From Dublin to real life.

Csütörtök estére persze semmi sem lett elintézve, úgyhogy Patrick ágyában aludtam aznap, másnap pedig ügyintézkedtünk, meg pakolásztunk, aztán este elindultam a reptérre, hogy a hétvégét Dublinban töltsem Timivel és Vilivel. Igazából csak a reptéren jött rám az izgatottság, egészen addig annyira el voltam foglalva a drámával és költözéssel és egyetemmel, hogy nem volt időm örülni az üdülésnek.
A repülőút jó volt, a crew folyamatosan cuccokat próbált rámtukmálni a bárból, végül egy cappuccinót elfogadtam, meg Timcsóéknak akasztottam egy csomag M&M csokigolyót.
Elég korán landoltunk, de Timi már kint várt a reptéren (van abban valami glóriösz, amikor várnak rád a reptéren..)
Persze azonnal elkezdtünk pofázni, be sem állt a szánk vasárnap hajnalig amíg el nem jöttem.
Péntek este körbenéztük Timiék állati menő lakását, 3 szint, alul a konyha/étkező, középen a nappali és SMINKSZOBA (!!), fent a fürdő, háló és vendégszoba. Timcsóval elmentünk koktélozni egy közeli pubba, jót dumáltunk ls bevertünk egy "gay astronaut" nevezetű italt, ami nagyon fincsi volt, de a pultos faszi az istennek nem akarta elárulni, hogy mi van benne. Végül viszonylag korán nyugovóra tértünk (Vili hősiesen átengedte nekem a helyét a hálóban, így Timivel még ortályozva röhöghettünk elalvás előtt pár percig).
Reggel 9-kor keltünk, összeszedtük a motyót és nekivágtunk a városnak. Timiék a menő biznissz negyedben laqknak, nagyon közel sok szupi dologhoz mint például a Merrion Sq. Park, ahol kedves parkgondozó fiúkkal fotóztattuk magunkat, majd közel a Grafton Streethez becsaptunk egy full ájris brekfösztöt (ami nagyjából ugyanaz mint az inglis). Bejártuk a Trinity College-ot, ahol menyasszonyt is láttunk, sétáltunk a Dawson/Grafton streeten, bekukkantottunk a St Stephen's Greenbe, majd egy hop on-hop off busszal elközlekedtünk a Guinness Storehousbe, amely ugyanannyira király volt mint 8 évvel ezelőtt! Mindeközben az időjárás valami szürreális volt, sütött a nap, volt vagy 25 fok, az orkán erejű szél pedig csak a frizuránkat zavarta. A Guinnessből elbuszoztunk a Phoenix Parkba, ahol mindenféle fontos emberek laknak, meg van állatkert és Európa legnagyon kerítetlen parkja. A Wllington monumethez közel becsabtunk egy "benofipájt" meg egy kávécskát, majd kipusztítottuk habtestünk a fűre s napoztunk, miközben felelevenítettük a régi szép időket és bizponyos embereket stalkoltunk a fácsén.
Már estefelé járt mikor visszamentünk a belvárosba és kisebb hezitálás (és egy orbitál szexshop túra után) úgy döntöttünk egyenesen az étterembe caplatunk vacsizni, ahová Timcsó foglalt asztalt, meg lezsírozott egy szuperdílt vacsival és koktélokkal.
A kaja csodálatos volt, a koktélok mennyeiek, végül Viljem is csatlakozott ékes társaságunkhoz és hármasban sétáltunk haza. Otthon x-faktort és részben a United 93-at néztük, de én is, Timi is nagyon elfáradtunk, így jobbnak láttuk behorpasztani rögvest.
Reggel korán indultunk a buszhoz, amely kivitt a reptérre. A búcsú kivételesen nem volt olyan szomrú, mert nagyon jól éreztem magam és olyan jó, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz! Már alig várom, hogy újra mehessek!! És külön köszönet Istennek a csodálatos napsütésért!

Vasárnap reggel visszaérkeztem, boldogan, tele élményekkel, de a kedvem hamar a visszájára fordult. Patrickkel összeszólalkoztunk, a padlóm még mindig fos állapotban, matracon alszom és bőröndökből élek, a cuccaim ezer felé az egész házban, Jamie baszik a fejemre, de mindez SEMMI ahhoz képest, ami az egyetemmel történik..
Még aznap behívtak Murciát csinálni, a crew-m szerencsére szuper volt, így a nap sem tűnt olyan borzasztónak, de kitaposva értem haza hajnali 2-kor. Azonnal aludni mentem, Viszont hétfőn (tegnap) a való élet rendesen arcon csapott. Gyakorlatilag az egész délelőttöt az e-mail inboxom előtt töltöttem és mikor végre azt hittem, hogy egy akadályt áthágtam, 3 másik nőtt a helyére. Vadul leveleztem tanszéki titkároknak, professzoroknak, testvéremnek, Pecsinek, meg Zeusznak, de úgy tűnt, hogy a végeláthatatlan tennivalók egyre csak tornyosulnak, ahelyett, hogy csökkennének.. Szegény nővérem el képzelni sem merem, hogy mit él át a sok szarom intézése miatt..
Végül el kellett mennem dolgozni, ahol a legkevésbé sem voltam képes, mindenki azt kérdezte mi bajom, végül a nap jól telt ( a safety demo közben egy élesebb kanyar következtében a mellettem ülő faszi ölében végeztem miközben a mentőmellényt kellett volna demonstrálni......kínos..).
Patrick az első no1 próba-repülését csinálta tegnap, ő sem vidáman ért haza.
Ma pedig folytatódik minden ott ahol tegnap abbahagytam. Már már imádkozásra adom a fejem, mert úgy érzem más nem segíthet..