Sajnos tegnap a csodálatos Ciampino-Dinard-om után nem bírtam megállni és már este 8-kor húztam a lóbőrt, úgyhogy ma reggel nagyon korán kidobott az ágy.
Elég produktív napom volt, rántott husit csináltam életemben előszőr, majd a délután Leicesterben töltöttem Zsanival. Aimee fél óránként felhívott, hogy megöltek-e már a forradalmárok, de amíg ott voltunk minden elég nyugis volt.
7 körül mentem Aimeehez, Patrick már ott tobzódott a Popeye-es pizsamájában. Aimee a hétvégén Dublinban volt, hazafitte bemutatni Jordant (aki ezekután szívszagattó levélben szerelmet vallott és kanosszát járt és végre hivatalossá tették a kapcsolatot, szóval mosmár boyfriend és girlfriend lettek végre valahára), majd vasárnap leesett a lépcsőn és lebaszta a nagylábkörmét. Ma realizáltuk, hogy full el van fertőződve az egész, úgyhogy Patrickkel elszállítottuk a kórházba. Most ugye a kórházban való várakozás normáliséknél viszonylag unalmas tevékenység, na nem úgy mi! egy ponton mind a hármunknak a könnye folyt az eszetlen röhögéstől. Mikor szólították az előttünk lévő pácienseket, akkor rákerestünk a nevükre facebookon és random addoltuk őket és üzeneteket írkáltunk nekik. Hogyan tegyük tönkre más emberek kórház-élményét? Így. Egy pillanatra megfagyott a levegő amikor behoztak egy faszit szívroham-szless-anginával, de amikor Patrick a Ryanar-tréning által ráruházott elsősegély hatalommal doktorháusznak képzelte, akkor Aimeevel majdnem behugyoztunk.
Végül nem sokkal 10 előtt szólították őt is, besántikált szegénykém. negyed órával később kiszaladt a nörsz, hogy van-e itt egy bizonyos Ósi, mert szegény Aimee-nek fogni kell a kezét. Bementem hát és hősiesen tűrtem a kínzást, Aimee sírt, kiabált, remegett mint a kocsonya, én meg majdnem elájultam (tudjátok, hogy mennyire nem bírom az ilyet...). Végül le kellett venni az egész körmét, a néni bekötözte, lenyomott pár gramm paracetamolt a gyomrába, majd kikolbászoltunk a sűrgősségiről. Aimee mind fizikailag mint lelkileg eléggé rottyon volt, úgyhogy Jordan azonnal odarontott fehér lovon (ejtsd Citroen Xsara), amint tudott a kórházba és hazavittük Aimee-t.
Én még mindig rosszul vagyok, pedig nem néztem oda, de hát nem bírják az idegeim...
Lefoglaltam okt. 24-én 11.40kor érkezem Budapest szitibe és kb 7-8 napot leszek Magyarországon, amit már nagyon várok! Sokat gondolok rátok! szív
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése