Egész héten dolgoztam mindaz igásló, persze hullabetegen. Kedd reggel lázasan mentem Tenerifére, este 5-kor pedig még el is kellett menni arra a hülye meetingre. A European Base Managerünk jött át Dublinból közölni a rossz hírt. Mindannyiunknak 8-12 hét FIZETETLEN szabadságot fognaqk kiosztani a tl folyamán, mert túl sokan vagyunk. Most nem akarok belemenni a részletekbe, mert már belefáradtam az egészbe, a lényeg, hogy egyfolytában a pofánkba hazudnak, zsarolnak és úgy bánnak velünk mint a fossal.. Pénteken kiderült, hogy én november elejétől december közepéig száműzetésre kényszerülök, úgyhogy azt a másfél hónapot itthon fogom tölteni, hogy legalább az iskolával tudjak foglalkozni, de nem vagyok boldog..
Vasárnapra beteget jelentettem, mert egyrészt beteg vagyok, másrészt a fél4-es vonattal alhúztam Lutonba. Lenkával, Roberttel sütiztünk és beszélgettünk és este még Csillával, egykori pozsonyi lakótársammal is találkoztunk, jó volt beszélgetni, tudakozódni, hogy kivel éppen mi van. Másnap, hétfőn kora reggel kimentem a reptérre és a 8-as járattal hazajöttem Magyarhonba. Testvérem, Zsófi már kint várt, nagyon csini volt, elmentünk ebédelni. Nagyon furcsa volt, 8 hónap után itthon lenni. Tudom, tökhülyeség, de a legfurább az, hogy mindenki magyarul beszél..
Fincsit ebédeltünk, beszélgettünk kicsit (szerencsére nem kellett semmi drasztikusról beszámolni, mert minden héten beszélünk legalább egyszer). Zsófinak ebéd után el kellett menni dolgozni, én meg itthon ültem és az ablakon bámultam ki Budapestre, ami nagyon idegennek tűnt. Délután elmentünk a bölcsibe Csaniért, aki legnagyobb bánatomra meglátván rám mutatott és annyit kérdezett "Ki ez?"
Szerencsére, ahogy telt az idő képbe került a gyerek, játszottunk, uzsiztunk, aztán Zsófi elment színházba, én meg egyedül maradtam Csónsszal. Bogyó és Babócát néztünk, meg építettünk, nem sokkal 6 után megjött Csabi. Kicsit beszélgettünk, de én főleg a gyerekkel voltam elfoglalva, megetettem, aztán megfürödtünk, kicsit még tévéztünk, utána befektettem az ágyba, olvastam egy mesét, utána elénekeltem az "elmegyek, elmegyek", a "Lovamat kötöttem" és a "Tavaszi szél vizet áraszt" című klasszikusokat, amiket Anyukám is énekelt nekem kiskoromban. Csani nem aludt el, de nem is jött ki utánam a szobából, hanem lekapcsoltam a villanyt és szépen elaludt.
Csabival ekkor tudtunk végre normálisan beszélgetni, sok minden előkerült, én eléggé emocionális voltam, de nem sírtam végül, aztán azt hiszem nagyjából sikerült mindent megbeszélni.
Zsófiék 11 előtt értek haza a színhávzból, kicsit még beszélgettünk, aztán Csabi hazament én pedig lefeküdtem aludni.
Reggel Csani ébresztett.
2011. október 25., kedd
2011. október 18., kedd
Simon says, party.
Zsúfolt napok követték egymást múét héten, minden nap dolgoztam, közbe jöttem lerakni a padlószőnyeget, úgyhogy megint pakolás, vonszolás, cipelés. A szoba végre készen van a szőnyeg gyönyörű kék és pihepuha.
Szombaton Alicante-Dublint csináltam, a változatosság kedvéért, utána volt esedékes az ír házi buli Soniáéknál, úgyhogy közöltem a keptinnel, bizonyos Hamish-sel, hogy kurvára érjünk haza 5 perccel korábban mert el akarjuk érni a buszt. Istenáldja a szent embert, Dublinból hazafelé bemondta a hangosba, hogy 20 (!) perccel korábban landolunk (ezen a ponton lenyomtam egy door-five-ot a flight-deck ajtónak, éljen Hamish! felkiáltással.)
