Nagyon szépen kérem a segítségeteket, holnap Halloween és szeretném tudni, hogy szerintetek minek öltözzek!
1.A. - Alíz (Csodaországból)
1.B. - zombi Alíz
2. - rock sztár
3. - a halott menyasszony
Én egész pontosan az Alíz és a Halott menyasszony közül nem tudok dönteni, de jó volna ha tudnátok segíteni!

What a day.

Nos elkészültem és kiproszídeltem a buszmegállóba, fájt a hasam a sok red bulltól és egyfolytában pisilnem kellett a sok Red Bulltól. Gabrielének egész úton be nem állt a szája, aszittem leütöm..
Bent a crew roomban értesültem a remek hírről: a görény franciák újfent sztrájkolnak. Kifelé 6 (H.A.T.) utas, vissza 189. 2 órás slot. A kurvaélet. Zsani volt a 3, egy Katie nevű lány a 2. Katie iszonyú magas és baromi jó fej egyébként, teljesen kiborult. Ott ültünk a gépen, 6 emberrel, kúúrva hidegben (a fűtést csak rövid időre lehet bekapcsolni, mert fogyasztja az üzemanyagot, ami pénzbe kerül. Isten rohasszon, Michael O'leary.), 2 órán keresztül. Katie pityergett, mert tervei voltak aznapra amiket most teljesen át kellett szervezni. Erről beszélgettünk hátul, hogy ez tényleg annyira igazságtalan. Ugyanis ezért nekünk senki nem fizet, a pénzt a levegőben töltött órák után kapjuk. Amikor ilyen van, az 2 óra amit sosem kapsz vissza, amivel az idődet vesztegetik (görény franciák!!!), amit a pasiddal tölthettél volna, vagy főzéssel, vagy vásárlással, vagy csekk befizetéssel, vagy ALVÁSSAL. Kifelé gyakorlatilag semmit nem csináltunk, Zsani hátul aludt, Én csináltam egy service-t és Katie is egyet később. Visszafelé már nem volt ilyen vicces, a járat tele, éhesek szomjasak. Szerencséjükre nem pattogtak. Szerintem volt a fejünkön egyfajta kitündöklés "ha beszólsz, megdöglesz" üzenettel. A hülye redbulloktól folyton pisilni kellett, a kezem remegett, közben a service közepén beütött a turbulencia is, úgyhogy voltak bonyodalmak, de szerencsésen visszaérkeztünk, szinte el sem hittem. Claire szervált egy buszt nekünk, hogy ne kelljen sétálni a crew roomig. Renével debriefeltünk, aztán hazasuhantunk. Még pont elcsíptem Cristiant, aki épp indult Barcelonába. Könnyes búcsút vettünk, majd mire észbekaptam már az igazak álmát aludtam és ma reggel háromnegyed 9-ig fel se keltem. Ma off, boldogság.

There's nothing you can't do.

Nagyon furcsa reggelem volt. Pontosan 24 órával ezelőtt keltem fel, szokásos rutin szerint felöltöztem, frizuráltam, nekivágtam. Egy róka szaladt át az úttesten, a leveleket úgy sodorta a szél, hogy esőnek tűnt. Egész úton én voltam az egyetlen ember a buszon. Szokásos kávé, aztán irány a crew room. Kicsit tartottam a mai naptól, 3 angol lánnyal repültem. Hamar kiderült, hogy Claire, a no1 és Katy illetve Carly, a no3 és 2 nem csípik egymást. Kifelé 37-en voltak, az egész kibaszott service-t egyedül csináltam, míg Claire baszta a rezet elől. A lányok hátul meg arcoskodtak, hogy ne hagyjam magam, ne legyek pushover, de segíteni egyik sem állt be. A second service-t tűntetőleg Carly csinálta egyedül, mintegy jelezve Claire-nek, hogy észbe kaphatna. A maradék időben "truth, dare, double dare, kiss or promise"-t játszottunk, ami a felelsz vagy mersznek az advanszdabb verziója. Vót ott minden, whiskey-t ittunk, telefonszámokat szereztünk, vihogtunk. Visszafelé tele volt megint a járat, valaki szószerint telibe hugyozta a front galleyt, gusztustalan volt, az elsősorban ülők meg hisztérás rohamot kaptak -megjegyzem jogosan- és folyton azt kérdezgették, hogy "ezt nem fogják feltörölni?!". Nem bazdmeg, töröld fel te.. Letakartuk kendőkkel meg minden, de senki nem vállalta, hogy mélyebben elmerül a dologba -megjegyzem jogosan.
Itthon aludtam 3 órát ebéd után, aztán Zsanival és Norbival átsétáltunk Fran, Matias és Lorena búcsúbulijába (ők is mennek Barcelonába). A "csak beköszönünkből" persze az lett, hogy nem mentünk haza és én konkrétan csak átöltözni jöttem haza, fél óra múlva indulok nyomni egy Ibizát Clairrel és Zsanival. Isteni lesz. A buli egész jó volt, bár teljes mértékig kimerítette a heirngparty fogalmát. A búcsú szomorkás lett, de engem kivételesen nem érintett meg annyira.. Ha ezt túléltem 2 napig alszok.

