Got a secret, can you keep it?

Elég hektik volt az elmúlt pár hét és annyiszor akartam írni felfoghatatlanul izgalmas életemről, de sosem jött az ihlet meg az inspiráció, így végül ma reggelig húztam a beszámolót. Eltelt a Szilveszter, a szülinapom, voltam otthon sokat, meg történtek dolgok, úgyhogy szép sorjában beszámolok mindenről.

Otthon: Január 8-án visszatértem szülőföldemre, több-kevesebb sikerrel levizsgáztam (erről bővebben nem szeretnék nyilatkozni, mert még fájó az emlék..) Megcsináltattam a fogaimat is, a doktornéni nagyon aranyos, csak ajánlani tudom mindenkinek, mert igaz, hogy rengeteget beszél, de nagyon humánus és kedves. Azt mondta, hogy nagyon rendben vannak a fogaim (leszámítva a két Mariana-árkot amit be kellett tömni), a színe is rendben van és a tömést és fogkő-eltávolítást is fájdalomcsillapító nélkül kibírtam. Egy hétvégét Szegeden töltöttem, találkoztam egy év után Papp Kingával (asszem ez nevezhető a csúcspontnak), megünnepeltük Petra diplomaosztóját és Csongiét is, pénteken-szombaton legendát kreaáltunk a jatéban - megint- és Pötit is újra megszorongathattam, most hogy hazatért Guernsey-ből (-ről?).
Család: szerencsére mindenki jól van. Apukámmal csak egy kicsit volt alkalmam találkozni sajnos, de Csanival annál többet. Hát be kell szarni, komolyan, annyira cuki. Olyan szövegeket nyom, hogy elképesztő.. És a nagy hír: többszörös nagynéni leszek a nyáron!!! Bizony-bizony Zsófika megint babát vár, juj de jó! Elég fura érzés, meg kell hagyni.. Nem tudom, hogy azt rengeteg szeretet amit eddig mind Csanira borítottam képes leszek-e majd igazságosan megosztani, az biztos, hogy kihívás lesz! :) De az egész család nagyon izgatott, Zsófi persze már tapasztalt vén róka módjára küldi a terhességet és egyelőre minden a legnagyobb rendben. Boldogság.
Suli: megpróbálom leadni a skandi szakot, mert rühellem és mert béna vagyok hozzá. A -most már hivatalosan is istennőnek deklarált - Kristóf Borbála intézte nekem a papírmunkát, amiért olyan hálás vagyok, hogy nem találok szavakat.
Munka: Visszatérésem örömére 10 napot végigdolgoztam mint egy szánhúzó huskey. Sajnos életbe lépett egy új szabály, ezt megpróbálom érthetően elmagyarázni.. Az a lényeg, hogy mostantól a vészkijáratoknál (ahol szélesebb a sor, ergo több lábhely van) le kell előre foglalni a helyeket, (10fontért). Oda SENKI MÁS nem ülhet le, csak aki előre lefoglalta a helyet. Ha senki nem foglalta le, akkor a sorok üresen maradnak és SENKI nem ülhet oda. Ez egyelőre nem okoz gondot, mert félig üres járatokkal repülünk így télvíz idején, VISZONT! Ha teli van a gép végig blokkolni kell a sorokat és a végén ha már nincs több ülőhely, akkor az utolsókat kell odaültetni... Mondanom sem kell, hogy ebből mekkora forradalom lesz majd nyáron, amikor tele leszünk, a többiek őrjöngeni fognak, hogy mért az utolsó köcsögök ülhetnek oda.. Már így is napi szinten minimum egyszer leordítanak, hogy miazhogy nem lehet odaülni és én egy faszfej vagyok.. Az lesz a vége, hogy nyáron meg fogom mondani a no1-nak, hogy én ezt nem csinálom.. ő csinálja ha akarja, de én nem vagyok hajlandó.. Egyébként minden a legnagyobb rendben, csomóan elmentek/kirúgták őket/még fizetlen szabin vannak.
Barátok: magyar barátaim nagyon hiányoznak azóta, hogy visszatértem ködös Albionomba. Viszont a napos oldalon Györgyike jön hozzám látogatóba jövő hét csütörtökön, amit már nagyon-nagyon nagyon várok!!
Itteni barátaim jól vannak. Patrick a fizetetlenjére új munkát szerzett, de a Ryanairnél meg bajba került egy hülyeség miatt, úgyhogy most szopatják rendesen, így lehet, hogy az ideiglenesből állandó állás lesz ez az új.
Aztán hmm mi is van még? ó, igen... a hétvégén robbant a bomba.. Aimée terhes. Nem, nem vicc. No jokes. Még mindig nem tértem magamhoz. Abban a pillanatban, hogy elküldte a képet a pozitív terhességi tesztről tudtam, hogy az életünknek vége. Mármint nem úgy, hogy jaj meghalunk bruhuhú! hanem az eddigi életünknek. Ja, a gyerek apja Jordan természetesesn, aki nincs elájulva és első reakciójában javasolta Aimée-nek, hogy -idézem- "just fucking get rid of it", ami többek között alapból parasztság, de tudja nagyon jól, hogy A. sosem menne abortuszra. Úgyhogy az elmúlt 3 nap vergődéssel telt, Aimée persze nagyon szomorú J. miatt, pedig szerintem egyébként nagyon örülne neki.. Nem mondom előszőr én is hiper kiakadtam, de aztán elgondolkodtam: ez már kész, ez van. Nem fog "elmúlni", úgyhogy akár meg is próbálhatnánk örülni neki. Egy baba az öröm, nem? Ki hallott már olyat, hogy "24 évesen terhes lettem és tönkrement az életem, bár elvetettem volna"?! Itt van szegény barátnőm tökegyedül (mármint a családja, anyukája, testvérei nélkül), így most a mi felelősségünk, hogy támogassuk és segítsük amiben csak tudjuk. Patrickkel már átszerveztük az étrendjét, napi 3-szor kell ennie és leszarom, hogy "allergiás a zöldségre" (ja, mert az egészségre allergiás lehet valaki....bitch, please.) akkor is lenyomom a torkán a répát. A közvetlen környezetemben fellelhető terhességek száma végett állandóan csecsemőkről álmodok, elég confusing, hogy ki-kicsoda..

Szóval ezek a nagy hírek és fontosabb pontok amik történtek legutóbbi beszámolóm óta. Most két hétig szabin leszek s kétlem, hogy bármi izgi történne, azért igyekszem majd minél gyakrabban firkálgatni!
Ja! még valami!
Fiúk: Jamie írt a szülinapomon, kivert a hideg verejték, végül kedvesen megköszöntem és ennyiben maradtunk..
Éééés vasárnap randiztam gyerekek. Egy 20-évessel (kérem a megjegyzéseket mellőzni). Még decemberben kavarodtunk össze és azóta nem is találkoztunk, mert hol ő volt otthon (Prestonban), hol én.. Nem kifejezetten a legdöglesztőbb faszi akit életemben láttam, de nagyon aranyos. És magas is :) Ma találkozunk megint, hát kíváncsi leszek!