2010. október 9., szombat

Hogyan lettem egy napra szőke.

Nos az offok nagy lájtban teltek. Majdnem elmentem a nottinghami libavásárba (nem vicc) de végül úgy döntöttem túl csóró vagyok hozzá és inkább Evával és Vladoval tartottam Castle Doningtonba meglátogatni Pavelt és Elenát. Pavel összejött a Sonya nevű lánnyal aminek önzetlenül tudok örülni, mert S. nagyon jó arc. Elena egy szlovákiai magyar családanya, kolleginánk, már a férje és az 5 éves fiuk - Rájen - is ideköltöztek. Jól elvoltunk, bár én jobbára Cosmot olvastam amíg a többiek szlovákul őrjöngtek. Tegnap, az utolsó offomon ügyintéztem, bankban voltam, vettem egy gyönyörű és okos telefont. A délután olyan véresszájú punnyadásba telt, hogy unalmamban befestettem a hajam, ami a világ második legrosszabb ötletének bizonyult. A festék szőkébb volt mint amire számítottam és rikitó barbiszínű lett a fejem, meglehetősen röhejesen nézett ki. Nem baj- gondoltam- csak hozzá kell szokni. Ma egyvalaki dícsérte meg a változást, a többiek nagyvonalúan "nem vették észre", én pedig minden alkalommal amikor megláttam a tükörképem sikítógörcsben törtem ki és valahogy mindig a "Pumukli" szó villant fel a tudatalattimban.
Szívem mélyén mindig is szőke akartam lenni. Nem tudom miért, talán mert "blondes have more fun", vagy nemtudom, de ez a fiaskó bebizonyította, hogy semmi keresnivalóm a trú szőkék között. Meló után - miután egy órát vártam a többiekre mert MÁR MEGINT kizártam magam a házból - első dolgom volt elrohanni az első szupermarketbe hajfestéket venni. Meg is vettem egy bíztató sötétszőkét, majd a hazafeleuton pánikrohamot kaptam, hogy ettől meg mi van ha fehér lesz a hajam, vagy sárga, viszont túl megalázó lett volna visszaballagni az előző boltba egy másik hajfestéket venni, úgyhogy elmentem a város másik végébe és vettem egy szimpatikus középbarnás árnyalatot. Most végeztem vele és azt kell mondjam, a természet nem véletlen festi a hajunkat valamilyen szinűre.. Hosszú idő óta először egyszínű a hajam, kellemes gesztenyebarnás, nekem tetszik. Szerintem nagyjából az eredeti hajszínemmel megegyezik az árnyalat. Persze három különböző hajápoló mélypakolást kentem őrülten kilószám a hajvégekre, nehogy kihulljon az egész.. 24 órán belül két hajfestést túlélni, durva. Szegény hajam.. Az tuti, hogy most vagy fél évig a közelébe sem megyek a vasalóval mer azonnal leveti magát a koponyámról, sikítva.
Úgyhogy így vált valóra egy álom egy napra, elég is volt. Klisé, de valóban vannak hibák amiket el kell követni. Jobb vagyok barnán.. Plusz most legalább semmi esély rá, hogy bekövetkezik a múltkori incidens (amikor legutóbb rövid idegrohamom volt és egy sorsfordító szakítás által vezéreltetve befestettettem a hajam sötétbarnára, éppen nyár közepe volt, a nap kiszívta két perc alatt és VÖRÖS lett amitől a kreol bőrőmmel úgy néztem ki mint az igénytelenebb fajta roma prostituáltak - no offense), ugyanis itt nem süt a nap. Gondolom nincs előfizetve.

1 megjegyzés:

  1. Orsi, ne haragudj, most csak annyit tudok hozzáfűzni: JÉZUSÚRISTEN...

    VálaszTörlés