Summertime Happiness

Egész héten 25 fok van, 25!! így minden szabad percemben a napon vagyok, mert imádok a barna bőrömmel kérkedni. Igen öntelt vagyok és exhibicionista, pereplj be. Legalább ez az egy dolog legyen rendben az életemben!!!! Aimée szülei ittvoltak a héten, hoztak egy csomó baba cuccot. Nagyon cukik, ma reggel mentek csak el. Azt nem tudom írtam-e már, de Aimée-nek 8 testvére van! Kemény, mi? Múlt hétvégén a kert feltuningolásával voltunk elfoglalva, már van ültetve kis fűzfa, muskátlik, édesapám kedvence: RODODENDRON, ilyen felfutó rózsabokor cucc, meg valami másik futónpvény meg még kettő valamik amiket nem tudok beazonosítani mert a kisnövényhatározómat Magyarországon felejtettem. Ezenkívül van benne egy dísz-szurikáta meg két szurikáta lámba amik napelemesek, szóval a napon töltödnek sötétedéskor pedig autómatikusan bekacsolnak, meg egy ugyanilyen jellegű növény kaspó, de abba nincs semmi, szóval az egyelőre csak világít. És persze a nyomoronc tengerimalacok és az elmaradhatatlan tengerimalac szar-tenger ami mindent beborít. De megéri egyébként, mert ilyenkor olyan jó kijönni ide, virágok vesznek körül meg hepi rágcsálók ugrabugrálnak körbe-körbe. Az elmúlt egy héten ünnepeltük Aimée és Patrick szülinapját és nem mellesleg Csani 3 éves lett éppen egy hete. Aimée terhes ruhátkat kapott meg babatakarót, Patrick meg egy atom villanyos borotvát, így többé nem kell vérfoltos ingben dolgozni mennie. Csanit felhívtam múlt szombaton, épp atom családi parti volt, csak pont a kiskirályfi nem óhajtott csevegni, úgyhogy másnap visszahívtam tesómat, akkor már picit beszédesebb volt a kelk, szülinapi jókívánságaimra suttogott egy köszönöm szépent, ezt gyanítom Zsófi ráhatására :) Szeretek vízöntő lenni, de azért állat lehet ilyn időben szülinapozni, tuti, hogy 30%-kal több ember jön el a bulidra, meg kint lehet koktélozni -ahogyan azt ma tenni is fogjuk hogy hivatalosan is megünnepeljük Patricket.

Base Party.

