Bent a crew roomban értesültem a remek hírről: a görény franciák újfent sztrájkolnak. Kifelé 6 (H.A.T.) utas, vissza 189. 2 órás slot. A kurvaélet. Zsani volt a 3, egy Katie nevű lány a 2. Katie iszonyú magas és baromi jó fej egyébként, teljesen kiborult. Ott ültünk a gépen, 6 emberrel, kúúrva hidegben (a fűtést csak rövid időre lehet bekapcsolni, mert fogyasztja az üzemanyagot, ami pénzbe kerül. Isten rohasszon, Michael O'leary.), 2 órán keresztül. Katie pityergett, mert tervei voltak aznapra amiket most teljesen át kellett szervezni. Erről beszélgettünk hátul, hogy ez tényleg annyira igazságtalan. Ugyanis ezért nekünk senki nem fizet, a pénzt a levegőben töltött órák után kapjuk. Amikor ilyen van, az 2 óra amit sosem kapsz vissza, amivel az idődet vesztegetik (görény franciák!!!), amit a pasiddal tölthettél volna, vagy főzéssel, vagy vásárlással, vagy csekk befizetéssel, vagy ALVÁSSAL. Kifelé gyakorlatilag semmit nem csináltunk, Zsani hátul aludt, Én csináltam egy service-t és Katie is egyet később. Visszafelé már nem volt ilyen vicces, a járat tele, éhesek szomjasak. Szerencséjükre nem pattogtak. Szerintem volt a fejünkön egyfajta kitündöklés "ha beszólsz, megdöglesz" üzenettel. A hülye redbulloktól folyton pisilni kellett, a kezem remegett, közben a service közepén beütött a turbulencia is, úgyhogy voltak bonyodalmak, de szerencsésen visszaérkeztünk, szinte el sem hittem. Claire szervált egy buszt nekünk, hogy ne kelljen sétálni a crew roomig. Renével debriefeltünk, aztán hazasuhantunk. Még pont elcsíptem Cristiant, aki épp indult Barcelonába. Könnyes búcsút vettünk, majd mire észbekaptam már az igazak álmát aludtam és ma reggel háromnegyed 9-ig fel se keltem. Ma off, boldogság.
legalább az a hat utas egyensúlyi szempontból remekül elosztotta magát
VálaszTörlés