Timcsó és EastMids II.

Másnap reggel viszonylag korán kipattantunk az ágyból, összekészültünk és elvonagoltunk az Amber Rooms nevű helyre hagyományos angolreggelizni. Nagyon fincsi volt, újult erővel és energiával telve folytattunk utunkat Loughborough nevezetességei mentén, majd 5 perccel később, amikor mindent megnéztünk, betértünk a Primarkba vásárolni, végül úgy döntöttünk érdemes bemenni Nottinghambe. Így is tettünk, felpattantunk az X9-es buszra, bizonyos "Vimto" üdítőitalokkal felserelkezve, amiből egyet le tudtunk gyűrni, de utána hupililát hánytunk, annyira undorító volt. Nottinghamben megtekintettük Robin szobrát, a városházát, a piacteret, kávéztunk és cup cake-et burkoltunk, végül a nap megkoronázásaként halálra vásároltuk magunkat egy atom Primarkban. Mire visszaértünk Loughboroughba elkezdett zuhogni és állati hideg lett, a Primarkos papírszatyrok miszlikbe szakadta, alig győztünk iparkodni. Gyorsan betértünk a 300 Spartans nevű kedvenc kajáldámba ami a mi utcánkban található és felséges sajtburgert és sültkrumplit készítenek. Természetesen ottvolt a cuki kisfiú -mert mikor lenne ott, ha nem akkor amikor épp úgy nézek ki mint akit lehugyáltak- akivel egyszer már összefutottam ott, ő adta nekem a burit (most is) és láss csodát emlékezett rám és annyir kurvacuki volt, hogy majdnem felzokogtam, még Timi is egyetértett, hogy nagyon édes volt. Itthon bekajáltunk és eszméletvesztésig How i met your mothert néztünk.