Mohácsról Szegedre virradóra.

Szerda reggel 10 után bírtam csak felkelni, de mint aki újjászületett. Nagyi mindig mondja, hogy ez a Mohács, ez egy szanatórium, itt mindig olyan jókat tudok aludni, mint "anyukám hasában utoljára". Anyukám fejedelmi reggelivel várt, volt padlizsánkrém és kaszinótojás, ebédre csak az én kedvemért kacsacombot készített, mert az a kedvencem. Bementünk a városba kicsit sétálni, közben beszélgettünk, de úgy mint szerintem még soha. Ilyen őszintén soha nem tudtam beszélni az érzéseimről, emlékekről.
Ebéd után Anyukám lefeküdt én pedig átsétáltam nagymamámhoz a sokat látott Park utcába. Sütött a nap. Mamikám nagyon boldog volt, hogy elmentem, képeslapokat nézegettünk, ezer évvel ezelőttről, mindenkit végigsoroltunk, ki hogy van, réges régi sztoirk kerültek elő. Sokat kérdezgetett, azt mondta örül, hogy ilyen vidám vagyok és jókedvű. Zsolti, a nagybátyám is éppen telefonált, vele is beszéltem kb 10 percet, neki is az volt az első észrevétele, hogy mintha kiegyensúlyozottabb és boldogabb lennék. Ezt mondjuk én nem vettem észre magamon, de valóban, az oly nagyra tartott, éveken át társamul szegődött szenvedés (vagy inkább szenvelgés és önsajnálat) már hosszú idő óta hűtlen lett hozzám, egyelőre, hála istennek.
Nagyi viszont nincs túl jó passzban, az öregség nagyon megviseli és ezt nagyon nehéz nekem végignézni személyes okokból, mert emlékszem arra az időre, amikor ő volt a mindenem, egész kisiskolás koromban is. Mindegy ez egy hosszú, bonyolult és túlontúl személyes sztori, ebbe nem megyek bele.
Két órát ültem ott, aztán lekísért a kapuhoz és láttam, ahogy integet, egészen addig amíg el nem tűnök az utcasarkon. A szívem beleszakadt.
Anyukáméknál beszélgettünk kicsit hármasban, már Pisti is hazaért a munkából, aztán átmentünk a Szösziékhez kicsit. Az este anyukám másik barátnőjének, Gilly Áginak a rezideniáján ért véget. Ági és a férje Géza nekem pótszüleim, ezt Géza mindig el is mondja, hogy olyanok vagyunk neki Zsófival, mint a saját gyerekei. Két fiuk van, Gergő és Andris, Zsófi korabeliek és nagyon szeretjük egymást, amióta eszemet tudom, ismerem őket. Nyakló nélkül vedeltük Géza isteni borát, közben Ági olyan vacsit rittyentett, hogy ketté állt a fülünk és szokás szerint sírva nevettünk. Végignéztem Andrisék esküvői albumát, Gergő nyaralós fotókat is mutatott az Oktoberfestről. Elég sokáig elmaradtunk.
Otthon egyből ágybadőltem, de hajnal 3-kor felébredtem és nem bírtam visszaaludni egész éjjel. Nyűgösen keltem fel, Anyukám már szendvicshegyeket készített elő és 10 órára kivitt a buszpályaudvarra.
Fél 2-re értem Szegedre, aminek nagyon örültem. Vásároltam a Plázába, apáéknál vacsoráztunk, beszélgettünk, karácsonyoztunk, aztán 8-ra mentem a Kerek Perechez Kingával találkozni. Összeborultunk és beültünk a Zacc kávézóba, kamaszkorunk színhelyére (atomra felújították basszus). Kinga beavatott a legújabb pletykákba, én azt se tudtam hová legyek a meglepetésektől. Nagyon jót dumáltunk, közben vagy 50-szer elmondtuk mennyire várjuk a szombatot, DOKTOR Tóth diplomaosztó partiját, ahol ott lesz Kinga, Györgyi, Papp Kinga és én is, magyarul a gimis évek keménymagja, friends forever. Így négyesben már nem is tudom mikor tartózkodtunk egy légtérbe utoljára, úgyhogy már mindenki baromira izgul. Ezt a szombatot semmi sem ronthatja el és amikor azt mondom, hogy semmi, akkor úgy értem, hogy SEMMI.