Back in the UK.

A hétvége nagyon jól sikerült, szombaton délután ideiglenesen beköltözött jozzánk két új crew, Máté és Ewelina, ugyanis SUm Indiában hesszelget -az esküvőjére shoppingol- és addig 3 hétig üresen áll a szobája, úgyhogy kiadtuk ennek a két szerencsétlennek. Amúgy nekem tök szimpik, Mátéval közös ismerőseink is vannak. Vasárnap Egle itt volt egész nap, én csináltam vacsit (sheperd's pie), tök fincsi lett. Kedden volt az első napom, Tenerife, nehezen keltem de nagyon jó crew-nk volt, sokat röhögtünk egész nap, rengeteg pénzt csináltunk, kifacsarva értünk haza. Én gyors zuhany után összekészültem és Eglével átsétáltunk a Phantomba Mafalda és Sandro búcsúbulijába. Sandro az Etihadhoz megy Abu Dhabiba, Mafalda pedig megkapta a transfert Wroclawba. Egy kisebb dráma alakult ki Egle körül, aki mostanában a Joao nevű portugál fiúval randizgat bájdövéj és ezt nem vette jó néven a Pedro nevű portugál fiú, akivel egy éve kétszer randizott és kavarta a szart, megdöbbentően középiskolás módon. Az este összességében jól sikerült, de másnap reggel meg akartam halni. Dani volt a kettes én a hármas, plusz két supernumerary, mindakettő magyar. Danivel azért jól elvoltunk, de én alig vártam hogy hazaérjek az ágyamba. Patrick enchiladat főzött vacsira aztán 8 körül aznnal bealudtunk. Ami még újdonságnak számít ideát: Patrick felmondott és elment egy szállodába dolgozni, ez mindenkit nagyon megrendített :( Sumra mindenki ki van akadva, de ez egy elég hosszadalmas história, úgyhogy a részletekbe most nem megyek bele, plusz én még reménykedem, hogy javul majd a helyzet.. Egle is elkezdte az új munkáját a Barclay's-ban, ami itt van Loughboroughban! Ennek nagyon örülök, mert így egy csomót tud majd spórolni a közlekedésen. Ma hsby-on vagyok, rá kell vetnem magam a szakdogaírásra! csókok

Farewell to Home.

A csütörtök este búcsú különlegesre sikeredett. Fél 8-kor találkoztam Mojzival, a Papp László Arénába mentünk a Waterloo koncira, amig a világ első számú ABBA tribute zenekara. Mivel VIP jegyeink voltak, az egészet a Skybarban töltöttük bort vedelve, énekelve, meg sokat röhögve. A zenekar elképesztően jó volt, a közönség viszont ratyi. Kevesen is voltak, meg seggrázás helyett csak üldögéltek. Mi Kingával a második felére azért már felpattantunk gourmet-ra pakolt asztalunk mellől és tapsolva énekeltünk, nagyon élveztem. 10 után lett vége, a belvárosban egy kocsmában találkoztunk Éronékkal, később Zsófi is befutott, sokat röhögtünk és dumáltunk, de én 2-re már hullafáradt voltam, úgyhogy lassacskén hazaindultunk. Volt már vagy hajnali 4 is mire ágybatértem (miután Éronnal az utcán matrózlépésben énekeltük a REszket a tó vizént), reggel pedig CSónszi ébresztett, azzal, hogy a "haszmja szüt a nap". Elbúcsúztunk Andrástól és az oviba igyekvő csemetétől, én még fürödtem pakolásztam, majd Zsófi kivitt a reptérre. Nem tudom mi szállt meg, de egész reggel a könnyeimmel küszködtem, ez a végső elváláskor csak fokozódott.. Mire a kapuhoz értem, már javában ment a boarding és mire észbe kaptam már pikk-pakk fel is szálltunk. Lutonban Patrick felszedett és nagyon hosszú kocsiút után érkeztünk meg a King streetre. Patrick mindenről beszámolt, update-elt, sok minden történt. Itthon eszegettünk kicsit, majd kipakoltam a bőröndömet, Patrick elment hajat vágatni. Én épp a megafasza habfürdőmbe készültem becsobbanni amikor beállított Egle és sikoltozva a nyalamba borult. Kávéztunk, cigiztünk beszélgettünk kicsit, majd én nekiálltam ténylegesen fürdeni meg felöltözni, hajatvasalni. Nemsokkal 8 után Alex is megjelent, ő is hasonló fogadtatásban részesített, puszi-puszi, ölelés, majd nekicsaptunk a vedelésnek. Én caipirinhakat kevertem ami elspre kibaszott erősre sikerült, úgyhogy 20 perc múlva mindenki sakál-részeg lett, Egle okádott, mi meg támolyogtunk. Éjfél után zúztunk le bulizni 4-esben, Lufbra új legjobb helyére a Kelsoba. Találkoztunk a kis görögjeinkkel, meg néhány ryanaires arccal, riszáltunk, Patrick aszitte felszedett egy csávót, de siralmasan tévedett, én az oszlopon kúsztam-másztam vertikálisan, majd miután bezárták a helyet, itthon folytattuk a nyomorkodást 5-ig. All in all sikernek könyvelem el visszatérésemet.

