Supernumerary Win.

Szóval ma 3.30-kor keltem. Igen. azt hiszem ehhez nem kell kommentárt fűzni. 4.30kor randiztam Tomással a buszmegállóban és ezúttal sikerült bejutni a crew roomba, így ezennel megkezdődött az első Supernumerary-m. A No1-unk egy tahó volt. Két műmell válaszotta el egy hisztis 18 éves playgirltől és kizárólag az a tény egy 40 éves b*szatlan p***tól, hogy pénisszel rendelkezik. Azzal indított, hogy nem lesz ideje velünk foglalozni, mert ő mérhetelenül elfoglalt és fontos, úgyhogy a többiek jóindulatára bíz minket. A "többiek" aranyosak voltak: Teresa (No3), egy édes spanyol lány, azzal a cuki penelopécruz akcentussal, Lily(no4) Franciaországból és a No2, a két évvel fiatalabb Danielle. Nagyon segítőkészek voltak és kedvesek. Ők még emlékeznek milyen a létra aljáról tátott szájjal bámulni a többiekre. Briefing questionökkel kezdtünk, az első kérdés a 311 literes oxigén palackokra vonatkozott, kicsit vontatottan de tudtam válaszolni. A következő kérdés (max hány vakvezető kutyát engedünk a fedélzetre) viszont már nem tudott kifogni rajtam. Tomáson szegényen viszont igen. Chris, a no1 szemernyi megértést sem mutatott, könyörtelenül kritizált mindent és mindenkit. Felmentünk a gépre, én gyakorlatilag egyfolytában arra vártam, hogy valaki megmondja mit csináljak és aztán követtem az utasításokat.

Az első sectorban (EastMidlands-Girona) két egymástól teljesen föggetlen legénybúcsú banda örvendeztett minket, hogy az Isten áldja meg őket. És elérkezett az első live action safety demom (= There are four main doors on this aircraft, 2 at the front, one on the left, on on the right, etc..). Utána Chris nem kímélt, közölte, hogy rettenetes volt és lassú vagyok, stb. Anyád. Ezekután természetesen bolhányinak éreztem magam.. A bar servicben mérhetetlen béna voltam, kb nem bírtam összeadni, számológéppel sem.. Na mindegy, Chris végül úgy döntött megéri gyötörnie minet , úgyhogy tovább kérdezgetett elméletből, mindenre tudtam a választ és a végén azt mondta - idézem - "Your SEP nowledge is pretty amazing, you should be proud of yourself". Nem akartam mondani neki, hogy az vagyok, anyád. Na mindegy, ezekután teljesen jó fej volt velem, még teával is megkínált. Na mindegy végülis kb mindent csináltam, ajtót nyitottam csuktam, csúszdát élesítettem, pofáztam a hangosba, kaparóst árultam. Szegény Tomást annyira bestresszelte ez a köcsög, hogy már egy mondatot nem bírt kinyögni a végére és azt is elbaszta, ami elbaszhatatlan. Végül megvágta, úgyhogy szegénykém újabb két nap SNY-t kell csinálni. Annyira szomorú volt, úgy sajnáltam. Pedig Tomás csodálatos ember és barát, annyira jó szíve van és magától kezdett angolul tanulni egy éve. Ahhoz képest egészen elképesztő eredmény, amit elért és biztos, hogy pár hét alatt annyira meg fog ugrani a szókincse és a nyelvtudása, mint eddig összesen.

A nap végén Chris azt mondta Jaynek, a Deputy Base Supervisorunkna, hogy "Orszuláj worked very hard, she's really good." Dagadtam a büszkeséktől, hogy még egy beképzelt homót, a kegyetlen fajtából is sikerült lenyűgöznöm, majd búcsúzáskor hozzátette, ne aggódjak, minden oké lesz, menni fog. örültem, de szegén Tomás miatt akkor is gyűlölöm a tagot.

A lakás keresés ugyanott stagnál, de mostmár holnap végre tudunk menni, csak az Airport ID-ért kell bemenni 10-re a reptérre, aztán egésznap lakásokat nézhetünk, jaj de jó!

Megvacsiztunk Eváékal, most meg agónia.

Kurva hideg van.