Otthon átöltöztem elkezdtem készülődni és megvártam Patricket, Soniát és Jettát, akik kicsit később érkeztek. Nekiálltam addig is ciderezni, végre kitöröltem az utolsó sms-t Jamie-től amit teljesen véletlen őrzött meg a telefonom. Így minden kísértéstől elvágva magam, enyhén depresszáltan, de büszkén vágtunk neki a bulinak. Az elején hótgyengus volt, ide-oda ténferegtünk, de aztán mindenki feloldódott és valami mérhetetlen módon vállalahatatlanra itta magát mindenki. Az egyik házigazda, Dan (Jetta szerelme) meghívott valami haverjait, 3 csókát, ebből az egyik sikeresen össze is szedett, bizonyos Szájmon, nagyon magas (nagyon) szőke, cuki. Meg is győzött, hogy nálunk alszik, de előre megmondtam, hogy ne számítson semmi akcióra, de megesküdött, hogy nem akar semmit csak ölelgetni. Hát erre meg ki mondana nemet. Patrick természetesen magánkívül volt, de szerencsére sikerült hazairányítani (az áldott lelkű Joe Price hazahozott minket), nem is tudom, hogy hány óra volt mire sikerült ágyba kerülni. Simon valóban úriember volt, csókiztunk, meg összebújtunk. Reggel, elvittem a buszmegállóba (Leicesterben lakik), felvettük egymást fészbukra, de igazából nem hiszem, hogy lesz folytatás (illetve biztos vagyok benne, mert azóta nem történt semmi), de nem is bánom. Szép volt, jó volt, nem erőltetem meg magam.
Vasárnap este Jetta, Dalma, Ákos és én elmentünk a Phantomban, jót röhögtünk, de korán hazamentünk, mert midnenki kivolt mint a szar.
Én sikeresen lebetegedtem, itt gubbasztok hőemelkedéssel a fotelban, holnap meg kurva hosszú napom lesz,úgyhogy remélhetőleg korán el tudok majd aludni.
Holnap jön a European Base Manager, az a hülye kurva és végre elmagyarázza, hogy kinek mi lesz a fizetetlen szabijával, mert most úgy néz ki, hogy mindenkit elküldenek minimum egy hónapra, de már 3 hónapos pletykákat is hallottunk.. Már erőm sincs idegesnek lenni igazából.. Holnap midnen kiderül.
Vasárnap meg megyek Lutonba Lenkát és Robertet meglátogatni, hétfő reggel pedig irány Budapest!
Szombaton Alicante-Dublint csináltam, a változatosság kedvéért, utána volt esedékes az ír házi buli Soniáéknál, úgyhogy közöltem a keptinnel, bizonyos Hamish-sel, hogy kurvára érjünk haza 5 perccel korábban mert el akarjuk érni a buszt. Istenáldja a szent embert, Dublinból hazafelé bemondta a hangosba, hogy 20 (!) perccel korábban landolunk (ezen a ponton lenyomtam egy door-five-ot a flight-deck ajtónak, éljen Hamish! felkiáltással.)
Otthon átöltöztem elkezdtem készülődni és megvártam Patricket, Soniát és Jettát, akik kicsit később érkeztek. Nekiálltam addig is ciderezni, végre kitöröltem az utolsó sms-t Jamie-től amit teljesen véletlen őrzött meg a telefonom. Így minden kísértéstől elvágva magam, enyhén depresszáltan, de büszkén vágtunk neki a bulinak. Az elején hótgyengus volt, ide-oda ténferegtünk, de aztán mindenki feloldódott és valami mérhetetlen módon vállalahatatlanra itta magát mindenki. Az egyik házigazda, Dan (Jetta szerelme) meghívott valami haverjait, 3 csókát, ebből az egyik sikeresen össze is szedett, bizonyos Szájmon, nagyon magas (nagyon) szőke, cuki. Meg is győzött, hogy nálunk alszik, de előre megmondtam, hogy ne számítson semmi akcióra, de megesküdött, hogy nem akar semmit csak ölelgetni. Hát erre meg ki mondana nemet. Patrick természetesen magánkívül volt, de szerencsére sikerült hazairányítani (az áldott lelkű Joe Price hazahozott minket), nem is tudom, hogy hány óra volt mire sikerült ágyba kerülni. Simon valóban úriember volt, csókiztunk, meg összebújtunk. Reggel, elvittem a buszmegállóba (Leicesterben lakik), felvettük egymást fészbukra, de igazából nem hiszem, hogy lesz folytatás (illetve biztos vagyok benne, mert azóta nem történt semmi), de nem is bánom. Szép volt, jó volt, nem erőltetem meg magam.
Vasárnap este Jetta, Dalma, Ákos és én elmentünk a Phantomban, jót röhögtünk, de korán hazamentünk, mert midnenki kivolt mint a szar.
Én sikeresen lebetegedtem, itt gubbasztok hőemelkedéssel a fotelban, holnap meg kurva hosszú napom lesz,úgyhogy remélhetőleg korán el tudok majd aludni.
Holnap jön a European Base Manager, az a hülye kurva és végre elmagyarázza, hogy kinek mi lesz a fizetetlen szabijával, mert most úgy néz ki, hogy mindenkit elküldenek minimum egy hónapra, de már 3 hónapos pletykákat is hallottunk.. Már erőm sincs idegesnek lenni igazából.. Holnap midnen kiderül.
Vasárnap meg megyek Lutonba Lenkát és Robertet meglátogatni, hétfő reggel pedig irány Budapest!
2011. október 12., szerda
Visszarázódás.
Szerencsére a nyaralás után még egy teljes nap a rendelkezésemre állt munka előtt. A hétfőt mindenféle hasznos tevékenységgel szerettem volna eltölteni, ehelyett a padló-javító mesterek pesztrálásával kellett foglalatoskodnom... Az egész szobámat ki kellett rámolni, minden egyes piece of shit Patricka szobájában kapott helyet (mondanom sem kell mindent egyedül kellett kipakolnom, mert P. annyira életképtelen,hogy az egészen fájdalomraméltó..). Lerakták az új padlót, úgyhogy most már csütörtökig kell várni, hogy lerakják a szőnyeget a mesterek és VÉGREVALAHÁRA berendezhetem a szobámat normálisan. Ebben a párnapban, ennek eredményeképp, Patricka szobájában alszom, ahova be van kúrva minden egymás hegyén hátán, úgyhogy ágy-darabokon és egy szekrényen kell átmászni, hogy az ember elérje az ágyat.
Emellett a héten 5 teljes napot repülök, ami kicsit keresztülhúzza a házi feladatokkal kapcsolatos számításaimat, főleg mert takarítanom kéne, mosni, bevásárárolni, meg egyéb hülyeségek. Tegnap az istenadta drága galego tanárnőm átküldte a tematikát, 12 témából kell írnom egy oldalas fogalmazást szerencsére magyarul, így ebből ma délelőtt 4-et már meg is írtam. A "portugál színház" című óra viszont meglepően körülményesnek és fiszifaszakodósnak tűnik, úgyhogy azzal meg fogok szenvedni rendesen. De hát a szépségért szenvedni kell.. vagy mi bajom van?!
Tegnap, az első munkanapomon mindenki hasraesett hogy milyen fantasztikusan barna vagyok és milyen jól áll a száncsá-barbi frizura (erről még vannak kételyeim). Annyi kedvem volt dolgozni, mint pedofilnak öregek otthonába vonulni, szar is volt a nap, de végre utána aludtam egy kurva jót.
Ma a rettentő entellektüel munkálkodásom után összekészültem, hogy indulok dolgozni, mikor is realizáltam, hogy egy órával korábban van. Buzog a tettvágy, mindjárt hányok.
12 nap múlva pedig irány haza.
Emellett a héten 5 teljes napot repülök, ami kicsit keresztülhúzza a házi feladatokkal kapcsolatos számításaimat, főleg mert takarítanom kéne, mosni, bevásárárolni, meg egyéb hülyeségek. Tegnap az istenadta drága galego tanárnőm átküldte a tematikát, 12 témából kell írnom egy oldalas fogalmazást szerencsére magyarul, így ebből ma délelőtt 4-et már meg is írtam. A "portugál színház" című óra viszont meglepően körülményesnek és fiszifaszakodósnak tűnik, úgyhogy azzal meg fogok szenvedni rendesen. De hát a szépségért szenvedni kell.. vagy mi bajom van?!
Tegnap, az első munkanapomon mindenki hasraesett hogy milyen fantasztikusan barna vagyok és milyen jól áll a száncsá-barbi frizura (erről még vannak kételyeim). Annyi kedvem volt dolgozni, mint pedofilnak öregek otthonába vonulni, szar is volt a nap, de végre utána aludtam egy kurva jót.
Ma a rettentő entellektüel munkálkodásom után összekészültem, hogy indulok dolgozni, mikor is realizáltam, hogy egy órával korábban van. Buzog a tettvágy, mindjárt hányok.