Utazás, stressz.

Hogy mehet össze egy bőrönd fele akkorára potom 5 hét alatt?? Kiborító kétszer pakoltam be és pakoltam ki azt a szart és most hajat tépve ülök egy ruhahegyen. Agymenés.. Utálok egyedül utazni, a folytonos idegbaj, a reptéren való tökölés és baszkolódás, stb. Őrjítő. Az ember úgy van vele mint a hasmenéssel (vagy a szakdogával): LEGYÜNK MÁR TÚL AZ EGÉSZEN!!! Tegnap délután elmentem Zsófiékhoz, mert már egy hete nem voltam. Csani az ajtóban azzal fogadott, hogy "de jégen találkoztunk". Micóka egy tündér mint mindig. Csaninak lefekvés előtt felváltva olvastunk mesét Andrással, majd megnéztük az Argo-akciót, amit én már láttam apáékkal és nagyon tetszett. ANdrás persze lefikázta és a felénél bealudt. Mi Zsófival végignéztük, aztán hajnali háromig pofáztunk és Zsófika felolvasást tartott a '99-es naplójából, amin ortályozva röhögtünk fuldokolva, állati volt. Reggel arra ébredtem, hogy Csónsz az ágy végében áll és suttogva ordít (igen, van ilyen), hogy "ÓÓÓjszíí, szép jó jeggelt". Édi volt. Reggeli teszvesz után visszajöttem a Dob utcába még egy keserves kísérletet tenni az összecsomagolásra, meg elmosogattam, meg lehúztam az ágyneműt stb. Ma este ABBA tribjút Mojzzal, utána seggrázás Éronék közreműködésével. Izgiii :)

Timi.

"Az egyetlen felnőtt barátom" - hogy a Bridget JOnesból idézzek. Tegnap elmentünk moziba a Mammutba, az "I give it a year" című obszcén felejtős, de nyomokban ordítva röhögős vígjátékra, utána lecsaptunk egy lattét és csacsogtunk kicsit. Legutóbb ugyanezt Írországban tettük, ahol Timi lakik és egy két napos minikiránduláson vettünk részt a nyugat-írországi Mountshannon vidékén. Írtó jó volt, gyönyörű helyeket láttunk, megjártunk két várat (Cashel és Bunratty, aka Bűnratyi Castle) és még Stab Citybe (Limerick) is betértünk. Timivel mindig jó beszélgetni, még olyan témákról is mint lakáshitel. Mellette valahogy mindig felnőttnek érzem magam, akkor is mikor kislányosan vihorászunk. A barátságunk tart már 16-7 éve és bátran állíthatom, hogy ő az egyetlen ember a barátok listáján - leszámítva azokat, akikkel fiatal-felnőttkorban ismerkedtem meg, akivel a mai napig is szívesen barátkoznék. No offense a többieknek. Nem egy nehéz alkat és könnyű vele kijönni, nem mellesleg hiper-intelligens és mindig osztályelső volt. Az érdeklődési körünk is egyezik (SLIDERS), így mindig akad miről dumálni. Nem számít mennyi idő telik el két találkozás között, mindig ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk, de minden elváláskor, már alig várom a következő nagy összejövetelt :)

Bölcsészkar.

Egy tragédia. Néha azt kívánom, ne basztam volna el az első 4 évet köcsögségekre az egyetemen és minél előbb túlestem volna ezen a felsőoktatásnak bélyegzett vicckupacon. A honlapon lófaszt sem lehet megtalálni, a TO-n csak hetekig tartó idegfelbaszós gyötrelmek árán lehet elintézni a legminimálisabb ügyeket (ezért nem jártam TO-ra 2005 és 2008 között, most meg is fizetem az árát). Mindenki egy zombi és a legtöbben köcsögök (beleértve a hallgatókat). Hát a HÖK-öt pedig ugye nem nekem kell bemutatni. Az ország első számú egyetemén csak egyet tudnak magas fokon űzni: dilettantizmust. Egy emberi roncs leszek mire a végére érek..