Conversion and Wings

Nos hétfő este tanultunk, ismételtünk, kb 1-ig fent voltam tanulni és bár legkevésbé sem voltam biztos a tudásomban végül kénytelen voltam elmenni aludni.

Reggel 9-re mentünk be, hogy 2 órát még együtt ismételjen a csoport. Viszonylag jól ment, olyanokra fókuszáltunk amik tutira benne lettek a konvörzsönbe és nagyon fontosak. Megjelent Karl, aki döglesztő btw, kár hogy meleg, mert olyan szívszorítóan finom illata volt, hogy szerettem volna hangosan felzokogni. 11-kor elkezdtük írni, a mutliple choice része könnyű volt nagyon, aztán volt kb 3 drill (dekompresszió, cabin crew incapacitation, no-time available ditching) meg még pár dolog. Úgy éreztem jól sikerült, de szokásunkhoz híven nem beszéltünk róla miután kijöttünk. Ez az egy szabály van, hogy bármiről lehet beszélni csak vizsgáról nem. Sajnos ezt a szabályt mindenki totál leszarja, úgyhogy páran leléptünk beverni egy kávécskát meg egy sörikét. A következő 3 órában beszélgettünk és Jozed "completely uninteresting comment"-jeit hallgattuk. 4re kellett visszamenni, természetesen az eső esett a változatosság kedvéért..

Először Erikát hívták be, majd Janát és Ágotát, nekik sajnos nem sikerült, úgyhogy mentek is készülni a másnapi ismételő vizsgára. Minket egyszerre hívtak be és együtt közölték, hogy sikerült. Nagy volt az ováció, de szerintem agyilag senki sem volt azon az aktivitási szinten, hogy felfogja mi van.Karl kiosztotta a teszteket (jaj és tök cukin megkérdezte, hogy hogy szólítson és hogy kell helyesen kiejteni a nevemet, zokog zokog zokog). Szóval 95 % lett, amivel egészen elégedett vagyok, szerintem kb a maximumot pattintottam ki a kisujjamból. Természetesen estére ortó bulit szerveztünk, úgyhogy mindenki felmarta az egyenruháját és hazazúztunk. Az órtó partinak az lett a vége, hogy Cezar, Csilla, Maria és jómagam bekocsikáztunk a Casey nevezetű iszonytató bárba. A parti közepesen volt pusztulatos. Söröztünk, pár voci is lenyomult. Maria borozott és annyira bebaszcsizott, hogy ihajja-csuhajja, de semmilyen áron nem akart hazamenni Csillával együtt. 10 perccel azután, hogy Csilla lelépett, Maria realizálta, hogy rohadt szarul van és haza akar menni, majd 1 másodperc alatt kámforrá változott, úgyhogy negyed óráig kerestük fel s alá, eközben sikerült rányitnom egy párocskára a klóban akik éppen orális szexet performáltak egymáson, nem volt kellemes. Mint kiderült Maria telepakolta a férfi vécét ÉS saját kabátujját (!), majd nekiéltt kitakarítani a hányadékot, végül sikerült berakni egy taxiba. Közbe C. rátalált litván spancijaira, szoftosan denszeltünk, majd távoztunk, bealudtunk a taxiban és ennek következtében a Csádi Köztársaság egész éves bevételét otthagytuk a taxisnak.

Ja meg beszéltem Danival telefonon, ami nagyon jó volt, habár emlékeim szerint kivételesen nem énekeltük el (végig) a Jégszív című Rózsi számot (ez többször nem fordulhat elő!), szóval az nagyon jó volt.

Pár óra alvás után egyenruhát öltöttünk és elmeneteltünk a Tescoba beszerezni pár életbevágó eszközt (jégfogó kis csipeszt meg varrósdobozt), majd távoztunk a suliba. Atomra bekajáltunk az étteremben, majd holtfáradtan beültünk a Boarding Procedures nevű órára, amin majdnem lefejeltem a padot. Majd felavattak minket, megkaptuk a Wingünket, ami igazából egy Ryanaires kitűző, meg a name tag-et amire sajnos Orsolyát írtak. Az utasok először behánynak majd idegrohamot kapnak ha meglátják.. Szóval Karl tűzte fel a winget persze majdnem elájultam a gyönyörtől, mért kell mindig bevonzanom a buzeroid típust?? Na mindegy, majd teszek fel képeket, ha Robert feltölti őket.

Pezsgőztünk meg kacarásztunk persze mindenki mata részeg lett két kortytól, de még ez sem állított meg senkit, hogy halálba sőjtsuk a Channels nevű helyet, ami valszeg Pozsony legdrágább klubja. Na mindegy, egész jó volt, tánciztunk meg söröztünk. Én negyed 4-kor közöltem, hogy nem bírom tovább és elindulok haza, Cézár nagy nehezen elszakadt Evától és nekivágtunk. A buszra nem kellett sokat várni, ami jó mert se pénzünk se cigink nem maradt. Kb egy kilóméternyire a hosteltől volt a megállónk, közben persze irdatlan ökörségekről dumáltunk. A virágos rét mellett elhaladva C. díjnyertes ötletétől vezérelve bevágtáztunk a harmatos hangába pipacsot meg valami lila beazonosítatlan másik virágot szedni. Ez tök poén volt, hát még amikor vissza felé uton sikerült térdig ugranom egy akkor pocsolyába mint a Balaton. A cipőm majdnem odalett, de sikerült kimenekíteni viszont kénytelen voltam levenni. Nyomorult C. alig bírt kirncibálni a vízből, sárból. Ez a sztori kisíértetiesen hasonlít arra az eseményre, amikor kb 10 évesen comközépig ugrottam a tehényhúgyba Somlószőlős szitiben (ugye, Tesóm). Ezekután, én cipőnélkül, hazasétáltunk, kb 3/4 5 volt mikor hazaértünk, aludtunk 2-3 órát, majd kezdődött az új nap. Éljen. Kínszenvedés volt, azt sem tudom miről volt szó, gyakorlatilag végig félálomban voltam, reggel a kontyomat úgy csináltam meg, hogy ki se nyitottam a szemem, mert képtelen voltam rá és szerintem 2-3-szor vissza is aludtam közben.

Annyi fejlemény történt, hogy szombat helyett vasárnap megyünk East Midlandsbe.