tell me how you've never felt delicate or innocent

Nos végül kiléptem az utcárra, a rettenetes szélviharba és nagyon félelmetes volt. A buszon Israellel utaztunk és Yaellel, Israel elpanaszolta, hogy gondok vannak a barátjával :(
Én belüktem még egy szokásos kávét a terminál előtt és csak eztán mentem a crew roomba, Zsanival csacsogtunk kicsit, de neki mennie kellett. Nekem végülis csak másfél órát kellett fölöslegesen dekkolnom a briefingig, radásul Cristiannal ma is együtt repültünk, úgyhogy kicsit ideges voltam, mert el tudott volna hozni kocsival. Catherine volt a no1, mint mindig, Patrick meg a no2. Jó napot töltöttünk el, Valnciába 57 utasunk volt, akik csendben és nyugalomban ücsörögtek egész úton. Visszafelé persze már nem volt szerencsénk, 182.. persze megint késésben indultunk, mert a két diszpécser nem volt képes összehangolni a mi számadatainkat az övékkel. Hiába magyaráztuk, hogy 182-en vannak, ők csak erőltették, hogy 180-an. Én egyedül két fejszmálálást csináltam, először 182-őt számoltam, aztán 9 üres ülést é két csecsemőt. Nem, nem 180-nak kell lennie.. anyád. Nagy nehezen megoldódott a probléma, de kezd már a farkam tele lenni a spanyol diszpécserekkel. Szerencséjük, hogy szebbek mint az átlag.
Megint volt egy kisebb konfliktusom egy utassal, aki eleinte teljesen normálisnak tűnt de végül kiderült, hogy ugyanolyan bunkó mint mások.. Most nem írom le az egész sztorit, mert hosszú és lényegtelen, de miután elmeséltem hátul a fiúknak és kipanaszkodtuk magunkat, ők azt mondták, hogy ne hagyjam magam ilyen könnyen. Amíg udvarias vagy addig nyugodtan meg lehet magyarázni az igazadat. Ezzel tisztában is vagyok, csak nagyon sokszor annyira nincs kedvem leállni vitatkozni..
A másik pedig, hogy végre rájöttem, hogy hol a hiba. Az a baj, hogy a legtöbben nem fogják, hogy én nem az ő személyreszabott magán pincérnőjük vagyok. Bizonyos határokon belül ez persze igaz. De én elsősorban az ő biztonságáért vagyok ott és nem a kényelméért, ha ennek van egyáltalán értelme. Bármi történhet, bármi megtörténhet és akkor én vagyok a hatóság, meg az atyaúristen, aki megmenti a kövér seggét. Ez most tudom, kurva röhejesen hangzik, mert ugyan mi történhetne. Nyílván én sem arra gondolok, hogy lezuhan a gép, mer nem fog. De mondjuk a múltkor, amikor Zsaniék kényszerleszálltak Portóban, mert egy faszinak szívrohama volt és az orvos megmondta, hogy másodpercekre volt attól, hogy ott kimurdéljon, akkor azt csak és kizárólag a legénységnek köszönhette, hogy túlélte. Ilyen balesetek mindennap történnek és nem kell ahhoz technikai hiba, hogy valaki meghaljon. A múltkor Stephanie gépére feljött egy tag, mire felért a lépcső tetejére, holtan esett össze. Stephanie-t utána a kutya se kérdézte, hogy esetleg megviselte-e a dolog, vagy jól van-e..
Na mindegy a lényeg, amit ki akarok hozni ebből, hogy olyan kurva jó lenne, ha néha valaki értékelne. Hogy amikor azt mondom, hogy üljön le, vagy tegye el a mobil telefont, azt nem azért csinálom, mert kéjes örömöt érzek, ha másokat kínozhatok, hanem azért mert az ő biztonsága a preferenciám.. Mindennek meg van az oka, ezt kurvára el lehet hinni, kedves köcsög utasok..

PS: itt Leírom, hogy mi történt, így akit nem érdekel, kihagyhatja. Minden repülő utat azzal kezdünk, hogy "Hot food preorder service-t" csinál a no4, azaz én. Ez azt jelenti, hogy bemondjuk a hangosba, hogy ha valaki szeretne melegételt mint például (...)-t, akkor do not hesitatre to contact the lovely Orsi as she is now passing through the cabin. Én kiabálok, hogy hot food, hot food. Aki kér valamit megállít (ilyenkor szoktak rendszeresen teát meg colát rendelni...). A végén hátul megbeszélem a no2-val, hogy mi kell. Az elő 16 sorban én és a no1 osztjuk ki a kaját, 16-33-ig pedig a másik kettő ugyanis a service-t a kiskocsikkal is így csináljuk, mi kezdjük az elsőroban, a no2-3 pedig a 16.-ban). Ami nekünk van azt előreviszem és ott tesszük be a sütőbe, 10 percig sütjük, majd kiosztjuk.
Persze előfordul, hogy valaki service közben eszmél rá, hogy ő meleg kaját kér. Így is volt, ez az ominúzus faszi sajtburgert akart, ki is fizette kért még egy üditőt meg kávét. Nem tudtam pontosan visszaadni, mondtam, hogy az 50 centtel majd visszajövök service után. Ugyan, nem kell, hagyjam csak, nem fontos. Szóltam azonnal Patricknek, hogy tegyék be a sütőbe és ha kész van hozzák előre. Nagyon forgalmas volt a service, sokan voltak, úgyhogy nem unatkoztunk. KB 20 perccel később rákérdeztem Crisnél, hogy mi van a sajtburgerrel, de nem tudta. Miután végeztünk a service-szel, gyorsan hátraszaladtam (a fiúk még serénykedtek, az utolsó pár sort szolgálták ki), kérdeztem Paddyt, hogy mi az állás. Jaj-jaj, bocsánat, elfelejtettem a kaját, azonnal berakom. Oké, semmi gáz. Alighogy visszaértem előre, "ding", a faszi megnyomta a call bellt. Ő még mindig a kajára vár, mondom, igen tudom, elnézést, de hát nagyon bizik vagyunk, nincs még kész. Ő neki már ugyan nem kell, kéri vissza a pénzét, ő nem kéri, az üdítőt se, most már nem kell neki. Mondtam, hogy sajnálom, elvettem az üccsit és rohantam hátra, szólni, hogy gyorsan vegyék ki a kaját a sütőből. Visszavittem a faszinak a pénzt., aki a következőt tudta szólni: "Még tartozik 50 centtel". Na ekkor éreztem, hogy villant egyet a szemem. Kurvaanyád te köcsög. Kell a faszomnak a retkes 50 filléred, ha kéred vissza, akkor ne utólag kérjed büdös paraszt. Ez a bájos gondolatmenet suhant végig az agyamon, de nem szóltam semmit, csak hideg tekintettel és sötét ábrázattal bólintottam egyet.
Patrick azt mondta, hogy ő ilyenkor érzelmileg szokott hatni rájuk. Múltkor valami balfasz levett valamit a kocsiról és letagadta, mire Patrick közölte, hogy ez neki az állásába fog kerülni, a faszi egyből kipakolt. Én meg most úgy voltam vele, hogy nem kezdek el magyarázni a faszinak, egyrészt mert egy paraszt és nem állok le, másrészt, meg ilyenkor félek, hogy elkap az indulat és az lesz a vége, hogy tengernyi nyálat fröcsögtetek az arcába miközben lehúzom a wc-n vagy ilyesmi..
Na ez jól esett :)

Az a jó, hogy interneten meg lehet nézni a beosztást és nem kell kinyomtatgatni, az még milyen isteni mikor összeomlik a rendszer és nem tudom mikorra kell mennem, odamegyek 5.30-ra tuti ami fiksz, de biztos vagyok benne, hogy pont ma csak 7.30-kor lenne riportom. Ezenkívül olyan szélvihar van kint, hogy nem merek kilépni.

