Bristol's most wanted

Pénteken 6-kor keltem, hajatmostam összecsomagoltam, majd irány a buszmegálló. Az út Bristolig kerek 5 óra, ebből egy teljes órát Birminghamben ücsörögtünk. More or less az egész utat végig aludtam. Cézár megadta a barátnője számát, így vele beszéltem le egy kora délutáni randit, mivel C.-nek 5-ig dolgoznia kellett. Amint leszálltam a buszról, rabul ejtett a város. Ehhez lehet, hogy hozzárakott a 25 fokos hőmérséklet és szikrázó napsütés.

Estefania eljött elém, beszélgettünk kicsit, kaptam tőle egy könyvet, majd találkoztunk Tobiassal és hármasban beültünk sörözni. Epres sört ittam, isteni volt. Rengeteget röhögtünk, sztoriztunk és elmélkedtünk. Tobias, aki svéd, hatalmas arc, hihetetlen jó ember és végtelenül intelligens (holnap költözik San Franciscoba munka miatt).

A sörözésből átvetődtünk egy kávézóba a híres Park streeten, ahol két pofára nyaltam be a cup cake-eket, majd előkerült Cézár is. Jó volt látni és azt kell semmi sem változott, ő sem, "mi" sem, ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk, mintha tegnap lett volna az verőfényes szombat délelőtt.

Anyways. Cup cake-ezés után söröztünk, megkajáltunk, majd a nyakunkba vettük a várost, végül a Mr Wulf nevű helyen állapodtunk meg, ahol először reggae-t, majd élőzenét játszottak. Állati jó volt, röhögtünk és beszélgettünk, Tobias midnenre tudta a választ, Cézár meg 16 tequilát nyomott le, nem viccelek. Én nem vágom valaki azt hogy éli túl. 2 körül indulhattunk haza, Cézár a belvárosban lakik. Kb 39-szer mondta el, hogy "I have to admit I'm slightly drunk", de hálistennek hazataláltunk, becsaptunk egy hatalmas hamburgert, majd 2 órán át pofáztunk a konyhában. Hullák voltunk mindketten lefekvéskor. C. lovagaiasan átengedte nekem az ágyat.

Másnap reggel 11 lehetett mire felébredtem, letusoltam, felöltöztem és elindultunk mászkálni mindenfelé. Fotóztam mint az őrült, minden utcasarokba valami legendás Skins-helyszínt hallucináltam.

Végül leültünk ebédelni, mert már nagyon éhesek voltunk, én egy akkora fish&chipset nyomtam be mint maga Moby Dick. Utána órákig okádani akartunk. 4-re elmentünk moziba megnézni az Inceptiont, ami a világ legjobb filmje, komolyan, ajánlom mindenkinek.

Estére a többiek bepunnyadtak, úgyhogy ketten maradtunk Cézárral. Elmentünk vizipipázni, ahol én szerencsésen megfáztam. Sajnos mindketten annyira fáradtak voltunk, hogy 11-re már otthon voltunk, egy-egy hamburgerrel a pocinkba, a Bourne trilógia második része előtt aminek felénél persze bealudutunk.

3. nap Cézár még húzta a lóbőrt mikor én felkapkodtam a cuccaim és elmentem sétálni. Betévedtem a világ legnagyobb Primarkjába, vettem is övet meg bugyit.

Estefaniánál ebédeltünk Bedmisterben, Cézár főzött bolognait, majd elbúcsúztam Estefaniatól (aki mellesleg ismeri Ákost, kicsi a világ), C. pedig kikísért a pályaudvarra. Vidáman búcsúzkodtunk, nem úgy mint legutóbb, én nekivágtam az útnak Loughborough felé. 9 előtt értem haza és nem bírtam elaludni, rettenetes volt. 3-kor kellett kelnem, repültünk Aliucantéba Natashával. Joanna volt a No1, jól elvotlunk. Ma meg holnap hsby, csütörtökön Belfast-Ciampino (Pavellel köhöm).

Pénteki sújti

Random guy

Ortó..

Meglepcsi.

Ma két kellemes meglepetés is ért, az egyikről nem beszélhetek, mert titkos-. A másik nagyon vicces volt, munka után 23.42-kor álloka terminál előtt a buszmegállóban, mikor a semmiből előrohan Dale, rámordít, hogy "I got something for you!". Mire annyit kitátom a számat, ledobja a hátitatyót, előbasz egy karton Malbit, majd "Don't ask questions!" felkiáltással elrohan. Csak a poros nyomára tudtam rányögni annyit, hogy köszus. Pont jókor jött, Wroclavból visszafelé 11, azaz t.i.z.e.n.e.g.y. csecsemőnk volt, persze az összes ugyanabban az időpillanatban kezdett el ordítani, csodálatos volt. Egyébként kábé úgy telt el a nap, hogy észre sem vettem. Joanna volt a No1, dumálgattunk, meg a bárból kizabáltuk a Snickerst.

Délelőtt főleg a 2nappal korábbi partifotók felfedezésével foglalatoskodtam, hát sújtás buli volt az már igaz, kárpótolt a csütörtöki iszonyatért.

Jaj! Tegnap találkoztam az következő "összetörte a szívem a szemétládája"-jelölttel. Magas, döglesztő és 18 éves. Mikor megláttam sírni akartam. Jaj de jó.

Úgy néz ki 23-án sújtok Bristolba Cézárhoz, már alig várom, az összes Skins-helyszínt be fogom járni.

Pank

Szerintem szerelemes vagyok Sid Viciousbe.

http://www.youtube.com/watch?v=R2lilvnx4q0&feature=related

Dorian és Margaréta.

A minap elkezdtem olvasni a Mester és Margarétát, mert a gimiben sosem tettem meg (csak úgy csináltam) és számomra sok kedves ember nagyon szereti, például Mojzi :) Jól indul, bár még csak az elején tartok. Viszont tegnapelőtt volt szerencsétlenségem megnézni a Dorian Gray című filmet, ami Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe c. művéből készült. A főszereplő szexiségén és Colin Firth-ön kívül a film semmit nem tudott mutatni, viszont sejthetően a könyv sokkal jobb lesz, ráadásul nagyon rövidke, úgyhogy abba is belekezdtem. Szégyenszemre ez az első Oscar Wilde cucc ami valaha is a kezembe került, viszont a immáron a 8. oldalon elmondhatom hogy sokkalta jobbnak ígérkezik mint a film, pedig Dorian még meg sem jelent.. Talán ez a siker kulcsa :) Mindenesetre, ha olvastátok akár ezt, akér Bulgakovot, szívesen várom a kommenteket, hogy kinek mi tetszett, mi nem tetszett. tesóm tudom, hogy állatira le fogja húzni a M & M-t. De kíváncsi vagyok, hogy iért, úgyhogy Zsócikám légy a vendégem egy kommentre. Többiek is hajrá, hajrá!

Night out.

Tegnap Rigába repültem, könnyű út, senki nem vesz semmit, két és fél óra lebzselés hátul. Megismerkedtem Javival Oviedóból, akinek szexuális rátája 27%-kal emelkedett mikor bejelentette, hogy ő valójában pilóta.

Délután punnyadósan telt, Tomás hívását vártam, de nem hívott, majd Eváék beizzítottak, hogy menjünk el este valahova. Oké, tökre megjött a kedvem, bepörögtem, becsaptunk 2 üveg bort, erre bepunnyadtak. Erre én is bepunnyadtam. Erre ők, nem-nem, menjünk csak bulizni. Erre én oké! Erre ők, de előtte menjünk el a McDonald's-ba, erre én, oké! (Note to self, ha bulizol ne piálás KÖZBEN zabálj buzi nagy menüt, hanem UTÁNA!!!) Bementünk a helyre, okés volt, de nem voltunk eléggé bebaszva ahhoz ami ott folyt, úgyhogy kábé 3/4 órát ültünk egy sarokban egy kúúrva szó nélkül, majd mikor indítványoztam, hogy távozzunk Eva elrohant tequiláért, majd beráncibált minket a táncparkettre. Sikeresen végigtáncoltuk a techno/house/rave blokkot. Auzért láttam egy-két döglesztő 19 évest, a csajok viszont egyenruhában voltak. Ugyanaz a szabású virágmintás nagyonmini ruha. Viccen kívül, a csajk 90%-a így volt felöltözve.

Fél 2-kor már nem bírtam tovább a technot és hazamentünk. Amikor kiléptünk a helyről akkor csendült fel az Everybody (BSB)........ No comment. Kiábrándító egy este volt.

Rainbows have nothing to hide.

Jól teltek a napjaim amita visszajöttem, ottvolt Mafalda szülinapja, ahol ugyan mindössze fél órát tartózkodtam, aztán megtapasztaltam milyen egy óra alvás után 11 órát lehúzni, a döntőt átaludtam ennek köszönhetően, voltam sushizni Natashánál, kisírtam a szemem egy filmen.

Tegnap este Natasha isteni sushit csinált, jól belaktunk vele, bár nekem ez csak a 2. alkalom volt, hogy sushit ettem. Az első alkalom Dániában történt, a két japán barátnőm Miho és Midori csináltak sushit egyik este, mi meg a Gáborral gondoltuk mit nekünk egy kis wasabi, mikor mi anyatej helyett is tormát szopattunk magunkba. Így bedagadt torokkal, zokogás közben, lila fejjel nehéz volt a sushira koncentrálni, aminek az ízér egyébként is elnyomta a töménytelen sushi mennyiség amit rápakoltunk..

És ha már a kajálásnál tartunk. A napokban gondkolkodtam rajta, hogy az én kapcsolatom az evéssel miért ilyen elbaszott. Nem is csak az étellel, hanem úgy általában az evéssel. Anyukám mindig meséli, hogy babakoromban mennyire imádtam enni, úgyhogy szeretem őt hibáztatni ezért, de szerintem nagy átlagban minden baba szeret enni. Na a lényeg ami a lényeg, hogy az alaphelyzet nálam, az, hogy az "étkezés" az a napom egyik fénypontja. Ha nem történik semmi említésreméltó, akkor konkrétan az ebéd a csúcs. Amíg még otthon laktam és egyetemista életvitelt folytattam, képes voltam egy komplett programot csinálni ebből. Elmentem a Búúrger Kingbe, bevásároltam, leültem filmet nézni és közben fogyasztottam. Csodálatos érzés volt. Az evés maga. Egész nap nem tudtam másra gondolni (bizonyos napokon még most is) csak a következő fogásra. Ha stresszeltem, akkor főleg. Az evés megnyugtat, biztonságot ad, jó érzés. Imádok enni. Alapvetően nem is ezzel van a probléma, de ugye tudjuk mi lett a vége. Azzal kezdődött, hogy kimentem Dániába. Ott teljesen elvesztettem a kontrolt midnen felett (többek között sörfogyasztás, ami szintén nem diétás tápanyag) kb 6-7 kg plusszal jöttem haza. Aztán dolgoztam 3 hónapot, akkor a kaja teljesen kimaradt, nem érdekelt, nem is volt rá nagyon időm, nem gondoltam rá, visszafogytam. De mivel ételmegvonással sikerült mindezt elérni természetesen amint abbahagytam a munkát, a kétszrese jött vissza. Teltek a hónapok évek és sehogy sem akaródzott nekikezdenem egy normális, tartós fogyókúrának. Mert kajálni kényelmesebb. És olyan jó érzés! Közben persze frusztrált, hogy hogy nézek ki. Dagadt disznónak éreztem magam és az is voltam, majd elérkezett a tetőpont, tavaly ősszel/télen már annyira magas volt a testsúlyom, hogy legszívesebben kivetettem volna magam az ablakon amikor megláttam a mérlegmutatót majdhogynem, nem viccelek 100 felé közelíteni. Teljes összeomlás, 5 évvel az érettégi után 25 kg többlet van rajtam.. Az osztálytalálkozón bizonyára meg fogják kérdezni, hogy ki vagyok és miért fogyasztottam el Orsit.

