Két ünnep között.

Na csak eltelt a Karácsony, közepesen volt rettenetes, rengeteget zabáltunk. 25-én átjöttek Vevéék, Pavel befalta az összes sütimet. Stephanie is átjött és Zsanival 3-asban Cluedot játszottunk amit meg is nyertem. Később átmentem a többiek után Paloék lakására, csocsóztunk (P. csocsóasztalt kapott Sonyától) meg söröztünk. Jókat röhörésztem, Pavellel elég jól kjövünk hálistennek. Úgy vettem észre, hogy nagyon megszeretett, szerintem érzi, hog kb mi ketten vagyunk egy szinten és rengeteget szoktunk vihogni.
Másnap taxival kényszerültünk kimasírozni az állomásra, mivel a buszok nem jártak. Stephanie, Carly, Pavel és én mentünk Fuerteventurára. Óriási vot, egész nap ordítva röhögtünk, barkofffffffbáztunk. Volt egy incidens, azt muszáj elmesélnem, mer annyira felbasztam magam! Ég a seatbelt sign (Carly bement a flight deckre és ilyenkor az a procedure, hogy seatbet sign fekapcsol amíg nyitva van a flight deck ajtaja. ekapcsolhatták volna, de a keptin elfelejtette és fent maradt, de tök mindegy, engem nem érdekel mért ég, ha ég mindenki üljön a seggén). Állok elöl, jön egy fugly vén ribanszié. Udvariasan megkérem, h fáradjon vissza a helyére, seatbelt szájn iz on. POfákat vág visszamegy. 2 perc múlva sétálok hátra, a nő megszólít, hogy van egy kérdése, mi az hogy a seatbelt sign ég, de a crew-nak meg nem kell leülni. Nézek. Mondom ez hülye. Mondom mert én ki vagyok képezve rá, azér, de főleg, mert az ő biztonsága is az én felelősségem, az én biztonságom, meg nem az övé, hanem az is az enyém. Ha ő vele történik valami, akkor én megyek a börtönbe, ha velem történik valami akkor is én megyek, csak akkor a kórházba. Iszonyat prosztó stíusban közölte, hogy ez nyílván valóan nem igaz, ez az egész csak a crew kényelmét szolgálja, hogy az utasok a helyükön maradnak. Mondtam, hogy téved, ha a keptin felkapcsolja a seatbet signt akkor ez van, az nem az én döntésem. Azt már nem mondtam, csak godoltam, hogy egy részt mi a péniszt képzel magáról, másrészt mit érdekel engem, hogy ő a helyén ül, vagy áll, vagy a wc-n szarik éppen?? Mikor kettőt továbbléptem felpattant és kirohant a wc-re. Kurva anyád. Gyors rácsörögtem a keptinre, hogy csinájon valamit, mert az utasok velem ordítanak.
A nap végén totál kifacsarva értünk haza. Gyorsan ehúztam Kasia szülinapi partijába, nem volt rossz.
Tegnap izgi nap volt, ugyanis nem a saját beosztásom szerint repültem, hanem az ellenekző rosteren. A roster az a beosztás. Az ellenkező rosteren lévő emberekkel soha nem repülünk együtt (kivéve én most), mert amikor én reggeles vagyok ők akkor délutánosok. Na most early helyett lates-en repültem, szrencsére aranyos emberekkel, újfent no 2 voltam. A no 1-t nem ismertem eddig, de a két portugál srácot igen, Cesart és Paulot. Nagyon jó fejek, jól elvoltunk. Paulo eléggé vonzó, csak tökalacsony persze, dehát amikor megszólalt portugálul, akkor leájultam. Tragédiamentesen telt a nap, itthon megkajáltam és szinte azonnal elaludtam. Ma offon vagyok juhu!

Karácsony

Jaj istenem. Kurva karácsony!
Na már most tegnap Rigába repültem a változatosság kedvéért, kivételesen teljesen eseménytelen volt az út. Otthon azonnal kómába zuhantam. Ma reggel 10-kor kelés, irány a Tesco, bevásároltam, közben beszéltem testvéremmel, apukámmal, anyukámmal is. Szegények jobban kivannak, hogy nem vagyok ott mint én. Én mondjuk egyáltalán nem vagyok kiborulva, no offense de ez az egész szeretet ünnepe HRRGRRHHÁÁÁÁ, én ettől kivagyok. Meg a Karácsonyok annyira unalmasak és szarok, hogy nem értem mit veri mindenki a nyálát. Már elnézést. Félreértés ne essék, szeretem a családom, hiányoznak, de ez az érzés az év többi napján is konstans, így az idei Szenteste meg Kari is csak egy újabb nap az életemben.. Tavaly jól össze is balhéztam Zsófival, a részletekbe most nem megyek bele, utána ki is békültünk, csak nekem a Karácsony nem az mit neki. Vagy másnak. A Karácsony - nem tehetek róla - fájdalmas, erőltetett jófejkedés, ami arra emlékeztet, hogy milyen elbaszott az élet, meg a világ, az összes sérelem és seb a felszínre kerül és megpróbáljuk elrejteni az üveges mosoly mögé. Az elmúlt 6-7 évben egy őszinte perc nem telt a karácsonyaimban és ezt nem a körülöttem lévőkre értem, hanem magamra, folyton a megjátszás, úgy csinálni, mintha élvezném, jól érezném magam, közben meg csak szeretnék már túl lenni az egészen.

