24.

Úristen már egy hete nem írtam! Drága Mojzim emlékeztetett erre, aki mindig is az épülésemet tartja szem előtt ("írjál már te kis köcsi").
Nos történt sok dolog, dolgoztam, rendreutasítottam (életemen először egy utast, nagyon izgis volt), pihentem.
Tegnap felvirradá szülinapom reggele (előzőleg nagyon bölcsen lenémítottam a telót, hogy tudjak aludni, mivel egy elvetemült Kiss Zsófia hívott is hajnalok hajnalán, hogy isten éltessent kívánjon.
Negyed 4kor kipatt az ágyból, már 10 üzenet érkezett különböző fúrumokon, amik teljesen meghatottak. A buszon találkoztam Juanmivel és Vevével, dumcsiztunk aztán irány crew room. Ilyenkor télen elég kihalt, csak 2-3 crew van bent, nem úgy nyáron mikor mint a heringek nyomorgunk. A no1-om Carla Sykes aki imádok, Sarah hibbs no2 és A 2 méteres Katie Alcock no3. Világ legjobb napja volt, Carla igyekezett minden passanger announcmentben elejteni, hogy szülinapom van, ja és a legszuperebb ajándék, a first officer! Már nyáron kiszúrtam, hogy milyen cuki, mert 12 évesnek néz ki és néha mintha elkaptam volna a tekintetét, de aztán nem láttam hónapok óta. Erre most besuhan mesés dumbó füleivel amitől még cukibbnak néz ki. A pájlotok is boldog szülinapoztak, ráadásul én voltam a jelszó ("birthday girl"). Bent is jártam a flight decken így volt alkalmam 6-7 percet eltölteni Kápráztató Stuarttal, aki nagyon udvarias, kedves és közlékeny volt, megtudtam, hogy 21 (!!!) éves (úristen de kurva okos lehet..), London felé lakik, Karácsonyra elvitte a családját megnézni a Cirque du Soleilt, nagyon érdeklődött, hogy mik a tervek estére. Annyira annyira meg akartam hívni, de végülis a józan ész felülkerekedett. Irrrtózatosan cuki volt (most meg nem találom fácsén).
A turn aroundon Katie-vel beszélgettem, aki amúgy a világ leszarkasztikusabb embere, és ő is Skins fanatik és a múlt héten Knockba repült és ki volt a járaton?? COOK. KÚÚÚÚKKK! Először nem ismerte meg, mert megnőtt a haja és amikor szállt ki a gépből, akkor Katie-be beleállt a reveláció, megragadta a karját és ráordított, hogy SHIT!! az utasok beszartak, Cook meg csak mesés ajkaira illesztette mutatóujját, és félmosollyal közölte hogy "ssh". Hát ha ez velem történik én tutira ott ájulok el a helyszínen, vagy egyszerűen letépema ruháját. Állítólag állandóan rajta van a knocki gépen és ki repül vasárnap Knockba? Bizonyám.
Fél órás késéssel landoltunk, 6 felé értem haza. Összeszedtem magam. Fél 8 felé átjött Veve, sütött nekem isteni tortát, dumáltunk kicsit, aztán átszállingózott pár ember, Rex, Steph, Steph pasija és két barátja, Miguel, Lily, Marco, Ákos és Sándor. Bulinak nem nevezném azt a kibírhatatlan nyomorékoskodást amit műveltünk. Beittunk aztán 1-kor elhúztunk aludni.
Ma van Bloom Zsófia születésnapja, isten éltesse! A terveim a mai napra: mozi. de előtte mérhetetlen hamburger zabálás, majd fetrengés, este pedig ÚJRA SKINS!

"Magány nélkül semmi vagyok."

Baromira élvezem hogy nincs itthon senki, egész nap tv-t nézek és két orcára tömöm a narancsot, eljárogatok futni. Eszembejutott, hogy előfizetek a fishing and hunting csatornára, de valljuk be: nyomorékoskodok eleget anélkül is. Például miután a kezem alatt tönkrebaszódott két laptop töltő is, tegnap elmentem 75 (HETVENÖT!) fontért valami univerzális szart, hazavittem, 5 perc után az is berohadt. Aszittem agyvérzést kapok. Viszont vettem egy mesebeli hajvasalót! REmington és pikk pakk kivasal, jéj. Este volt Lily szülinapja, semmi említésre méltó nem történt, főleg Joe Price-zal buziskodtam, akit immmádok.