12 nap múlva pedig irány haza.
2011. október 9., vasárnap
Gran Canaria '11
Ma hajnalban megerkeztunk a nyaralasbol, Aimee es en. Nagyon jol ereztuk magunkat, mondanom sem kell. Mult heten vasarnap az ejszaka kozepen erkeztunk meg Guanabara Park nevezetu hotelunkba, ami egy puerto ricoi magaslaton fekszik, a belvarostol kb 15 perc setara, a teraszunkrol pedig olyan orgazmikus kilatas nyilt a kikotore es az oceanra, hogy nem hittem a szememnek. Nem lehetett megallapitani hol er veget a tenger es hol kezdodik az eg.
Elso nap lementunk az oceanpartra, kellemesen leegtunk, az allando szel pedig mindenunket beboritotta homokkal, beleertve a hallojarataimat. Igy -szegyen, nem szegyen- a maradek idonket a fantasztikus napozoteraszon toltottuk a medence mellett, egesz heten szegyentelenul tomve a zsirosabbnal zsirosabb kajakat. Majdnem mindeneste bementunk a varosba koktelozni, vagy bulizni. Pasiugyben nem sokrol szamolhatok be, mivel a hely foleg csaladokkal es parocskakkal volt tele, igy nem nagyon volt alkalmam barkire. Rengeteget rohogtunk teleszajjal, lattunk par irdatlan csotanyt (awkward moment, amikor hazaersz a bulibol, asziszed egy kistestu kutya van a hotelszobadban, mire kiderul, hogy egy gecinagytestu csotany..) es sok vicces karaktert. Kulonosen onbizalomnovelo volt, hogy vitathatatlanul a legforrobb dolog voltunk a szeletelt kenyer ota a szigeten, valoszinuleg mert, mi voltunk az egyetlen szingli sztarparos a varosban, de azert meg orultunk a figyelemnek :)
Az ido elkepeszto volt, 30 fok vegig. Napokig halalosan le voltunk egve, es ket nappal hazajovetel elott legnagyobb panikomra lehamlott a HOMLOKOM. szerencsere sikerult utanabarnitani a kovetkezo napokoban, de ez az elmeny elegge megviselt, mondanom sem kell.
A hazafele ut egy laza torturara emlekeztetett, de hajnali fel7-re mar itthon voltunk EastMids-en, ahol Jordan es Patrick vartak bennunket a repteren. azonnal agybabujtunk, majd a nap tobbi reszet fetrengessel es X Factorral toltottuk.
Jo itthon.
Elso nap lementunk az oceanpartra, kellemesen leegtunk, az allando szel pedig mindenunket beboritotta homokkal, beleertve a hallojarataimat. Igy -szegyen, nem szegyen- a maradek idonket a fantasztikus napozoteraszon toltottuk a medence mellett, egesz heten szegyentelenul tomve a zsirosabbnal zsirosabb kajakat. Majdnem mindeneste bementunk a varosba koktelozni, vagy bulizni. Pasiugyben nem sokrol szamolhatok be, mivel a hely foleg csaladokkal es parocskakkal volt tele, igy nem nagyon volt alkalmam barkire. Rengeteget rohogtunk teleszajjal, lattunk par irdatlan csotanyt (awkward moment, amikor hazaersz a bulibol, asziszed egy kistestu kutya van a hotelszobadban, mire kiderul, hogy egy gecinagytestu csotany..) es sok vicces karaktert. Kulonosen onbizalomnovelo volt, hogy vitathatatlanul a legforrobb dolog voltunk a szeletelt kenyer ota a szigeten, valoszinuleg mert, mi voltunk az egyetlen szingli sztarparos a varosban, de azert meg orultunk a figyelemnek :)
Az ido elkepeszto volt, 30 fok vegig. Napokig halalosan le voltunk egve, es ket nappal hazajovetel elott legnagyobb panikomra lehamlott a HOMLOKOM. szerencsere sikerult utanabarnitani a kovetkezo napokoban, de ez az elmeny elegge megviselt, mondanom sem kell.
A hazafele ut egy laza torturara emlekeztetett, de hajnali fel7-re mar itthon voltunk EastMids-en, ahol Jordan es Patrick vartak bennunket a repteren. azonnal agybabujtunk, majd a nap tobbi reszet fetrengessel es X Factorral toltottuk.
Jo itthon.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)