Belfast, Belfast.

Végre egy happening amiről érdemes írni! SZombaton kora délután kisuhantam a reptérre, hogy elcsípjem a dublini járatot. Kellemes félálomban töltöttem a 45 perces utat, majd Tímea jött értem kocsival (Varjasiné tutira beszart volna, ha látja) és hazadrájvoltunk Timiékhez. Vilivel is találkoztam és elhatároztuk, hogy rövid pihi után elmegyünk vacsizni, majd moziba. Viljemet is sikerült meggyőzni nagy kínkeservek árán, hogy tartson. Istenit kajáltunk a belvárosban (Carluccio's az új fav), ápdételtünk, majd elsétáltunk a moziba, ahol a Salmon fishing in the Yemen című fílgúd alkotást tekintettük meg, nagyon jó is volt. Este már hűvös volt, úgyhogy hazataxiztunk és otthon gitárhíróztunk, majd a Scene it nevű filmes trivia játékkal játszottunk. A vártnál később keveredtünk ágyba, de reggel kipihenten ébredtünk én még baromi izgatottan is. Öltözködés és vad sminkelés után (amelyre Timi SMINKSZOBÁJÁBAN került sor) elindultunk Belfast felé. A roadtrip remekül indult, becsaptuk telefonjainkba a legjobb zenéket (BSB, AbbA, Aerosmith, Manu Chao, etc -a teljesség igénye nélkül). A táj melyen keresztül csapattuk fantasztikusan gyönyörű volt, sütött a nap s a zöldellő legelők inspirálták kedvünket. Félúton megálltunk egy embertpróbáló full ájris reggelire, hogy erejünk teljében -s Klári, a GPS segítségével -érkezhessünk meg Befastba. Korán érkeztünk, úgyhogy csekin előtt elmentünk sétálni és vásárolgatni a napsütötte fővárosban. A Titanic centenáriumi kiállításra aznapra már nem volt belépő így az eredeti tervvel ellentétben még aznap elkocsikáztunk a Giant's Causeway nevű mesebeli helyre. Eme legendákkal övezett sziklás csipkeszegélye az Ír-szigetnek a világörökség része és egészen megmagyarázhatatlan természetföldrajzi jelenségnek otthona. A talajből különböző méretű, ám teljesen szimmetrikus hexagon formájú sziklaoszlopok merednek az ég felé, immár 60 millió éve és senki sem tudja, hogy hogyan, vagy mitől alakultak ki. Kellemes órácskát töltöttünk itt és vadul merengtünk a naplementébe Timivel, de őszintén szólva a kisebb túra mindkettőnket kimerített, így betértünk a helyi szállóba megvacsorázni. Este halálosan kifacsarva érkeztünk meg a hotelba, de azért egy girls gone wild típusú estét vállaltunk: lecsaptunk egy cidert a hotel bárjában lefekvés előtt. Mondanom sem kell az ordítva röhögés volt a legfárasztóbb. Másnap, hétfőn korán keltünk, s kisebb félreértés után megreggeliztünk (a két recepciós két ellentétes dolgot állított reggelinkkel kapcsolatban, mégpedig, hogy van, meg hogy nincs.) Majd 11 körül érkeztünk meg a Titanic kiállításra. Ebbe azt hiszem nem érdemes részletekbe menően értekezni, mert annyi érdekes dolgot tudtunk meg és láttunk, hogy azt sem tudom, hol kezdhetnék bele. Mindenesetre mindkettőnknek nagyon tetszett. Kisebb memorabilia vásárlás után pedig el is indultunk Dublin felé. A visszaút legalább olyan élvezetes - s vokálisan káprázatos- volt mint idefelé. Még Viljemtől otthon elbúcsúztam, Scene iteztünk egy utolsót aztán irány a reptér s este fél12-re már a saját ágyamban aludtam. Csodálatos hétvége volt.