Nagy magányomban önvizsgálatot tartok. Például. Néha szeretek zoknistul beleülni a kádba (ez már csak azért is furcsa, mert egyszer 3 éves koromban apukám véletlenül zoknistul állított bele a teli kádba én meg nem tudtam feldolgozni ezt az anomáliát és idegösszeroppanást kaptam), meg hogy amikor kocsiban utazunk akkor imádom ha szól a zene és bámulhatok kifelé. Ezt persze drága édesanyám személyes sértésként éli meg, mert azt hiszi hogy ezzel őt akarom idegesíteni és mindig összeveszünk.
Az is eszembeötlött, hogy mindig olyan lány voltam aki nem az esküvőjét tervezgette, hanem a temetését (ez csak és kizárólag az Ny-génnek köszönhet valószínűleg, de az orvostudomány még nem tart azon a szinten, hogy kigyógyítsanak belőle :)), ahogy az összes barátom és családom ott zokog gyönyörűen felöltöztetett holttestem felett, mindenhol liliomok, mindenki arra gondol mennyire pótolhatatlan és csodálatos voltam és már sosem mondhatják el mennyire szeretnek. Oké ez kicsit morbid.

Elmegyek ma Miguelhez vacsorára, bár semmi kedvem. Szerintem tök unalmas lesz, de kicsit aggaszt, hogy ennyire kényelmesen vagyok egyedül és emberek közé kéne mennem..

Hangin by the moment.

Ma megmagyarázhatatlan okból nagyon jó kedvem volt. Még futni is elmentem. Olvastam, bevásároltam, rendet raktam. Enyém a ház,mindenki elhúzott szabira.

Volt már veletek olyan hogy újraolvastatok egy napló bejegyzést és minden emléket, minden érzést vissza hozott? Én most ezt tettem és annyira furcs érzés! Egyszerre nevetek, de sírok is, mert hiányzik az az ember akiről írtam és az az idő, mert a legeslegjobb korszaka volt az életemnek és mintha egy egész élettel ezelőtt lett volna, pedig alig pár éve és egyszerre vagyok szomorú, hogy az a szabadság már soha sem lesz az enyém, de közben hangosan nevetek, mert megtörtént.

"A szívem fázik."

