Farewell to Home.

A csütörtök este búcsú különlegesre sikeredett. Fél 8-kor találkoztam Mojzival, a Papp László Arénába mentünk a Waterloo koncira, amig a világ első számú ABBA tribute zenekara. Mivel VIP jegyeink voltak, az egészet a Skybarban töltöttük bort vedelve, énekelve, meg sokat röhögve. A zenekar elképesztően jó volt, a közönség viszont ratyi. Kevesen is voltak, meg seggrázás helyett csak üldögéltek. Mi Kingával a második felére azért már felpattantunk gourmet-ra pakolt asztalunk mellől és tapsolva énekeltünk, nagyon élveztem. 10 után lett vége, a belvárosban egy kocsmában találkoztunk Éronékkal, később Zsófi is befutott, sokat röhögtünk és dumáltunk, de én 2-re már hullafáradt voltam, úgyhogy lassacskén hazaindultunk. Volt már vagy hajnali 4 is mire ágybatértem (miután Éronnal az utcán matrózlépésben énekeltük a REszket a tó vizént), reggel pedig CSónszi ébresztett, azzal, hogy a "haszmja szüt a nap". Elbúcsúztunk Andrástól és az oviba igyekvő csemetétől, én még fürödtem pakolásztam, majd Zsófi kivitt a reptérre. Nem tudom mi szállt meg, de egész reggel a könnyeimmel küszködtem, ez a végső elváláskor csak fokozódott.. Mire a kapuhoz értem, már javában ment a boarding és mire észbe kaptam már pikk-pakk fel is szálltunk. Lutonban Patrick felszedett és nagyon hosszú kocsiút után érkeztünk meg a King streetre. Patrick mindenről beszámolt, update-elt, sok minden történt. Itthon eszegettünk kicsit, majd kipakoltam a bőröndömet, Patrick elment hajat vágatni. Én épp a megafasza habfürdőmbe készültem becsobbanni amikor beállított Egle és sikoltozva a nyalamba borult. Kávéztunk, cigiztünk beszélgettünk kicsit, majd én nekiálltam ténylegesen fürdeni meg felöltözni, hajatvasalni. Nemsokkal 8 után Alex is megjelent, ő is hasonló fogadtatásban részesített, puszi-puszi, ölelés, majd nekicsaptunk a vedelésnek. Én caipirinhakat kevertem ami elspre kibaszott erősre sikerült, úgyhogy 20 perc múlva mindenki sakál-részeg lett, Egle okádott, mi meg támolyogtunk. Éjfél után zúztunk le bulizni 4-esben, Lufbra új legjobb helyére a Kelsoba. Találkoztunk a kis görögjeinkkel, meg néhány ryanaires arccal, riszáltunk, Patrick aszitte felszedett egy csávót, de siralmasan tévedett, én az oszlopon kúsztam-másztam vertikálisan, majd miután bezárták a helyet, itthon folytattuk a nyomorkodást 5-ig. All in all sikernek könyvelem el visszatérésemet.