelmesedtem.. Gyorsan felöltöztem aztán kimentem a buszmegllóba, mert az 5.24es busszal pont odaértem- ...volna. Sajnos a taxi megengedhetetlen luxus hó végén.. Pavel 5.40-kor hívott, hogy hol a szarban vagyok már, mondtam a buszon, 5.50-re fogok odaérni (a report time-ra), egy másodperccel sem korábban. Minden rendben is volt, erre az egyik megállóban egy köcsög faszi feltartotta a buszt, mert a haverjára kellett várni és vagy 5 percen keresztül ott faszoztunk, én azt hittem agyvérzést kapok. Érdekes módon rám nem vár a busz ha nem méltóztatok időben megjelenni a megállóban. Szerencsére Claire volt a no1, aki nem vette zokon, hogy 3 perccel a report után értem a crew roomba. Azt se tudtam mi van, mi a jelszó, hova megyünk, mikor végzünk, hány utas van, én ki vagyok. Állati fárasztó volt, álmos voltam és nyűgös és baromira idegesített a sok kretén. Dublinból visszafelé körülbelül 42 kínai kisgyerek utazott velünk pár felnőttel, de azok nem tom mit éltek át. Felszálláshoz készülünk, cabin bebiztosítva, mindenki a helyén, a gép hajt a kifutópályára, épp leülni készülünk, mikor észreveszem, hogy hátul a 25. sor környékén nyitva egy over hatbin, az egyik kínai ásszony meg nagy vígan álldogál és pakolászik bele. Claire-nek megcsapodom a vállát és pánikszerűen bökdösök abba az irányba. Másfél másodpercig földbegyökerezett a lábunk és nem tudtuk eldönteni, hogy mi legyen. Erre fogtam magam, keresztülrohantam a fülkén, lebasztam az ajtót és rohanás vissza, mindezt aközben, hogy a gép mintegy 120 km/órával száguld a kifutó felé, tisztára szuperhősnek éreztem magam. Abban a pillanatban vetődtem le az ülésemre amikor mondta a captian, hogy "cabin crew, seats for deprature!" és két perc múlva már a levegőben voltunk.
Berlinbe menet 3 tipikus "negyvenes jófej angol faszi vagyok" ült az első sorban, ahol én csinálom a safety demot. Közben végig hangosan üvöltöztek és most először tökre felbaszott. Az a szabály, ha ugatnak a demo közben akkor szólni kell nekik, vagy leállítani az egészet és akkor folytatni, ha elkussolnak. Én általában nem szoktam szólni nekik, mer szerintem faszság, úgyis látta már mindenki ezerszer, meg amúgy sem történik semmi, ha meg mégis akkor meg nem attól menekülnek meg, ha végig nézik a bemutatót. Ettől függetlenül parasztságnak tatom, ha közbe pofáznak, nem azért mert ez egy szépművészeti előadás és a színházban sem illik pofázni, hanem mert egyrészt nem magamnak mutogatok, másrészt esetleg a többit, aki figyelni szeretne zavarja. Úgyhogy most először rá is szóltam az ürgékre (udvariasan), hogy maradjanak csöndbe, nem baj, ha nem akarnak figyelni, csak csöndben legyenek. Jaj, bocsi-bocsi, hí meg ha. Ezt sem értem, hogy 45 éves felnőtt férfiak mért érzik szükségét, hogy nonstop ordítsanak, főleg mikor mellettük állok, szerintem iszonyatos tirpákság. Mindegy, eléggé megszeppentek, utána többször bocsánatot is kértek, mondtam, hogy semmi baj,megszoktam már, csak egyrészt engem zavarnak vele, másrészt a többi utast. A nap végén hullafáradtan kúsztunk vissza a crew roomba, végülis jó nap volt, leszámítva, hogy nem voltam észnél egész végig, de Claire-rel szokás szerint jót elröhögtünk. Délután fél 5-kor elaludtam és 22-kor keltem, ennyit a bioritmusról..

Ó. Úó-ó.

A héten volt minden, két buli, fetrengés sétafika és vad szél. Zsani visszajött csütörtök este, de én épp Veronika születésnapi bulijában vedeltem, aminek a csúcspontja az volt amikor Cova tök randomly beállított (amióta egyszer dutak Paloval azóta viszonylag érzékeny a szituáció kettejük között, főleg mert P. nem vette jó néven, hogy Cova azt terjesztette róla hogy kicsi a műszer, bosszúból, amiért P. kidobta), úgyhogy mindenkit a padlóról kellett összevakarni, hogy mit keres ez itt.
Másnap Zsanival ápdételtünk, voltunk vásárolni, szombaon pedig esedékes volt Juanmi meglepi bulija, mivel elmegy a tenerifei bzisra a kis gecó. A meglepi jól sikerült és egész sokan eljöttek, bár az a gyökér Vlado mindent majdnem elbaszott, miután odament hozzá a crew roomba, hogy hé nem ma van a bulid? idióta gyökér....
Zsanival rájöttünk, hogy kicsit szerelmesek vagyunk Jaybe, a deputy base supervisorba, mert annyira cuki és milyen kár, hogy pont a Joanna faszija, akit mind a ketten imádunk. Jay elhozta egy pilóta haverját aki eleinte tök aranyosnak tűnt aztán nagyon bebaszott és gázul viselkedett, mikor később lementünk a Revolutionsbe, egyszerre volt jelen a hely minden pontján ugyanabban az iőpillanatban, hogy egy klasszikust idézzek. Jó kis parti volt, tegnap Zsanival elmásztunk bevásárolni, útközben hülyére röhögtük magunkat és megválaszolhatatlan kérdésekkel borzongattuk magunkat, például, hogy ha választani kéne, hogy nukleáris apokalipszis sújtja a Földet és csak úgy mentheted meg a földet, hogy dugsz Vladoval, akkor inkább a nukleáris apokalipszist választom, meg hogy Kit választanánk Vlado és Sándor közül, mind a ketten rávágtuk, hogy a nukleáris apokalipszist hahaha.
Na majd mostanában kézülök pár meglepire, "stay tuned".

Percről percre fogy az élet.

A töménytelenségbe fokozódott hsby-ok lassúan és unalmasan telnek. Vasárnap meló után átmentem Vevéékhez, mert Pavel visszajött Lafbraaba és pár cider keretében örvendevze köszöntöttük itthon. Tegnap jóformán semmi értelmeset nem csináltam, megnéztem 500 filmet, pl a Black Swant, a Daybreakerst, a Da Vinci kódot, meg a Király beszédét, voltam boltban este pedig kikészültem a futástól. Ma Pavel 2kor rámparancsolt, hogy vonuljak át hozzájuk és elmegyünk kirándulni. Gyönyörű idő volt, igazi tavaszi meleg. Kisétáltunk a tóhoz, aminek létezéséről eddig mit sem sejtettünk, beszélgettünk néztük a hattyak és kacsák táncát mikozben Pavel egy hosszú nádvesszővel suhintgatott pompás farunkra és rengeteget vihogtunk. Később bevásároltunk sajt tortát és vaníliafagyit, Palo káposztalevest főzött megnéztünk két részt a Lie to me c. sorozatból és maffia beceneveket találtunk ki egymásnak, így lett P. El senyor Pimp, Veve Shawty én pedig George. Csocsóztunk is egy párat, ami akkor válik igazán viccessé amikor Pavel és én 9-9-re állunk, egymásnak feszül az akarat, berakjuk a Carmina buranat, szélgépet és lassított felvételt imitálunk és persze szakadunk a röhögéstől. Jó kis nap volt, nemrégen értem haza.Jól esett kimozdulni.