Hazaérvén realizáltam, hogy tejföl helyett két kurva nagy köcsög tejszínt vettem, így 10 évre elegendő tejszínnel el vagyunk látva, ellenben a sütihez és rakott krumplihoz elengedhetetlen tejföl nincs. Elrohantam a Morrison'sba pótolni a hiányosságot, de nem találtam, úgyhogy natúr joghurtot vettem helyette. Vlado valami cseh saláta remeket alkotott míg én a tesómtól szerzeményezett világ legegyszerűbb sütijének álltam neki. Meg kell adni kurva finom lett, almát tettem bele, meg fahéjat.
Következőnek nekiálltam a csúsztatott palacsintatortának. Minden rendben ment a sütésig, amikor is megkóstoltam a tésztát, ehetetlen volt.. Ezt a receptet az internetről nyúltam, sokkal egyszerűbbnek tűnt mint amit általában csinálni szoktam, hát most már tudjuk miért. Kibasztam az egészet a wc-be, majd nekiálltam a második menetnek. Az ízével nem volt baj, de a kurva tészta nem akart összeállni, akármekkora lángon próbálkoztam. Épp agyvérzést készültem kapni amikor csöngetett a postás néni és végre kihozta a csomagot, amit Anyukám és testvérem már 200 évvel ezelőtt feladtak. Kibontottam a csomagot, az első amit megláttam egy állat Beatles karaoke dvd volt, aztán egy-egy adag az összes karácsonyi süteményből, amit anyukám szokott sütni minden évben. Be is gyűrtem egy vaníliás kiflit, teljesen meghatva. Aztán a csomag alján egy kis zacskóban 3-4 darab karácsonyfadíszt találtam, Zsófi hozta el őket a szegedi lakásunkból. Teljesen kiakadtam, elöntöttek az emlékek, képek, meg az az érzés amikor még jó volt a karácsony, amikor vártam a Szentestét, az ajándékozást, a kaszinótojást és franciasalátát. Hova lett az az időszak, hova lett az a gyerek aki voltam? Valószínűleg felnőttem, lsd: süteménysütő háziistennő lettem, de mégis kicsit elszomorít.
Buta Orsi, buta Karácsony.

Azért mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok, azoknak, akik a családjukkal tölthetik, értékeljétek, mert nem lesz mindig így, azoknak meg méginkább akik nem, burkoljatok kétpofára és dőljön a szesz. Ja és ma este az Igazából szerelem kötelező!!

And the weekend continues.

Tegnap megreggeliztünk szépen , aztán pihentünk, tv-ztünk. Úgy döntöttünk, hogy outdoor tevékenységekhez túlságosan hideg van, úgyhogy csak csill program volt. 4 körül elsétáltunk az Orange tree-be ahol olyat kajáltunk, hogy ketté állt a fülem, utána lenkával még egy házi almáspitét vanilíafagyivalt is lecsókoltunk. Sokat dumáltunk, munkról, a tréningtársainkról, ki kiről mit tud, az esküvőjükről. Egyelőre még gyerekcipőben jár a szervezés, júniusban lesz, Brnoban. Már alig várom! Lenka azonnal gyerekeket akar és ahogy kivettem Robert is. Lenkáért kicsit aggódom, nem érzi túl jól magát Lutonban. Nagyon megszerette Prestwicket, az embereket és azt mondja Lutonban úgy érzi, hogy nem nagyon kedvelik. Nem tuom, hogy Roberttel beszél-e ezekről a dolgokról, pedig kéne. Na nem akarok beleugatni persze.
Vacsi után hazajöttünk, a Hogyan vesztsünk el egy pasit, majd az X-ment néztük és remekül szórakoztunk. Lefekvés előtt még megnéztem egy Dextert aminek köszönhetően olyan durva rémálmom volt a trinity gyilkosról, hogy mikor felébredtem, nem mertem visszaaludni. Nagyon félelmetes volt!

