The things you do, go round my head.

Egészen bizi hetem volt, ráadásul pénteken, az utolsó napomon az oppozit rosterre raktak egy napra, így reggel helyett este dolgoztam. Egészen jó kis nap volt, leszámítva, hogy előzőleg meghúztam a derekam és annyira fájt minden mozdulat, hogy ki sem bírtam egyenesedni.. Nem az első eset, hogy ez történt, legutóbb pár éve volt ilyen és akkor vagy 3 hétig eltartott, mire elmúlt a fájdalom. Borzasztó.. most már azért jobb a helyzet, de még mindig nem százas..
Szombaton Aimeevel elmentünk vásárolni, Jamie-vel pedig lebeszéltük a nagy megbeszélést Quornba (ez a következő falu Lufbra után). Egy nagyon szép pubba mentünk, hatalmas volt, árnyas-ligetes kerthelyiséggel. Dzs. szívszorítóan jól nézett ki és elkezdtünk csevegni, beszámoltunk kivel mi van, annyira jó volt, nevetgéltünk sokat, megfájdult a szívem amikor ráért a lényegre.
A szokásossal indított, hogy nem tudja mit akar, kapcsolatot biztosan nem, mert túl elfoglalt ahhoz, hogy rendesen kivegye a részét belőle, de átgondolta és tudja, hogy rosszul viselkedett velem és ez nem fair tovább. Hogy évek óta csinálja már, hogy randizgat csajokkal, de az mindig csak pár hét, 2-3 hónap, aztán megelégeli a dolgot, de ez meg még is már nagyon régóta tart és nem akarja, hogy többet ne beszéljünk, de megérti, ha én ezt akarom. Nem érti, hogy mért nem rak bele több effortot a dologba, pedig megtehetné, de valamiért mégsem teszi.
Az én mondanivalóm annyi volt, hogy ennyi idő után, ha még mindig "nem tudja", az nem jelent sok jót.. nyilván kényelmes volt ez a helyzet neki, nem volt rajta nyomás és nem rakott bele több effortot, mert nem kellett, mert én beleraktam helyette is. AZ idő dolog az nyilván problémás, de az ember ha akar valakit, akkor megtalálja az időt arra, hogy vele legyen. Egyértelmű, hogy ezt nem akarja eléggé, viszont ez ellen meg semmit nem tehetek, a nagy kék szemem, meg az ész érveim, meg az én érzéseim nem fogják meggyőzni arról, hogy már pedig nekünk együtt kell lennünk (ez számomra teljes mértékig érthetetlen, hogy egyáltalán neki ez mért nem világos).. én őszintén elmondtam, hogy nekem az érzéseim most már útban vannak ahhoz, hogy ezt tovább folytassam. Akkor beszéltünk arról, hogy de azért ő igen is próbálkozott, mindig eljött a barátaimmal is és a lakótársaimmal is megerőltette magát, ebben egyetértettünk, hogy én ezt meg nagyon értékelem, akkor kitért arra, hogy azért nem visz a haverjaival bulizni például, mert az csak kínoskodás lenne, én meg meg 5 faszi, de mondjuk én ezt nem is róttam fel neki soha. Beszélt arról, hogy azért is más minden, mert ő otthon lakik az anyukájával és ha független lenne és egyedül lakna, ahogy én, akkor az is könnyebb lenne. Aztán mi volt még.. blabla, ő sosem kihasznált és nagyon kedvel és szereti velem tölteni az idejét. Na mindegy ez ment egy órán keresztül, de azt leszögezném, hogy még ez is kellemes volt, én laza voltam és jófej, sokat mosolyogtam (szerintem kicsit meg is volt zavarodva, mert ő nagyon komoly volt), még pár poént is ellőttem (mondta, hogy az apja épp egy lengyel nővel jár, mire rávágtam, hogy mer apád tudja mi a jó). Aztán végül mondta, hogy nemsokára mennie kell, úgyhogy felhívtam Aimee-t, hogy jöjjön értünk. És sétáltunk ki a parkolóba, erre elkezdi, hogy "hát most se nagyon jutottunk semmire". Én csodálkozva rámeredtem, ugyanis én már elfogadtam a sorsom és beletörődtem és közöltem, hogy én azt hittem, hogy ez itt a búcsú. Erre ő még jobban becsodálkozott, hogy nem, nem, majd ír és még találkozunk és én miért gondoltam azt, hogy ez a búcsú.
Ezen a ponton én már nem voltam magamnál, minimál erőfeszítésbe tellett, hogy ne rúgjam szét. Végül hazavittük, majd búcsúképpen azt mondta "I'll see you in a bit. I'll give you a text". Én meg mosolyogva bólogattam és mondtam, hogy a telefon mellett fogok várni, majd elhajtottunk és otthon kitöröltem a számát és az smseket is. Kötélből vannak az idegeim.