Fiúk az életemből III.

Csani.
Asszem már mindannyiótoknak annyi mindent meséltem és olyan sokszor Csaniról, hogy fölösleges lenne egy ömleny monológban előadni hogy mennyire imádom és bármit megtennék érte (na tessék, már kezdem is..). Éppen aktuálisnak tűnik ma írni róla, egyrészt mert ma bújt ki a 10. foga, másrészt meg mert ma van drága testvérem, Zsófi névnapja is. Alig két éve, hogy Budapesten az egyik ibis szállodában kázvégatva beszélgettünk nővéremmel a bárban, amikor bejelentette, hogy terhes. Persze volt minden, sikítozás meg sírás-rívás, ahogy az lánytestvérek között illendő. Természetesen én ekkor még meg voltam győződve róla, hogy a gyermek lány lesz. Ennyit jósnő képességeimről. Az egész terhességet testközelből kísérhettem figyelemmel, hiszen ekkor még a Feneketlen tónál laktam Zsófiék lakásában (amit azóta is -egyik - otthonomnak tartok) Csani 2009 áprilisában született meg, a történetet mindannyian halhattátok már prezentációmba, úgyhogy azt most hagyjuk is, de azt szeretném leírni, hogy életem egyik legemlékezetesebb napja volt. Csanin persze egyből látszott, hogy mérhetetlenül intelligens, okos és gyönyörű, aztán mikor pár nappal később kézbe is vehettem az fantasztikus volt. Soha nem voltam túlzott közelségben egy kisbabával, persze voltak kisunokatesók, meg ilyesmi, de akkor még magam is gyerek voltam, így, félig felnőttként, a saját testvérem kisbabáját fogni teljesen más volt. Ahogy telt múlt az idő, maga Csani (=Csónszi, Ninja) is egyre szórakoztatóbbá vált, szépen lassan lehetett vele interaktívkodni, kommunikálni, pacsit adni. Egyik legnagyobb eredményemnek tartom, hogy egyik nap Zsófi azt mondta "Orsi, meg kell tanítanod Csónszit tapsolni, mert a babatalikon már az összes gyerek csinálja!". Láss csodát, pár nap alatt meg is tanultunk tipsi-tapsizni (azóta is imádjuk), először kis segítséggel, végül már teljesen önállóan, magától tudott tapsolni a babus, most meg már annyit mondok, hogy tipsi-tapsi és már veri is össze a kis kezeit. Ezenkívül magaménak tudhatom a "kanapéról való önálló - lehelletnyi felügyelet melletti - leközlekedés" című műsorszám betanítását is. Sajnos akkor már nem voltam jelen amikor Csanika megtanult egyedül járni, futkosni, de annál nagyobb öröm volt utánarohangálni augusztusban Mohácson. Az meg a legnagyobb elégedettséget és örmöt váltja ki az a ragaszakodás amit kedvenc barátomtól kapok akár skype-on akár személyesen. Nemcsoda hogy minden szkajp parti után 3 órát sírok :D