Ma több feladat is vár rám sajnálatos módon, mint kiderült Eváék és Pavelék is készülnek nekem karácsonyi ajándékkal, úgyhogy az azt jelenti, hogy plusz 4 ajándékot kell beszereznem. Kurva jó. Ezen kívül meg kéne beszélni a Karácsonyt is végre, mert Eváék jó előre bejelentették, hogy ők kettesben akarnak Karácsonyozni otthon, mi Zsanival szintén szeretnénk otthon lenni, azt gondolom Eva sem várja el, hogy Szenteste az utcán kódorogjunk mer ők couple christmast akarnak. Amúgy meg leszarom egyébként. Amióta Zsani beköltözött, értelemszerűen Rex is sok időt tölt nálunk (ezen mondjuk nem tudom ki döbbent meg). Erre valamelyik este Vlado kinyögte, hogy hát Evának ez nem nagyon tetszik és azt akarja, hogy Rex is fizessen bele a dolgokba. Na eleve azzal kezdtem, hogy ezt ne nekem mondja, ha Evának valami szúrja a szemét akkor mondja meg az illetékesnek. A másik, hogy nyílvánvalóan nem fogok pénzt kérni Rextől, mikor engem speciel a kocsijában furikázik ide-oda, egy csomó mindent bevásárol, meg satöbbi. Nem fogok elkérni 30 fontot havonta, mert napi egyszer letusol.. Eva meg szintén átgondolhatná az életét, mert ez az iszonyú spúrság meg anyagiasság elég gáz (a legfőbb indoka, hogy Rex mért fizessen: mert neki Ryanair szerződése van és jól keres..), megmondtam, hogy akkor a számlát osszuk el és én meg Zsani kifizetjük a Rexre eső részt, mert én tőle amíg élek nem fogok pénzt kérni az biztos.. Meg azt sem igazán értem, hogy Eva mért Vladoval üzenget ezeket mért nem az ember pofájába mondja 30 éves létére..

Lenka & Robert in Lufbraa

Tegnap délelőtt kitakarítottam a szobámat, bevásároltam, térültem, fordultam, 3-ra mentem Roberték elé az állomásra. Nagyon örültünk egymásnak, először hazasétáltunk, közben ápdételtük egymást. Sajnos a vonatállomás a város legtávolabbi pontján van a házunkhoz képest (ami amúgy is elbaszottul messze van mindentől), úgyhogy gyalogoltunk vagy 3/4 órát. Itthon végül körbevezettem a srákokat, Vlado volt csak itt. Előkerültek a sörök, a mini pötyi fánk, dumáltunk sokat én gyorsan lezuhanyoztam és négyesben neki is vágtunk az Orange Tree-hez vezető útnak. Lecsaptunk egy sörit (én szigorúan cidert), utána Lenkával áttérrtünk az epres mojitóra mert az fincsi. Később megjelent Eva és Pavel, végül Veronika és egy bizonyos Adrian nevű no 1 is csatlakoztak (ezt a faszit én eddig nem ismertem személyesen). Jó volt a hangulat rengeteget röhögtünk, Lenka beszámolt milyen volt 2 napra Marrakeshben ragadni, aztán felmentünk Pavelékhez. Sonya karácsonyra egy állat csocsó asztalt szervált Palonak, úgyhogy azon őrjöngtünk, vedeltük a sörit és tök jól elszórakoztunk. Nagyon örülök, hog Roberték eljöttek! Már csak Cézár hiányzik, de ő egy kis buzi, mindig csak ígérget, ígérget de aztán sosem jön.
Kettő körül hazaindultunk és lefeküdtünk aludni. Én Zsani szobájában aludtam (ők Derbyban éjszakáztak Rexnél), nem rég keltem fel.
Mára még nincs terv, de biztos, hogy jól fogjuk érezni magunkat! Juhúú!

Listen.. About last night,..