A hét további része hasonló vidámságban telt.
Kedden apával mászkáltunk, együtt ebédeltünk, este filmnézés Danival.
Szerdán kora reggel felmentem Pestre, nővérem és Csónszi is elég betegek voltak. Este a volt dános csoporttársakkal találkoztam, a keménymaggal: Ildivel, íbarni val, Annával és Nikoval. Niko egy magyar szakos dán csóka, aki 4 évvel ezelőtt órákat tartott nekünk és én hoztam össze Annával. Tök cukik együtt és állatira összeillenek! Utána kicsit felugrottam lelkizni Borcsihoz és Pecsihez, nagyon jó volt. Borcsival baromi jót dumáltunk.
CSütörtök délelőtt CSónszira vigyáztam amíg Zsófi elment iskolába. Nagyon édes volt a gyerek. Rajzoltunk, marancsot facsartunk az ágyneműre, 7-8-szor olvastatta fel velem egymás után ózsef Attilának a 3 királyokról szóló versét. Délután anyukám meglepiből golyóstorát sütött nekem! A golyóstorta az családi hagyomán gyerekkoromban anya mindig csinált nekünk szülinapokra meg névnapokra, és azért golyós mert francia drazsé van a tetején. Teljesen meghatódtam, felköszöntöttek a szülinapomon, nagyon jó volt!
7 körül értm be a Haverokba, ahol már várt: Gyuszi, Péká (ezt tiz éve nem használtam Kingára..), Mojz és Lilla. Végre sikerült elintézni, hogy együtt legyünk, Lillát is jó volt látni (Gy. legjobb barátnője a kögázról). Sorba mentünk, mindenki beszélt magáról egy kicsit. Tisztára felnőttnek éreztem magunkat, ahogy így dumálunk, mindenki a karrier meg a párkapcsolat, jó érzés volt. Amennyire rettegtem ettől a pillanattól pá éve, most teljesen természetesnek tűnt és büszkeséggel töltött el. Én hamarabb elrohantam, mert Zsófi, Dani és Éron már délután óta vártak, úgyhogy átvonultam egy másik krimóba (emiatt másnap rámtört e lelkifurdalás, hogy otthagytam a lányokat.. ha legközelebb megyek haza nem fogok mindenkinek szólni csak a legfontosabbaknak, mert ez a rohanás már az agyamra ment és jó lett volna még együtt lenni a csajokkal, de közben meg már Zsófival is nagyon akartm dumálni.. na most már mindegy). Megjelentem, Zsófival kipletykáltuk magunkat, sokat röhötünk, telt az este, voltak még ott páran, Hefe meg Sanyi, Nóráék, stb. Igazából jól elvoltunk, később átmentünk a Szódába, Borbáláék is becsalakoztak. Tényleg jó volt. Aztán kurvára későn értünk haza (Zsófihoz), lefeküdtünk. Nem sokat alhattunk szerintem mert én romokban ébredtem. De a nap további része is csúcs volt. Sokat röhögtünk, Zsófi és Éron istenit főztek, nehezemre esett elindulni..
Gyűűűlölök intézkedni, de muszáj volt. Aztán később átmentem Pecsiékhez, elmosogattam, duáltunk aztán irány az Almássy té, Péter albérlete, ahol pár cuccom volt még elhelyezve. Borcs és Pecs metnek tűtetni, úgyhogy a lakásból le tudták velem cipelni a cuccokat, de át a Telepy utcába már nem. Egy ideig fontolgattam, hogy majd egyedül megoldom, de végül is inkább felhívtam Danit és Ájront, akik baromi jó arcok és első szavara ugrottak. Pecsinek nagyon megköszöntem, hogy ennyire rendes! A Borival nehezen váltunk el, majdnem sírtam, de aztán nem. ÁTpakoltunk a Telepybe, egész gyorsan ment, aztán előkerültek mindenféle fotóalbumok, a fiúk ráharaptak, úgyhogy fotókat nézegettünk, aztán beavattam őket a megcsinálós játékba, úgyhogy azzal is elszórakoztunk vagy egy fél órát, de engem már nagyon vártak haza Zsófiék, úgyhogy bármennyire is nehezen, de muszj volt elindulni. Egy aluljáróban búcsúzkodtunk, ami vérfagyasztó módón nagyon a velőmig hatolt, mert ahogy megöleltem őket bevillant, ahogyan napra pontosan 4 évvel korábban egy ugyanilyen aluljárban búcsúztam el valakitől, ami megviselt.
Hát ez a búcsú sem volt éppen könnyű.
Otthon telizabáltuk magunkat dzsánkfúddal, Zsófi mindenáron a "Szökevény 2 - Életre halálra" című opuszt akarta nézni ami kurvára unalmas volt, de végig kínlódtuk, közbe persze rengeteget röhögtünk, Andrással a rasszista viccek új dimenzióit tártuk fel.
Másnap/Tegnap reggel Dallast néztünk és félálomban voltunk egész délig. Csak arra volt idő, hogy ebédet rendeljünk n összecsomagoltam és 2-kor irány a reptér. Elköszöntem sógortól és Csaninjától. Zsófi vitt ki, jó hamar kiértünk. Sajnos a csomagom 3 kg-val túllépte a határt, úgyhogy perkáltam, aztán irány horány. Az utolsó voltam aki beszállt a gépbe és végig két ember között nyomorogtam. Elkezdtem olvasni az Öt kismalac című Agatha Christie krimit, nagyon tetszet és bár kicsit nehezen tudtam odakoncentrálni, végül egész Lafbráig lefoglalt. A vonatállomástól hazasétáltam, ami nagyon hosszú út. Teljesen bemelankolizáltam, szomorú számokat bömböltettem és eszembeötlött Gudlin Gyuszi, a címet ihlető gondolata, hogy "csak a szíve fázik". Vonszoltam a bőröndöt, felnéztem az égre és mint valami klisé videoklipben pont előkerült a felhők mögül a hold és az Orion. Nem bírtam magammal a hatalmas meghatottságban, olyan sokáig nem pislogtam, hogy majdnem egy könnycseppet is sikerült kierőltetnem, amikor DÁJNG! telibe nekisújtottam egy óriás faágnak. Szánalomdíj..
Itthon köszöntem Vladonak ésEvának (a többiek már nicnsenek itt), kimostam, megfürödtem, befejeztem a könyvet és lefeküdtem aludni.
Ma irány Marrakesh. Nincs kedvem.

Diplomaosztó - The Sequel.

