Double Penetration, avagy kifejezetten Kanfasztikus hétvégém története

Nos vasárnap Nekivágtam a Girona-Bergamonak. Tartottam tőle, hogy orrvérzésig fogunk feszüni egész nap, így nagy meleptésként ért, hogy istenien éreztem magam aznap! A crew fantasztikus volt, Shaun a no1, aki annyira kedves és aranyos, hogy legszivesebben hazavinnÁm, Joe Price, aki saját magaszerint a "gayes person in East Midlands" és a lávli Sarah, aki nagyon barátságos és szimpatikus. Rengeteget pletykáltunk és nevettünk, Shaun beteg volt, úgyhogy szart mindenre, Joe-nak szülinapja volt, mi Sarahval meg csak alapjáraton tojtunk mindenre :) Az a poén, hogy "Are you joking???" - "No, I'm Joe Price" indokolatlanul sokszor hangzott el. Fél órás késéssel landoltunk, rohantam a buszhoz, de pont lekéstem, így baromi ideges voltam, a lábaim pedig sajogtak. Miként felmentősereg egyszercsak megjelent Cristian (aki kb egy hete költözött be hozzánk) és hazavitt kocsival. Fáccsén elcsíptem Ákost és megbeszéltük, hogy később átjön hozzánk. Nem lett valami nagy banzáj, Ákibácsival két fős sújtást rendeztünk, sokat beszélgettünk és mint mindig kacarásztunk (főleg ő a saját faviccein). Szolid este volt. Másnap, szombaton - a való életben mások számára a hétfő nevezetű napra esett- szokás szerint kidobott az ágy 6 óra alvás után. Lefürödtem, felöltöztem, aztán Ákos meghívásának eleget téve tiszteletemet tettem az ő gyönyörű házukban. Hatalmas a hely, gyönyörű kerttel és óriási konyhával, a szobák is szépek és tágasak. Amint kiléptem a kertbe az első döbbent kérdésem az volt, hogy "Te hülye vagy, miért mindig nálunk bulizunk, ahelyett, hogy itt lebzselnénk álló nap?!" Ákos főzött fincsi ebédet amit bepusztítottunk, majd távoztam a belvárosba soppingolni (sikeresen elk*rtam 50 fontot lófaszra meg szemceruzára). Vagy két órát odavoltam, vettem Evának szülinapi ajándékot, mert csütörtökön lett 30 éves!
Visszaballagtam ákosékhoz, nálunk mindig oltári őrület van mert 4 spanyollal és egy olasszal lakik együtt. Jó volt a hangulat, nevetgéltünk, mindenki a konyhában üvöltött, kicsit visszaidézte az algyői családi ortó partikat. A vad bulimeghvásunkra senki sem reagált, csak Sándor, akivel személyesen még nem találkoztam, csak a hírét hallottam. Rettenetes dolgokat, Zsani részletesen körülírta Sándor személyiségét, ami nem volt túl bizalomgerjesztő. Viszont Ákos mindig csupa jót mesél róla, hogy milyen jó fej és mekkora arc. Nos arca méretében valóban nem volt hiba, mert orbitális. Megjelent Sándor, Ákost mintha kicserélték volna. Egymás alá adták a hímet. A kanfasztikus kifejezést mérhetetlen bölcsességű nővérem (Zsófia<- sofia <- bölcsesség) találta ki és ily mértékű megnyilvánulásával még nem volt alkalmam találkozni, ó pedig elhihetitek láttam már egy s mást, hiszen a szegedi fiútársaság is meg szokta adni a módját néhanap, de hát ők kis pisisek ahhoz képest ami ott történt. Én úgy nagyjából laza csajnak tartom magam és kedvelem a fiútársaságot, mindenféle mocskos mellékzöngeétől kímélten, de amikor két 30 feletti felnőtt ember úgy viselkedik mint két faszfej 13 éves.. az kicsit fárasztó és illúzióromboló. De ekkor még fogalmam sem volt arról mi következik. Egy bizonyos pontig azt mondanám, hogy viszonylag jól elvoltunk, beszélgettünk, mélyebb témákról is, nevetgéltünk, sztoriztunk. De sajnos ezek bebasztak mindálat. Sándor már azlőtt próbálozott fogdosni meg a kezemet csókolgatni meg ilyenek (itt szeretném leszögezni, hogy S.-t sem fizikailag sem személyiségében nem tartom vonznak és akkor még finom voltam), mielőtt először felmerült a téma, hogy hármasban szexeljünk. Először persze aszittem viccelnek, mondtam is, hogy ki van zárva. Azonban mikor már másfél órája nem bírtak leakadni a témáról, akkor kezdtem ideges lenni. S. egyre erőszakosabb lett, a nyakamat nyaldosta (az emlékétől is kiráz a hideg). Könyörögtem az Ákosnak, hog csináljon már valamit, de az a balfasz nem csinált semmit, egyre csak adták egymás alá a lovat. Mérhetetlenül amatőr módon elkezdtek fordított pszichológiával próbálkozni, telesen hatástalanul persze. Egy idő után mondtam, hogy oké, én lefekszem aludni (a lustaságom felülkerekedett mindenen, nem akaródzott hajnali fél 4-kor hazamászni a 0 fokban). Csak nem hagytak békén, az ágyban sem, úgyhogy addigra már nagyon felbasztam magam és kipattantam az ágyból, tajtékozva hazarohantam. Egyszerűen félelmetesnek találom, hogy két faszi, hogy tud így vselkedni felnőtt létükre. Persze tudom, hogy félig csak poénkodtak, de az, hogy még én legyek az álszent prűd pinának beállítva a végén az már sok.
Ma balsorsomra szembementünk egymással az utcán, Ákos nagyon megörült nekem kézen fogott, a Costába megkávéztunk majd elrángattak a buszmegállóba, ahová Sándort kísértük el, ezekután a Primarkban kellett nadrágot nézni Ákibácsinak, aki kárpótlásult 50 pennyért vett nekem egy kurvajó kis napszempát. Utána elmentünk hozzájuk (muszáj volt beugrani, mert pár cuccomat ottfelejtettem a drámai kiviharzás közepette). Megint megetetett, megkávéztatott. Bocsánatot kért, többször is. Úgy vettem észre, hogy viszont igyekszik kerülni a témát. Az volt az érzésem, hogy szégyenli magát és próbálja elviccelni a dolgot, mintha nem történt volna különösebben semmi. Ami mondjuk valahol igaz, de azért ezek után most már tudni fogom kezelni őt is meg a másik köcsögöt is. Na szóval, vagy szégyenli magát, vagy a másik lehetőség, hogy telibe leszarja. Mindenesetre Ákos 15 ezerszer vonzóbb S. mellett, amikor meg S. nincs ott akkor meg magyar szavakkal kifejezhetetlen - és Ákos nem igazán a legvonzóbb faszi akit láttam valaha. (Nem tom ez most dramaturgiailag érthető-e, hogy a Sándort próbálom lehúzni :D) Na mindegy a lényeg, hogy a Kanfasztikusság nemhogy nem gyönyörködtet, hanem kifejezetten felbaszós..