Nosss.
Tegnap bevonultunk Derbybe Zsanettel, bevásároltunk Rex születésnapjára (magunknak semmit sem vettünk!!). Este 6 körül értünk haza, felköszöntöttük Vladot a szülinapján, ők el is mentek Evával romantikus vacsizni, míg én be voltam izzítva, hogy E. majd csörög ha jönnek haza én felbaszom a gyertyákat a tortára, előrántom a pezsgőt, satöbbi, Pavelék jönnek 8 felé, őket majd engedjem be. Zsani meg Rex is leléptek kajálni, én meg az esti partájra készültem, ahol a szekszuális ír first officer megjelenésére is számítottam.
Na itt ment minden félre. Rá kéne jönnöm, hogy ha vagyok olyan szerencsés ember, aki össze tud készülni 20 perc alatt mindennel együtt, akkor tök fölösleges egy órával korábban nekikezdeni, mert abból még sosem sült ki jó. A gúnyámmal a végletekik megvoltam elégedve, a többi is okés volt. 8 óra. Sehol senki. Negyed 9, Eva csörög. Fasza, elindultak. Tolom fel a kismillió gyertyát a tortára. 8:25 - sehol senki. Meggyújtom a gyertyákat. Kint állok az utcán már 3 cigit eltoltam, kihalt a világ. Fél 9-kor Eva és Vlado sziluettjét vélem felfedezni a sarkon, berohank. Az összes gyertya leégett és a viasz ráfolyt a tortára.. Sebaj, enél sokkal nyomorúságosabb, hogy ahelyett, hogy 6-an ordítanánk a meglepett Vlado arcába, hogy HEPIBÖRFDÉJ én állok ott akwardly. Kínos vihogá, V. azért nagyon örült, megszegtük a tortát. Veronika 9-kor telefonál, hogy most indultak. Remek, negyed óra múlva megjelenik Rex és Zsanett. Már rég a karácsonyi partájban tolnám, de Vlado szülinapi kínoskodásáról csak nem kéne lelépni (btw kösz Eva, hogy előre szóltál :-/..) 10 előtt valamivel megjönnek Pavel, Veve és Sonya. Rettenetes pezsgőz kortyolunk, csak úgy szállnak a laposabbnál laposabb poénok, mindenki extázisban sikongat, ilyenkor meg persze te is elkezdesz kínodban hehrészni de attól csak még nagyobb balfasznak érzed magad. Közben Rex és Zsé a karácsony miatt balhéznak. 11-re már rendesen felbaszom magam, hogy mr 2 órája arcoskodhatnánk a partiban, helyette félhülyékkal jópofáskodok.
Nagy nehezen elinulunk a kurva buliba, Veve, Rey, Zsani meg én. Veronikával előremegyünk az Amber Roomsba, sehol senki. Remek. Telefon. Semmi. Hát ez fasza, már biztosan leléptek. ZSanié hazamennek, mi Veronikával úgy döntünk, hogy ez az este nem veszhet kárba és a többiek valszeg gyis a Revolutionben vannak. Gyanúnk be is igazolódik, tényleg sokan vannak. Marco leírhatatlan állapotban, Kasia a szokásos picsás színjátékot nyomja, Juanmi tequilát akar belém dönteni, Sarah Hibs és Emily két oldalról ordítják a fülembe, hogy "Orsi we love you!". Húha, mindenki totál be van állva. A szexi first officer is megjelenik, megölel, puzi, mizu?, lelép Veronikával dumálni. Oké.
Lenyomom a jófej kört, közben szemem sarkából szexi ír first officert stírölöm, aki teljesen random nőkkel flörtizál hol a bárpultnál, hol a tánctéren. Szájhúzás. A pultos csávó annyira csodás, hogy már fájdalom, tinci-tánci. First officer, miután szétflörtölte magát többek között Cat Clarke-kal, meghív a karácsonyi partijára 25-én, közben finoman fogja a derekam, majd leolvadok, Ketklárk vasvillárahány puszta tekintetével, úgyhogy tartom a távot. First officer lelép, gyanítom Ketklárkkal, szájhúzás. Pultos csávó, hmm. Megejtem Sarah Dragne-nek, hogy milyen cuki, erre az minden átmenet nélkül leszólítja a pasast, hogy "i are u single?" majd 5 percen át pofáznak valamit, de szerencsére nem hallom. A másik oldalról bepróbálkozik egy ronda ír faszi akinek egy szavát sem értem és baromi idegesítő. Egyedül maradok a pultos csókával aki olyan egyenesen és keresetlenül néz bele a szemembe, hogy megszédülök, kérek egy üveg vizet és már itt sem vagyok. Sara Hibbs olyan részeg, hogy nincs magánál. 3-kor bezárnak, indulandusz haza, Sarah-t a kezénél fogva húzom a földön, majd ráadom a kardigénom, hogy ne fagyjon halálra és bepaszírozom a kocsiba. Elköszönöm irány haza.
Jó buli volt, köszönöm szépen.
Reggel fetrengés, másfél órás szexualizálás szkájpon Éronnal és Danival, majd gofrisütés és élménybeszámoló Zsanival.
Pfuff:

Marco és én (ijesztő..)



Orsi, Yael, Veve, Kasia és Dale



Juanmi, Joe és én. We're all gay:

Karácsonyi parádé.

Örömmel tudathatom, hogy túléltem a rettenetet! Nem tudom mi a frász állt belém, de még tegnap sem voltam százas. Ma reggelre a totális kiszáradás szélére sodródtam, úgyhogy ma dűtöm a vizet literszám! Tegnap alig bírtam legyűrni egy szelet husit, de szerencsére nem jött vissza.
Zsani már hetetk óta teljes xmas-lázban tombol, mert imádja. Mondtam is múlt héten tesómnak, hogy "majd éhenhalunk, ez meg Kaácsonyi parádét akar házba". Na most ez meg is valósult, Zs és Rex elmentek fát venni, Zsani gyönyörűen feldíszítette, arany és fehér díszekkel, nagyon szép lett (mert itt Angliában az a hagyomány, hogy 13 nappal karácsony előtt felteszik a fát. Értsd: az angolok akik egyszerűen megszállotjai ennek a baromságnak, már december elsején felrakják a fát, az egészházat körbetekerik iszonytató villódzó rénszarvasmintájú égőkkel, hogy az ember nem tud aludni olyan atom diszkófény bilukszol be az ablakon..).
Ne mondjátok el senkinek, de egy kicsit még meg is hatódtam. Íme:




Szóval most ez a helyzet. Ma van Vlado szülinapja és szégyellem, de még nem vettem neki semmit, pedig csak illene, de úgyis megyünk Derbyba (mer Rexnek meg holnap van a szülinapja és neki veszünk ajándékot Zs.-val).
Ma csekkoltam a beosztásomat, azok az áldott asszonyok a crew control nevű munkahelynek bélyegzett majomólban a következő képpen bírták összeállítani a januáromat: jan 1-10 -> szabadság, jan 11.:home standby , jan 12-15 -> szabadság.
Köszönjük crew controlos nénik, taps taps! Azt remélem senki nem gondolta komolyan, hogy a szabadságom derekán amiatt az egyetlen hsby miatt visszajövök ide..
Este meg valami karácsonyi buli lesz, ahova sokan mennek, úgyhogy szerintem én is lezúzok. De semmi alkohol.

Tóbzon szindróma.

A tegnapi dajdajozás eredménye: eddig hatszor okádtam szét az agyam..

Fiúk az életemből V.

A Pecsi.
Hát a Pecsiről mit írni..
Bazmeg az a kihívás. Azé' mer iró faszom. Meg mer vágja.
Na de mindegy, azé' csak lejírom.
A Pétert 2005 augusztusba vetette a sors a lábaim elé a gólyatáborban, ami annyira epik volt, hogy nem tudok nyilatkozni. És megtörtént a csoda. Nem hinném, hogy részletes lírai megoldásokba tudnám foglalni, hogy hogyan történt, de a Pecsit kuvára megbírtuk. Meg azóta meg imádjuk. Hát én meg pláne. Mindenhogyan, párkapcsolatként méginkább, de inkább mindig az örökletes szerelmetem lesz, a vadállatias szekszualitása meg szétb*sz. És vágja. Értitek, vágja és érdekli és megkérdezi, de aztán meg is hallgatja. Abban a kínos döntő pillanatban amikor a penge az erémet vágja biztos hogy a Pecsit hínnám fel. Mert ő tudja. És vágja. És meghallgatja. Mert erre például már volt is példa. És ezt most nem csak azért írom mert tegnap rákommentált, hanem mert vágja, érted? Érdekli. Megkérdezi. Meghallgatja. És szeretem.

Ha politikailag korrekt akarok lenni..

..-á, kit hülyítek, sosem voltam az. Plusz ha egyesek megengedhetik maguknak, hogy szabadon büdös zsidózzanak akkor én mért ne köcsög nácizhatnék le bárkit?
Kellemetes bevezetőm végülis csak közvetve tartozik a hetem eseményeihez. Ami nem mellékesen halálos unalommal telt. Az első munkanapomon kaptam egy udvarias értesítőt, hogy az utolsó két napon még két járatot csinálok hsby helyett. Mindkét nap a Viki nevű magyar lánnyal voltam, aki Sándornak és RÉkának a lakótársa (ők is nem rég költöztek ide Loughboroughba). Elég jól elvoltunk, bár Viki kicsit érdekes, de jókat beszélgettünk nevetgéltünk, egész úton barkóbával (barkoffffbával) szórakoztattuk magunkat.
Párhuzamosan a valós élettel két sajnálatos esemény is történt odahaza. Anyukámat és Apukámat, mindekettejüket ezen a héten rúgták ki. Illetve elnézést, Anyukám "közös megegyezéssel távozik a Budapest Banktól, mert szerkezeti átalakulsok történnek a cégnél és blablabla, a lényeg, hogy a fiatal kis idomított vérebeket tartják bent. Szerencsére Anyukám elég jól viseli a dolgot, teljesen pozitív és azt mondja egyáltalán nem bánja a dolgot, így én sem sajnálom az egészet, hiszen így most lesz lehetősége, hogy esetleg Pécsett keressen valamit, ahol együtt lehetnek minden nap Pistivel.
Apát 18 év után váltották le a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht éléről, amiben - nem óhajtok nagyképűen hangzani, de - kicked ass. Őt sem féltem abból a szempontból, hogy már nagyon régóta, nagyon sokkal jobb állása is lehetne. De azért mégis. Gondolkodtam belefollyak-e politikai húrok pengetésébe, de inkább nem, abból még sosem sült ki jó, de asszem tudjátok mire célzok a hallgatásommal is.