Negyed 9-re érkeztem az atompártiba Andrisékhoz, a ledzsenderi Hullám utcába. Még csak a Szalai család képviseltette magát, viszont Andrisék állatira kitettek magukért, volt isteni kaja, rengeteg elkohol, mi szemszájnak ingere. Lassan szivárogtak az emberek, én kicsit feszkóba vótam a Csabi-szitu miatt. Rengeteget gondolkodtam, hogy ezt leírjam-e, mit írjak le belőle, hogy én hogy éltem meg, de végülis úgy érzem nem érdemes, a borzos kedélyek viszonylag lehűltek, legalábbis bennem bizonyára és egyébként is úgy vélem, hogy már így is többet foglalkoztam a témával mint amennyit érdemel a dolog. Remélem, hogy túl tudunk lépni a sérelmeken.
Mindenesetre a party szokás szerint király volt, nagyon jó volt látni a fiúkat, a lányokat. Némi keserű szájízt kapott, hogy Papp Kinga lebetegedett és végül mégsem tudott eljönni, amit nagyon bántam. Végül volt tincitánci (diszkógömb a konyhában: priceless), kajapia, gyorstalpaló mindenki életéről, meg sok-sok vihogás.
Én már nem tudtam távozni a további szórakozóhelyekre így valamikor 3 után hazatávoztam, de azt kell mondjam zseniális este volt.
A vasárnap úgy telt mint egy vasárnap, ma pedig együtt ebédeltem a lyányokkal, a két Kingával, Petrával, Ancsival és Dalmával. Sokat sztoriztunk és meséltünk.
3-ra átmentem Danihoz, kicsit dumáltunk aztán irány a mozi. Bevetettük magunkat a Herájpátörre, amit én mégegyszer meg akartam nézni. A teremben senki sem volt, csak mi ketten, szóval kábé olyan volt mintha otthon néznénk. Dani végig pofázott és ordítva böfögtünk, alászinkronizáltunk. de ott csúcsosodott ki az élmény amikor Dani elkezdett sírni, hogy nagyon kell pisilnie, de nem akar kimenni, nehogy lemaradjon valamiről, inkább a kólás pohárba dobja. Ahogy levizualizáltam fejben a jelenetet azonnal rámtört a hugyozhatnék, úgyhogy könyörögtem egy darabig, hogy menjen ki, de nagyon elszánt volt (vagy inkább elvetemült), úgyhogy én mentem ki a wc-re és mire visszajöttem már mindketten magunkon könnyítve élvezhettük tovább a filmet, miközben friss pipi gőzölgött mellettünk. Asszem ezt még az unokáknak is mesélni fogom.. :D

Diplomaosztó I. - The Godfather.

Majorosévi szülinapi páréja után még magával a Káprázatos Bite Gáborral is beszéltem telefonon péntek éjjel.
Utána nem tudtam aludni, fél 6-kor felébredtem és nem tudtam visszaaludni. Előrebocsátom, hogy ezen a napon semmi sem úgy alakult ahogy elterveztem. Fél 10-re odasuhantam a Nemzeti Színházba Bence diplomaosztójára, ott volt az egész Győri klán.
(Rövid családábrázolás: Anyai nagymamám néhai húgának, Nusának 3 lánya van, a Győri lányok, Andrea, Kati (Bemb anyukája) és Anita (a sztyuárdessz nagynéném). Nagyon örültünk egymásak, ritkán találkozunk és kifejezett öröm volt látni az unokatestvéreimet. A diplomaosztó elég jó volt, ahhoz képest, hogy arra számítottunk, hogy pokolian unalmas lesz, géz jó volt. Az elején benyomták a Himnuszt, ott állt bembi a színpadon talárba, tisztára elkezdtem sírni olyan megható volt!
Utána valami kurvoázia Schumannak valami zngora fantáziáját játszotta, végül átvehették a diplomát, állati jó volt! Csak egy óra volt az egész, utána átvonultunk családilag a Fasor vendéglőbe, isteni kaja volt. Jót beszélgettünk, sokat nevettünk és nosztalgiáztunk. A nap beszólását muszáj megosztanom a nagyérdeművel. Bence apai nagymamája mellett (Gizi mama) kaptam helyet:
G.m.: Orsikám emlékszem ám rád, Somlószöllősben mindig benéztetek hozzám a Bencuskával.
Én: Persze, Gizi mama, én is emlékszem!
Eszünk tovább, 10 másodperc múlva:
G.m.: De akkor még nem voltál ilyen kövér! Vagy akkor is ilyen dundi voltál?
Megállt a kezembe a villa. Megsemmisülten közöltem, hogy "Nem."
Persze Gizi mama megpróbálta kimagyarázni magát, hogy milyen jól áll, de ekkor bejeztem az étkezést... :D
Számolgattam, számolgatta, hogyan tudok elkészülni fél 7-re. Felhívott Dani, hogy menjek el hozzá kicsit. Őt is szerettem volna látni, főleg hogy volt olyan aranyos, hogy a szigorú tanulóidejében talált egy órát hogy velem töltse.
Úgy döntöttem lemondok a hajmosásról akkor talán lesz idő mindenkre. 4-kor elbúcsúztam mindenkitől, de mire hazaértem a csizmám talpa mindkét lábamon, megszűnt létezni. Kurva jó. A további opcióim: kockás dorko. Nem kifejezetten megy az állatmintás szatén ruhához.. Taxit hvok, irány a pláza, jön a telefon Györgyitől, hogy senki sem fog elkészülni 7-re plusz Andrisnak kéne ajándékot venni, valamitn nem tudjuk, hogy Klinga elhalálozott-é, mert nem lehet elérni. Jó remek, mondom természetesen majd én megveszem az ajándékot, így pedig rengeteg szabadidő szakadt rám. A plázában a Humanicban megvettem az első vipőt ami volt a méretemben. Elsétáltam Danihoz, ahol végre megpihenhettem és kipanaszkodhattam magam. Nagyon jó volt az a másfél óra amí ott voltam. Szeretek vele ketten lenni, ő valahogy máshogy érti a dolgokat, meg neki valahogy könnyebben el is mondom. Odaadtam az ajándékot, amit NY-ban vásároltam neki, egy feketefehér 100% újrahasznosított, mighty strong papirból készült pénztárcát, ami nagyon strapabíró és gecijól néz ki. Úgy láttam nagyon tetszett neki, úgyhogy örültem nagyon. Szinte nem akaródzott eljönni a meleg biztonságból, a Andris bulijába, ahol nem tudtam még mi vár rám.

Mohácsról Szegedre virradóra.