Hupikabát, lila óra, bordó köröm.

Igen, ma ezzel az igényes színösszeállítással vonultam be dolgozni.
Szombat este végülis beteget jelentettem, állati szarul voltam miután hazaértem, láz, köhögés, satöbbi, úgyhogy a vasárnapi Girona-Bergamot kihagytam. Egésznap ágyban voltam, a takaró alatt, bebugyolálva. Igazából soha nem szoktam beteg lenni, de tényleg, így az sem tudtam ilyenkor mi van. Közepesen melegen beöltöztem és a takaró alatt agonizátorkodtam, behoztam a lemaradásaimat a sorozataimban. Enni se nagyon bírtam. Délután aludtam vagy 3 órát, aztán igyekeztem már 10 körül elaludni, hogy 4-kor fel bírjak kelni. Persze hajnali 1-kor arra ébredtem, hogy baromira fáj a hasam. Aszittem behányok és arra jutottam, hogy szerintem gyomron öklöztem magam álmomban, mert pont olyan érzés volt. Reggel állati szarul voltam, de mit volt mit tenni, felöltöztem és elzúztam a reptérre. Ma előszőr, elveimet feladva magamra öltöttem a hupi-mátrix kabátomat, ami kurva röhejesen néz ki és megfogadtam, hogy sosem fogom felvenni, de a 0 fok hatására revideáltam álláspontomat. Egy Laura nevű no1-om volt ma, aki ráadásul instructor is és baromira szigorú, olyan briefeing kérdéseket tett fel, hogy a fülem ketté állt, de habiztam össze vissza, azátn nem volt gáz. Csak egy Wroclavot csináltunk, elég lájtos volt, hálistennek. Visszatérvén a Crew roomban kitöltöttem a sick formot és odaadtam Jaynek, aki nagyon rendes volt és kedves, egyáltalán nem görénykedett, ahogyan René szokott (Rene a base supervisor, Jay meg a deputy). Jövő hétre állítólag az új szoknyám is megérkezik, remélem nem lesz vele gáz. Most értem haza nemrég, ebédet csinálok, aztán meg.

Ja! a legjobbat nem is írom. Felkerültem a dicsőség táblára, mint a legjobb avarage spendet elérő junior. Az average spend target 2.05 euró, ehhez képest hasítok:

Annual Leave.

A szabadságom hivatalosan 16-án kezdődött, szombaton. Aznap béreltünk egy autót Timcsóval (egy űrhajót) és átmentünk Liverpoolba. Csodálatos őszi idő volt, sütött a nap. Az utunk jól telt, de én kezdtem érezni, hogy megint kezdek beteg lenni. Lázasnak éreztem magam és folyt az orrom. Körbesétáltunk Liverpoolban, nagyon szép város! Ittunk egy kávét és pusziltunk egy cup cake-et, hogy erőt gyűjtsünk a Beatles múzeumhoz, ahol én konkrétan orgazmáltam megállás nélkül. Iszonyat jó volt, egyszer-kétszer még egy könnycsepp is kihullott. A gift shopban indokolatlan összeget költöttem relikviákra, majd később átmentünk a Cavern pubba, ahol a Beatles először lépett fel és összesen 292-szer zenéltek ott. Oda cak lerohantunk, Timi fotózott én pedig felnyaltam a padlót. 5-6 felé indultunk el vissza Loughboroughba, egész úton BSB-t és ABBÁt énekeltünk, rendkívül szórakoztató volt. Timi állati jól vezetett, nagyon büszke voltam rá! Korán lefeküdtünk, jól kialudtuk magunkat és reggel visszavittük a spaceshipet a reptérre sajnos, könnyes búcsút vettünk. A nap további részére szoftos lufbrai nézelődést iktattunk, sétáltunk a parkban, elmentünk a templomot megnézni, végül beültünk egy Josh Duhamel filmre, nagyon kis szupi volt, főleg Dzsoss. Vacsira pizzát rendeltünk azátn le is feküdtünk aludni. A beteség műsnap reggelre teljesen úrrá lett rajtam, berekedtem, köhögtem, literszámra folyt a takny. 11.15- kor indult a gépünk, az úton minden a legnagyobb rendben volt, a reptérre Csani és Zsófi jöttek értünk. Csani visszafogottan örvendezett, nagyon kis cuki volt még mindig. Timit hazavittük, majd otthon névnapi zsúroztunk, Anyukám is eljött, megköszöntöttük egymást, sütit zabálgattunk, estére pedig beraktuk a Spinédzserek című legfaszentosabb filmet a világon. Én persze fél óra után őrjöngve horpasztottam. Reggel úgy keltem fel kedden), hogy úgy éreztem, mintha egy percet sem aludtam volna. A napot otthon töltöttük, Zsófival beszélgettünk, nevetgéltünk, Csanival játszottunk. Délután Anyukámmal elmentem kávézni, tök jót beszélgettünk. Én 8ra mentem a szitibe, Csabival és Kacsival találkoztunk, beültünk a Garzonban. A többiek később jöttek, ott volt Timi, Viljem, Zsófi, Éron, tesóm, Bogdi. Jól telt az este, beszélgettünk, sztoriztam egy keveset, meg fröcsiztünk. Elég korán hazamentünk, mindenki fáradt volt és tanulni /dolgozni kellett másnap. Sajnos felnőttünk, gusztustalan.
Szerda reggel baromi szarul voltam, a lázam 37.6 volt, de muszájh volt bemennem a TO-ra. A legendásan gáci Főglert sikerült kifognom, aki kivételesen eész normális volt és mindenben segített. Elégedetten távoztam az egyetemről és indultunk le Szegedre Zsófiékkal. El nem mondhatom mennyire vártam már, hogy leérjünk, hogy lássam apáékat, a barátokat. Dani már útközben írt egy smst, hogy "siess haza bébibodjó". Kora délután értünk le, elzúztunk nagyszülőkhöz, majd apához. Lepakoltunk estébé, majd 5-kor találkoztam Danival. Vééégre. Bevásároltunk a tescóban, aztán felmentünk hozzá. ahol nagyon finomat főzött, teljesen le voltam olvadva. A további 6 órát ami ott töltöttem fekvéssel, DoktorHázzal, vajsör készítéssel (muhahaha) és dumálással ütöttük agyon és nagyon nagyon nagyon jó volt!! Később összefutottam Tibóval is és Zsófival bevágódtunk a HHÁLÍÍBa, második otthonomba. Iszogattun, meg jót dumáltunk, de nővérem már 55-ször hívott, úgyhogy áttakarodtam a Dzsétbe. Szegény testvérem be volt már kúrázva rendesen, de szerencsére sikerlt egyben hazaszállítani kisdedjéhez, aki mindeközben az igazak álmát tolta. Másnap reggel szegény Zsó nem volt állapotban, így én tettem tisztába Csónszit, megetettem, játszottunk, aztán a mellkasomon el is aludt. Délután apuci elvitt vásárolni, este pedig otthon vacsiztunk és kaptam névnapi ajikat, majd a változatosság kedvéért a Háliban kötöttünk kis Bloom Zsófiával és bembivel. Nagyon jókat röhögtünk, törvénytelen, de korán nyugovóra tértünk. Péntek volt az utolsó nap, voltunk A Bal fasorban többek között. Délután átjött a tágabb családi kör, krémest burkoltunk, beszélgettünk, nagyon zsír volt.
A hálidéj máshol nem is fejezhetődött volna be mint ovkórsz a Háliban! Felmentem Danihoz, ottvolt már Éron is, később Zsófi is beszaladt és 4-en mentünk le, később csatlakozott Csabi, Pöti, Dév, Csongi, Bendáj, Bembi, Gyuszi, Majoroséviék, Tibó. Könyörögtem, hogy hagyjanak a pálinkával, mert emlékezni szeretnék az éjszakára, de persze mindenki lefosta az egyetlen kívánságomat, így az éjszakáról nem tudok beszámolni és hálás lennék ha mindenki megkímélne a részletektől. Ennek fényében a mai nap iszonyú volt, de végülis szerencsésen megérkeztem haza. Most itt fekszek a jó meleg takaró alatt és kattogok. Katt katt katt. Nagyon jó volt otthon lenni, de túl gyorsan eltelt és össze is zavart. Jaj jaj.