My day in the fabulous life of Kinga Edit Fodor.

Az eddigi hetem tiszta őrület volt, első nap egy pszichopata no1-nal voltam, második nap Fuerteventurában, mindekétszer este 6-kor értem haza hullakészen. Tegnap hsby-om volt, szerencsére, így Kinga el tudott jönni meglátogatni. Hétfőn megy vissza NYC-be, ezt a pár napot Gáborral tölti, aki Londoban lakik, de egy napra eljött meglátogatni. Rettenetes, de igaz: már egy éve hogy nem találkoztunk, úgyhogy teljesen szétizgultam az agyam és nagyon örültem, hogy végre látjuk egymást. Kingával majdnem pontosan 11 éve ismertük meg egymást azon a ledzsenderi szeptember elsején '99-ben, amikoris Radnótisok lettünk. Többé-kevésbé mindigis legjobb barátnők voltunk és ez a mai napig így van. Most sem volt ez másképp, mint mindig, ugyanott folytattuk ahol abbahagytuk. Épp pár napja mondta nekem valaki, hogy az igazi barátokkal teljesen mindegy, hogy évekig nem találkozol, mikor újra együtt lehettek, a külön töltött idő nem hogy nem számít, de mintha meg sem történt volna. Én most is így éreztem, amint egymás karjába boroltunk a buszmegállóban. Mintha tegnap lett volna a búcsúbuli utáni reggel (ami után Pöti eltűnt, Tibi pedig egy dohányzó asztal alatt aludt).
Elsétáltunk az Orange Tree nevű helyre (előtte persze felbasztuk az általam szerzeményezett hipermenő, hótigris mintás foncsúrozott egyen napszemüvegünket), ahol megteáztunk/kávéztunk meg becsaptunk egy fincsi ebédet, végül egy mojitó is lecsúszott. Folyamatosan pofáztunk, mindenkit kipletykáltunk, update-eltük egymást és persze rengeteget rhgötünk.

