Olyan frucsa az élet. Danit kb másfél éve ismertem meg és kicsit több mint egy éve kezdtünk el együtt nyomulgatni és ezalatt a rövidke idő alatt sikeresen befúrta magát az életem legfontosabb személyei ranglistára. Minden úgy kezdődött, hogy Zsófival elmentem arcoskodni a Záporba tinikorunk színhelyére, hogy találkozzak az új faszijával, valami Áronnal vagy kivel. Áron hozta egy spanját, Danit. Akkor nemsokat foglalkoztunk egymással. Kicsit később újra találkoztunk tavasszal, hasonló körülmények között, csak akkor a sörkertben voltunk (akkor már többet dumáltunk, sosem felejtem el amikor Dani azt mondta: "Orsi, volt valaha fogszabályzód? Olyan szabályosak a fogaid." Hahahaha. Akkor tudtam meg, hogy orvosnak készül) A rákövetkező hétvégén pedig csak ő meg én, ezúttal Zsófiék nélül véletlen egymásba szaladtunk a Jatéban, ahol az egész estét azzal töltöttük, hogy megállapítottuk mi vagyunk a világ legnagyobb arcai. Ehhez kétség sem férhet azóta sem természetesen. A tavalyi nyár volt a fordulópont, pontosabban az augusztus. Rövid idő alatt rájttünk, hogy nagyon hasonló a hozzáállásunk és nagyon egyirányban gondolkodunk.
Kellemes meglepetésemre a kapcsolatunk azóta csak szorosabb lett, amióta eljöttem otthonról. Minden másnap beszélünk. Annyira szeretem! És a legjobb, hogy ő is szeret :) és mindig mond nekem szépeket, de nem ám béna szarságokat, hogy "jajde gyönyörű a szemed", hanem szofisztikáltan "annyira gyönyörű a szklérád" :)
Ha Danira gondolok, úgy érzem, hogy ha nukleáris zombiapokalipszis sújtaná (haha) a Földet, én vele bárki ellen kimernék állni. Mi ketten a világ ellen, bármikor. A világ legnagyobb arcai vagyunk.
like
VálaszTörlés