Timcsó és EastMids II.

Másnap reggel viszonylag korán kipattantunk az ágyból, összekészültünk és elvonagoltunk az Amber Rooms nevű helyre hagyományos angolreggelizni. Nagyon fincsi volt, újult erővel és energiával telve folytattunk utunkat Loughborough nevezetességei mentén, majd 5 perccel később, amikor mindent megnéztünk, betértünk a Primarkba vásárolni, végül úgy döntöttünk érdemes bemenni Nottinghambe. Így is tettünk, felpattantunk az X9-es buszra, bizonyos "Vimto" üdítőitalokkal felserelkezve, amiből egyet le tudtunk gyűrni, de utána hupililát hánytunk, annyira undorító volt. Nottinghamben megtekintettük Robin szobrát, a városházát, a piacteret, kávéztunk és cup cake-et burkoltunk, végül a nap megkoronázásaként halálra vásároltuk magunkat egy atom Primarkban. Mire visszaértünk Loughboroughba elkezdett zuhogni és állati hideg lett, a Primarkos papírszatyrok miszlikbe szakadta, alig győztünk iparkodni. Gyorsan betértünk a 300 Spartans nevű kedvenc kajáldámba ami a mi utcánkban található és felséges sajtburgert és sültkrumplit készítenek. Természetesen ottvolt a cuki kisfiú -mert mikor lenne ott, ha nem akkor amikor épp úgy nézek ki mint akit lehugyáltak- akivel egyszer már összefutottam ott, ő adta nekem a burit (most is) és láss csodát emlékezett rám és annyir kurvacuki volt, hogy majdnem felzokogtam, még Timi is egyetértett, hogy nagyon édes volt. Itthon bekajáltunk és eszméletvesztésig How i met your mothert néztünk.

Timcsó és EastMids I.

Csütörtökön korán felkeltem, mivel előző nap egy Tenerifét kellett bonyolítanom, úgyhogy körülbelül már este 8-kor húztam a lóbőrt. Besétáltam a centerbe, a Tescóban szerzeményeztem élelmiszereket és alkoholt az esti bulira. Otthon pihentem, vártam, hogy teljen az idő, lassan hajatmostam, estébé. Este 8-ra volt meghirdetve a buli, Cristian eszeveszetten takarított, lazacos piritóst gyártott (végülis az ő bulija..) Fél 9 felé érkeztek az emberek, Tiago, Javi, Marina, estébé, iszogattunk dumcsiztunk, majd én10-kor elindultam a reptérre Timi elé. A terminálon nagy összeborulás, sikítozás. Összefutottunk Rex-szel és Kasiaval, még bevártuk Zsanit, aki ugyanazzal a járattal jött vissza a szabadságáról mint Timi és Rex elvitt minket kocsival. Mire visszaértünk már ittvoltak Ákosék, Mafalda, Juanmi, Franék, meg még sokan mások, Timit mindenkinek bemutattam, körbevezettem palotánkon és vedeltük a cidert meg a martinit. A buli nagyon jól sikerült, jó volt a hangulat, Sándorral is sikerült normálisan kommunikálni, Zsani közben update-elt a Rexszel való viszonyról, azt kell mondjam, hog ár egy pillanatra megzuhantam, de nem tudta elbaszni az általános jókedvemet, hogy Ákos és Kasia a szemem láttára pettingeltek és nyalták egymás arcát az ÉN kanapémon, úgyhogy ezt határozott pozitívumként fogom fel. Így telt Timi ittlétének nulladik napja.
Folyt.Köv.

Fiúk az életemből IV.

