Supernumerary Fail.

Hát nem hiszem hogy csalódást okozok bárkinek is, ha azt mondom, hogy rendesen elkúrtam a mai napot. Síkidegesen kivonultunk Tomással a reptérre, minden oké is volt, amíg a security checknél valami buzi cetlit nem követeltek tőlem az útlevél mellé. Rémlett, hogy adtak valami kurva fecnit, de azt hogy hova a farkamba b*sztam el azóta, azt nem vágom. Tomásnak szerencsére megvolt, ő be tudott menni, de engem nem engedtek tovább. Elrohantam a securityhez, onnan felhívtam a duty managert, aki azt mondta, nincs mit tenni. Felhívtam ezekután a kedves kollégákat a crew roomban, akik megkértek, hogy hvíjam fel a crew controlt Dublinban. A crew controlos faszi rendes volt, azt mondta, hogy akkor a supernumerarykat áttolják csütörtökre és szombatra. Csodálatos. Visszahívtam a crew roomot, ahol ugyanaz a félbunkó nő vette fel, elmondtam neki mi a helyzet, mérsékelten volt megértő, majd megkért, hogy hívjam fel Jay-t 9 körül (ő a deputy base supervisor). Szerencsére Jay cukinak tűnik.

Szóval így indítottam a karrieremet a Ryanairnél. A buszon hazafelé mindent megígértem magamnak, Istennek, a sorsnak, hogy hogyha megtalálom a papírt gyökeres változásokat fogok végrehajtani a személyiségemen, mert ez így nem mehet tovább. Mindent elhagyok, elfelejtek, vagy beleszarok. Ez egyszerűen nem állapot, így nem lehet élni. hát hogy legyen így karrierem?! Hogy legyek így No1 2 év múlva? Komolyan nem igaz.. Egy szaros cetlit nem tudok megőrizni és ezen múljon a rohadt életkezdés.. Ááárrggh.

Ps: a cetlit megtaláltam az emelees ágy alatt lévő MÁSIK crew bag ALATT. Mi a f*sz?!