Szerda reggel 10 után bírtam csak felkelni, de mint aki újjászületett. Nagyi mindig mondja, hogy ez a Mohács, ez egy szanatórium, itt mindig olyan jókat tudok aludni, mint "anyukám hasában utoljára". Anyukám fejedelmi reggelivel várt, volt padlizsánkrém és kaszinótojás, ebédre csak az én kedvemért kacsacombot készített, mert az a kedvencem. Bementünk a városba kicsit sétálni, közben beszélgettünk, de úgy mint szerintem még soha. Ilyen őszintén soha nem tudtam beszélni az érzéseimről, emlékekről.
Ebéd után Anyukám lefeküdt én pedig átsétáltam nagymamámhoz a sokat látott Park utcába. Sütött a nap. Mamikám nagyon boldog volt, hogy elmentem, képeslapokat nézegettünk, ezer évvel ezelőttről, mindenkit végigsoroltunk, ki hogy van, réges régi sztoirk kerültek elő. Sokat kérdezgetett, azt mondta örül, hogy ilyen vidám vagyok és jókedvű. Zsolti, a nagybátyám is éppen telefonált, vele is beszéltem kb 10 percet, neki is az volt az első észrevétele, hogy mintha kiegyensúlyozottabb és boldogabb lennék. Ezt mondjuk én nem vettem észre magamon, de valóban, az oly nagyra tartott, éveken át társamul szegődött szenvedés (vagy inkább szenvelgés és önsajnálat) már hosszú idő óta hűtlen lett hozzám, egyelőre, hála istennek.
Nagyi viszont nincs túl jó passzban, az öregség nagyon megviseli és ezt nagyon nehéz nekem végignézni személyes okokból, mert emlékszem arra az időre, amikor ő volt a mindenem, egész kisiskolás koromban is. Mindegy ez egy hosszú, bonyolult és túlontúl személyes sztori, ebbe nem megyek bele.
Két órát ültem ott, aztán lekísért a kapuhoz és láttam, ahogy integet, egészen addig amíg el nem tűnök az utcasarkon. A szívem beleszakadt.
Anyukáméknál beszélgettünk kicsit hármasban, már Pisti is hazaért a munkából, aztán átmentünk a Szösziékhez kicsit. Az este anyukám másik barátnőjének, Gilly Áginak a rezideniáján ért véget. Ági és a férje Géza nekem pótszüleim, ezt Géza mindig el is mondja, hogy olyanok vagyunk neki Zsófival, mint a saját gyerekei. Két fiuk van, Gergő és Andris, Zsófi korabeliek és nagyon szeretjük egymást, amióta eszemet tudom, ismerem őket. Nyakló nélkül vedeltük Géza isteni borát, közben Ági olyan vacsit rittyentett, hogy ketté állt a fülünk és szokás szerint sírva nevettünk. Végignéztem Andrisék esküvői albumát, Gergő nyaralós fotókat is mutatott az Oktoberfestről. Elég sokáig elmaradtunk.
Otthon egyből ágybadőltem, de hajnal 3-kor felébredtem és nem bírtam visszaaludni egész éjjel. Nyűgösen keltem fel, Anyukám már szendvicshegyeket készített elő és 10 órára kivitt a buszpályaudvarra.
Fél 2-re értem Szegedre, aminek nagyon örültem. Vásároltam a Plázába, apáéknál vacsoráztunk, beszélgettünk, karácsonyoztunk, aztán 8-ra mentem a Kerek Perechez Kingával találkozni. Összeborultunk és beültünk a Zacc kávézóba, kamaszkorunk színhelyére (atomra felújították basszus). Kinga beavatott a legújabb pletykákba, én azt se tudtam hová legyek a meglepetésektől. Nagyon jót dumáltunk, közben vagy 50-szer elmondtuk mennyire várjuk a szombatot, DOKTOR Tóth diplomaosztó partiját, ahol ott lesz Kinga, Györgyi, Papp Kinga és én is, magyarul a gimis évek keménymagja, friends forever. Így négyesben már nem is tudom mikor tartózkodtunk egy légtérbe utoljára, úgyhogy már mindenki baromira izgul. Ezt a szombatot semmi sem ronthatja el és amikor azt mondom, hogy semmi, akkor úgy értem, hogy SEMMI.

Országjárás.

Tegnap este a tervek szerint 8 órára elmentem Timiéket meglátogatni, nagyjából egy órát dumáltunk és finom rosét vedeltem, jó volt őket újralátni. Vili irigylésreméltóan hidegvérű a költözéssel kapcsolatban, Timi is úgy láttam idegileg egyelőre bírja a nyomást. Remélem lesz alkalmunk látogatni majd egymást, mert az nagyon jó volna. Negyed 10 felé átmentem Borcsit és Pecsit meglátogatni, Pecs isteni sajtkrémet csinált (Pecsi!), bevacsiztunk, leküldtünk pár üveg bort, jókat röhögtünk. Tök jó volt egy csomó mindenről dumálni velük, amik az életben senki mást soha nem érdekelnének, de ők lelkesen hallgatták a nyavalygásomat. Szupi kis este volt, nagyjából hajnali kettőre értem haza.
Ma reggel korán kellett kelnem, 9-kor buszoztunk le Anyukámmal Mohácsra. Az úton jót beszélgettünk, terveztük, hogy mi legyen a program. Én egy órát szúnyókáltam is, délre értünk ide, negyed 2-re mentünk ebédre nagymamámhoz, ami a szokásosnál is nyomasztóbb volt, úgyhogy ezt most nem szeretném kifejteni.
Ebéd után meglátogattuk Anyukám kebelbarátnőjét, kizzsuzsit (=Szöszi) és anyukáját, Éva nénit, aki nagyon lelkesen kérdezgetett a munkámról, mert nagyon érdekli a repülés, meg imádja a légikatasztrófás filmeket és nagy tisztelettel azt mondta a szakmáról, hogy nagyon becsülendő és szép foglalkozás. Persze dagadtam a büszkeségtől (meg a nagyjából 149 darab "kekszi" süteménytől amit belénktömött). Sokat vihogtunk így négyesben, egészen addig amíg megjelent Pist, édesanyám férje és hazahozott minket.
Itthon bekarácsonyoztunk, nemsokára pedig megyünk vacsizni asszem.
Igazából a szívem elhúz már Szegedre, de anyukám olyan kedvesen kért, hogy maradjak egyszerűen képtelen lennék már holnap elmenni, úgyhogy a húzó szívem legmélye alá gyűrtem a türelmetlenségem.
Megígértem, hogy holnap még beugrom Nagyihoz is, aki nincs túl jó állapotban és ezután ki tudja mikor látom legközelebb, úgyhogy a jóérzés és a tisztesség így kívánja.
Argh hulla fáradt vagyok.

(J)újév.

SZilveszterünk közepesen volt rettenetes, istenit főztünk, átjött Norbi és Stephanie is. A többiek elzúztak a Basinbe kajálni, mi 5-ösben nyomultunk otthon, vedeltünk és hülyére zabáltuk magunkat. Priceless video footage-ok készültek ahogy ordítva énekelem a Jégszív és a Magyar himnusz c. örökzöldeket, Zsani pedig visítva követelte a Republiktól a Kör közepén állok című nótát.
Éjfél előtt csatlakoztunk a többiekhez Mafaldáéknál, ott koccintottunk aztán lementünk a Pagetbe, Kasia új munkahelyére. Ákos besétált két szőke zsiráffal kézenfogva, mint egy trú piájempíí, én a Gabrielével való flörtöléssel voltam elfoglalva. Nagyon cuki az a fiú, csak annyira kis sájgáj, hogy nem beszél, így viszonylag nehéz flörtizálni.. Viszonylag korán hazamentünk, fél 3-kor már vadul horkoltunk.
Reggel viszonylag korán kelt mindenki, mert mentek dolgozni, én meg haza, ebből kifolyólag le kényszerültem mondani a zuhanyzásról való jogomról, mert kígyózott a sor a fürdő előtt. Könnyes búcsút vettünk, Pavel elfoglalta a szobámat, hogy otthonukban Veve és Alberto kedvükre kaffanthassanak, amíg Alberto Láfbrában van. Kitaxiztam a vasúthoz, irány Luton, majd Budapest. Az út egyhangúan telt, álmosan értem Budapestre.
Zsófiék voltak olyan drágák és kijöttek értem a reptérre. Itthon ajándékoztunk, Csani hisztis kedvében volt sajnos, de nagyon örültem, hogy találkoztunk. Fél 11 felé mentem a belvárosba, Zsófihoz. Megérkezésemkor csak Zsófi és Dani voltak otthon, nagyon nagyon jó volt látni őket,legszívesebben el se engedtem volna egyiküket sem. Később befutott Sanyi és Éron is. Beszélgettünk, de főleg agonizáltunk, beraktuk a Ford Fairlane-t, de nem sokáig bírtuk, úgyhogy 2 felé le is feküdtünk, én iszonyú álmos voltam. Rémlik valami nyálas romantikus kép, hogy Danival kézenfogva aludtunk el. Reggel becásároltunk és fejedelmi reggelit rittyentettünk, aztán Danival nekivágtunk ő ment Szeged felé, én meg jöttem vissza tesóékhoz. Csani jobb kedvében volt már és annyira cuki! Meg kell őrülni.
Tarátáskodtunk egész nap, Az Anne Shirley-t néztük, két pofára toltuk a kocsonyát meg pizzát, estefelé átjött Anyukám, ő is nagyon örült az ajándékoknak, jót fecserésztünk, aztán én átmentem Borcsiékhoz, Pecsi és Kacsi is ottvoltak, állati jó volt újra látni mindenkit, iszonyatosakat röhötünk és baromi jót dumáltunk, annyira hiányoztak!! Kicsit görbe lett az este, úgyhogy 4 óra felé hazataxiztam, életvezetési tanácsokat adtam a sofőrnek, aludtam kb öt órát és ma is itthon prasnyáskodtunk. Ma volt Csónszi első napja a bölcsiben, elég jól viselte, Zsófi azt mondta, hogy élvezte is.
Most fejeztük be az Anne Shirley-t aminek szégyen nem szégyen végigsírtam az utolsó 10 percét, különös tekintettel arra a részre, hogy "nekem soha nem lesz más csak te", és az örök klasszikus a "nem kell gyémántnyakék sem márványpadló... csak te kellesz", amit most nagyon beéreztem és olyan szépséges volt!
Este megyek Timcsóékhoz, Vilit megölelgetem (illetve bocsánat: hozzányomom a melleimet), ugyanis disszidál Írországba (éppen idejében, mielőtt lezárják a határokat.. :P). Nem tom a Google-ról hallotá' má'?