Olyan frucsa az élet. Danit kb másfél éve ismertem meg és kicsit több mint egy éve kezdtünk el együtt nyomulgatni és ezalatt a rövidke idő alatt sikeresen befúrta magát az életem legfontosabb személyei ranglistára. Minden úgy kezdődött, hogy Zsófival elmentem arcoskodni a Záporba tinikorunk színhelyére, hogy találkozzak az új faszijával, valami Áronnal vagy kivel. Áron hozta egy spanját, Danit. Akkor nemsokat foglalkoztunk egymással. Kicsit később újra találkoztunk tavasszal, hasonló körülmények között, csak akkor a sörkertben voltunk (akkor már többet dumáltunk, sosem felejtem el amikor Dani azt mondta: "Orsi, volt valaha fogszabályzód? Olyan szabályosak a fogaid." Hahahaha. Akkor tudtam meg, hogy orvosnak készül) A rákövetkező hétvégén pedig csak ő meg én, ezúttal Zsófiék nélül véletlen egymásba szaladtunk a Jatéban, ahol az egész estét azzal töltöttük, hogy megállapítottuk mi vagyunk a világ legnagyobb arcai. Ehhez kétség sem férhet azóta sem természetesen. A tavalyi nyár volt a fordulópont, pontosabban az augusztus. Rövid idő alatt rájttünk, hogy nagyon hasonló a hozzáállásunk és nagyon egyirányban gondolkodunk.
Kellemes meglepetésemre a kapcsolatunk azóta csak szorosabb lett, amióta eljöttem otthonról. Minden másnap beszélünk. Annyira szeretem! És a legjobb, hogy ő is szeret :) és mindig mond nekem szépeket, de nem ám béna szarságokat, hogy "jajde gyönyörű a szemed", hanem szofisztikáltan "annyira gyönyörű a szklérád" :)
Ha Danira gondolok, úgy érzem, hogy ha nukleáris zombiapokalipszis sújtaná (haha) a Földet, én vele bárki ellen kimernék állni. Mi ketten a világ ellen, bármikor. A világ legnagyobb arcai vagyunk.

Szekszi Keptin'z bekk.

Igen. Tegnap is és ma is láttam a Crew Roomban. Még mindig rohadtkúl.

Hogyan lettem egy napra szőke.

Nos az offok nagy lájtban teltek. Majdnem elmentem a nottinghami libavásárba (nem vicc) de végül úgy döntöttem túl csóró vagyok hozzá és inkább Evával és Vladoval tartottam Castle Doningtonba meglátogatni Pavelt és Elenát. Pavel összejött a Sonya nevű lánnyal aminek önzetlenül tudok örülni, mert S. nagyon jó arc. Elena egy szlovákiai magyar családanya, kolleginánk, már a férje és az 5 éves fiuk - Rájen - is ideköltöztek. Jól elvoltunk, bár én jobbára Cosmot olvastam amíg a többiek szlovákul őrjöngtek. Tegnap, az utolsó offomon ügyintéztem, bankban voltam, vettem egy gyönyörű és okos telefont. A délután olyan véresszájú punnyadásba telt, hogy unalmamban befestettem a hajam, ami a világ második legrosszabb ötletének bizonyult. A festék szőkébb volt mint amire számítottam és rikitó barbiszínű lett a fejem, meglehetősen röhejesen nézett ki. Nem baj- gondoltam- csak hozzá kell szokni. Ma egyvalaki dícsérte meg a változást, a többiek nagyvonalúan "nem vették észre", én pedig minden alkalommal amikor megláttam a tükörképem sikítógörcsben törtem ki és valahogy mindig a "Pumukli" szó villant fel a tudatalattimban.
Szívem mélyén mindig is szőke akartam lenni. Nem tudom miért, talán mert "blondes have more fun", vagy nemtudom, de ez a fiaskó bebizonyította, hogy semmi keresnivalóm a trú szőkék között. Meló után - miután egy órát vártam a többiekre mert MÁR MEGINT kizártam magam a házból - első dolgom volt elrohanni az első szupermarketbe hajfestéket venni. Meg is vettem egy bíztató sötétszőkét, majd a hazafeleuton pánikrohamot kaptam, hogy ettől meg mi van ha fehér lesz a hajam, vagy sárga, viszont túl megalázó lett volna visszaballagni az előző boltba egy másik hajfestéket venni, úgyhogy elmentem a város másik végébe és vettem egy szimpatikus középbarnás árnyalatot. Most végeztem vele és azt kell mondjam, a természet nem véletlen festi a hajunkat valamilyen szinűre.. Hosszú idő óta először egyszínű a hajam, kellemes gesztenyebarnás, nekem tetszik. Szerintem nagyjából az eredeti hajszínemmel megegyezik az árnyalat. Persze három különböző hajápoló mélypakolást kentem őrülten kilószám a hajvégekre, nehogy kihulljon az egész.. 24 órán belül két hajfestést túlélni, durva. Szegény hajam.. Az tuti, hogy most vagy fél évig a közelébe sem megyek a vasalóval mer azonnal leveti magát a koponyámról, sikítva.
Úgyhogy így vált valóra egy álom egy napra, elég is volt. Klisé, de valóban vannak hibák amiket el kell követni. Jobb vagyok barnán.. Plusz most legalább semmi esély rá, hogy bekövetkezik a múltkori incidens (amikor legutóbb rövid idegrohamom volt és egy sorsfordító szakítás által vezéreltetve befestettettem a hajam sötétbarnára, éppen nyár közepe volt, a nap kiszívta két perc alatt és VÖRÖS lett amitől a kreol bőrőmmel úgy néztem ki mint az igénytelenebb fajta roma prostituáltak - no offense), ugyanis itt nem süt a nap. Gondolom nincs előfizetve.

Semmitevés.

El sem hiszem, hogy vége a hétnek és 3 off következik. A Chrisszel való repülés jól sült el, megint szúrtuk a kisfiúkat meg ökörködtünk. Július óta először csak 3 napot dolgoztam és nem 4-et, mint minden héten, úgyhogy jó volt a 2 napos hsby, fekvés, filmnézés, mászkálás. Tegnap elmentünk sörözni, Kasia, Juanmi, Fran, Marco Eva, Vlado és én, jól elvöltunk, vihogtunk. Ma nagyon elfáradtam.. Israellel jöttem haza, ami már csak azért is volt jó, mert a minap a drága úgy leordította a fejemről a hajamat nyílvánosan, hogy utoljára ilyet Mária nénitől éltem meg középső csoportban. De ma kibékültünk, mindnki bocsánatot kért és nyáladzva előadtuk valódi érzelmeinket. Israel amúgy nagyon cuki, imádom, dehát kezelhetetlen, amikor bepöccen akkor nincs bocsánat..
Közben meg számlálom vissza a napokat október 14-ig amikor jön Timi és sújtunk szerte az Egyesült Királyságban! Na most ennyire futja, majd beszámolok ha történik is valami.

Dőőől a party.

Az első offnapon már épp oszlásnak indulni készültem, mikor Tomás felhívott, hogy átjön Loughboroughba, sörözzünk egyet. Vladoval és Evával egyetemben, 4-esben beültünk a kedvenc Orange Tree nevű helyre. Jót beszélgettünk és nevettünk, Tomás kicsit update-elt az életéről, de korán hazament Nottsba. Eváé elmentek vásárolni én meg hazasétáltam a szakadó esőben. Útközben belefutottam Ákosba, aki - mit ad Isten- épp Derbybe készült Sándorékhoz. Győzködött, hogy menjek át én is. Végül belementem, úgyhogy aznap estem magam is Derbyben kötöttem ki. Irgalmatlanul berúgtunk, de nagyon jó volt, rengeteget röhögtünk meg ökörködtünk, Sándor full normális volt, szerintem fosik, hogy örökre meggyűlöltem. Az este egy pontján kicsit meghaltunk, talán amiatt, hogy Ákos elkezdte pozdorjává okádni a vécét, úgyhogy le is feküdtünk aludni. Ez számomr igazi kihívást jelentett, mer a két balfasz olyan durván horolt, hogy a ház talapzata beleremegett. Reggel mint a kitaposott húgy, úgy ébredtünk, megreggeliztünk majd délután hazabuszoztunk Ákossal, aki meglehetőst furán viselkedett, nagyon kis romantikus hangulatban lehetett, állandóan ölelgetni akart meg babusgatni. Estére beterveztünk egy mozit, amiből én nem is tudom hogyan, az lett, hogy este 11-re Nottsban találtam magam Mafaldával, Ákossal meg egy rakás angollal, akik állítólag mind a base-ünkön vannak, de sose láttam őket. Iszogattunk, ottvolt Tiago és Paolo, két portugál arc, akik nagyon kis cukik. Jól elvoltunk. 2-kor viszont mi Ákossal hazaléptünk, mert azért az előző este nyomott hagyott rajtunk. Egész éjjel lidérces rémálmaim voltak, hogy no showt kapok meg minden. Ma Chrisszel repülök, ááááááááá