Banana t-shirt.

A második off napomat élvezem egy elég kemény hét előtt, amely holnap kezdődik. Ráadásul hosszú nap lesz a gyűlölt Kelly Morrisszal.
A hétvége eseménydús volt. Szombaton Sevillába menet még be kellett iktatnunk egy Valenciát, kurva ideges voltam, mert a délutánt Patrickkel és Aimeevel akartam tölteni. Így 13.45 helyett fél 6-kor végeztem, hazasiettem hajatmosni, aztán 8 körül értem át Émihez. 3-asban iszogattunk, én baromi fáradt és bunkó voltam. Végül lementünk bulizni, de meguntuk magunkat fél 1 körül, úgyhogy a hazamenetel mellett döntöttünk. Én az utolsó két pohár epres koktélomat baromi gyorsan húztam le, hogy ne vesszen kárba. Ennek az lett az eredménye, hogy alig bírtam Aimee lakásásig, végül sikerült a wc-ig bent tartani, aztán elszabadult a pokol, telepakoltam a wc-t. Röhej az egész, be sem voltam baszva rendesen..
Tegnap állati meleg volt. Este tartottuk Gianniék búcsúbuliját, még este is olyan jó langyos volt a levegő, tisztára otthon éreztem magam. A buli jól sikerült, semmi extra.
Ma pakolásztam, főzőcskéztem, pár óra múlva jön Jamie, erről nem tudom, hogy mit gondoljak. Kicsit izgulok, remélem, hogy simán fog alakulni a beszélgetés..

You have goals to achieve.

Nos hát.
Miről is számoljak be? Asszem az elmúlt idő legemlítésreméltóbb eseménye Timi látogatása volt két héttel ezelőtt. Másfél napot volt itt, de azalatt betegre zabáltuk - és röhögtük magunkat. Végigsoroltunk MINDENKIT a volt osztályunkból, olyan ezer éves sztorik kerültek elő, amiknek a felét még nem is hallottam, legendás volt. Megjártuk Leicestert és a Revolutiont, az Amber Roomst és az Orange Tree-t. Állíthatom, hogy az a hétvége 100%-ban a kacagásról szólt.
Meló: minden változatlan, végre többet repülök, így esélyes, hogy júliústól lesz PÉNZEM, már szinte ismeretlenné vált ez a fogalom (fogalom, mivel számomra kézzel foghatatlan..). Sajnos az auguszus végi szabimat elutasították, úgyhogy most hivatalos kérvényben könyörgök a base supervisoromnak, hogy intézkedjen. Az új emberek többnyire jófejek, hál Istennek.
Magánélet: safe to say, hogy Jamie-vel vége, de erről nem óhajtok nyilatkozni. Hiszen aki ismer tudja: én nem dolgozom fel a negatív történéseket, egyszerűen nem foglalkozom velük és mélyen eltemetem őket. Egészséges hozzáállás nemde? Remélem egyszer pszichopata válik belőlem, akkor viszont tudni fogjátok miért mészároltam le 63 kisiskolást és egy tucat kölyökkutyát.
Barátok: nélkülük már valószínűleg egy folyóparton nyiszálnám a vénámat halálradrogozva. Aimee és Patrick a két legközelebbi barátom, midnent megosztunk egymással, nagyrészt. Ha ők nem lennének, hanyatthomlok rohannék haza. A többiek (Pavel, Veve és a magyar barátok) is sokban hozzátesznek a közérzethez persze, sokat járunk össze, Sándor elhozta otthonról a bográcsát, úgyhogy kb midnen második héten pörköltezünk. Meg bulizgatunk, amikor úgy van. és általában úgy van.
Azért hiányzik az otthon.

Ketchup.

Hosszú kínok után végre rendberaktam a számítógépemet, úgyhogy visszatérek a blogszférába!
Annyi minden történt, hogy ilyenkor csak egyet lehet tenni: nem mesélek el semmit, mert túl hosszú és fáradalmas volna, így csak annyit: minden rendben, ma épp briliáns az idő is. Boldogság.
Bulihegyek, anyagi gondok, érzelmi válság, barátok, kacagás. A szokásos shizzle. xxx

Marrakesh.

Na most azt ugye tudjátok, hogy állatira liberális vagyok, semmilyen rasszista előítéletekben nem hiszek. Kultúrális különbségekben hiszek. Tehát a most leírottakban véletlenül sem azt szeretném kifejezni, hogy eme népcsoport (arabok) a szememben bármilyen módon alsóbbrendűnek számítanak.

A Marrakesh flájtokat gyűlölöm. Gyűlölöm, fúj fúj fúj. Nem szeretem, hogy ordítanak az emberek, lökdösnek, a gyerekek a lábam között fogócskáznak (NEM túlzok), egyszerre hatan üvöltenek service közben, hogy mit kérnek, nem bírnak a sorukra várni és volt rá példa, hogy nagyon lekezeltek, gondolom nő mivoltom miatt.
Tegnap ez mind megtörtént egyszerre, Dale volt a no1, én a kettes, a teljesen hasznavehetetlen Catarina hátul (ez is megérne egy bejegyzést. Baromira sajnálom, mert midnenki utálja a portugál C.-t, én nem utálom, de egyszerűen mindent meg kell csinálni helyette, 3-szor kell elmondani, hogy mit csináljon.. és az erőfeszítések amit tesz, hogy barátkozzon, vagy beszélgessen velünk: gyök2..), meg egy új fiú, az imádnivaló Ben a 4-es. A service-eket gyakorlatilag egyedül csináltam, mert C. iszonyú lassú és mire két mondatot elmondot én addigra 3 sorral végeztem..
Visszafele úton vagy 9 cé-vajdának öltözött fiatalember (arannyal kivert fogak, meg hat kiló fuksz és persze az elengedhetetlen egész arcot elfedő napszemüveg este 10-kor EGY REPÜLŐGÉPEN!!!) befoglalta a leghátsó sorokat, az hagyján, hogy a seggemet filmezték (számítok rá, hogy pár héten belül jútúb szenzáció leszek), de midnenféle hülyeségekkel szívattak. Az volt a végső, amikor beindult a wc-ben a füstjelző. Most először hallottam eme agyrepesztő hangot (6-7 percig folyamatosan szólt, úgy megfájdult a fejem utána..). Feltéptük az ajtót, ott áll a faszi bent, atom cigiszag, de volt annyi esze, hogy addigra lehúzta a bizonyítékot, így azonkívül hogy Dale leordította, nem sok mindent tehettünk. A normális proszídzsr ilyenkor az, hogy a keptin rácsörizik a rendörfőnökre, kiküldik a jardot, a faszit elszállítják, mi meg írkálhatjuk a riportokat és plusz egy órát dekkolhatunk a szaros crew roomban éjszaka - így megértitek, hogy most nem annyira bántam, hogy a csávó megúszta. Bennel egyébként tök jól elvoltunk, egy eye-candy a srác, kenyérre kenném és felfalnám. Tudjátok kivel jött össze?? A Chrisszel, tudjátok aki az 1. supernumerary-n volt egy ősribanc, de azóta már tökjóban vagyunk. Jaj decuki :)
Hálaistennek Patrickkel egyszerre végeztünk, úgyhogy jól kipletykáltuk magunkat hazafele menet.
HÁROM NAP OFF, jajdájóóóóó!