Csani mondta a nevem.

Én barom a tegnapi bejegyzésből csak a lényeget felejtettem ki.
Elsején, tegnapelőtt nagyban a Mamma miát ordítottuk a nappaliban, mikor és közben ráeszméltem, hogy a telefonomat a szobámban hagytam, úgyhogy gyorsan felszaladtam érte, elvégre mégiscsak hsby-on vagyunk vagy mifene. Egyből belémállt a roham mikor megláttam a 3 nem fogadott hívást. Szerencsére gombnyomásra kiderült, hogy mind a 3 a testvérem volt. Na ekkor azért szartam be. Mert mi a trágyáért hívna 3-szor, tuti, hogy valami baj van, valaki kórházba került. Pár perc múlva visszahívott és hálaistennek egy nagyon is örömteli hírt közölt, mégpedig, hogy Csani mr mondja a nevem, fényképről is meg ha meglátja a skype-ot, akkor is. Nagyon örültem, főleg mert Zsófi megkísérelt egy próbát, az éppen a fürdőkádban örjöngő gyereknek mutatott egy képet amin én vagyok Csanival és kérdezte "Csanikám, nézd csak, ki ez? Ki van a képen?", erre Csani artikulálatlanul beordította, hogy "CSEEEENÍÍÍ" (olyan cuki gyerekhangon, persze ezzel sajátmagára utalva), mire Zsófi: "Igen, okos vagy, de ki a másik, ez kicsoda? Oooo--" mire a gyerek a magyarnyelv legékesebb két szótagjával koronázta meg a napomat: "ÓÓÓRSSSSÍ" - így mondta. Ja annyira édes volt, hát meg kellett zabálni. Fel kell venni kazettára és megőrizni az örökkévalónak. Ez majdnem annyira cuki volt, mint amikor azt mondja, hogy "kukurikú", de annál nincs édesebb!!