Sajnos azt kell mondjam, hogy ez a Magyarország, nem az, amire én szeretnék emlékezni, vagy az otthonomnak hívni. Nyugi, nem akarok nyálas kliséket elejteni, csak egy párat. Nem is akarok "oldalakra" állni.
De egyszerűen végtelenül szomorítónak találom azt, hogy emberek - úgy általában, nem csak Magyarországon - úgy tudnak bánni egymással, ahogy egyesek. Hogy valaki képes valakit gyűlölni, akivel sohasem beszélt, csak azért mert valamilyen fajhoz tartozik. Tudom, én burokban nőttem fel, de nem volt soha problémám - hát mondjuk ki - cigányokkal. Nem cigánnyal kurva sok problémám volt. A bácsi aki a buszmegállóban próbált molesztálni 8 éves koromban kurvára nem volt cigány. A két tag aki Lisszabonban összevert szintén nem volt cigány (kérném a "de minden portugál cigány" vicceket mellőzni, köszönöm). És tudjátok mit, őket se gyűlölöm. Egyiket se. Pedig ártottak nekem, fizikailag/lelkileg megkárosítottak, súlyos sérüléseket szereztem, mégsem gyűlölöm őket, nem törődöm velük, nem részei az életemnek. Azok akik meg nem ártottak nekem semmit miért gyűlölném? Nem foglalkozom olyan emberekkel akik nem érdekelnek, akiket nem kedvelek azokkal pedig nem lógok együtt. Ilyen egyszerű az életem, bizony. Nem értem azokat az embereket, akiknek a hétköznapjai ezzel telnek, hogy forrongó gyűlöletükben főnek otthon és az a napi elfoglaltságuk, hogy gyűlöletkeltő plakátokat gyártanak és bizonyos honlapokra firkálnak gusztustalanabbnál undorítóbb cikkeket, ahelyett, hogy elmennének kirándulni, elolvasnának egy jó könyvet, moziba járnának,a barátnőjüket dugnák meg a kölkeikkel boldog perceket tölthetnek amíg lehet. És hogyan kapcsolódik ez Magyarorszához? Mert ott különösen érvényes. Mindenki utál valakit. Annyiszor hallom, még nagyon közeli barátaim szájából is, hogy "fújj ezek a rohadt kínaiak mindenhol ottvannak, utálom őket), meg a "szemét zsidók összelopnak mindent", "bazdmeg arabokkal nem közösködök".
Nagyon elszomorít. Ezek az emberek milyen alapon formálnak véleményt bárkiről is? Annak például, hogy én mit csinálok a hálószobában semmi köze ahhoz, hogy milyen ember vagyok. A buzikon kívül sokkal aggasztóbbnak tartom a nekrofíl/pedofíl/akromotofíl/bisztofíl/vorarefíl/etc. "betegeket". (Egyébként meg vagyok róla győződve, hogy minden homofób látens buzi. Aki 100%-ig biztos a szexualitásában az nem buzizik, sőt..)
Az öszödi beszédből akkora hajcihő volt, mert mindenki erre verte a fa**át, hogy Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy "hazudtunk". Amikor Orbán Viktor porba tiporja az alkotményt (amelyre oly nagy előszeretettel szokott volt hivatkozni) arra miért nem mondd senki kurvára semmit? A médiatörvény az micsoda?? Jó lenne ezen elgondolkodni kedves hazafiak. (Nem kenyerem Gyurcsótány védelmezése, mert leszarom őt is, csak kicsit érdekes ez az egész.)
Azt kell mondanom, hogy a legjobbkor költöztem el otthonról És mindenkinek ezt javasolnám, aki még nem tette meg. Befejezném valami szeressükegymástgyerekekkel, de nem jut eszembe semmi okos.. Igenis hiszek még mindig abban, hogy egyik ember nem ér többet a másiknál, mind apu spermazacsijában kezdtük. Az sokkal többet számít, hogy az életben micsinálsz és jó lenne ha egyesek magukbanéznének, mert bizony Karma rohadt nagy ribanc tud lenni.

Unalom.

A standby-ok végeérhetetlen sora és az a tény, hogy a legtöbben (Zsani, Eva, Vlado, Pavel, Veronika, Kasia, Israel, Ákos, Rex,etc.) elhúztak Loughboroughból fizetetlen szabadságra, mérhetetlen unalmat eredményez. Szerencsére kaptam még két járatot a héten, így 1 helyett 3-szor repülök, viszont jövő héten 5 azaz 5 darab hsby-om lesz.
2 estét töltöttem Covánál, akiben kellemesen csalódtam, rengeteget röhögtünk, ott volt Gabriele is és Marco, akinek az ötletére megnéztük a Muzsika hangját, mi Covával remekül szórakoztunk, Marco 10 perc után horkolt és néha felóbégatott, hogy ebbe mér nincs akció.
Újdonság még, hogy egy másik Eva is beköltözött hozzánk, akit nevezzünk csak KréziÁjznak. Elég főnökösködő (ezt ovoda óta nem használtam) és mindenbe beleugat, ráadásul most ketten ragadtunk a házban, de szerencsére velem kedves, meg nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, mert a szobánkban ülünk. Zsanett is beköltözött, csak ő most szabadságon van, de ennek nagyon örülök, egyrészt mert Zs. tud főzni, másrészt végre lesz társaságom, nem csak az unalmas Vladoék.
Állati hideg volt, valamelyik nap mínusz 13 fok volt, ezen mindenki annyira el vót szállva, hogy gondoltam leírom.
Tegnap azzal foglalatoskodtam, hogy a Lolitát tanulmányztam. Megvan magyarul, dánul, portugálul és amerikaiul (az egy tök jó kiadás, mert egy tudósprofesszor jegyzeteivel van kiegészítve).

A magyar változatban aláhúztam a kedvenc részeimet és megkerestem a többi változatban is ezeket a részeket. Nabokov foreva.
ELkezdtem nézni a Dextert, már a 3. évadba is jócskán belecsaptam. A legfurább, hogy azóta, ilyen teljesen életszerű és valós, élénk álmaim vannak a sorozattal kapcsolatban, ami már csak azért is aggasztó, mert egy szociopata sorozatgyilkosról szól és ami még aggasztóbb, hogy egyáltalán nem rémiszt meg. Na mindegy.
A tegnapi nap csúcspontja az volt, hogy Kingába botlottam skype-on és sírósra röhögtük magunkat a monitor előtt. Minden azzal kezdődött, hogy találtunk egy oldalt a fácsén: "Egyszer úgy kipróbálnám, hogy ülök az irodámban, vihar van...benyit valaki az ajtón..."Elnézést, uram!" ... én megpördülök a székemen , közben simogatom a macskámat : "Számítottam a látogatásodra" *VILLÁMCSAPÁS*" , aztán már nem bírtunk leállni, minden mondatvégére odatettük, hogy *VILLÁMCSAPÁS* meg ilyenek, felelevenítettük a régi sztorikat, baromi jó volt.. Alig várom, hogy újra együtt legyünk!
Ma reggel lefoglaltam a jegyet haza, Január elsején érkezem 17 óra 50 perckor Ferihegyre, hogy meddig maradok még nem tudom, de 10 napot biztosan, annál meg csak többet.

Fotópályázat.

Aki az alábbi képeken látható karácsonyfánál szánalmasabbat tud feltüntetni az idei ünnepek során, azt túrórudival és egy tompa ceruzával jutalmazzuk.

ps: a karácsonyfa - tudom, sokkoló, de mű. A obozból való kiszedés, felállítás, feldíszítés és fények begyújtása, 4 percünkbe és 47 msodpercünkbe tellett! Mindezt csupán 8 fontért! Tesco! Nyomorúságos hangulat, a legalacsonyabb áron!



Én, Juanmi, Marco, Cova és Gabriele

Dér és dilemma.

Ezen a héten egyetlen napot dolgoztam, ami annyira említésre méltatlan, hogy fogalmam sincs minek hoztam fel egyáltalán. 3 napig szakadt a hó, Lufbra igazi vintervanderlenddé varázsolódott, így élvezgetjük a home standby-ok feldolgozhatatlan sorát. Senki nem dolgozik, csak az akit behívnak hsby-ról. Rengeteget sétáltam az elmúlt napokban, szeretem a telet. Egészen sok programot csinálunk, minden nap mentünk valamerre, Eva, Vlado és szerénységem főleg Paveléket örvendeztettük lebilincselő társaságunkkal, aminek én kifejezetten örülök, egyrészt: végre szocializálódok, másrészt: végre Eváékkal is töltök egy kis időt. Ez talán furán hangzik, hiszen együtt élünk, de - sajnálom, de- annyira unalmasnak találom őket (Vladot egyenesen irritálónak), hogy itthon jobbára a szobámba zárkózva töltöm az időt és udvarias small talk-on kívül nem futja többre. Ötösben viszont egész más, szórakozunk, nevetünk, jókat dumálunk. Pavellel és Vevével sokkal könnyebben kijövök, őket valahogy sokkal közelebbnek érzem magamhoz, mint a saját élettársaimat. Ma átmentem megltogatni Mafaldát, Kasiat és Juanmit, jót dumáltunk, nagyon örültek nekem, ami tök jól esett. Megnyugtató, hogy azért vannak itt emberek akikre lehet számítani, ha bármi történik.

A tél pedig nagyon nagy htással van rám. Otthon, vagy Dániában ezt valahogyan sosem értékeltem. Talán mert itt sokkalta ingerszegényebb a programom mint Budapesten. Már az is igazi öröm, hogy a hóban elsétálok a boltba, friss a levegő és még a beázott csizma sem érdekel valahogy. Érthetetlen okból sokkal nagyobb élvezetet okoz kimenni a szabadba, a hóesésbe most, mint nyáron, amikor sütött a nap. Pedig mindenki tudhatja, hogy imádom a nyarat, a napsütést, a sétát a szabadban, ha jó az idő. Öregszem.

Most pedig a dilemma részéről a hétnek. A Ryanair 3 új bázist nyit februártól, mindhárom a Kanári-szigeteken található (Lanzarote, Tenerife és Gran Canaria). Persze elég hülye dilemma. Jelentkezzek, vagy ne? Akarok-e a Kanárin élne? Idióta, hát persze, ki ne akarna. Igen? Nem tudom. Hozzátartozik, hogy immáron elég sok mendemondát hallottam egy esetleges lisszaboni bázisról, ami ha megnyilna és megkapnám a transzfert, akkor valóra válna minden álmom, minden amit szerettem volna elérni a jövőben. Megéri-e várni egy pletykára alapozott álomvilágra, vagy szarnibele és irány a csodálatos, lélegzetelállító Las Palmas? Akarok-e egy szigeten élni, ahol kutya-méretű csótányok élnek, kék az ég, mindig süt a nap és a tenger olyan valószerűtlen szinű? Ahol a home standby-t nem egy befűtött szobában kéne eltöltenem, hanem a bícsen 30 fokban? Igen, akarok és nem, nem akarok. Angliában sem akarok maradni tovább, mármint nem túl sokat, egy-másfél évet.
Decisions, decisions..

Ezek a bojok.

Ma valószerűtlenül hajnali órában a fácsén egy nagyon régi, kedves barátnőmbe ütköztem. Flórát 16 éves korom óta ismerem, akkor ő még csak 13 volt. Nagyon jóban vagyunk, elég szórványosan tartjuk a kapcsolatot, de kölcsöneösen nagyon szeretjük egymást. Kapcsoltaunk érdekessége, hogy személyesen még sosem találkoztunk a 7 év alatt. Nem is tudom melyik csetoldal Gyűrűk Ura szbájában sújtottunk mind a ketten és összebarátkoztunk, ahogy telt az idő és egyre felnőttebbek lettünk egyre közelebb kerültünk egymáshoz, olyan volt mintha lenne egy kishúgom, amit nagyon élveztem, mert még sosem tündökölhettem az idősebb és bölcsebb nővér szerepében, akinek a tanácsára és véleményére valaki kíváncsi.
Na lényeg ami a lényeg, hogy elpanaszolta, hogy több mint egy éve van együtt egy aranyos édes fiúval és minden szép volt, jó volt, de mostanában a srác, nevezzük csak Miklósnak, megváltozott. Folyton órákat késik, terel, nem érezteti, hgy fontos lenne neki a Flóra. És ő meg most teljesen össze van zavarodva, mert megismerkedett egy másik fiúval, aki hazakísérte és azóta is keresi, mert látni szeretné.
Végülis arra a megállapításra jutottunk, hogy minden pasinak ezt kéne csinálni. Egyszerűen annyit, hogy odamenni a lányhoz és beszélgetni. Ennyi. A különbség a legszívdöblesztőbb faszi és a középkategóriájú cukorfalat között a buliban az, hogy a közepes srác ha képes odamenni a csajhoz, akkor mindent visz. Maximum visszautasítják. Akkor mi van. Ott ülnek sorban a tikok a tojópadon, illetve a bigék a bárpultnál. Szóval fiúk, make a difference. Nem balfaszkodni, cselekedni. Beszélgetni. Viccelni. Az bejön. És kész.