Múlt hét csütörtökön kerül megrendezésre az idei Base party, méghozzá nem másutt, mint második otthonunkban, a Revolutions vodka-bárban. Már nagyon vártuk mindannyian, mert nyertünk ezer eurót alkoholra, mert eladtunk 93miliárd bokszercsipszet, vagy valami ilyesmi. Én hetekkel előbb már próbáltam meggyőzni Eglét hogy jöjjön el ő is nem égő megjelenni, attól még hogy kirúgták. Persze munkára hivatkozva nem jött el, én pedig egyébként is déltől repültem, de Sum eljött értem kocsival 10 körül, otthon ripz-ropsz átöltöztünk. Közben Sum mesélte a házasságával kapcsolatos újabb rémálom fejezetetket. Tehát ő ugyebár indiai, úgyhogy indiaihoz kell hozzámennie, de nem lehet ám muszlim meg ilyenek, hanem ugyanolyan vallásúnak kell lennie (sikh, nem tudom, magyarul hogy van). Tehát az előző csóka aki vőlegényjelölt volt, pont jó lett volna, de Sum apukája nemet mondott rá, így nem házasodhatnak össze. Ez a mostani pasi meg tökéletes lett volna, Sum totál odavolt, de erre a srác szülei mondtak nemet.. Szóval szegény elég rottyon volt, így indultunk neki a partinak. 11 körül érkeztünk meg, még én is magassarkút viseltem, hogy remekül beilleszkedjek az inglis környezetbe. Egész sokan eljöttek, elvileg mindenkinek 3 ingyenpia járt. Természetesen Sian (ejtsd "Shan") a base supervisorunk ezt leszarta és szerintem egy penny-t sem költött, hanem az ingyen vócserekkel fizetett magának egész este.. Én persze nem túl konfidenten a magassarkúban egész este mondogattam Sumnak, hogy tutira el fogok esni, tutira. Egész este minden oké volt, amikor is REvsből kisétálván DÁJNG, lábak az égbe, seggem a nagyvilágba, 20-an rohantak oda, hogy úristen jól vagy, aszittem elsüllyedek. Patricket haza kellett cipelnünk, mert természetesen besújtódott és vállalhatatlankodott. Mi utána átmentünk Dalmáékhoz ahol még kb 10-en afterpartiztak és nagyon csúnyán sokáig ittunk. Másnap meg akartam halni reggel, azt hittem, hogy belehalok az életbe. Négykézláb kúsztunk be a crew roomba délután 3-kor. Nekem elég jó shiftem volt aznap szerencsére, bár egész nap képtelen voltam egy falatot leerőltetni a torkomon, viszont a reptéren találkoztam Denise-szel és Ciarával, akik meglepiből jöttek át Aimée szülinapjára. Hát csodálatos látvány volt amikor a "happy birthday"-t óbégatva egy égő tortával berandalíroztunk a már alvó Aimée szobjába, hát hogy úgy mondjam nem volt magánál. De persze nagyon örült. Másnap reggel átmentünk Leicesterbe ötösben (Patrick is csatlakozott) és megebédeltünk a Nando's-ban, utána vásárolgattunk és Aimée ötlete nyomán elhatároztuk, hogy este elmegyünk bulizni, csak egy picurkát. Ebből persze semmi nem lett, mert miközben ottültünk báliruhában a nappaliban és a Proposalt néztük A. bejelentette, hogy ő mégisinkább hullafáradt és ne menjünk sehova. Én azért elmentem a Phantomba ahol Egle, Dalma és pár új arc már nagyban vedeltek, majd lesújtottunk -a változatosság kedvéért- a Vica Versába ami ha lehet még az Echosnál is aljább, a padló annyira ragad, hogy lépten nyomon elhagytuk a cipőinket. Én végül korán távoztam a lovagommal, Dannyvel (fedőneve DATO, azaz Danny-Aries-Twenty-One) kéz a kézben hazasétáltunk. Így telt hát a hétvége, az idő továbbra is FOSTALILCSKA, de azért megvagyunk :)

Elephantwoman.

Egy héttel ezelőtt kiesett a tömés a fogamból és legnagyobb rémületemre - miután egy hétig tökéletesen rendben volt, leszámítva a Mariána-árkot a számban- tegnap reggelre látványos duzzanattal ébredtem a bal pofazacskómon. Nem fostam össze magam, rányomtam egy kis fagyasztott húst, meg mentolos fogkrémmel kenegettem, amíg el kellett indulnom dolgozni. Elég gáz dolog, bár annyira nem volt feltűnő, de azért páran furán néztek.. Ha mindez nem lett volna elég, kolléganőm, az imádnivaló Laurie a service közepén rámborított két pohár forró teát a kabin közepén, csodálatos volt. Este Aimée lebaszott, hogy miért nem mentem fogorvoshoz, de teljes meggyőződéssel közöltem, hogy el fog múlni. Igzaam is lett, reggelre a duzzanat szinte teljesen elmúlt és fájdalmat -továbbra- sem éreztem. Ma is folytattam a jeges-borogatás kúrát, de mindenki azt mondja, hogy menjek el fogorvoshoz, úgyhogy ha holnapra nem múlik el a daganat, akkor meló után elmegyek. Csak utálom az ilyen helyzetetket.. kit hívok fel, hova megyek, stb.. Argh! Miért történnek ilyenek?!