Február végén elkezdtem lúgosítani, Zsófival újra elementünk a Curvesbe, elindultam a jó úton. Aztán jött a Ryanair, a tanfolyam és újra eljött az a periódus, hogy új szitu, új emberek, nem érdekel az evés, időm se nagyon van rá. Nem tudom mennyi, de egészen sok lement. Örültem és ha végre ráveszem magam és elkezdek mozogni is akkor végre úja bícsbadim lehet, ami annyira hiányzik, ami után oly nagyon áhítozom. Viszont a mőlthéten megrémültem. Újra éreztem azt a szörnyű, kínosan édes érzést. Éhes voltam. Egyfolytában. És amikor nem voltam éhes, akkor is kívántam. Tökmindegy volt, hogy mit (jó, nyílván nem káposztasalátát), csak enni akartam. Félek, hogy visszajön a régi énem, próblok küzdeni ellene. Telepakoltam a hűtőt uborkával meg salátával, meg hallal. Semmi nasi. El fogok menni futni. Sikerülni fog. Beach Body-ra fel!

PS: Mojzi, te biztosan tudod miért van ez, oszd már meg velem is! :)

I ain't got you.

Csütörtökön szépen kialudtam magam, majd távoztam a reptérre délután, bevásároltam jó sok nasit (a repüléstől mindig éhes leszek), majd irány Budapest. A gépen semmi említésreméltó nem történt, Ferihegyen Anyukám várt, nagyon örültünk egymásnak. Beültünk sütizni valami helyre, rengeteget beszélgettünk és pletyiztünk, nagyon jó fej volt, olyan volt, mintha valami barátnőmmel lettem volna nem, az anyámmal. Utána hazavitt, összefutottam egy röpke ölelésre Kacsival, majd végre hazaértem. Zsófi otthon várt, majd hamarosan Gyuszi is megérkezett, így hármasban töltöttük az estét. Sokat meséltünk egymásnak, röhögtünk, pletykáltunk. Bevertünk egy üveg bort meg egy pezsgőt, köretnek egy kis pizzácskát, majd viszonylag későn lefeküstünk. Másnap nagyon korán felkeltem, azonnal leproszídeltem a Tescoba és vettem életmendő tápanyagokat mint például kóla és kaukázusi kefír. Györgyi elég hamar távozott én meg nekiálltam összepakolni azt a kibaszott sok cuccomat. A felénél jártam, amikor indulnom kellett az Aréna Plázába, Anyával együtt ebédeültünk meg kávéztunk, meg lelkiztünk. Elváláskor teljesen elszomorodtam, olyan fura volt. A H&M-ben gyorsan bevásároltam néhány diszkó-királynő jelmezt, búfelejtőnek.

Úgy volt, hogy moziba megyünk Éron, Dani, Zsófi és én, de nekem a 40 fokban már nem sok kedvem volt mászkálni, ráadásul a fiúk eltökölték az időt. Helyette feljöttek hozzánk és segítettek cuccot cipelni, átköltöztettünk majdnem mindent Pecsihez. Jaj a Pecsit is olyan jó volt látni! Még kettesben becsücsentünk egy kávéra, majd mindenki hazament rendbeszedni magát és 17-edjére is lezuhanyozni. )-re volt asztalunk a Haverokba, jött Timcsó is meg Hefe. Ja meg később Éron öccse is. Nagyon jó volt látni a barátokat, mindenki annyira aranyos volt, Pecsivel tökjót beszélgettem (ez mondjuk nem újdonság), Timivel szokás szerint nosztalgiáztunk, Dani meg mint mindigimádnivaló volt. Azt mondta, hogy könyvet kéne írnom és minden nap - idézem- "behugyozik a röhögéstől" a blogomon. Ez olyan jól esett, hogy nyomban megosztottam a Pecsivel, aki azért ugye igazi író és ő is osztotta Dani véleményét, így állatira büsze voltam magamra, hogy ennyire jó arc vagyok. Arra gondoltam, hogy akinek ilyen csodálatos barátai vannak és ilyen különleges és értékes emberek jót gondolnak rólam és igazán szeretnek (mert ebben egészen biztos vagyok), akkor nem lehetek egy szar arc!

Benyomtunk pár koktélt, egy jéger is leccsusszant, volt kis LL Junior, majd távoztunk a Könyvtár klubba, ahol semmi érdemlegeset nem csináltunk de azért nagyon jól éreztem magam. Lassan hazaszállingúztak az emberek, majd mi, a keménymag - Hefe, Dani, Ádám (Éron öccs), én - is nekivágtunk annak az 50 méternek -előtte persze bevonultunk a Rákóczi pékségbe. Otthon még cigiztünk meg dumáltunk a konyhába, Hefe aki egész este teljesen kúltúrált volt és színvonalas beszélgetőpartnernek bizonyult, azonnyomban, hogy beléptünk a konyhába elvesztette a fonalat és mindenáron a nutellás üveggel akart közösülni és a földön fetrengett. A bojokat ágybaraktuk, majd Dani és én is bemásztunk az ágyba, hogy kőkemény 5 órát aludjak. A szombat ezekután annyira FOSCSI volt, hogy egyszerűen nincs erőm leírni, talán később..

http://www.youtube.com/watch?v=AKz7Oxzr_ew

Itthon lenni.

JÓ.

Holnap.

Megyek haza srácok, megyek haza! Egy teljes és egy fél napra! Juhú!

Eközben itthon.

Nos, tudnák mit mesélni, de most nem írok le mindent. Az elmőlt hét egész jól telt, voltam bulizni, szereztem új barátokat, mászkáltam, dolgoztam. Sajnálatos módon annyira le vagyok égve, hogy most kapartam össze az utolsó pennyjeimet egy szendvicsre, holnap meg majd sok vizet iszok.

Az újdonság, hogy asszem Vlado és Eva végre összejöttek, bár én semmi konkrétat nem láttam még de amióta beköltöztünk még nem aludtak külön szobában. Hát reméljük hogy jól fog elsülni a dolog.

Tegnap Rzeszowba repültem Dale-lel, megint tök jól szórakoztunk, ma home standby-on vagyok holnap irány Malaga, aztán pedig Budapest. Azt hiszem az elmúlt hét leglélekemelőbb pillanatai hétvégén történtek, bár fájdalom egyik sem a való életben, hanem skype-on. Az egyik, hogy tesóm webcam-en megmutatta végre, hogyan jár Csani. Hát a gyerek egy természetes tehetség, ha a járás olimpiai szám lenne kétség sem férne hozzá ki lenne a legjobb. Erről jut eszembe Csani kimondta az első szavát: "hinta". Asszem ez lesz az új kedvenc szavam.

A másik történés, hogy Éronnal és Danival EGYSZERRE sikerült beszélnem és kameráztunk is, ők baromi csinik voltak, éppen esküvőre mentek, elénekeltük a Jégszívet, majd diskuráltunk a nyári tervekről. Jó érzés volt. Főleg, az, hogy azt állították hogy pénteken tudunk találkozni Pesten, aminek baromira örülnÁk.

Ja, tegnap szegény Evát offloadolták a briefing alatt. Tudom fingotok sincs ez mit jelent. A briefingről már írtam, ez az a jelenet amikor a négy cabincrew a pilótákkal összehangolva megbeszélik, hogy hova repülnek, hány óra alatt, hány utassal, megállapodnak a titkos jelszóban, majd a No1 3 kérdést tesz fel a 3 msik cabin crew-nak, 2 safety és egy elsősegélyt. Ha valamelyikre nem tudsz válaszolni akkor félrehívnak és még 3 kérdést kérdeznek, ha arra sem tudsz válaszolni, akkor off-loadolnak és az éppen airport standby-on lévő kolléga ugrik be helyetted. Ez előfordul, bárkivel. Eva persze újfent túl stresszelte az egészet, egész éjjel fent volt és tanulta a briefeing kérdéseket, egész mostanáig. Én ezt egy kicsit túlzásnak tartom. Na mindegy, sok sikert neki, biztos vagyok benne, hogy most már semmi cink nem lesz.

Este meccs lesz gyerekek, HAJRÁ HOLLANDIA!

A csapat, állók: Juanmi, Eva, Josii, Eva spanja

ülők: Cristian, Stefan és Miguel

Házikónk

Utastípusok I.

1. A Főkan.

Ez a típus minden járaton megtalálható. Általában egy, vagy több hímtárs társaságában érkezik a fedélzetre, már rögtön az elején kacsint, pacsiz, csak hogy kirakja az útjelzőt: ő a falkavezér. Flörtöl, disznóvicceket mesél, mocskos tekinteteket lövell a légikisasszonyokra, minden egyes alkalommal leszólítja valamelyiket és minden megmozdulása arról szól, hogy ő űberfasza, rohadtkúl csávó. 3 sör és két vodka után nyálatcsorgatva alszik.

2. Az egyszerű alkesz.

Ritka jelenség. Általában annyira észrevehetetlen, hogy csak akkor tűnik fel, mikor felsőtestét félig a folyosóra lógatva, eszméletétvesztve horkol.

3. A Posh csajok.

Tengerparti városokba repülő járatokon csoportokban, állandó jelleggel megtalálható típus. Kifogástalan műköröm , smink és az a fajta hanyag "utazós frizura", amit órákig tart elkészteni, hogy szuperflegmának tűnjön vele az ember. Tépett farmer, ízléses arany ékszerek, feszes atléta és méregdrága dorkó dukál, akkora kézitáskával, amibe lazán belefér két gibbon és egy bernáthegyi. Az utat az első perctől az utolsóig végig alusszák, szigorúan fülhallgatóval, néha durcásan felébrednek és csipszet rendelnek, majd másik oldalra fordulva durmolnak tovább.

4. A sznob pár.

Nem lehet megállapítani, hogy a pár mely tagja töltött több időt a fürdőszobban aznap, mindketten kifogástalan megjelenésűek és mindenkit lenéznek, külnösen a légiszemélyzetet, úgy vélik, nekik minden előjoguk. A pár hímtagja általában nem csak hagyja, el is várja, hogy felpakoljuk helyette a bőröndöt az overhatbinbe.

5. A sokgyermekes család.

Az általam legrühelltebb típus. Kivétel nélkül mindig utolsóként érkeznek a fedélzetre, majd 4-6helyet követelnek egymás mellé. Negatív választ nem fogadnak el, az anyanőstény előszeretettel kap hisztériásrohamot, majd elvárja, hogy rendezzem át az egész kabint az ő kénye kedve szerint. Miközben én magamban magyarul káromkodok nyájasan javaslom, hogy legközelebb foglaljanak priority boardingot - azaz 5 euróért elsőként jöhetnek fel a gépre és odaülhetnek ahova akarnak -, ugyanis mint már említettem, a probléma fő forrása, hogy 3-5 kisgyermekkel nem utolsóként kellene felszállni a gépre.

To be continued..