Csütörtök este a szokásos hanging out in Cesar's room scenariot nyomtuk, dumáltunk, majd elkezdtünk nézni egy filmet, de én a felénél kómába estem, úgyhogy elmentem aludni. Reggel kómásan ébredtem, de a kávé kicsit feltúrbózott. Eljött a legutolsó nap a tréningen, gyakorlatilag végig ilyen dumálgatás volt meg csoportfeladatok, vicces volt. Egy előtt végeztünk, aztán jött a nagy búcsúzkodás, mindenkitől elbúcsúzni rettenetes volt, persze mindenki leígérte a csillagokat az égről, hogy mindenki meglátogat mindenkit. Meglátjuk. Az azért előnyös, hogy egy országban leszünk legalább. Közbe szegény Cézár cinkbe keveredett, nem lesz kész az airport ID-ja, úgyhogy most várnia kell amíg megcsinálják, de addig nem tud kimenni Bristolba, úgyhogy vissza kell mennie Lengyelországba. Eléggé maga alatt volt, próbáltuk felvidítani, remélem sikerült. Páran beültünk kajálni, aztán Eni volt olyan rendes, hogy hazadobott minket kocsival, aztán ő is lépett haza Győrbe. Enikő szülei 4 körül érkeztek, lepakolták a cuccokat, aztán kedvenc szobatársamtól is búcsút vettem. Enyhe depresszióval üldögéltem az üres szobában, szerencsére kedvenc barátaim társaim voltak a bűnben és lezuzzantunk a sörkertbe, bevertük pár sört, majd RObert előrántott egy üveg vodkát, úgyhogy annak is nekivágtunk. Cézár és Lenka lámák voltak, fél 12-kor már tíezer decibelen horkoltak, mi Roberttel még nyomtuk fél 3-ig, sokat beszélgettünk, az tök jó volt. Meglepődtem, mert egy csomó mindent elmondott, ex-barátnőkről, a Lenkával kapcsolatos érzéseiről, stb. Jó volt nagyon a beszélgetés. Egy ponton túl már mi sem bírtuk, hiába vagyunk awesome terminátorok, lefeküdtünk. Ma reggel gyönyörű időre ébredtem - természetesen most hogy ellépünk Pozsonyból kiragyogott a nap. Cézárral lementünk piknikezni a hostel mellé, majd R. és L. is csatlakoztak. Beszélgettünk pszichológiáról, csótányokról. Nemsokkal később megérkezett C. tesója és annak barátnője, hogy hazavigyék C.-t. Most mentek el nem rég. Utálok búcsúzkodni. Egyszerűen gyűlölök. Annyira szar volt, hogy nem igaz. Ölelés meg i'm gonna miss you, blablabla, meg ideges vihogás mikor az ember legszívesebben a falat ütné. Robert pár óra múlva megy, Lenkával holnap együtt utazunk Dublinig, szerencsére.
Fogalmam sincs mit fogok csinálni az elkövetkezendő 12 órában. Kiürült minden hirtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése