Egész héten dolgoztam mindaz igásló, persze hullabetegen. Kedd reggel lázasan mentem Tenerifére, este 5-kor pedig még el is kellett menni arra a hülye meetingre. A European Base Managerünk jött át Dublinból közölni a rossz hírt. Mindannyiunknak 8-12 hét FIZETETLEN szabadságot fognaqk kiosztani a tl folyamán, mert túl sokan vagyunk. Most nem akarok belemenni a részletekbe, mert már belefáradtam az egészbe, a lényeg, hogy egyfolytában a pofánkba hazudnak, zsarolnak és úgy bánnak velünk mint a fossal.. Pénteken kiderült, hogy én november elejétől december közepéig száműzetésre kényszerülök, úgyhogy azt a másfél hónapot itthon fogom tölteni, hogy legalább az iskolával tudjak foglalkozni, de nem vagyok boldog..
Vasárnapra beteget jelentettem, mert egyrészt beteg vagyok, másrészt a fél4-es vonattal alhúztam Lutonba. Lenkával, Roberttel sütiztünk és beszélgettünk és este még Csillával, egykori pozsonyi lakótársammal is találkoztunk, jó volt beszélgetni, tudakozódni, hogy kivel éppen mi van. Másnap, hétfőn kora reggel kimentem a reptérre és a 8-as járattal hazajöttem Magyarhonba. Testvérem, Zsófi már kint várt, nagyon csini volt, elmentünk ebédelni. Nagyon furcsa volt, 8 hónap után itthon lenni. Tudom, tökhülyeség, de a legfurább az, hogy mindenki magyarul beszél..
Fincsit ebédeltünk, beszélgettünk kicsit (szerencsére nem kellett semmi drasztikusról beszámolni, mert minden héten beszélünk legalább egyszer). Zsófinak ebéd után el kellett menni dolgozni, én meg itthon ültem és az ablakon bámultam ki Budapestre, ami nagyon idegennek tűnt. Délután elmentünk a bölcsibe Csaniért, aki legnagyobb bánatomra meglátván rám mutatott és annyit kérdezett "Ki ez?"
Szerencsére, ahogy telt az idő képbe került a gyerek, játszottunk, uzsiztunk, aztán Zsófi elment színházba, én meg egyedül maradtam Csónsszal. Bogyó és Babócát néztünk, meg építettünk, nem sokkal 6 után megjött Csabi. Kicsit beszélgettünk, de én főleg a gyerekkel voltam elfoglalva, megetettem, aztán megfürödtünk, kicsit még tévéztünk, utána befektettem az ágyba, olvastam egy mesét, utána elénekeltem az "elmegyek, elmegyek", a "Lovamat kötöttem" és a "Tavaszi szél vizet áraszt" című klasszikusokat, amiket Anyukám is énekelt nekem kiskoromban. Csani nem aludt el, de nem is jött ki utánam a szobából, hanem lekapcsoltam a villanyt és szépen elaludt.
Csabival ekkor tudtunk végre normálisan beszélgetni, sok minden előkerült, én eléggé emocionális voltam, de nem sírtam végül, aztán azt hiszem nagyjából sikerült mindent megbeszélni.
Zsófiék 11 előtt értek haza a színhávzból, kicsit még beszélgettünk, aztán Csabi hazament én pedig lefeküdtem aludni.
Reggel Csani ébresztett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése