Let's get clinical.

Tegnapelőtt megírtam a világ legosszabb bejegyzését de sajnos csak akkor vettem észre hogy nincs bedugva a töltő, amikor elsötétült a kép és elszállt az egész.
A nagy újdonságok: lett egy nyuszink, nagyon édes. Igazából Eva akarta a nyulat, aki Miguelé volt előzőleg. Én tb nem voltam elájulva az ötlettől, de annyira aranyos, meg kell zabálni!
Jamievel végül is rendeztük a dolgot, ezen a héten minden nap találkoztunk, nagyon jól kijövünk és nagyon édes.
Ezért gondolhatjátok, hogy hidegzuhanyként ért amikor végül is közölte, hogy nem akar semmi komolyat.. Íme a történet:
Csillelünk a kertben a szánsájnban, beszélgetünk. Kérdezem "szereted velem tölteni, az idődet?" ő "persze, mi másért jönnék át folyton". én "jogos". 2 mp szünet, ő "as long as it doesn't get serious".. én megsemmisülten ülök, reméltem nem ült ki túlságosan az arcomra az iszony ami átjárt.. kérdezi 2 perc múlva " most morcos vagy?" én "nem, csak gondolkodom azon amit mondtál", kérdezi mit gondolok. mondom nem tudom, csak hogy azt hittem, hogy haladunk valamerre, bizonyos irányba. ő erre 15-18 éves kpráig nagyon komoly barátnője volt és azt nem akarja a közeljövőben. én mondom pontosan tudom mire gondol. azt már nem tettem hozzá, hogy egészen addig én is így gondoltam, amíg meg nem ismertem. na most mi legyen? az eszemre hallgassak és fejezzem be amíg még érzelmileg nem vagyok teljesen bevonódva, vagy a szívemre és reménytelenül várjak, hátha belémszeret és hajlandó komolyan venni..?
Hétfőn találkozunk legközelebb. Akkor azzal fogok indítani, hogy előszőr megkérem, hogy definiálja a "komoly" fogalmát, mert szerintem egy 5 hetes "kapcsolat" ennél nem lehet komolyabb, mint amit mi nyomunk. Ha pedig ez azt jelenti, hogy szabadon szeretne kefélgetni jobbra balra, hát legyen, akkor majd én eldöntöm, hogy nekem ez így jó-e. Illetve persze, hogy nem jó, úgyhogy.
Meglátjuk.