Kingával asszem azért voltunk mindig is és vagyunk most is annyira jó barátnők, mert nagyon hasolnlóan gondolkodunk, az értékrendünk is megegyezik a lényegesebb dolgokban, a humorunk, az pedig - kibaszottul awesome.
Később sétáltunk kicsit, Mojzi megnézte a házat, sikerült elcspnünk Danit és Éront (ha politikailag korrekt akarok lenni, akkor: Éron seggét) skype-on. Majd a buszindulásig cidert vedeltünk. Nagyon jó nap volt, az egyik legjobb - ha nem a legjobb- amióta ittvagyok. Még neonzöld rágógumit is szerzeményeztünk a Teszkóba', majd Kingának mennie kellett a 6.45-ös busszal. Sajnáltam, hogy csak ilyen röpke randit tudtunk beiktatni, de így is nagyon örültem, hogy eljött.
Este nagyon korán bealudtam, de minek, éjfélkor Vlado telefonja ébresztett, hogy kizártuk a lakásból és nem tud bejönni. Anyád. Persze vagy egy óráig nem bírtam visszaaludni -szerencsére, ugyanis nemsokkal később MEGLEPETÉS! Dani hívott a Scooter konci után, körbeadta Zsófit, Éront (most a száját, nem a seggét),meg sajátmagát, mindannyian kölcsönösen biztosítottuk egymást mértéktelen szeretetünkről. Nekik is nagyon örültem, mert nagyon hiányoznak!! Sajnálom, hogy kimaradt az idei SZIN.
Itt meg, a való életben iszonyatos dráma dúl, mindenki arról beszél, hogy Vlado megdugta Zsanit, ez már Eva fülébe is visszajutott ebből persze semmi nem igaz, csak mindenki kurvára imád kavarni meg a sekélyes és kicsinyes emberek élvezik, hogy nem róluk van szó, hanem valaki mást lehet fúrni. Tiszta gáz. Na mindegy, talán most már rendeződik a dolog.
Ma könnyű napom volt, Riga, semmit nem csináltunk 5 órán kersesztül, csak egy részeg tagot próbáltunk meg kordában tartani, aki az angol nyelv egyetlen, ámde vitathatatlanul legékesebb szavát ismerte: beer. Na azt nem kapott, mert hat sorral arrébb éreztem, hogy bűzlik a vodkától. Meló után összefutottam Ákossal, megbeszéltük, hogy holnap nyomulunk valamit. Márha túlélem a holnapot, ugyanis persze uccsó napra beosztottak GIRONA-BERGAMORA annyira boldog vagyok..

Effoff

Nos a gokartozásról annyit, hogy kétszer mentünk el de mindkétszer zárva volt, úgyhogy szerintem ez isteni jel arra, hogy nem kell nekem erőltetni ezt a gokart témát.
Tegnap délután átjözz Zsani, tökjót pletykáltunk meg vihogtunk két üveg bor mellett. Megszerettem a csajt, akárhogyis nem az esetem. :D
Este elmentünk vacsizni a fiúkkal valami rettenetesen puccos ázusiai étteremben aol baromi szart ettünk. A gyomrunk pörköltért sírt.
Korán lefeküdtünk, ma meg el akartunk menni Yorkba, de most Cristian bemondta az unalmast, úgyhogy itthon mosok. Izgis

Goin Notts

Péntek este elmentünk bulizni Nottinghambe Miguellel és Vladoval, ott találkoztunk Zsani barátnőmmel, meg az ő lakótársaival, a teljesen diszfunkcionális Norbival, aki körülbelül egy növény életszínvonalát éri el, a kőparaszt Petivel és a mérhetetlenül unszimpatikus barátnőjével, Kittivel. Később szerencsére csatlakozott Javi, Cova, Pavel és Veronika.Először egy kocsmában ittunk, nekem tök szimpatikus volt a hely, pont olyan ahova otthon is eljárnék, persze Kitti és Zsani egyfolytában hisztériáztak hogy mennyire lepattant és szar. Zsani amúgy is egész este nyifegett a fülembe a faszi problémáiról. Nehéz lehet dögös csajnak lenni, akiért az egész kibaszott bázis megőrül. Nem mondom, hogy nem vagyok féltékeny, mert kurvára az vagyok. Barátnők lettünk Zsanival és jól elvagyunk egymással, de otthon, normális körülmények között messziről elkerülöm az ilyen típusú lányokat. Elkényeztett, nyávogós, egyszerű. Szerintem amúgy rájátszik erre a butuska szerepkörre. Persze a faszik vérbenforgó szemekkel, 5 liter nyálat csorgatnak egyetlen lábnyomára. Na mindegy.
A krimó után átmentünk a Walkaboutba, ahol legutóbb is voltunk. Befutott Alberto, Cristan, Tiago és Patriék is. Alberto és Cristian itt laknak a mi utcánkban, Cristian most fog beköltözni hozzánk, amíg el nem költözik Barcelonába Novemberben.
A parti közepesen volt jó, a kőbunkó magyarok egyfolytába panaszkodtak, hogy miez a szar zene, ez nem technó, hö!, Cova kitalálta, hogy egy pint sörtől migrénes görcse lett, erre mindenkinek azonnal őrjöngve aszpirint kellett követelni a bárpultosoktól, akik nem adtak, Javi még gallérrángatásba is keveredett, én jobbára beszélgettem Pavellel, vagy Albertoval, vagy Veronikával.
4 után értünk haza, miután nekem kurvára elegem lett a hisztériából meg a drámából, úgyhogy Cristian hazahozott minket autóval. Hogy az isten áldja meg. Most hétfő van és a 2. offom. Kinga 27-én jön el egy napra meglátogatni, ma meg megyünk gokartozni a fiúkkal. Ebben nem vagyok még biztos, hogy jó ötlet-e..
Képek péntekről:


Miguellel



Zsani, Vlado és én



Albertoval és Cristiannal (mennyire kurvazsír a Runaways-ez pólóm?? -Tesco, 7 font)




Cova és Pavel (akik -hüphüp- egyébként kavarnak)

Run fast for your mother.

Teljesen kész vagyok, a szabadnapjaimon semmit sem sikerült pihenni, mert:
Hazamentem Magyarországba másfél napra. Szombaton Dublin-Málagát nyomtunk egí közepesen szar crew-val, nem voltm magamnál egésznap, mivel körülbelül 5 ponton mehetett volna félre a hazaérkezésem, ami valahogy csodával határos módon mégsem történt meg. a gépem 20.30-kor indult Lutonból, 19.40-re értem a vonat állomásra, ahol is szentül meg voltam győződve arról, hogy le fogom késni a gépet, főleg amikor a security checken egy 120 éves bácsi elkezdte tesztelgetni a SANEX márkájú méltán elsimert tusfürdőmet, majd 19.57-kor előbaszott egy orbitál kódexet és reszkető kézzel elkezdte beletolni a termékről szóló részleteket. Majdnem sírva fakadtam, de hiába volt a nagy stressz, mert késve indult a gép. Wizzairrel mentem és pont el volt csesződve az mp3-am, úgyhogy egész úton volt alkalmam szakmai szemmel mérlegelni a társaságot. Elég sok a különbség, főleg mert ők Airbusszal nyomulnak, nem Boeinggel, mint mi és az egész crew magyar volt. Éjfélre értem Budapestre, ahol mérlegeltem a BKV lehetőségét, de a miniszoknya-KőbányaKispest kombináció nem tűnt túl nyerő ötletnek, úgyhogy taxiba vágtam magam és potom 5400 HUF-ért elhajtattam Csabiékhoz. Ekkor még mindig 24 celziusz fok tombolt a városban, azt hittem megfulladok.
A viszontlátás szolid volt, de boldogságos (az én részemről biztosan), Bogdán barátnőjével is volt alkalmam végre megismerkedni, aki abszolút elérte az elvárásokat, Bogdán állati jól néz ki és még sört is ivott, úgyhogy kezd a jobbeszéhez térni. Csabi hősiesen kitartott az erkélyen míg én cigiztem, majd befutott Tibi és Tomi is, akik az Ájron Méden koncirólérkeztek. Mivel én 5kor tovább álltam úgy döntöttem felesleges lefeküdni, a fiúk pedig nagyon aranyosak voltak, szenvedtek velem. Mindenkit pontról pontra végigkérdeztem, de hát ezek nem tudják mi a pletykálás, annyit sikerült megtudnom, hogy Andrisék lakásfelújítanak, Dávid pedig "Törökbevan". Jó volt együttlenni, bár egy klasszikus sújtás lett volna az igazi, de majd októberben..
Nagy ölelések után pedig elporzottam a Népligethez és feltettem a seggem a szekszárdi buszra. Az utat persze végig aludtam, ami nagyon kellett már. Anyukám kijött értem Szekszárdra majd onnan mentünk Mohácsra. Beszélgettünk, nevettünk én meg már állatira izgultam, hogy a testvére(i)met és Csanit újralássam, hiszen május közepe óta nem láttam színüket. A viszontlátás nagyon boldog volt, Csónsz továbbra is a legnagyobb arc és a szívem közepe, forevör. Szépen lassan érkeztek a többi vendégek, unokatestvérek, nagyim, estébé, majd eltávoztunk a Szt János (Szentdzsón) étterembe édesanyám és FÉRJE (!) friss házasságát megünnepelni. Teljesen jól tartottam magam, a kaja isteni volt, sikerült botránymentesen (félig-meddig..) végigcsinálni az egészet. Az unokatesók irtó cukik voltak, tisztára éreztem, ahogy a kisebbek (főleg a 11 éves Dalma) oda-meg vissza vannak felnőtt és jófej unokanővérüktől (az én vónák amúgy).
5-ig tartott az ortály partály, majd hazaszállingóztunk. Én annyit zabáltam, (amennyit szoktam), mint egy disznó. Másnap még mindig félholtan, ámde 8 óra alvás után szépen lassan összeszedtük magunkat és irány Pest. Andrást elvittük dolgozni, mert valakinek lét is kell keresni, Zsófiék pedig elvittek engem a reptérre, ahhol -számomra- szívettépő búcsú után visszaindultam a "normális" életembe. Itthon jobbára semmit nem csináltam, korán lefeküdtem és végre aludtam egy csomót.
Kedden kezdődött az új munkahét, 12.35-re kellett mennem, a buszmegállóban találkoztam Kasiaval, egy barátnőmmel, aki azzal a rossz hírrel fogadott, hogy együtt repülünk és Chris lesz a No1. Chrisre talán még emlékeztek, ő volt az első supernumerary-mon. Ráadásul Kasia és Chris nem annyira szeretik egymást, előre rettegtünk, hogy ma kit fog offloadolni. Csodákcsodája állati jól elvoltunk, Chris végig aranyos volt és csomót beszélgettünk, meg együtt stíröltük a faszikat, nagyon jó nap volt. Szerdán, azaz tegnap szintén vele voltam, Zsanettel és Mathieu-vel, ami azért volt szops mert M. lóf*szt nem csinált egész végig és minden hülyeséget nekem kellett végigkínlódni, plusz a végén a barom zsani szarul számolta meg a font bankjegyeket (én az eurót számoltam) és én lettem lebaszva, hogy miért nem double checkeltem blablabla. Na mindegy, azért nagy szeretetben váltunk el és el se akartam hinni, hogy két állati jó napot nyomtam végig Chrisszel.
Ma Málagában voltam (a változatosság kedvéért) és olyan őrületesen durva volt, mint még soha, az utasok őrjöngtek, egyfolytában vodkát és sört követeltek, ráadásul volt egy súlyosan allergiás kislány a fedélzeten, akinek a szülei azt hitték, hogy majd magamtól kitalálom, hogy a gyerekük meghal a mogyorótól és jól lebasztak, hogy azonnal hagyjuk abba bárminemű mogyorós cuccok eladását, mert a gyerek belélegzik aztán itt a vége fuss el véle. Hála istenek egyben hazaértünk, de a holnapi hsby úgy kell mint egy falat kenyér..
Otthon mivan?

Girona-Bergamo

Nos örömmel jelenthetem, hogy túléltem a mai napot. Először gironába indultunk, ahol gépet kellett cserélnünk, egy vattaúj Boeniget akasztottunk spanyiktól, hazajöttünk EMA-ba, majd irány Bergamo. A crew nem volt olyan kirobbanóan jó fej de azért brni lehetett. Szerencsére az utasok nem voltak hipergörények, csak elvétve. Sajnos még Gironában körülbel 49 légy ragadt a kabinba, akik végig ött zimizümiztek a pofánkba, kikúrt idegesítő módon. Persze egy végletesen sablon filozófiai kérdés jutott az eszembe. nos, nem tudom a legyek mennyire fejlettek érzelmileg, de például szegénykéknek, ha volna családjuk akkor irtózatos rábaszás az egész, szegény bezümmög egy helyre és Angliában vagy Olaszorszgban kap észbe é a legszomorúbb az az, hogy az sem tudja mi van, mert nincsen agya neki, hogy gondlojon.

Hazaérkezés előtt a hátsó galley-ben relaxáltam amikor az egyik troli matricáján a következő szöveget fedeztem fel: "Eszem faszom megáll! -Ford Fairlane". Aki(k)nek szól azokat milliórszor csókolom és sajnálom, hogy nem lehetek ott szombaton a szülinapi bulijukon, de majd ősszel toljunk neki! <3

Be careful what you wish for

Az angliai nyár mindenkit kikészít, pontosabban inkább annak hiánya. A napot olyan régen láttam utoljára, hogy szerintem nem ismerném fel újra..
A hétvége zajlott, ahogy szokott, sújtottunk szombaton, vasárnap meg Miguelnél volt BBQ party, ahol elég nemzetközi volt a felhozatal, Braziliától Máltáig mindenki ottvolt. Sajnos kiderült, hogy, az Orsi máltaiul azt jelenti, hogy "puncim". Elég rossz. Persze sírósra röhögtük magunkat és annyi ortó poént elnyomtunk amennyi ebbe belefér, de soha nem mehetek Máltára..
Tegnap Belfast.Ibizát nyomtunk, Lucie volt a No1, teljesen készek voltunk én elhajítottam egy telifiók sört a kabin közebén, kb estünk keltünk, borzadályos volt. Ibizán baromi meleg volt, úgyhogy napoztunk egy kicsit a lépcsőről. De a tegnapi tortúra semmi ahhoz képest ami ma vár rám, Girona-Bergamo, maga a poklok pokla, négy hosszú szektor tele köcsög nyaralókkal meg kanbulikkal.. Ha túléltem két napig aludni fogok, hacsak fel nem hívnak hsby-ról.

Utastípusok II.

1. A gyépés

Az utasok 95%-a ebbe a kategóriába tartozik. Kezdem az elején. Maga a boarding körülbelül felére vagy 2/3-ára csökkenthető volna (időben), ha az úgy történne, ahogy én mondom az utasoknak. Azaz. Ne álljanak neki tökörészni a 4. sorban. Mert blokkolják a folyosót és 38 ember arra vár, hogy a kis szatyrát felpakolja az overhatbin-be. Amikor én a 3. sorban állok és folyamatosan mondom nekik, hogy "Please move along towards the centre of the cabin", vagy meg sem hallanak, vagy hevesen bológatnak, maj két sorral mögöttem megállnak, míg a gép hátulja kong az ürességtől, mert a csőcselék ráveti magát az első ülésre amit meglát. Félelmetesen irritáló.

2. A "Do you have my change?"

Általában az első szektorban az első service alatt nincsen nálunk apró, tehát aki nem pontosan ad pénzt annak nem áll módunkban visszaadni. Ezt mindig felírjük, közöljük. Általában akinek a legkevesebbel tartozunk 5 perccel később már hisztériázik, hogy neki azt hazudták, hogy nem tudnak visszaadni és ehhez képest még mindig sehol a 13 eurocentje. Nem viccelek. Tegnapelőtt pontosan ez történt. Persze ezek az emberek általában 20-30 euróért vásárolnak a bárból, de az a 20 fillér, az legyen meg..

3. A "This is ridiculous"

Előtörténet: Spanyolországban és Olaszországban rendszeresen előfordul, hogy ún. "slot time"-ot kapunk, azaz már megvolt a boarding, útra készenállunk, de a köcsög francia air trafic control sztrájkol és órákat kell várnunk a földön. (Legutóbb 2 órát álltunk Rómában). Viszont a földön nem nyithatjuk ki a bárt, ez a törvény, le van lakatolva, kész. Persze az utasok éhesek, szomjasak, kurvára fel vannak baszva. Nincs ezzel semmi baj, én éhes vagyok, szomjas is, fel is vagyok baszva mérhetetlen. Csak általában van aki ennek hangot is ad, a stewardess hívó gombok csak úgy égnek a sok nyomkodástól, 63-szor kell elmondanom, hogy sajnos ez van, nem tehetek semmi, nem tudopk nekik semmit se adni, mert a földön nem áll módomban kiszolgálni őket. Ők persze visítanak és velem veszekszenek, minden második (szószerint!) mondatuk az hgy "this is ridiculous". Mert természetesen ÉN mindezt azért teszem, mert kéjes örömet okoz, hogy őket szenvedni lássam. Sőt, ha azt mondják, hogy dehát a 8hónapos gyerekemmel vagyok, attól csak fokozódik ördögi élvezetem, mert csecsemőt szomjanhalni látni a kedvencem. Na például olyan sokszor olyan szívesen visszakérdeznék, hogy ne haraguggyámá, de 8 hónapos csecsemővel meg két kisgyerekkel egy két és fél órás repülőútra nem felkészülten kellene érkezni? Én nem vagyok szülő de amikor csak magamról kell gondoskodni akkor is viszek magammal szendvicset, vagy előtte eszek, hogy bírjam az úton. Nekem anyukám, akárhová mentünk nyaralni, vagy Mohácsra mindig volt az autóban (A Trabiban <3) szendvics vagy süti és dobozos üdítő (Jaj, elkapott a nosztaldzsi). Általában ilyenkor közlöm, hogy sajnálatos módon ha megfeszülök se tudunk előbb elindulni, de ha tehetném higgyék el, abban a szent minutában kirantanÁk egy üveg vizet és egy muffint a troliból. De nem tehetem.

I choose life.

Igazán sajnálatos, hogy mostanában csak ennyit írok, de igazán nem sok említésre méltó történik.

Talán kíváncsiak vagytok a Páveles sztorira. Vagy inkább anti-sztorira.. P. a következő "összetörte a szívem a mocsok szemétládája" - jelöltem, akiről időközben kiderült, hogy nem 18 éves ( :((( ), hanem 23. Múl csütörtökön együtt küldtünk le egy Belfast-Rómát, 2 órás késésssel, csodálatos volt. A flörtfaktor persze az egekben, de szerencsére már vagyok annyira rafkós, hogy feltűnt, hogy mindenkivel ezt a stílust nyomja. Én kedves voltam, a szokásos manipulatív "megszeretetem magam" by Orsolya Szabó módszert nyomtam, azaz hagytam magáról beszélni. Kérdezgettem. Az emberek imádnak magukról beszélni, azt meg még jobban imádják, ha odafigyelsz arra amit mondanak és ráreakciózol. Így nagyon jó első benyomást lehet kelteni, a többi meg már jön magától. Undorító vagyok. Na mindegy, a lényeg, hogy a flörtizálással nem maradtam én sem adós, de azért nem vettem komolyan kb semmit abból amit mondott. Megbeszéltük, hogy a hétvégén majd együtt lógunk, mert a beosztásunk az teljesen ugyanaz, de végül semmi konkrétban nem maradtunk. A sors keze, hogy Zsanett felhívott, hogy menjünk át Miguellel Nottinghambe bulizni pénteken. Így is tettünk (jól szarrá áztunk..), Zsaniékkal az Old Marquet Suqare-en találkoztunk, majd egyszercsak megjeleent P. is, legnagyobb örömömre ovkórsz. Zsani egy mexikói barátnőjével volt, akinek IQ-ja nem hiszem hogy meghaladta a 40-et, de azért aranyos volt. (Beszélgetés Zsanettéknál:

Stella: Miguel te honnan jöttél?

Miguel: Máltáról.

Stella: Az mi?

Pavel: Őőő, hallottál már a templomos lovagokról?

Stella: Nem!

Én: Szent Grál?

Stella: Milyen grál? Mi az?

...)

Na mindegy elmentünk őrjöngeni a buliba, jó volt szép volt, semmi sem történt. :-/

A szombati buli, ha lehet még faszább volt, de P oda nem jött. Grr. Azóta egyszer találkoztunk, tegnap, igyekeztem méltoságteljesen ignorálni a tagot, persze kedves voltam, de a nála sokkal fontosabb teendőimmel voltam elfoglalva. Jajjjjj az a baj, hogy nagyon szééép. A személyisége mégcsak meg sem győzött, elég idétlen és gyerekes. De olyan szééép..

Nehéz az élet. Ezen a héten két Málagát tolok meg volt egy Fuerteventura, hát iz igen emberes cucc8 óra a levegőben, plusz 2-3 a maradék teendőkre.

Ja tegnap megcsípett egy urva darázs a csuklómon, annyira fáj és közben viszket is, hogy elképesztő.