Országjárás.

Tegnap este a tervek szerint 8 órára elmentem Timiéket meglátogatni, nagyjából egy órát dumáltunk és finom rosét vedeltem, jó volt őket újralátni. Vili irigylésreméltóan hidegvérű a költözéssel kapcsolatban, Timi is úgy láttam idegileg egyelőre bírja a nyomást. Remélem lesz alkalmunk látogatni majd egymást, mert az nagyon jó volna. Negyed 10 felé átmentem Borcsit és Pecsit meglátogatni, Pecs isteni sajtkrémet csinált (Pecsi!), bevacsiztunk, leküldtünk pár üveg bort, jókat röhögtünk. Tök jó volt egy csomó mindenről dumálni velük, amik az életben senki mást soha nem érdekelnének, de ők lelkesen hallgatták a nyavalygásomat. Szupi kis este volt, nagyjából hajnali kettőre értem haza.
Ma reggel korán kellett kelnem, 9-kor buszoztunk le Anyukámmal Mohácsra. Az úton jót beszélgettünk, terveztük, hogy mi legyen a program. Én egy órát szúnyókáltam is, délre értünk ide, negyed 2-re mentünk ebédre nagymamámhoz, ami a szokásosnál is nyomasztóbb volt, úgyhogy ezt most nem szeretném kifejteni.
Ebéd után meglátogattuk Anyukám kebelbarátnőjét, kizzsuzsit (=Szöszi) és anyukáját, Éva nénit, aki nagyon lelkesen kérdezgetett a munkámról, mert nagyon érdekli a repülés, meg imádja a légikatasztrófás filmeket és nagy tisztelettel azt mondta a szakmáról, hogy nagyon becsülendő és szép foglalkozás. Persze dagadtam a büszkeségtől (meg a nagyjából 149 darab "kekszi" süteménytől amit belénktömött). Sokat vihogtunk így négyesben, egészen addig amíg megjelent Pist, édesanyám férje és hazahozott minket.
Itthon bekarácsonyoztunk, nemsokára pedig megyünk vacsizni asszem.
Igazából a szívem elhúz már Szegedre, de anyukám olyan kedvesen kért, hogy maradjak egyszerűen képtelen lennék már holnap elmenni, úgyhogy a húzó szívem legmélye alá gyűrtem a türelmetlenségem.
Megígértem, hogy holnap még beugrom Nagyihoz is, aki nincs túl jó állapotban és ezután ki tudja mikor látom legközelebb, úgyhogy a jóérzés és a tisztesség így kívánja.
Argh hulla fáradt vagyok.