Will you be my number two?

A visszatérésem East Midlandsbe ragyogóbb volt mint reméltem. Kedden hajnalban Evával együtt vágtunk neki a fagynak, mindketten Rigát csináltunk, Rex-szel és Zsanival (u can't make this stuff up). Zsani nagyon édi volt, részletesen kikérdezett mindenről, ő is beszámolt arról, hogy mi történt távollétem alatt (semmi), közben hátul pörögtünk, mert én volt a 3-as, ő a kettes. Rex nekem ajándékozott a bárból egy Dior parfümöt visszaérkezésem örömére. De persze, Rigán mindig történik valami. Most ugyan nem hugyozták össze a gépet, viszont egy nő pánikrohamot kapott, ki akart szállni (egy órával landolás előtt), széttörte az interphone-t, Zs. kezére taposott. Rex vérprofiként viselkedett, miután a nő kezdett veszélyes lenni, fogta, hátra vitte (és ezt szószerint értem, a karjánál fogva vitte), bevágta a wc-be, ráordított kettőt, hogy kussoljon és rávágta az ajtót. Ez azért volt különösen ijesztő, mert Rex az egyik leghidegvérőbb, nyugodtabb ember akit ismerek, így tőle ilyen ordítozást látni elég rémületes volt. 2 percig fogtuk vissza, a nő nagyjából lehiggadt, Rex ezekután kedvesen vizet adott neki, leültette és utána a csaj nyugodtan üldögélt. Kb az egész napot végigaludtam utána. Ma reggel eddigi karrierem csúcsára érkeztem, először tündökölhettem mint no 2. Lucinda a no1, Veronika a no 3, Pavel no 4. Szerencsére tragédiamentesen telt el tenerifei út, kisebb hibákat vétettem, de végülis mondhatom, hogy élveztem a dolgot. Van mit fejlődni, de szerencsére holnap ismét ugyanígy repülünk, úgyhogy tudok gyakorolni. Hulla vagyok. a napcsúcspontja az volt mikor a terminálról lassított felvételben mozogtunk ki Pavellel és majd behugyoztunk a röhögéstől. Holnapra berakom a napszemüveget. :)