Világ legsemmilyenebb napja volt, egész nap itthon voltam, 17.45-re mentem a reptérre. Berlin, oda-vissza. Zsanett love interestje volt a no1, egész végig sikítva röhögtünk és a keptint parodizáltuk, akinek hajszerkezete nikkárterét kenterbe verte, őszülő mellszőre és hasig dekoltált inge miccsbjukenent elküldte a halálfaszára, a 10 fokos éjszakában konstansan homlokon figyelő napszempa pedig viccet csinált mindenből amit értéknek tartok ebben az életben. Minden sima volt, kivéve amikor hazafele jövet, 10 perccel landolás előtt szóltak, hogy valaki rosszul lett. Én érkeztem elsőkéne a helyszínre, így a helyzet engem tett volna az ún. first aider-ré (ez a procedure), de én teljesen megfingottam a szituban. Ezt már régebben is tudtam magamról és egy bizonyos pszichológia kurzus pedig alá is támasztotta, hogy bár míg elmélet síkon kurva brilliáns vagyok, a gyakorlati életben egy hangyapete sikeresebb nálam. Ott álltam mint Szaros Pista Jézus nevenapján (csak szarabb szerelésben), teljesen leblokkolva. A többiek szerencsére észnél voltak, a No2. a faszit élesztgette, a No1 elővette az oxigén palackot, a No3 meg orvosért meg mentőért küldetett. Csak bámultam az öreg papát és pár másodpercig meg voltam róla győződve, hogy meghalt. Semmi életjelet nem mutatott, élettelenül meredt előre. Aztán nagynehezen feltámasztották a szerencsétlen, én nem is tudom, hogy hogyan, de végül jobban lett, a mentők is kijöttek mire landoltunk. Nem jó ez így, hogy ekkora balfasz vagyok.. Nem tudom ez mitől lehet. A pszichológia tanárnőm szerint (viva Dr Berentés Éva!) az olyan személyiségek mint én (flegmatikus-szangvinikus) elméleti szinten 100%-osan ki tudják élni magukat és be tudnak teljesülni, de a való életben totálisan funkcióképtelenek. Elég fostos. Ezzel valamit kezdenem kell, mert különben egyszer meg fogok halni emiatt..
A pláne pedig, hogy érzem hogy beteg leszek, köhögök és kapar a torkom, fáj a fejem, mintha lázas lennék. Most egy olyan szemérmetlenül kurvanagyot fogok horpasztani, hogy azt maga Kristóf Borbála elirigyelhetné.
Csóközön
Drága szívem, MINDEN fejleszthető. Az, hogy tisztában vagy azzal, hogy mi okoz nehézséget, az nem fél siker, hanem 90%, mert azt a legnehezebb felismerni. Ha már tudod, hogy mit kell leküzdeni, akkor el kell kezdeni tudatosan gyakorolni, először csak apró dolgokon!
VálaszTörlés