Nos

Hát a hétfői pozsonyi kaland nem egészen úgy alakult ahogy reméltem. 7kor kelés, kisújtás a Keletibe, Anyukám kísért ki, sírdogált is kicsit. A következő két és fél órát félálomban töltöttem, ordítozó szlovák fiúkat hallgatva, bizonyos személyeken és viselkedésükön elmélkedve. Pozsonyban a Hlavná állomás előtt becsüccsnetem egy taxiba, a fuvar 27 euró, első fontos szlovák kifejezésem megtanulása: megfizethetetlen (= "buzerant").

A cuki, hiperszínes hostelecskében közölte a főnök, hogy a nemzetközi vulkánügyi főhatóság döntése végett a tanfolyam egy héttel később kezdődik. Awesome. Fél hétre értem vissza Budapestre. Pecsi és Borcsi mint két igazbarát partnereim voltak a sújtásban és a mámorban is egyaránt. Felbasztuk vadi új csúcsszuperszekszi diszkóruháinkat és porrázúztuk Pestet, hajnaltájt pedig Borcsiék lakását.

A következő nap annyira égbeemelő és álomszerű volt, hogy képtelen vagyok leírni.