Belfast, Belfast.

Végre egy happening amiről érdemes írni! SZombaton kora délután kisuhantam a reptérre, hogy elcsípjem a dublini járatot. Kellemes félálomban töltöttem a 45 perces utat, majd Tímea jött értem kocsival (Varjasiné tutira beszart volna, ha látja) és hazadrájvoltunk Timiékhez. Vilivel is találkoztam és elhatároztuk, hogy rövid pihi után elmegyünk vacsizni, majd moziba. Viljemet is sikerült meggyőzni nagy kínkeservek árán, hogy tartson. Istenit kajáltunk a belvárosban (Carluccio's az új fav), ápdételtünk, majd elsétáltunk a moziba, ahol a Salmon fishing in the Yemen című fílgúd alkotást tekintettük meg, nagyon jó is volt. Este már hűvös volt, úgyhogy hazataxiztunk és otthon gitárhíróztunk, majd a Scene it nevű filmes trivia játékkal játszottunk. A vártnál később keveredtünk ágyba, de reggel kipihenten ébredtünk én még baromi izgatottan is. Öltözködés és vad sminkelés után (amelyre Timi SMINKSZOBÁJÁBAN került sor) elindultunk Belfast felé. A roadtrip remekül indult, becsaptuk telefonjainkba a legjobb zenéket (BSB, AbbA, Aerosmith, Manu Chao, etc -a teljesség igénye nélkül). A táj melyen keresztül csapattuk fantasztikusan gyönyörű volt, sütött a nap s a zöldellő legelők inspirálták kedvünket. Félúton megálltunk egy embertpróbáló full ájris reggelire, hogy erejünk teljében -s Klári, a GPS segítségével -érkezhessünk meg Befastba. Korán érkeztünk, úgyhogy csekin előtt elmentünk sétálni és vásárolgatni a napsütötte fővárosban. A Titanic centenáriumi kiállításra aznapra már nem volt belépő így az eredeti tervvel ellentétben még aznap elkocsikáztunk a Giant's Causeway nevű mesebeli helyre. Eme legendákkal övezett sziklás csipkeszegélye az Ír-szigetnek a világörökség része és egészen megmagyarázhatatlan természetföldrajzi jelenségnek otthona. A talajből különböző méretű, ám teljesen szimmetrikus hexagon formájú sziklaoszlopok merednek az ég felé, immár 60 millió éve és senki sem tudja, hogy hogyan, vagy mitől alakultak ki. Kellemes órácskát töltöttünk itt és vadul merengtünk a naplementébe Timivel, de őszintén szólva a kisebb túra mindkettőnket kimerített, így betértünk a helyi szállóba megvacsorázni. Este halálosan kifacsarva érkeztünk meg a hotelba, de azért egy girls gone wild típusú estét vállaltunk: lecsaptunk egy cidert a hotel bárjában lefekvés előtt. Mondanom sem kell az ordítva röhögés volt a legfárasztóbb. Másnap, hétfőn korán keltünk, s kisebb félreértés után megreggeliztünk (a két recepciós két ellentétes dolgot állított reggelinkkel kapcsolatban, mégpedig, hogy van, meg hogy nincs.) Majd 11 körül érkeztünk meg a Titanic kiállításra. Ebbe azt hiszem nem érdemes részletekbe menően értekezni, mert annyi érdekes dolgot tudtunk meg és láttunk, hogy azt sem tudom, hol kezdhetnék bele. Mindenesetre mindkettőnknek nagyon tetszett. Kisebb memorabilia vásárlás után pedig el is indultunk Dublin felé. A visszaút legalább olyan élvezetes - s vokálisan káprázatos- volt mint idefelé. Még Viljemtől otthon elbúcsúztam, Scene iteztünk egy utolsót aztán irány a reptér s este fél12-re már a saját ágyamban aludtam. Csodálatos hétvége volt.