tell me how you've never felt delicate or innocent

Nos végül kiléptem az utcárra, a rettenetes szélviharba és nagyon félelmetes volt. A buszon Israellel utaztunk és Yaellel, Israel elpanaszolta, hogy gondok vannak a barátjával :(
Én belüktem még egy szokásos kávét a terminál előtt és csak eztán mentem a crew roomba, Zsanival csacsogtunk kicsit, de neki mennie kellett. Nekem végülis csak másfél órát kellett fölöslegesen dekkolnom a briefingig, radásul Cristiannal ma is együtt repültünk, úgyhogy kicsit ideges voltam, mert el tudott volna hozni kocsival. Catherine volt a no1, mint mindig, Patrick meg a no2. Jó napot töltöttünk el, Valnciába 57 utasunk volt, akik csendben és nyugalomban ücsörögtek egész úton. Visszafelé persze már nem volt szerencsénk, 182.. persze megint késésben indultunk, mert a két diszpécser nem volt képes összehangolni a mi számadatainkat az övékkel. Hiába magyaráztuk, hogy 182-en vannak, ők csak erőltették, hogy 180-an. Én egyedül két fejszmálálást csináltam, először 182-őt számoltam, aztán 9 üres ülést é két csecsemőt. Nem, nem 180-nak kell lennie.. anyád. Nagy nehezen megoldódott a probléma, de kezd már a farkam tele lenni a spanyol diszpécserekkel. Szerencséjük, hogy szebbek mint az átlag.
Megint volt egy kisebb konfliktusom egy utassal, aki eleinte teljesen normálisnak tűnt de végül kiderült, hogy ugyanolyan bunkó mint mások.. Most nem írom le az egész sztorit, mert hosszú és lényegtelen, de miután elmeséltem hátul a fiúknak és kipanaszkodtuk magunkat, ők azt mondták, hogy ne hagyjam magam ilyen könnyen. Amíg udvarias vagy addig nyugodtan meg lehet magyarázni az igazadat. Ezzel tisztában is vagyok, csak nagyon sokszor annyira nincs kedvem leállni vitatkozni..
A másik pedig, hogy végre rájöttem, hogy hol a hiba. Az a baj, hogy a legtöbben nem fogják, hogy én nem az ő személyreszabott magán pincérnőjük vagyok. Bizonyos határokon belül ez persze igaz. De én elsősorban az ő biztonságáért vagyok ott és nem a kényelméért, ha ennek van egyáltalán értelme. Bármi történhet, bármi megtörténhet és akkor én vagyok a hatóság, meg az atyaúristen, aki megmenti a kövér seggét. Ez most tudom, kurva röhejesen hangzik, mert ugyan mi történhetne. Nyílván én sem arra gondolok, hogy lezuhan a gép, mer nem fog. De mondjuk a múltkor, amikor Zsaniék kényszerleszálltak Portóban, mert egy faszinak szívrohama volt és az orvos megmondta, hogy másodpercekre volt attól, hogy ott kimurdéljon, akkor azt csak és kizárólag a legénységnek köszönhette, hogy túlélte. Ilyen balesetek mindennap történnek és nem kell ahhoz technikai hiba, hogy valaki meghaljon. A múltkor Stephanie gépére feljött egy tag, mire felért a lépcső tetejére, holtan esett össze. Stephanie-t utána a kutya se kérdézte, hogy esetleg megviselte-e a dolog, vagy jól van-e..
Na mindegy a lényeg, amit ki akarok hozni ebből, hogy olyan kurva jó lenne, ha néha valaki értékelne. Hogy amikor azt mondom, hogy üljön le, vagy tegye el a mobil telefont, azt nem azért csinálom, mert kéjes örömöt érzek, ha másokat kínozhatok, hanem azért mert az ő biztonsága a preferenciám.. Mindennek meg van az oka, ezt kurvára el lehet hinni, kedves köcsög utasok..

PS: itt Leírom, hogy mi történt, így akit nem érdekel, kihagyhatja. Minden repülő utat azzal kezdünk, hogy "Hot food preorder service-t" csinál a no4, azaz én. Ez azt jelenti, hogy bemondjuk a hangosba, hogy ha valaki szeretne melegételt mint például (...)-t, akkor do not hesitatre to contact the lovely Orsi as she is now passing through the cabin. Én kiabálok, hogy hot food, hot food. Aki kér valamit megállít (ilyenkor szoktak rendszeresen teát meg colát rendelni...). A végén hátul megbeszélem a no2-val, hogy mi kell. Az elő 16 sorban én és a no1 osztjuk ki a kaját, 16-33-ig pedig a másik kettő ugyanis a service-t a kiskocsikkal is így csináljuk, mi kezdjük az elsőroban, a no2-3 pedig a 16.-ban). Ami nekünk van azt előreviszem és ott tesszük be a sütőbe, 10 percig sütjük, majd kiosztjuk.
Persze előfordul, hogy valaki service közben eszmél rá, hogy ő meleg kaját kér. Így is volt, ez az ominúzus faszi sajtburgert akart, ki is fizette kért még egy üditőt meg kávét. Nem tudtam pontosan visszaadni, mondtam, hogy az 50 centtel majd visszajövök service után. Ugyan, nem kell, hagyjam csak, nem fontos. Szóltam azonnal Patricknek, hogy tegyék be a sütőbe és ha kész van hozzák előre. Nagyon forgalmas volt a service, sokan voltak, úgyhogy nem unatkoztunk. KB 20 perccel később rákérdeztem Crisnél, hogy mi van a sajtburgerrel, de nem tudta. Miután végeztünk a service-szel, gyorsan hátraszaladtam (a fiúk még serénykedtek, az utolsó pár sort szolgálták ki), kérdeztem Paddyt, hogy mi az állás. Jaj-jaj, bocsánat, elfelejtettem a kaját, azonnal berakom. Oké, semmi gáz. Alighogy visszaértem előre, "ding", a faszi megnyomta a call bellt. Ő még mindig a kajára vár, mondom, igen tudom, elnézést, de hát nagyon bizik vagyunk, nincs még kész. Ő neki már ugyan nem kell, kéri vissza a pénzét, ő nem kéri, az üdítőt se, most már nem kell neki. Mondtam, hogy sajnálom, elvettem az üccsit és rohantam hátra, szólni, hogy gyorsan vegyék ki a kaját a sütőből. Visszavittem a faszinak a pénzt., aki a következőt tudta szólni: "Még tartozik 50 centtel". Na ekkor éreztem, hogy villant egyet a szemem. Kurvaanyád te köcsög. Kell a faszomnak a retkes 50 filléred, ha kéred vissza, akkor ne utólag kérjed büdös paraszt. Ez a bájos gondolatmenet suhant végig az agyamon, de nem szóltam semmit, csak hideg tekintettel és sötét ábrázattal bólintottam egyet.
Patrick azt mondta, hogy ő ilyenkor érzelmileg szokott hatni rájuk. Múltkor valami balfasz levett valamit a kocsiról és letagadta, mire Patrick közölte, hogy ez neki az állásába fog kerülni, a faszi egyből kipakolt. Én meg most úgy voltam vele, hogy nem kezdek el magyarázni a faszinak, egyrészt mert egy paraszt és nem állok le, másrészt, meg ilyenkor félek, hogy elkap az indulat és az lesz a vége, hogy tengernyi nyálat fröcsögtetek az arcába miközben lehúzom a wc-n vagy ilyesmi..
Na ez jól esett :)