Nos a rémálmomat meghazudtolva minden klappolt szombaton. Korán felkeltem, idejében elindultam, kényelmesen kisuhantam az állomásra gecinagy bőröndömmel, felproszídeltem a St Pancrasba menő vonatra ( a bőröndnek nem volt hely a tartón így végig szorongatnom kellett) Pancrasban átszálltam a gatwicki szerelvényre, a vonatból csodáltam a London Eye-t, a Towert és a Szt. Pál katedrálist. Elhatároztam, hogy mostmár aztán tényleg itt az ideje, hogy egyszer végre Londont is alaposan szemügyre vegyem. A gatwicki reptéren minden rendben volt, csillapítottam az éhséget. Az út eseménytelenül telt és késtünk vagy 20 percet. Már sötétedettmire megérkeztem, a Borcsira várnom kellett még kb egy órát, mert ő meg tüntetés okozta forgalmi dugóba keveredett. Sírva-nevetve szerelmesen borultunk egymás karjaiba, megszívtunk egy cigit, majd hazatávoztunk. A Borcsi Alfamaban lakik ami vitán felül a világ legfaszentosabb helye. Együtt lakik Bálinttal,a kit már én is régebb óta ismerek és Joaoval, aki Bálint spanja. A lakásuk eszméletlen, magas falak, a konyha azulejoba borítva. Otthon csak Luíst találtuk, aki a 4. lakótárs, de ő csak ott "csövezik", mert kirúgta a nője. Borcsi főzött, boroztunk és szokás szerint megváltottuk az egész világot. Egész éjjel be nem állt a szánk, vagy hajnali 4-ig sújtottuk a lelkizést. Én másnap elég korán felébredtem, mert az arcomba tűzött a nap. Elmosogattam, olvastam, de a tervünk, hogy kivonuljunk Caparicara strandolni, sajna meghíúsultak, mivel beborult. Gyakorlatilag egész nap hencseregtünk és tarátáskodtunk, csak egy szolid sétát engedtünk meg Alfamában, meg egy szoftos csokitortázást. jól esett a sok pihenés és alvás, valamiért rettenetesen el voltam fáradva. Estefelé befutott Bálint is, aki a hétvégét egy trance-fesztiválon töltötte, beszélgettünk egy kicsit,de nem igazán volt még képbe. Egész korán lefeküdtünk.
A hétfő egyetlen tevékenysége az vot, hogy kimentünk a Gulbenkian múzeumhozés a kertjében sétálgattunk. Folyton szemerkélt az eső, de a város még így is csodálatos.
Kedden megismertem a Pois, café nevű helyet ami elképesztően kúl! Itt neteztünk egy kicsit. Este elmentünk BálinttalésBorbálával a Tejo barba, ahol bevertünk két sört, társalogtunk, miközben a hátunk mögött szüntelenül alentejoi népdalokat énekeltek. Esőben hazasétáltunk és How i met your motherre álomba szunnyadtunk.
Tegnap időben keltünk, hajatmostunk, ünneplősbe öltöztünk, gyönyörűre rajzoltuk magunkat és kikirándultunk Sintrába. Mind a kettőnkenek nagyon tetszett a vásor, végre sütött a nap is. Megnéztük a Quinta da Regaleira nevezetű pálászót is és órákig barangoltunk a kertjében, kút fenekére ereszkedtünk, barlangásztunk. Borcsi zseniális öltetére kivonultunk a közeli Cabo da Roca nevű helyre, ami a kontinentális Portugália (Európa?) legnyugatibb pontja. A hely - legnagyobb meglepetésünkre - mérhetelten hatással volt ránk, a lemenő nap szinte követelte a száudádzsit és mi adtunk is neki (fotók később). Megvacsiztunk és ámultunk, hogy mennyire csodálatos a hely. Szolid esküvőtervezés és villaépítési tervek is elhangzottak, de eme bizalmas információt nem szívesen adnám ki.
Cascaison keresztül érkeztünk vissza Lisszabonba, kifáradtan és boldogan. Rövid pihenő után Bálint csatlakozott hozzán és elsújtottunk megnézni egy performanszot, egy bizonyos Cécil Proust nevű félelmebeteg nő művét. A darab (?) teljesen érdekes volt és nagyon éleztük, de engem állatira lefárasztott. Otthon még borocskáztunk egy kicsit, de nem húztuk az időt, mindenki korán lefeküdt.
Ma is ügyesek voltunk, már 11-kor felkeltünk (én nem tudom hoy mitől nőtt kétszeresére az alvásigényem..). Elvillamosoztam Estrelaba megnézni a kertet, ami fantasztikus! Megnéztem a katedrálist is, ami kívülről szép, belűlről inkább sújtás, de nekem tetszett.
Egyenlőre ennyi történt velem Lisszabonban, de azt elmondhatom, hogy a boldogság az teljes, a Sagres jéghideg, a portugues azúl karcos, a kaják mennybéliek!
Felicidade!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése