Nagyon furcsa reggelem volt. Pontosan 24 órával ezelőtt keltem fel, szokásos rutin szerint felöltöztem, frizuráltam, nekivágtam. Egy róka szaladt át az úttesten, a leveleket úgy sodorta a szél, hogy esőnek tűnt. Egész úton én voltam az egyetlen ember a buszon. Szokásos kávé, aztán irány a crew room. Kicsit tartottam a mai naptól, 3 angol lánnyal repültem. Hamar kiderült, hogy Claire, a no1 és Katy illetve Carly, a no3 és 2 nem csípik egymást. Kifelé 37-en voltak, az egész kibaszott service-t egyedül csináltam, míg Claire baszta a rezet elől. A lányok hátul meg arcoskodtak, hogy ne hagyjam magam, ne legyek pushover, de segíteni egyik sem állt be. A second service-t tűntetőleg Carly csinálta egyedül, mintegy jelezve Claire-nek, hogy észbe kaphatna. A maradék időben "truth, dare, double dare, kiss or promise"-t játszottunk, ami a felelsz vagy mersznek az advanszdabb verziója. Vót ott minden, whiskey-t ittunk, telefonszámokat szereztünk, vihogtunk. Visszafelé tele volt megint a járat, valaki szószerint telibe hugyozta a front galleyt, gusztustalan volt, az elsősorban ülők meg hisztérás rohamot kaptak -megjegyzem jogosan- és folyton azt kérdezgették, hogy "ezt nem fogják feltörölni?!". Nem bazdmeg, töröld fel te.. Letakartuk kendőkkel meg minden, de senki nem vállalta, hogy mélyebben elmerül a dologba -megjegyzem jogosan.
Itthon aludtam 3 órát ebéd után, aztán Zsanival és Norbival átsétáltunk Fran, Matias és Lorena búcsúbulijába (ők is mennek Barcelonába). A "csak beköszönünkből" persze az lett, hogy nem mentünk haza és én konkrétan csak átöltözni jöttem haza, fél óra múlva indulok nyomni egy Ibizát Clairrel és Zsanival. Isteni lesz. A buli egész jó volt, bár teljes mértékig kimerítette a heirngparty fogalmát. A búcsú szomorkás lett, de engem kivételesen nem érintett meg annyira.. Ha ezt túléltem 2 napig alszok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése