A hét további része hasonló vidámságban telt.
Kedden apával mászkáltunk, együtt ebédeltünk, este filmnézés Danival.
Szerdán kora reggel felmentem Pestre, nővérem és Csónszi is elég betegek voltak. Este a volt dános csoporttársakkal találkoztam, a keménymaggal: Ildivel, íbarni val, Annával és Nikoval. Niko egy magyar szakos dán csóka, aki 4 évvel ezelőtt órákat tartott nekünk és én hoztam össze Annával. Tök cukik együtt és állatira összeillenek! Utána kicsit felugrottam lelkizni Borcsihoz és Pecsihez, nagyon jó volt. Borcsival baromi jót dumáltunk.
CSütörtök délelőtt CSónszira vigyáztam amíg Zsófi elment iskolába. Nagyon édes volt a gyerek. Rajzoltunk, marancsot facsartunk az ágyneműre, 7-8-szor olvastatta fel velem egymás után ózsef Attilának a 3 királyokról szóló versét. Délután anyukám meglepiből golyóstorát sütött nekem! A golyóstorta az családi hagyomán gyerekkoromban anya mindig csinált nekünk szülinapokra meg névnapokra, és azért golyós mert francia drazsé van a tetején. Teljesen meghatódtam, felköszöntöttek a szülinapomon, nagyon jó volt!
7 körül értm be a Haverokba, ahol már várt: Gyuszi, Péká (ezt tiz éve nem használtam Kingára..), Mojz és Lilla. Végre sikerült elintézni, hogy együtt legyünk, Lillát is jó volt látni (Gy. legjobb barátnője a kögázról). Sorba mentünk, mindenki beszélt magáról egy kicsit. Tisztára felnőttnek éreztem magunkat, ahogy így dumálunk, mindenki a karrier meg a párkapcsolat, jó érzés volt. Amennyire rettegtem ettől a pillanattól pá éve, most teljesen természetesnek tűnt és büszkeséggel töltött el. Én hamarabb elrohantam, mert Zsófi, Dani és Éron már délután óta vártak, úgyhogy átvonultam egy másik krimóba (emiatt másnap rámtört e lelkifurdalás, hogy otthagytam a lányokat.. ha legközelebb megyek haza nem fogok mindenkinek szólni csak a legfontosabbaknak, mert ez a rohanás már az agyamra ment és jó lett volna még együtt lenni a csajokkal, de közben meg már Zsófival is nagyon akartm dumálni.. na most már mindegy). Megjelentem, Zsófival kipletykáltuk magunkat, sokat röhötünk, telt az este, voltak még ott páran, Hefe meg Sanyi, Nóráék, stb. Igazából jól elvoltunk, később átmentünk a Szódába, Borbáláék is becsalakoztak. Tényleg jó volt. Aztán kurvára későn értünk haza (Zsófihoz), lefeküdtünk. Nem sokat alhattunk szerintem mert én romokban ébredtem. De a nap további része is csúcs volt. Sokat röhögtünk, Zsófi és Éron istenit főztek, nehezemre esett elindulni..
Gyűűűlölök intézkedni, de muszáj volt. Aztán később átmentem Pecsiékhez, elmosogattam, duáltunk aztán irány az Almássy té, Péter albérlete, ahol pár cuccom volt még elhelyezve. Borcs és Pecs metnek tűtetni, úgyhogy a lakásból le tudták velem cipelni a cuccokat, de át a Telepy utcába már nem. Egy ideig fontolgattam, hogy majd egyedül megoldom, de végül is inkább felhívtam Danit és Ájront, akik baromi jó arcok és első szavara ugrottak. Pecsinek nagyon megköszöntem, hogy ennyire rendes! A Borival nehezen váltunk el, majdnem sírtam, de aztán nem. ÁTpakoltunk a Telepybe, egész gyorsan ment, aztán előkerültek mindenféle fotóalbumok, a fiúk ráharaptak, úgyhogy fotókat nézegettünk, aztán beavattam őket a megcsinálós játékba, úgyhogy azzal is elszórakoztunk vagy egy fél órát, de engem már nagyon vártak haza Zsófiék, úgyhogy bármennyire is nehezen, de muszj volt elindulni. Egy aluljáróban búcsúzkodtunk, ami vérfagyasztó módón nagyon a velőmig hatolt, mert ahogy megöleltem őket bevillant, ahogyan napra pontosan 4 évvel korábban egy ugyanilyen aluljárban búcsúztam el valakitől, ami megviselt.
Hát ez a búcsú sem volt éppen könnyű.
Otthon telizabáltuk magunkat dzsánkfúddal, Zsófi mindenáron a "Szökevény 2 - Életre halálra" című opuszt akarta nézni ami kurvára unalmas volt, de végig kínlódtuk, közbe persze rengeteget röhögtünk, Andrással a rasszista viccek új dimenzióit tártuk fel.
Másnap/Tegnap reggel Dallast néztünk és félálomban voltunk egész délig. Csak arra volt idő, hogy ebédet rendeljünk n összecsomagoltam és 2-kor irány a reptér. Elköszöntem sógortól és Csaninjától. Zsófi vitt ki, jó hamar kiértünk. Sajnos a csomagom 3 kg-val túllépte a határt, úgyhogy perkáltam, aztán irány horány. Az utolsó voltam aki beszállt a gépbe és végig két ember között nyomorogtam. Elkezdtem olvasni az Öt kismalac című Agatha Christie krimit, nagyon tetszet és bár kicsit nehezen tudtam odakoncentrálni, végül egész Lafbráig lefoglalt. A vonatállomástól hazasétáltam, ami nagyon hosszú út. Teljesen bemelankolizáltam, szomorú számokat bömböltettem és eszembeötlött Gudlin Gyuszi, a címet ihlető gondolata, hogy "csak a szíve fázik". Vonszoltam a bőröndöt, felnéztem az égre és mint valami klisé videoklipben pont előkerült a felhők mögül a hold és az Orion. Nem bírtam magammal a hatalmas meghatottságban, olyan sokáig nem pislogtam, hogy majdnem egy könnycseppet is sikerült kierőltetnem, amikor DÁJNG! telibe nekisújtottam egy óriás faágnak. Szánalomdíj..
Itthon köszöntem Vladonak ésEvának (a többiek már nicnsenek itt), kimostam, megfürödtem, befejeztem a könyvet és lefeküdtem aludni.
Ma irány Marrakesh. Nincs kedvem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése