Stuck in her daydream.

Well, well, eltelt hát a Karácsony! Nem is volt borzasztó! 24-én Patrick, Laura és én elmentünk bulizni, Laura be is csávózott hamar, jó őrjöngtünk, majd hazamentünk záráskor. Másnap Patrick elment dolgozni az 5millió állásából az egyikbe, én meg rendetraktam és kitakarítottam. P. nem túl későn ért haza, elkezdett főzni, mert a szüleit várta át vacsorára. Én Dalmáéknál vacsiztam Tomival, Sándorral Jettával, így ötösben magyarok, Dalma istenit sütött, a sütimet imádták, Jetta is sütött palacsintatortát, mondanom sem kell, a végletetkig zabáltuk magunkat, majd jutúb videokon röhögtünk órákig. Én voltam az első aki távozott fél 11 körül, mert hullafáradt voltam és a másnapi munka alőtt ki akartam horpasztani magam rendesen.
26-án épp készültem össze a melóba, mikor apáék felhívtak, majdnem az egész családdal beszéltem, úgy hallottam nagyon jó volt a hangulat.
Dalmával 4-re mentünk dolgozni, csak egy Berlin meg vissza, jó kis nap volt, jó crew, semmi említésre méltó. Patrickaaa volt olyan cuki, hogy eljött értünk s hazavitt kocsival. Itthon az anyukája készítette tiramisut zaváltuk és a HP legutolsó részét néztük, de elaludtunk, így korán nyugovóra tértünk. Így telt hát a Karika idén, békében és barátok között. Egyébként az időjárás az valami mental, tök meleg van, meg süt a nap.. tuti, hogy ennek az lesz a következménye, hogy májusban meg hóhurrikán lesz..
Na és nektek milyen volt a Karácsony? Azt tudom, hogy Timcsóék hazamentek, nekik biztos különösen jó volt.

Boldog Karácsonyt!

Örömmel jelenthetem be, hogy másfél hete sikeresen átmentem a vizsgáimon, persze mondanom sem kell, hogy pusztán kegyelemből engedtek át, mert nem bírták már nézni szánalmas vergődésemet. Egy nappal később, csütörtökön érkeztem vissza Angliába, Patrick eljött értem Lutonba és hazakocsiztunk. AImee Darabokban volt, Jordan elment Thaiföldre, de ami még rosszabb, kiderült, hogy továbbra is beszél az exével, sajnos elég félreérthetetlen maileket írkál neki, de Aimée kiadta az ukázt, menjünk bulizni. Fergeteges esténk volt, én egy 20-évessel bírtam beflörtölni.. Másnap a halálunkon voltunk, de ez sem állított meg abban, hogy folytassuk a sikerszériát. Aimée egyik barátnője és Egle is csatlakoztak hozzánk, elvoltunk szépen, uraltuk az éccakát.
Vasárnap kezdtem el dolgozni, a héten 5 Kanári-szigetet kellett volna csinálnom (szerintem ezt még elő ember nem vitte véghez), de a 4. napon "due techical difficulties" elég nag csúszásba kerültünk. Az egyik hajtómű befosott, le kellett szállnunk Faroban, gépet cserélni és utána folytatni az utat, majd TEneriféről haza. Negyed 9-re értem haza. Így lettem csütörtökre 'out of hours', így hsby-ra tettek. Egle este át is jött, bevedeltünk valami rumokat aztán lesújtottunk Revsbe. Nem fogok hazudni, nem voltam a józanság magas fokán, amikor smst írtam Jamie-nek, de szerencsére ő még nálam is készebb volt. Pont itt volt Láfbrában, így találkoztunk. Sajnos továbbra is istenien néz ki és végtelenül cuki dolgokat mondott, tökre odavolt, hogy milyen szép vagyok stb. Na mielőtt teljesen hülyének néznétek, szeretném azt is hozzátenni, hogy a helyén tudom kezelni a történteket, nem ébredtek bennem hiú remények és nem gondolom, hogy ettől bármi is változott volna. De azért jó volt látni :)

Amúgy már majdnem teljesen felkészültünk a Karácsonyra, ma sütök sütit, de a kis fácska már feldíszítve, alatta az ajándékok, feldíszítve az egész ház. Tök jó.
Mindenkinek nagyon boldog ünnepeket kívánok szeretettel.

Mingyá vége.

A múlt héten rettentő tevékeny voltam, 3 órát lebzseltem a TO-n, pótoltam elveszett leckekönyvemet, beszéltem professzor Mádllal, házifeladatokat írtam. Hétvégén Zsófiékkal lementünk Mohácsra megünnepelni Anya névnapját és Pisti szülinapját. Csani eleinte elég morci volt és barátságtalan, de a végére szerintem elég jól belerázódott. Az atomvacsi a vártnál kevésbé jól sikerült köszönhetően bizonyos pöffeszkedő tahólyagoknak, de a sújtás harcsapörköltet leerőltettük nagy nehezen. Voltunk Nagyinál is, aki ahhoz képest egész jól volt. Ezen a héten 1 zh és egy skandi vizsga vár rám amiket természetesen a hátam közepére nem kívánok, de utána vége és megyek vissza Angliába.
Végezetül a hónap beszélgetését szeretném lejegyezni az utókornak:
Én: Jó napot Tanárúr, Szabó Orsolya vagyok.
Profmádl: Á, Orsolya, remek, maga az. Akkor jöjjön vissza negyed óra múlva és itt meg is ejtjük a történéseket!
Én: -vérbefagyva- Most?! Azt hittem most csak megbeszéljük, hogy a jövő héten mikor jöjjek be?!
PM: Persze, azt is lehet. AKkor az lesz, hogy egybevonjuk az alternatív skandináv nyelvet a kultúrtörivel, maga dánul fog beszélni én pedig svédül kérdezek, jó?
Én: Aha..aha...hmmm.. HÖÖRRRGGHHH. AHAM.. az nem baj hogy az etr-ben norvégként van felvéve a tárgy?!?!?!?!?!
PM: Norvég? Hm... Nem, az túl könnyü lenne magának, maradjunk a svédnél!

Kösz. Még jó hogy a végén nem tanultam meg norvégul...

Gyomorfertőzés.

Vitán felül életem legborzalmasabb éjszakáján vagyok túl. Szombaton estefelé indultunk Zsófival, Andrással és Csanival Szegedre, apukámékhoz. Az út eseménytelenül telt, otthon finomat vacsoráztunk, megköszöntöttük apát névnapja alkalmából, majd én távoztam, hogy Kiss Bloom Zsófiával találkozzam a Kerek P-nél. Beültünk a Pivoba, vodka-sprite-oztam, közben Zsófival a terveinkről, meg a jövőről folytattunk érdek feszítő társalgást, szép sorban megérkeztek a Fiúk, Éron, Dani, Bite Gabi, Tibi, Woody és Dr Tóth. Én éjfél tájban egyik pillanatról a másikra atomszarul lettem, elkezdett fájni a hasam, elárasztott a hideg verejték, azt hittem kigyulladok olyan melegem lett. Most a részletekbe nem mennék bele, legyen annyi elég, hogy nagyjából 1-7-ig folyamatosan rókáztam, összesen mintegy 6-szor, a Pivo wc-jében majd otthon. A kettő között még lefáradtunk a Jatéba, de én 20 perc után kellett hogy távozzak annyira szarul voltam. Befeküdtem otton az ágyba, de egy szemhunyást sem aludtam, csak forgolódtam meg kijárkáltam okádni.. Isteni volt. egy pár órát azért sikerült aludni, de még mindig baromi rosszul voltam. Kimentünk ebédelni Algyőre, Ferenc napot ünnepelni (nagyapám is Ferenc, ez nálunk éves tradíció). Én nem voltam magamnál, lelkiismeret furdalásom is lett, hogy egy félmosolyt nem bírok elereszteni a hányhatnéktól. Végül apa belémtömött két aszpirint, majd ebéd közben szundikáltam egy órát, ami nagyon jót tett. Délután 3 körül sikerült legyűrnöm egy kis levest, ami lent is maradt és mrsékelten kellemes beszélgetésekbe is sikerült elegyednem.
Nemrég értünk vissza Pestre és tengernyi dolgom lenne de úgy érzem hogy meghalok ha nem csukhatom le a szemem 5 percecskére..

Levels.

Mondanom sem kell a Szegeden töltött hétvége maga volt a csoda. Csabival korán levonatoztunk, aztán én épp csak hazaugrottam átöltözni és mentem is át Danihoz. Út közben egy akkorát burkoltam, hogy az valami legendás.. rosszul léptem a járdán és tudjátok, amikor előre nyújtott kézzel még szaladsz vagy 8 métert, mert hátha visszanyered még az egyensúlyod, de végül pofával a betonban végeztem. Szerencsére csak kb ketten látták, de így is megrázó volt..
Danival elkezdünk vörösborozni Aimée-vel skype-oltunk, meg ortályozva röhögtünk, végül lecsorogtunk a háliba, ahol Dávid, Tibi, Gyuszi, Nóri és Dorina is csatlakoztak. Jót dumáltunk és nevetgéltünk, meg elhatároztuk hogy lesújtunk a Retroba bulizni. Nóráék előre mendegéltek, mi meg Danival vagy másfél órát dumáltunk az élet nagy dolgairól egy padon a Dugó téren és csak utána érkeztünk meg. Dani egyfolytában cirkulált, míg én Nórával seggetráztam a színpadon. Végül Danival ketten maradtunk kurva sokáig. Dani győzködött, hogy aludjak nála, másnap úgyis egész nap lógni akarunk, de úgy gondoltam mindenkinek áldásosabb lesz, ha másnap lefürödve, tiszta ruhában jelenek meg, így hazamásztam.
Kb délig aludtam és átsétáltam Danihoz, aho nagyjából két órát töketlenkedtünk és balfaszkodtunk, a mozit lekéstük - félig szándékosan -, végül a Gringosban kötöttünk, ahol egy orgazmikus bbq-burgert toltunk le mind a ketten. Közben tök jót beszélgettünk, szokás szerint. Vacsi után otthon megnéztük a Crazy stupid love c. filmet, amiben a felséges Ryan Gosling is szerepel. A film nem volt rossz, Ryan pedig valóban felséges volt. Dani már nem jött velem a partiba, így a fiúkhoz az Egri borozóban csatlakoztam, Andris és Máté is ott volt és Csongi, aki fájdalmasan gyönyörű is volt, meg részben le is államvizsgázott éppen, úgyhogy adott volt a hangulat. Később átsétáltunk a Pivoba, majd irány a Jate. Fergeteges buli volt,szétsújtottunk mindent. Most a részletekbe nem mennék bele, de rémlik valami, amint önkívületben, kb mint Hulk őrjöngök Beatlesre és a hajamat tépem.. Iszonyatosan jó buli volt. Hiába Gyulát és a fiúkat senki sem tudja helyettesíteni :)
Vasárnap késő este értünk vissza Pestre Gyuszival és Csabival.
Ezen a héten igyekeztem hasznos dolgokat csinálni, egészen jól haladok, csak már a tököm kivan.. Amúgy nem olyan vészes a dolog. A Galicia c. órámra 11 beadandót kellett megírni, szerencsére magyarul, ráadásul érdekes témákról. EGy volt a baj, hogy általában anyagot csak galego nyelven találtam, aminek fordtgatása külön lefárasztott.
Ma Csanizok, hétvégéne pedig újra Szeged, utána pedig már csak 10 nap és megyek dolgozni. Éjjen.

November haze.

Nem fogok hazudni, bepánikoltam. Még 3 hétig vagyok itt és úgy érzem, hogy folyik ki a kezem közül az idő nekem meg rengeteg a dolgom.

Egyébként jól telnek a napok.
Péntek-szombaton is buliztunk, találkoztam a csajokkal (Mojz és Gyusz), nagyon jók voltunk, Mojzival nagyon ót beszélgettünk és a parti is csak a végére fordult kegyetlenül ergya féregpartivá. Hétvégén egyébként még egy-két portugálos arccal Miguel Castro Caldas drámáival foglalatoskodtunk, egyet le is fordítottunk, mert hétfőn az a38-on Miguel személyesen megjelent és Egressy Zoltánnal beszélgetett, egy páran a fordító gárdából meg főszervezősködtek, pl Bálint volt a moderátor, aki tavaly a Borcsival lakott mikor voltam Lisszabonban. Egressy Zoltán egyébként az egyik legismertebb magyar drámaíró napjainkban (azért nem írom, hogy legjobb, mert nem mernék szembe menni Tarlós Istvánnal aki szerint ez a jelző Csurja Istvánt illeti). Többek között Egressy írta a "Portugál" c. darabot, amit itthon több mint 10 éve folyamatosan játszanak országszerte. Az est az a38-on jól sikerült, bár Miguel nem egy színpadra termett sómen.. Ott volt Clara is, a lektorom, a végén együtt mentünk el kajálni a monetenegrói kajáldába a Blahán.
Kedden bementem az egyetlen órámra, ahol Miguel tartott előadást, ez egy fokkal izgibb volt, de azért így is a leglasabb másfél órája volt életemnek..
Suli után Zsófival elmentünk moziba megnézni a BREAKING DAWNT!!! amit Aimee nélkül kellett megnáznem de Zsófival is rrrrremekül szórakoztunk természetesen.
Én korán lefeküdtem és végre kialudtam magam mos pedig caphatok a véget nem érő házifeladatok seggére, boáá..

Mohács.

Szerdán a délután 5-ös busszal lejöttünk Borcsival Mohácsra. Az út 3 óra, sújtás.
Kis Intermezzoban hadd foglaljam össze a szreplőket:
Ugyebár Mohács, szülővárosom, Nagymamám itt él, Édesanyám is ideköltözött haza januárban. Anyukám "új" férje Pisti, ketten élnek egy egy gyönyörű kertes házban. Egyébként kettejük sztorija az egyik legszebb lávsztori amit valaha hallottam. Majd egyszer elmesélem. Anyukám két legjobb barátnője Szöszi (férje Laci) és Ági (férje Géza). Ágira anyukám mindig mondja is, hogy nekünk a tesómmal pótanyukánk, ahogy ő meg pótanyukája Ági fiainak (Andris és Gergő).
Intermezzo vége.

Szöszi és Laci jöttek el értünk a megállóba, de vacsorára semmiképp nem akartak maradni, úgyhogy csak négyesben (Anyu, Pisti, meg mi ketten) vacsiztunk, régi fotókat néztünk meg nosztalgiáztunk. Elég későn feküdtünk le és másnap, csütörtökön későn keltünk. Kábé délben reggeliztünk, közben a How i met your mother legújabb részeivel szórakoztattuk magunkat. Egy körül átballagtunk Nagyihoz, ott töltöttünk több mint 2 órát, végignéztük az összes fotóalbumot, Borcsit minden sztori érdekelte, nagyon jót beszélgettünk. Mami tökcuki volt és nagyon jól elbeszélgettünk, végül is csak azzal baszogatott, hogy kövér vagyok, de ehhez már hozzászoktunk, így erre is csak vidáman bólogatni tudtam :)
Később eljött értünk Géza és Gergő, felmentünk a szőlőbe, fincsi borokat kóstolgattunk, végül megállapodtunk egy rosénál és jót beszélgettünk, Géza katonákat csinált zsömléből és kolbászból, nagyon jól éreztük magunkat. Később jött Ági is, nagyon jót nevetgéltünk, sztoriztunk. KOrán mentünk haza, anyukám vacsit készített, de Ágiék sem maradtak, úgyhogy megint csak négyesben. ANyukám Borcsival színházól beszélgetett és Pistivel a Beatlesről, majd nyugovóra tértünk.
Mohács egyébként gyönyörűszép. Nekem olyan mint egy szanatórium. Ha teljesen egészségesen, józanul lefekszem, akkor is képes vagyok 10 órát végigaludni. És olyan jó a levegő. Imádom ezt a várost.

Második visszatérés a blogszférába.

Nos sajnálatos módon nem volt laptopom az elmúlt időszakban, így nem volt alkalmam blogot írni, pedig lett volna miről. Hajaj. Magyarországról hazatérvén Angliába, megtartottuk október 31-én a Halloween partájt, ami nagyon jól sikerült kisebb problémáktól eltekintve, midnenki jól érezte magát és négykézláb távozott a vendégsereg.
Majd jött a Kacsi meglátogatni, jókat zabáltunk és buliztunk, fajin kis 6 nap volt, egy londoni körtúrával megkoronázva, aminek igazi specialitása az volt, hogy két kávén kívül nem költöttünk semmit, mindenhova gyalog mentünk és kurva jó volt!
Most újfent itthon, Budapesten töltöm 5 hetes száműzetésem és egyébként elég jól érzem magam. Borcsival és Pecsivel lakom a Dob utcában, úgyhogy jó a társaság, Csaniért minden nap megyek a bölcsibe és utána játszunk, vettem új laptopot és az iskolai ügyeimet is intézem, ma pedig irány Mohács.
Más érdemlegesről nem tudok beszámolni, sajnálom is, hogy ezen eseményekről nem akkor számoltam be amikor zajlottak, úgy viccesebb lett volna, de mostantól igyekszem rendesen vezetni a blogot, mert már hiányzott a dolog.

Back on track.

Egész héten dolgoztam mindaz igásló, persze hullabetegen. Kedd reggel lázasan mentem Tenerifére, este 5-kor pedig még el is kellett menni arra a hülye meetingre. A European Base Managerünk jött át Dublinból közölni a rossz hírt. Mindannyiunknak 8-12 hét FIZETETLEN szabadságot fognaqk kiosztani a tl folyamán, mert túl sokan vagyunk. Most nem akarok belemenni a részletekbe, mert már belefáradtam az egészbe, a lényeg, hogy egyfolytában a pofánkba hazudnak, zsarolnak és úgy bánnak velünk mint a fossal.. Pénteken kiderült, hogy én november elejétől december közepéig száműzetésre kényszerülök, úgyhogy azt a másfél hónapot itthon fogom tölteni, hogy legalább az iskolával tudjak foglalkozni, de nem vagyok boldog..
Vasárnapra beteget jelentettem, mert egyrészt beteg vagyok, másrészt a fél4-es vonattal alhúztam Lutonba. Lenkával, Roberttel sütiztünk és beszélgettünk és este még Csillával, egykori pozsonyi lakótársammal is találkoztunk, jó volt beszélgetni, tudakozódni, hogy kivel éppen mi van. Másnap, hétfőn kora reggel kimentem a reptérre és a 8-as járattal hazajöttem Magyarhonba. Testvérem, Zsófi már kint várt, nagyon csini volt, elmentünk ebédelni. Nagyon furcsa volt, 8 hónap után itthon lenni. Tudom, tökhülyeség, de a legfurább az, hogy mindenki magyarul beszél..
Fincsit ebédeltünk, beszélgettünk kicsit (szerencsére nem kellett semmi drasztikusról beszámolni, mert minden héten beszélünk legalább egyszer). Zsófinak ebéd után el kellett menni dolgozni, én meg itthon ültem és az ablakon bámultam ki Budapestre, ami nagyon idegennek tűnt. Délután elmentünk a bölcsibe Csaniért, aki legnagyobb bánatomra meglátván rám mutatott és annyit kérdezett "Ki ez?"
Szerencsére, ahogy telt az idő képbe került a gyerek, játszottunk, uzsiztunk, aztán Zsófi elment színházba, én meg egyedül maradtam Csónsszal. Bogyó és Babócát néztünk, meg építettünk, nem sokkal 6 után megjött Csabi. Kicsit beszélgettünk, de én főleg a gyerekkel voltam elfoglalva, megetettem, aztán megfürödtünk, kicsit még tévéztünk, utána befektettem az ágyba, olvastam egy mesét, utána elénekeltem az "elmegyek, elmegyek", a "Lovamat kötöttem" és a "Tavaszi szél vizet áraszt" című klasszikusokat, amiket Anyukám is énekelt nekem kiskoromban. Csani nem aludt el, de nem is jött ki utánam a szobából, hanem lekapcsoltam a villanyt és szépen elaludt.
Csabival ekkor tudtunk végre normálisan beszélgetni, sok minden előkerült, én eléggé emocionális voltam, de nem sírtam végül, aztán azt hiszem nagyjából sikerült mindent megbeszélni.
Zsófiék 11 előtt értek haza a színhávzból, kicsit még beszélgettünk, aztán Csabi hazament én pedig lefeküdtem aludni.
Reggel Csani ébresztett.

Simon says, party.

Zsúfolt napok követték egymást múét héten, minden nap dolgoztam, közbe jöttem lerakni a padlószőnyeget, úgyhogy megint pakolás, vonszolás, cipelés. A szoba végre készen van a szőnyeg gyönyörű kék és pihepuha.
Szombaton Alicante-Dublint csináltam, a változatosság kedvéért, utána volt esedékes az ír házi buli Soniáéknál, úgyhogy közöltem a keptinnel, bizonyos Hamish-sel, hogy kurvára érjünk haza 5 perccel korábban mert el akarjuk érni a buszt. Istenáldja a szent embert, Dublinból hazafelé bemondta a hangosba, hogy 20 (!) perccel korábban landolunk (ezen a ponton lenyomtam egy door-five-ot a flight-deck ajtónak, éljen Hamish! felkiáltással.)
Otthon átöltöztem elkezdtem készülődni és megvártam Patricket, Soniát és Jettát, akik kicsit később érkeztek. Nekiálltam addig is ciderezni, végre kitöröltem az utolsó sms-t Jamie-től amit teljesen véletlen őrzött meg a telefonom. Így minden kísértéstől elvágva magam, enyhén depresszáltan, de büszkén vágtunk neki a bulinak. Az elején hótgyengus volt, ide-oda ténferegtünk, de aztán mindenki feloldódott és valami mérhetetlen módon vállalahatatlanra itta magát mindenki. Az egyik házigazda, Dan (Jetta szerelme) meghívott valami haverjait, 3 csókát, ebből az egyik sikeresen össze is szedett, bizonyos Szájmon, nagyon magas (nagyon) szőke, cuki. Meg is győzött, hogy nálunk alszik, de előre megmondtam, hogy ne számítson semmi akcióra, de megesküdött, hogy nem akar semmit csak ölelgetni. Hát erre meg ki mondana nemet. Patrick természetesen magánkívül volt, de szerencsére sikerült hazairányítani (az áldott lelkű Joe Price hazahozott minket), nem is tudom, hogy hány óra volt mire sikerült ágyba kerülni. Simon valóban úriember volt, csókiztunk, meg összebújtunk. Reggel, elvittem a buszmegállóba (Leicesterben lakik), felvettük egymást fészbukra, de igazából nem hiszem, hogy lesz folytatás (illetve biztos vagyok benne, mert azóta nem történt semmi), de nem is bánom. Szép volt, jó volt, nem erőltetem meg magam.
Vasárnap este Jetta, Dalma, Ákos és én elmentünk a Phantomban, jót röhögtünk, de korán hazamentünk, mert midnenki kivolt mint a szar.
Én sikeresen lebetegedtem, itt gubbasztok hőemelkedéssel a fotelban, holnap meg kurva hosszú napom lesz,úgyhogy remélhetőleg korán el tudok majd aludni.
Holnap jön a European Base Manager, az a hülye kurva és végre elmagyarázza, hogy kinek mi lesz a fizetetlen szabijával, mert most úgy néz ki, hogy mindenkit elküldenek minimum egy hónapra, de már 3 hónapos pletykákat is hallottunk.. Már erőm sincs idegesnek lenni igazából.. Holnap midnen kiderül.
Vasárnap meg megyek Lutonba Lenkát és Robertet meglátogatni, hétfő reggel pedig irány Budapest!

Visszarázódás.

Szerencsére a nyaralás után még egy teljes nap a rendelkezésemre állt munka előtt. A hétfőt mindenféle hasznos tevékenységgel szerettem volna eltölteni, ehelyett a padló-javító mesterek pesztrálásával kellett foglalatoskodnom... Az egész szobámat ki kellett rámolni, minden egyes piece of shit Patricka szobájában kapott helyet (mondanom sem kell mindent egyedül kellett kipakolnom, mert P. annyira életképtelen,hogy az egészen fájdalomraméltó..). Lerakták az új padlót, úgyhogy most már csütörtökig kell várni, hogy lerakják a szőnyeget a mesterek és VÉGREVALAHÁRA berendezhetem a szobámat normálisan. Ebben a párnapban, ennek eredményeképp, Patricka szobájában alszom, ahova be van kúrva minden egymás hegyén hátán, úgyhogy ágy-darabokon és egy szekrényen kell átmászni, hogy az ember elérje az ágyat.
Emellett a héten 5 teljes napot repülök, ami kicsit keresztülhúzza a házi feladatokkal kapcsolatos számításaimat, főleg mert takarítanom kéne, mosni, bevásárárolni, meg egyéb hülyeségek. Tegnap az istenadta drága galego tanárnőm átküldte a tematikát, 12 témából kell írnom egy oldalas fogalmazást szerencsére magyarul, így ebből ma délelőtt 4-et már meg is írtam. A "portugál színház" című óra viszont meglepően körülményesnek és fiszifaszakodósnak tűnik, úgyhogy azzal meg fogok szenvedni rendesen. De hát a szépségért szenvedni kell.. vagy mi bajom van?!
Tegnap, az első munkanapomon mindenki hasraesett hogy milyen fantasztikusan barna vagyok és milyen jól áll a száncsá-barbi frizura (erről még vannak kételyeim). Annyi kedvem volt dolgozni, mint pedofilnak öregek otthonába vonulni, szar is volt a nap, de végre utána aludtam egy kurva jót.
Ma a rettentő entellektüel munkálkodásom után összekészültem, hogy indulok dolgozni, mikor is realizáltam, hogy egy órával korábban van. Buzog a tettvágy, mindjárt hányok.
12 nap múlva pedig irány haza.

Gran Canaria '11

Ma hajnalban megerkeztunk a nyaralasbol, Aimee es en. Nagyon jol ereztuk magunkat, mondanom sem kell. Mult heten vasarnap az ejszaka kozepen erkeztunk meg Guanabara Park nevezetu hotelunkba, ami egy puerto ricoi magaslaton fekszik, a belvarostol kb 15 perc setara, a teraszunkrol pedig olyan orgazmikus kilatas nyilt a kikotore es az oceanra, hogy nem hittem a szememnek. Nem lehetett megallapitani hol er veget a tenger es hol kezdodik az eg.
Elso nap lementunk az oceanpartra, kellemesen leegtunk, az allando szel pedig mindenunket beboritotta homokkal, beleertve a hallojarataimat. Igy -szegyen, nem szegyen- a maradek idonket a fantasztikus napozoteraszon toltottuk a medence mellett, egesz heten szegyentelenul tomve a zsirosabbnal zsirosabb kajakat. Majdnem mindeneste bementunk a varosba koktelozni, vagy bulizni. Pasiugyben nem sokrol szamolhatok be, mivel a hely foleg csaladokkal es parocskakkal volt tele, igy nem nagyon volt alkalmam barkire. Rengeteget rohogtunk teleszajjal, lattunk par irdatlan csotanyt (awkward moment, amikor hazaersz a bulibol, asziszed egy kistestu kutya van a hotelszobadban, mire kiderul, hogy egy gecinagytestu csotany..) es sok vicces karaktert. Kulonosen onbizalomnovelo volt, hogy vitathatatlanul a legforrobb dolog voltunk a szeletelt kenyer ota a szigeten, valoszinuleg mert, mi voltunk az egyetlen szingli sztarparos a varosban, de azert meg orultunk a figyelemnek :)
Az ido elkepeszto volt, 30 fok vegig. Napokig halalosan le voltunk egve, es ket nappal hazajovetel elott legnagyobb panikomra lehamlott a HOMLOKOM. szerencsere sikerult utanabarnitani a kovetkezo napokoban, de ez az elmeny elegge megviselt, mondanom sem kell.
A hazafele ut egy laza torturara emlekeztetett, de hajnali fel7-re mar itthon voltunk EastMids-en, ahol Jordan es Patrick vartak bennunket a repteren. azonnal agybabujtunk, majd a nap tobbi reszet fetrengessel es X Factorral toltottuk.
Jo itthon.

The things you do, go round my head.

Egészen bizi hetem volt, ráadásul pénteken, az utolsó napomon az oppozit rosterre raktak egy napra, így reggel helyett este dolgoztam. Egészen jó kis nap volt, leszámítva, hogy előzőleg meghúztam a derekam és annyira fájt minden mozdulat, hogy ki sem bírtam egyenesedni.. Nem az első eset, hogy ez történt, legutóbb pár éve volt ilyen és akkor vagy 3 hétig eltartott, mire elmúlt a fájdalom. Borzasztó.. most már azért jobb a helyzet, de még mindig nem százas..
Szombaton Aimeevel elmentünk vásárolni, Jamie-vel pedig lebeszéltük a nagy megbeszélést Quornba (ez a következő falu Lufbra után). Egy nagyon szép pubba mentünk, hatalmas volt, árnyas-ligetes kerthelyiséggel. Dzs. szívszorítóan jól nézett ki és elkezdtünk csevegni, beszámoltunk kivel mi van, annyira jó volt, nevetgéltünk sokat, megfájdult a szívem amikor ráért a lényegre.
A szokásossal indított, hogy nem tudja mit akar, kapcsolatot biztosan nem, mert túl elfoglalt ahhoz, hogy rendesen kivegye a részét belőle, de átgondolta és tudja, hogy rosszul viselkedett velem és ez nem fair tovább. Hogy évek óta csinálja már, hogy randizgat csajokkal, de az mindig csak pár hét, 2-3 hónap, aztán megelégeli a dolgot, de ez meg még is már nagyon régóta tart és nem akarja, hogy többet ne beszéljünk, de megérti, ha én ezt akarom. Nem érti, hogy mért nem rak bele több effortot a dologba, pedig megtehetné, de valamiért mégsem teszi.
Az én mondanivalóm annyi volt, hogy ennyi idő után, ha még mindig "nem tudja", az nem jelent sok jót.. nyilván kényelmes volt ez a helyzet neki, nem volt rajta nyomás és nem rakott bele több effortot, mert nem kellett, mert én beleraktam helyette is. AZ idő dolog az nyilván problémás, de az ember ha akar valakit, akkor megtalálja az időt arra, hogy vele legyen. Egyértelmű, hogy ezt nem akarja eléggé, viszont ez ellen meg semmit nem tehetek, a nagy kék szemem, meg az ész érveim, meg az én érzéseim nem fogják meggyőzni arról, hogy már pedig nekünk együtt kell lennünk (ez számomra teljes mértékig érthetetlen, hogy egyáltalán neki ez mért nem világos).. én őszintén elmondtam, hogy nekem az érzéseim most már útban vannak ahhoz, hogy ezt tovább folytassam. Akkor beszéltünk arról, hogy de azért ő igen is próbálkozott, mindig eljött a barátaimmal is és a lakótársaimmal is megerőltette magát, ebben egyetértettünk, hogy én ezt meg nagyon értékelem, akkor kitért arra, hogy azért nem visz a haverjaival bulizni például, mert az csak kínoskodás lenne, én meg meg 5 faszi, de mondjuk én ezt nem is róttam fel neki soha. Beszélt arról, hogy azért is más minden, mert ő otthon lakik az anyukájával és ha független lenne és egyedül lakna, ahogy én, akkor az is könnyebb lenne. Aztán mi volt még.. blabla, ő sosem kihasznált és nagyon kedvel és szereti velem tölteni az idejét. Na mindegy ez ment egy órán keresztül, de azt leszögezném, hogy még ez is kellemes volt, én laza voltam és jófej, sokat mosolyogtam (szerintem kicsit meg is volt zavarodva, mert ő nagyon komoly volt), még pár poént is ellőttem (mondta, hogy az apja épp egy lengyel nővel jár, mire rávágtam, hogy mer apád tudja mi a jó). Aztán végül mondta, hogy nemsokára mennie kell, úgyhogy felhívtam Aimee-t, hogy jöjjön értünk. És sétáltunk ki a parkolóba, erre elkezdi, hogy "hát most se nagyon jutottunk semmire". Én csodálkozva rámeredtem, ugyanis én már elfogadtam a sorsom és beletörődtem és közöltem, hogy én azt hittem, hogy ez itt a búcsú. Erre ő még jobban becsodálkozott, hogy nem, nem, majd ír és még találkozunk és én miért gondoltam azt, hogy ez a búcsú.
Ezen a ponton én már nem voltam magamnál, minimál erőfeszítésbe tellett, hogy ne rúgjam szét. Végül hazavittük, majd búcsúképpen azt mondta "I'll see you in a bit. I'll give you a text". Én meg mosolyogva bólogattam és mondtam, hogy a telefon mellett fogok várni, majd elhajtottunk és otthon kitöröltem a számát és az smseket is. Kötélből vannak az idegeim.

I'm wonderin why.

Istenem, annyi minden történt, annyi mindenről írhattam volna, de telt az idő, nekem meg nem volt agyam összeszedni a gondolataimat..
Az egyetemen nagyjából sikerült mindent elintézni, de nincs megállás egy pillanatra sem, már nagyban tanulmányozom az új bibliámat ("Danish: An essential grammar").
Aimee és Jordan kibékültek. Erről el tudom képzelni, hogy kinek mi lehet a véleménye, nekem is kettéállt az elmém a híren, de végül is barátnőmmel hosszasan átbeszéltük a kérdést és idővel megértettem, hogy nem azért nem sétál el ettől a hülyétől, mert gyenge, hanem, inkább az ellenkezője. Nehéz munka lesz mire ezen túljutnak, de én a legjobbakat remélem és nem ítélkezem. Én Aimee-nek is azt mondtam, hogy bármit is akar én mellette állok. Végül is nem az én dolgom, hogy megmondjam hogyan élje az életét és abban is biztos vagyok, hogy helyesen fog dönteni.

Az új ház napról napra egyre jobb, a szobám még mindig a leggyengébb pont, de már kifestettem, a ruháim egy részét kipakoltam, úgyhogy alakul a dolog. Együttlakni pedig nagyon jó. Együtt vásárlounk, eszünk, tévézünk, rengeteget röhögünk.
A munkában egyelőre minden oké, a héten végre nem no4 voltam állandóan mint eddig, úgyhogy ez üdítő változás.
Jamie-vel kapcsolatban fogalmam sincs hogy mit mondjak, meg már nem is akarlak untatni benneteket.. De tömören összefoglalom a lényeget.
Jamie múlt héten smsezett (magától!), hogy blabla, mizu mizu mizu, tudunk-e találkozni, hogy beszéljünk. Na tessék mondom, végre valahára eljutunk oda, hogy - akármilyen végeredménnyel is - pontot tehetek az ügy végére. Megbeszéltük a vasárnapot. Én szombaton elmentem bulizni Patrickkel és Dalmáékkal, hatalmasan jó este volt, még Patrick szokásos műsörszámával együtt is, plusz egy egészen fit csóka -Joe- is beflörtizált velem (nagyon tudott a srác). Végül nem történt vele semmi, mert a legkevésbé sem volt hangulatom tovább bonyolítani az életem valami partismárolással, úgyhogy számotcseréltünk azt csókolom.
Másnap eljött a nagy vasárnap, délben kaptam egy smst, hogy "bocs nem tudok ma találkozni, meghalt a macskám és nagyon kivagyok". Bazdmeg. Jó, nem akarok paraszt lenni, tudom, hogy a cica nagyon sokat jelentett neki - kb az volt ez egyetlen dolog amiről bármilyen érzelemmel halottam beszélni..- és már előre mondta, hogy biztosan sírni fog, ha kimúlik, de a kurvaéletbe, nem tudott várni még egy napot az a rohadt dög?! Végül tegnapig (kedd) bírtam cérnával és elkezdtünk smsezni, ő azt állította, hogy nem akarja csak így ráhagyni a dolgokat, beszéljük meg, de ő gondolkodott és még mindig nem tudja, hogy mit akar, de tisztában van vele, hogy ezt nem csinálhatja tovább velem és úgy érzi, hogy nagyon rosszul bánt velem és ezért nagyon szarul érzi magát blablabla. Én csak annyit kértem, -amire még nem reagált-, hogy találkozzunk és személyesen beszéljük meg. Nem azért, mert meg akarom győzni, vagy azt hiszem, hogy ha személyesen találkozunk, akkor majd meggondolja magát, csak egyszerűen úgy érzem, hogy ennyivel tartozunk magunknak és főleg.. ennyivel ő tartozik nekem ennyi idő után..

From Dublin to real life.

Csütörtök estére persze semmi sem lett elintézve, úgyhogy Patrick ágyában aludtam aznap, másnap pedig ügyintézkedtünk, meg pakolásztunk, aztán este elindultam a reptérre, hogy a hétvégét Dublinban töltsem Timivel és Vilivel. Igazából csak a reptéren jött rám az izgatottság, egészen addig annyira el voltam foglalva a drámával és költözéssel és egyetemmel, hogy nem volt időm örülni az üdülésnek.
A repülőút jó volt, a crew folyamatosan cuccokat próbált rámtukmálni a bárból, végül egy cappuccinót elfogadtam, meg Timcsóéknak akasztottam egy csomag M&M csokigolyót.
Elég korán landoltunk, de Timi már kint várt a reptéren (van abban valami glóriösz, amikor várnak rád a reptéren..)
Persze azonnal elkezdtünk pofázni, be sem állt a szánk vasárnap hajnalig amíg el nem jöttem.
Péntek este körbenéztük Timiék állati menő lakását, 3 szint, alul a konyha/étkező, középen a nappali és SMINKSZOBA (!!), fent a fürdő, háló és vendégszoba. Timcsóval elmentünk koktélozni egy közeli pubba, jót dumáltunk ls bevertünk egy "gay astronaut" nevezetű italt, ami nagyon fincsi volt, de a pultos faszi az istennek nem akarta elárulni, hogy mi van benne. Végül viszonylag korán nyugovóra tértünk (Vili hősiesen átengedte nekem a helyét a hálóban, így Timivel még ortályozva röhöghettünk elalvás előtt pár percig).
Reggel 9-kor keltünk, összeszedtük a motyót és nekivágtunk a városnak. Timiék a menő biznissz negyedben laqknak, nagyon közel sok szupi dologhoz mint például a Merrion Sq. Park, ahol kedves parkgondozó fiúkkal fotóztattuk magunkat, majd közel a Grafton Streethez becsaptunk egy full ájris brekfösztöt (ami nagyjából ugyanaz mint az inglis). Bejártuk a Trinity College-ot, ahol menyasszonyt is láttunk, sétáltunk a Dawson/Grafton streeten, bekukkantottunk a St Stephen's Greenbe, majd egy hop on-hop off busszal elközlekedtünk a Guinness Storehousbe, amely ugyanannyira király volt mint 8 évvel ezelőtt! Mindeközben az időjárás valami szürreális volt, sütött a nap, volt vagy 25 fok, az orkán erejű szél pedig csak a frizuránkat zavarta. A Guinnessből elbuszoztunk a Phoenix Parkba, ahol mindenféle fontos emberek laknak, meg van állatkert és Európa legnagyon kerítetlen parkja. A Wllington monumethez közel becsabtunk egy "benofipájt" meg egy kávécskát, majd kipusztítottuk habtestünk a fűre s napoztunk, miközben felelevenítettük a régi szép időket és bizponyos embereket stalkoltunk a fácsén.
Már estefelé járt mikor visszamentünk a belvárosba és kisebb hezitálás (és egy orbitál szexshop túra után) úgy döntöttünk egyenesen az étterembe caplatunk vacsizni, ahová Timcsó foglalt asztalt, meg lezsírozott egy szuperdílt vacsival és koktélokkal.
A kaja csodálatos volt, a koktélok mennyeiek, végül Viljem is csatlakozott ékes társaságunkhoz és hármasban sétáltunk haza. Otthon x-faktort és részben a United 93-at néztük, de én is, Timi is nagyon elfáradtunk, így jobbnak láttuk behorpasztani rögvest.
Reggel korán indultunk a buszhoz, amely kivitt a reptérre. A búcsú kivételesen nem volt olyan szomrú, mert nagyon jól éreztem magam és olyan jó, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz! Már alig várom, hogy újra mehessek!! És külön köszönet Istennek a csodálatos napsütésért!

Vasárnap reggel visszaérkeztem, boldogan, tele élményekkel, de a kedvem hamar a visszájára fordult. Patrickkel összeszólalkoztunk, a padlóm még mindig fos állapotban, matracon alszom és bőröndökből élek, a cuccaim ezer felé az egész házban, Jamie baszik a fejemre, de mindez SEMMI ahhoz képest, ami az egyetemmel történik..
Még aznap behívtak Murciát csinálni, a crew-m szerencsére szuper volt, így a nap sem tűnt olyan borzasztónak, de kitaposva értem haza hajnali 2-kor. Azonnal aludni mentem, Viszont hétfőn (tegnap) a való élet rendesen arcon csapott. Gyakorlatilag az egész délelőttöt az e-mail inboxom előtt töltöttem és mikor végre azt hittem, hogy egy akadályt áthágtam, 3 másik nőtt a helyére. Vadul leveleztem tanszéki titkároknak, professzoroknak, testvéremnek, Pecsinek, meg Zeusznak, de úgy tűnt, hogy a végeláthatatlan tennivalók egyre csak tornyosulnak, ahelyett, hogy csökkennének.. Szegény nővérem el képzelni sem merem, hogy mit él át a sok szarom intézése miatt..
Végül el kellett mennem dolgozni, ahol a legkevésbé sem voltam képes, mindenki azt kérdezte mi bajom, végül a nap jól telt ( a safety demo közben egy élesebb kanyar következtében a mellettem ülő faszi ölében végeztem miközben a mentőmellényt kellett volna demonstrálni......kínos..).
Patrick az első no1 próba-repülését csinálta tegnap, ő sem vidáman ért haza.
Ma pedig folytatódik minden ott ahol tegnap abbahagytam. Már már imádkozásra adom a fejem, mert úgy érzem más nem segíthet..

Everything's happening in one day.

Komolyan mondom, hónapokig sivárság az élet aztán bebasz az eseménymeteor és az egész életem megváltozik pár óra alatt. Egész héten azt sem tudom milyen nap van éppen.. Tegnap szerencsére békén hagytak a home standbyomon, Patrick eljött értem, átmentünk az új házba, sajnos neki el kellett mennie dolgozni korán, úgyhogy az anyukájával ketten cipeltünk át MINDEN bútordarabot Aimee lakásából az új helyre. Ketten pakoltuk be a szófát, a fotelt, az ágyakat, a szekrényeket meg minden fiszfaszt, a nap végén már úgy voltam, hogy ha még egy kurva matracot fel kell vonszolnom az emeletre akkor összeszarom magam.
Sajnos Patricknek az a remek ötlete támadt, hogy az én szobámban lévő iszonyatosan antiprofesszionális padlószőnyeget szedjük fel. Hát ez mindenképp a hét legszarabb indítványa volt, mert amit alatta találtunk arra nincsenek szavak.. Az egy dolog, hogy le kell csiszolni és lakkozni a fadeszkákat, de attól még akkora rések fognak benne tátongani, hogy a Grand Canyon elmehet a csába..
Ezután a mozgalmas délután után hazatértem hajat mosni, illetve a továbbtanulásomat intézni, ugyanis JESSZ! Visszavettek az egyetemre (köszönöm Istennek, testvéremnek és Édesapámnak, aki ki tudja hogyan visszanyomott). Azt még nem tudom, hogy hogyan és főleg HOGYAN?!!? fogom ezt megcsinálni, de nagyon elszánt vagyok. Még egy kicsit izgatott is lettem, ahogy a diplomás jövőbeli énem újfent reálisan kezdett derengeni.
Este Aimee Jordannal találkozott, amiről bővebben nem tudok nyilatkozni egyelőre, mert nem tudom, hogy mi történt. Ő és Paddy már új álom-otthonunkban (ahol csakis Rollings sütőporral sütünk majd!!) töltötték az éjszakát.
Én ma reggel korán mentem dolgozni, Ciampinoba repültem, a változatosság kedvéért no4-ként. Meglepően jó nap volt, visszafelé 3 pilótát hoztunk magunkkal, akik közül az egyik annyira szuperarc volt, hogy hozott nekünk a terminálról olasz fagyit, úgyhogy ez igazán bearanyozta a napunkat!
3 pap (izé.. tiszteletes? atya??) is volt a fedélzeten, az egyik egészen fiatal 35-40 körüli lehetett, nagyon jó fejek voltak és beszélgettünk is, a fiatal elmondta, hogy a Vatikánból jönnek (sokkoló) és ő júniusban találkozott a Szentatyával. Megkérdeztem miről trécseltek, mire a válasz: "Fizetésemelést kértem, de azt mondta, gazdasági válság van.." - halálra röhögtem magam! Még képet is mutatott (kicsit fura volt amikor elővillantotta az iPhone-t..), ahogy a Pápával bratyizik.
Nemrég értem haza, nagyjából mindenem össze van pakolva, de annyi cuccom van, hogy ehhez kocsi kell. Mindenesetre mindjárt útra kélek az új házba, megpróbálom összerakni az ágyamat és ma már ott alszom!

Yesterday was the time of our lives.

Akkor itt folytatnám a tegnapi vérdrámát. Tegnap este már annyira kimerült voltam érzelmileg, hogy nem bírtam.
Szóval tegnap reggel kitört ugyebár a botrány, Jordan ex-csaja visszaírt Aimeenek és az egész kora reggelt e-mailezéssel töltötték. Sajnos a lány olyan tényeket mondott, amikről semmiképp nem tudhatott, csak úgy ha igazat mond és Jordan valóban az orránál fogva vezetett mindenkit. Nekem el kellett mennem dolgozni, de a buszon még gyorsan felhívtam a barátnőmet, hogy mi történik. Egy darabig foglalt volt, aztán csak egy üzenetet írt "He admitted it all."
A szívem kihagyott egyet, olyan nehéz lett a mellkasom, hogy csak nehezen tudtam levegőt venni, pár másodpercig csak meredtem a szavakra. Aimee ugyan felvette a telefont, de gyorsan le is rakta, mondván, most képtelen beszélni. Én nem tudtam hová legyek, már ő is úton volt a munkába, reméltem, hogy nem lesz baja. Végül mindketten beértünk rendben a melóba.
Én Palma de Mallorcát csináltam, ami meglepően könnyű volt, Summal, az indiai barátnőmmel jól elvoltunk a back galley-ben egész nap. De engem nagyon megviseltek a történtek, olyan szomorú voltam egész nap, komolyan úgy éreztem, mintha velem történne mindez. Végül Patrick hazavitt, gyorsan átöltöztem, megvacsiztam, aztán elmentünk Aimee-ért.
Mosolyogva jött ki az irodából, megöleltük egymást. Láttam rajta, hogy nagyon szomorú. A kocsiban beavatott a részletekbe, hogy Jordan családja se, a legjobb barátja, Arron se tudtak az egészről, hogy az exet annyira titokban tartotta, hogy véletlenül se derüljön ki semmi. Azt állítja, hogy a csaj szuicid volt és aggodalomból kezdett el vele újra találkozni, de szép lassan le akarta építeni. Na most ennek kontrari a lány azt mondja, hogy július 2.-a óta vannak újra együtt és kb egy hete változtatta meg a facebook státuszát. A lány egyébként a legkevésbé sem tűnik "szájkónak", sem őrültnek, a végén még ő kérdezte Aimee-t, hogy jól van-e és hogy fel a fejjel.. Egyébként sem tudja magát felmenteni semmivel az a szarzokni, mert arra, hogy valakit hónapokon át megcsalni és hazudni neki és bolondot csinálni belőle, arra semmilyen mentség nincsen. Mérges vagyok magamra, Aimee mióta mondta, hogy valami nincs rendben, valamiért nem jól áll össze a kép. Én mondtam ugyan, hogy hallgasson a megérzéseire és ha úgy érzi valami nem oké, akkor kérdezzen rá, vagy beszéljék meg, de Jordan charmja annyira elvakított, hogy soha nem hittem igazán, hogy bármi baj lehet. És annyira, annyira akartam Aimeet boldognak látni..
Borzasztó amikor emberekben kell csalódni. Főleg valaki olyanban akiről szentül hitted, hogy jó szívű, kedves.
24 órával korábban minden olyan boldog volt és vidám, beköltöztünk volna, aztán Jordan is jött volna hozzánk lakni januárban, hogy lehet, hogy az egész világ kifordult a sarkaiból pár óra alatt?? Hogy tehet valaki ilyet egy másik emberrel?? Jordan egy gyáva féreg. Tegnap azt mondtam Patricknek, remélem a rák előbb utoléri mint én. Hát.

Aimee pedig csodálatosan viselkedik, olyan erős, szinte úgy érzem lepereg róla minden. Persze sírt és nagyon szomorú szegény, de minden lány példát vehetne róla. Ő bármin képes lenne keresztülverekedni magát. Egy igazi survivor.

Someone like You.

Tegnap reggel 9 körül örömmel konstatáltam, hogy nem hívtak be hsby-ról, vígan fetrengtem az ágyban, majd Édesanyámmal skype-on nosztalgiáztunk. Nagyban zokogunk mindketten a képernyő előtt, mikor csörgött a telefonom. Szemét crew control hívott, hogy "Ursula, you have to do Carcassone, your departure time is 11 zulu". Mindig zuluban adják meg az időpontot, ami csak arra jó, hogy a szart is összezavarja bennem, úgyhogy inkább gyorsan elkészültem és elvitettem magam a reptérre Patrickkel. Kiderült, hogy az egyik gépünk Gironában ragadt és a Palma de Mallorcáról visszaérkezőktől kell átvennünk a gépet és megcsinálni a Carcassone-t. Csodás. Ráadásul a gyűlölt Kelly Morris volt a no1-om, én meg 4-es voltam, elől vele. Plusz ezeket az utasokat utálom, mert vagy: 1. franciák, vagy: 2. angolok, akik franciának képzelik magukat és rendszeresen franciául próbálnak hozzám ugatérozni: "Őmmm, bánzsúhhhh, szilvüpléj, őmmm zsöszvíí..." - ekkor szoktam közbevágna, hogy nem beszélek franciául ("és őn sem.")
Na mindegy, a nap simán elment, nem is volt rossz, 11-5-ig melózni. Mikor hazaértem pakolásztam kicsit, vacsiztam, már ágybakészültem pizsamában, amikor Aimee hívott.
Annyira sírt a telefonba, hogy alig értettem, hogy mit mond, nagy nehezen sikerült kihámozni, hogy facebook stalkerkedett és Jordan ex-nője pár napja profilképet cserélt, amin Jordannel boldogan összebújva mosolyognak és be is van állítva, hogy "in a relationship". Abban a szúrásban felrántottam egy farmert és átrohantam Aimee-hez, a fél órás utat rekord 20 perc alatt tettem meg a zuhogó esőben. Aimee az idegosszeomlás szélén várt, Jordan nem válaszolt az üzenetekre a telefont pedig nem vette fel. Én nem tudtam hová legyek a sokktól, mindenesetre azt próbáltam erősíteni, hogy előbb hallgassuk meg Jordant mielőtt még a meggyilkolását kezdenénk el megszervezni. Írt egy üzenetet a csajnak (higgadtat és visszafogottat, semmi kurvanyázás), hogy bocs haver, de mért van jordan a fotódon, mert velem (is) jár mintegy fél éve. Végül Jordan visszahívta Aimee-t, életre halálra üvöltöttek a telefonban, Jordan szintén az idegosszeomlás szélén, váltig állította, hogy a csaj egy szájkó (khm Borcsi..), nem normális, ő nem tud semmit az egészről (J. pár hete törölte magát a fácséról, mert sosem használta), de majd egyszer s mindenkorra megoldja ezt az ügyet, 66-szor elmondta, hogy csak Aimee-t szereti és csak vele akar lenni és a nő egy őrült és mit sem jelent neki. Abban maradtak, hogy Jordan most akkor minden elrendez, Aimee pedig némileg lehiggadt. Én hittem Jordannak, őszintén mondta amiket mondott, plusz milyen elmebeteg fasz menne át ennyi problémán meg nehézségen azért, hogy átkúráljon egy csajt? Úgy értem elmentek együtt Dublinba Aimee családjához!!
Végül Patrick is hazaért a melóból (beköltözésig Aimeenél lakik), őt is beavattuk, a végén még viccelődtünk is, nevetgéltünk, úgy tűnt Aimee megnyugodott és abban maradtunk,hogy a csaj valsózínűleg atomszájkó. Aimee előző kapcsolata, akivel két éve szakítottak, egy hatalmas faszarcú volt, gyerekkoruk óta együtt voltak, aztán a csávó totál paraszt volt vele, meg átverte, satöbbi, úgyhogy Aimeenek elég komoly problémát okoz megbízni valakiben. Másrészt Jordan annyira kedves és aranyos, biztosan nem tudna egy ilyet megcsinálni.
Mikor minden elsimult, megkértem Patricket, hogy vigyen haza és fél órával később vígan horpasztottam.
Ma reggel Aimee rámcsörgött, hogy a csaj visszaírt neki, hogy júliusban újra összejöttek Jordannel és azóta járnak, ő nem tudott Aimeeről és legalább annyira ki van akadva, mint ő.. Elkezdtek e-mailezni és nagyon úgy néz ki, hogy a csaj '.vagy igazat mond, vagy 2. skizofrén.
Aimee mindig mondta, hogy valami nem stimmel Jordannel, én meg mindig rálegyintettem, hogy ugyan, csak trust issue-id vannak és Jordan olyan édes. Még tegnap este is azt mondta, hogy bízz meg benne. Mekkora egy fasz vagyok, egy állat, a világ legszarabb barátja... Azt tanácsoltam Aimee-nek, hogy a legegyszerűbb, ha ma délután mind a hárman találkoznak és akkor minden kiderül, mert itt valaki hazudik, mint a vízfolyás.
Nem akarok hinni a fülemnek, és konkrétan hányingerem van..

Áj láv Őszintebeszéd.

A hétvégén két felettébb szokatlan esemény is történt. Kronológiai sorrendben:
1. Kipróbáltam az őszintebeszédet.
2. Beteg voltam.

Kezdjük a kettes ponttal mert az kevésbé érdekfeszítő. Vasárnap reggel elég rossz állapotban keltem kialvatlanul, hasfájással. Dublin-Valencia volt aznap terítéken, no4 voltam Claire-rel. Dublin felé nagyon elkezdett fájni a hasam. Felül középen a gyomorszájam tájékán éles fájdalom hasogatott, elképzelni sem tudtam, hogy mi lehet, nem ettem semmi dodzsit, közelében sem vagyok a menstruációmnak, gyomron meg csak nem szúrtam magam. Akármit csináltam, csak egyre rosszabb lett, míg végül hazafelé úton Claire úgy döntött, hogy offloadol, felhívják a stand-by-on lévő embert én pedig menjek haza. Claire nagyon jó fej volt, ráadásul azt mondta, hogy pár napja neki is valami hasonló baja volt, csak ő ráadásul ki is vágta a rókabőrt. Én tök hülyén éreztem magam, SOHA nem szoktam beteg lenni, főleg nem szeretem ennyire átadni magam a fájdalomnak, lelkiismeretfurdalásom volt a standby-os miatt is.. NA végül leszálltam Valencia előtt, felhívtam a crew controlt, aztán megkértem Patricket vigyen haza. Bevettem egy fájdalom csillapítót, aludtam egy keveset, utána jobban lettem, de kicsit fura érzés volt egész nap. Patrick szerint meghúztam egy izmot. Nem tudom, hogy ilyen van-e, de midnegy is, a lényeg, hogy elmúlt.. Állati szar volt, nagyon fájdalmas volt :S

Kettes pont: ehhez el kell mesélnem az "őszinte beszéd" misztériumát. A kifejezés nővéremtől ered, aki imádja az őszinte beszédet, sajnos kicsit túlságosan is, míg mi Apával nem vagyunk annyira nyílegyenesek és őszinték, kicsit ködösítünk, vetítünk, sunyulunk, homályosítunk, utalgatunk, satöbbi és ez Zsófit mérhetetlen felkúrálja, mert ő csak úgy tud élni, ha az őszintebeszéd övezi a midnennapjait (beleértve a: ejha, de megnőtt a kuffer Orsikám és hasonló kifejezéseke, amikor pedig könnyek közt kérdőre vonom, akkor a válasz "én csak szeretem az őszinte beszédet" -kösz.)

Zsófi már évek óta próbál rávenni, hogy próbáljam ki az őszinte beszédet és egy sorsfordító kérdés esetében rá is vettem magam.
Pénteken Jamie smst írt, hogy tudunk-e találkozni másnap, mert látni szeretne. Én persze hideg jégkirálynő módjára kegyeskedtem válaszolgatni, végül is megegyeztünk a szombat délutánban. Át is jött busszal. A délutánt a kertben töltöttük, mesélt a nyaralásról, én is beszémoltam érdekes hétköznapjaimról (mintegy 45 másodpercben). Azt állította nem csajozott és hogy a barnítókrémbe csavart kurvoázi az ágyában félreértés, én meg elhittem, végül előálltam a farbával.
Őszintén elmondtam neki, amit gondolok, (1) hogy ha így akar továbbra is akkor én azt nem vállalom, mert nem bírom tovább csinálni, (2) hogy fél éve tart már ez a dolog, ez kicsit túl hosszú idő ahhoz amit most művelünk, (3) hogy szerintem tök jók lennénk együtt, (4) hogy nekem már többet jelent annál, hogy ezt kibírjam, inkább elveszítem, mintsemhogy tovább kínozzam magam és ha el kell búcsúznunk, akkor szomorú leszek, de ezt így tovább nem csinálom.

Ő azonnal befeszült, láttam rajta, hogy nagyon kényelmetlenül érzi magát. Szerintem egyáltalán nincs hozzászokva, hogy az érzéseiről (ne adj isten azoknak a hiányáról) beszéljen. Főleg azt hajtogatja, hogy ő nem tudja és nem gondolkozott rajta, idő kell neki, hogy végiggondolja, satöbbi. A sok nemtudomozásból annyit sikerült kihámoznom, hogy az elején úgy volt vele, hogy majd menet közben eldönti, hogy mi legyen, akarja-e komolyabban, vagy sem, de idáig még mindig nem gondolkodott el rajta komolyabban és hogy a fél év alatt minden olyan könnyű volt és jó és ez főleg nekem köszönhető és én semmit sem csinálhattam volna jobban, mint ahogy csináltam. Én nem vagyok egy hisztérika, sem kontrolfrík, úgyhogy megmondtam neki, hogy én nem kérem, hogy most rögtön mondjon valamit, annyit gondolkodik amennyit akar, de nekem ezt muszáj volt elmondanom, mert eddig az ő szabályai szerint játszottunk, most pedig végre őszintén elmondtam, hogy én mit akarok.
Én az ágyon hasaltam, ő meg hanyatt feküdt és ahogy befejeztem a mondandóm, becsuktam a szemem és éreztem, hogy az igazság tényleg felszabadít, az őszintebeszéd mintha tonnányi súlyokat emelt le a vállamról, szinte kacagni lett volna kedvem, még akkor is, ha a beszélgetés iránya és eredménye nem kifejezetten nem nekem kedveztek. Megmagyarázhatatlan jókedv lett úrrá rajtam és úgy éreztem, hogy végre megmutattam, hogy ki vagyok, végre nem kell megjátszanom magam, végre elmondtam valakinek, hogy mit akarok.. Nem vagyok benne biztos, hogy mindeközben mosolygtam-e vagy sem. Jamie felémfordult, átkarolt és megcsókolt.
Nem tudom, hogy mi lesz velünk ezek után, de az őszintebeszéd jótékony hatásaira mindenkinek szüksége lenne a világon. Ha mindenki megmondaná a másiknak, hogy mit akar, sokkal több elégedett és boldog mosolyt látnék az utcán az biztos.

Cannot contain myself.

A mai napom annyira rapszódikusan random és elcseszett volt, hogy muszáj értekeznem róla.
Eleve az 5. napom zsínórban, mint a kitaposott fekália úgy éreztem magam egész nap, jól el is közösültem az időt mindennel. 3-kor indultam a buszmegállóba, hogy odaérjek fél5-ös reportomra. Az Emma nevű újonccal kávézgattunk a terminál előtt. Na ez volt az első hiba. Aztán stíröltem az "arrivals"-t, felálltam elindultam, mondtam Emmának, hogy majd jövök, mentem, mentem, majd hirtelen meggondoltam magam és a másik bejáraton mentem be.
Ő meg szembejött.

Intermezzo: hirtelen nem is tudom, hogy Jamie-vel kapcsolatban hol maradtunk le, de a lényeg a lényeg, hogy múlt hét szerdán elutazott az éves ibizai nyaralására a haverjaival, előtte 3 hétig nem láttam, 2 hétig életjelet sem adott, aztán egy félig viharos-cinikus sms-zés keretében "váltunk el". Hála a jó égnek, hogy 5 napot dolgoztam a héten, világbajnok voltam a "nem gondolok rá" c. versenyszámban és annyira jól ment, hogy már magam is elhittem, hogy elfelejtettem. Intermezzo vége.

Erre ott jön szembe, majdnem elsétál mellettem észrevesz, meglepetés és - asszem mondhatom, hogy - boldog mosoly az arcán, megragadja a kezemet és vígan köszöngetünk, hello, hello, háj. Én a súlyt az egyik lábamról a másikra helyezem, érzem, hogy a térdem annyira remeg, hogy alig bírok ránehezedni. Ezt képtelenség nem észrevenni, fut át mogyorónyi agyamon, úgyhogy jobb híján kifeszítem mindkét lábam cövekmódjára és úgy állok ott mint egy hivatásos balfasz. Biztos, hogy ki sem húztam magam és tudom, hogy idegesen vihogtam.
Én: "You got back!" - asszem sikerül atomjól megjátszani a meglepetést, mintha nem tudnám kurvára jól, hogy ma érkezik vissza.
ő: "Yeah, just now..."
Én: "So where is the tan?" - hahaha touché, ez direkt volt, tudom, hogy imádná, ha le lenne barnulva, úgyhogy ezzel most bevittem a jobbhorgot. Közben végignézek rajta és sajnálattal konstatálom, hogy úgy néz ki mint a kibaszott Adonisz, csak jobban, én meg kibaszott hupikék egyenruhában állok ott még mindig a beszart pózban.

ő: "Oh, actually i thought I was quite brown" - mondja, látom, hogy elértem a hatást, kicsit meghökkent színlelt magabisztos cinizmusomon és kicsit csalódott is, mert elhiszi a hazugságot.
Én "I'm only joking you are brown (ideges vihogás). So how was it, was it amazing?" úgy érzem, hogyha beszélek, akkor elterelem a figyelmet nevetségesen reszkető végtagjaimról.
ő "It was fuckin awesome" - mondja, oldalra néz, aztán rám - "what you doin here? Where you off to?"
én: "poland"
ő "Where?"
én "Poland."
ő "Poland?"
én "YEah" közben az agyamban - kibaszott jó hogy egy éve élek itt és annyit nem ért meg tőlem egy natív, hógy PÓLEND..
"What time?"
én "ummm" felemelem a kezem, ránézek az órámra, a csuklom amplitúdója a nevetséges maximumot súrolja, lecsapom a kezem a csípőmre és a teljesen légből kapott "About an hour" kifejezést böfögöm ki.
ő "So what are you doing in here?" - áh szóval azt kérdezi, hogy mit keresek az "arrivals"-ban.
én "just came to get some stuff" hülyén a Spar felé bökök
ő "Stuff?"
én "Yeah"
ő "You came to look for me. Hahaha, only joking" megérinti a kezem ahogy nevet "I'm just gonna get some food" - mondja és a pékség felé bök, elindul. Én totál nyomorékan állok a totál retardált törpikék egyenruhámban és elindulok az ellenkező irányba a Sparba, "oké", mondom, menet közben visszenézek, ő nem néz hátra, nyilvánvalóan azt hiszi, hogy mögötte vagyok. Berontok a Sparba és felkapom a polcról az első dolgot ami a kezem ügyébe kerül, történetesen egy red bullt, szerintem 3 másodperc alatt habosra ráztam fel remegő kezeimmel, fogalmam sincs, hogy mit csinálok, mért a Sparban állok két 91 éves bácsi mögött egy robbanáshatáron lévő Red Bullal, ahelyett hogy a pékségnél jófejkednék és flörtizálnék. Kémlelek a hátam mögé, látom ahogy Jamie elindul kifelé, közben engem keres a tekintetével, de a félhülye integetésemet nem veszi észre. A szaros Red Bull 1.45, csak tizesem van, majdnem ráordítok a nőre hisztérikusan, hogy tartsa meg a visszajárót, de aztán jobb eszemhez térek, udvariasan megvárom amig kipötyögi. Kibotorkálok a kijáraton a szabad levegőre, de Jamie-t elnyelte a föld a haverjaival együtt.
Idegrohamban visszatrappolok a "departures"-höz, közben két kortyban lehúzom a REd Bullt -második hiba. Irány be a crew roomba, alig bírok menni, a kávé+RB kombó a hét legszarabb ötlete volt, úgy érzem, hogy minden sejt le akar pattogni a testemről és hogy egyszerre vagyok jelen a helység minden pontján, ugyanabban az időpillanatban, Aimeenek smsezek, próbálom újraélni az eseményeket és elképzelek egy varázslatos dimenziót ahol, ez az egész szitu nem úgy jön le, hogy a párbeszéd közepén szó nélkül otthagytam a csába.. Végül neki magának is írok egy üzenetet, hogy hihi-haha, upsz, bocsika, estébé.
Briefing után irány a repcsi, várjuk az utasokat, Emily megjegyzi, hogy milyen csöndes vagyok. Én szabályosan úgy érzem magam, hogy nem tudom a húst a csontjaimon tartani és az egyetlen módja annak, hogy ne mozduljak szét négy dimenzióba, az az, hogy egy kiválasztott pontra bámulok és halottnak tetem magam, miközben az agyam és a szívem úgy dübörög mint egy rohadt dobszóló.
Nagy nehezen felpakoljuk a köcsögöket, fel is szállunk, minden halad ahogy kell, leszámítva, hogy nem tudok semmire odafigyelni, elejtek mindent, a sudokut azt nagyjából 27 másodperc alatt töltöttem ki, annyira pörgött az agyam, de munka-wise, mint egy agyhalott karalábé úgy teljesítettem. Kísértetiesen ismerős ez az érzés, Firenze óta (7 éve!!) nem éreztem így. A "bárcsak vissza tekerhetném az időt" kétségbeesése és tehetetlensége az ami futkos a gerincvelőmön, ami előttem majdnem ismeretlen érzés, mert nem hiszek se a megbánásban, se a hasonló faszságokban, mert szerintem minden halad a maga útján, nekünk pedig legjobb képességünkhöz mérten alkalmazkodni kell a körülményekhez és a legjobbat kihozni amiből csak lehet.. De ez egy másik bejegyzés témája.
Landoláskor leültünk a helyünkre, villany lekapcs (ez "normal procedure for flying in the hours of darkness"), túl későn realizálom, hogy a bojlert nem kapcsoltam le (3.hiba), aztán átvillan az agyamon, hogy a trolit vajon rendesen befékeztem-e (4. hiba), a biztonság kedvéért elhúzom előle a lábamat, mindezt a másodperc törtrésze alatt, abban a pillanatban DÁJNG a troli kicsapodik, neki a jumpseatnek, az újságok meg borulnak a fejemre. Ha nem volnék hanyag és megbízhatatlan munkaerő és a kijelölt helyemre ülök le, a kényelmes lábtartós ülés helyett akkor mind a két lábam eltörik és most valószínűleg egy kelet-lengyelországi szocreál kórházban várnék a térdműtétre, úgyanis a troli pont oda csapódott, ahol ülnöm kellett volna.. Kicsit besokkol ez a gondolat, Emily hangot is ad neki, hogy még jó, hogy eggyel arrébb ültem..
A hazafelé út hasonlóan kaotikus, a lányok nevetgélnek, az első tiszttel flörtölgetnek, én nem bírom mások jelenlétét állni és hátra megyek sudokuzni estébé.
Leszállunk, telefon bekapcs, gyorsan írtam Patricknek, hogy haza tud-e vinni, hazatud, mondja én boldog vagyok, s lám. Sms Jamie-től: "So do you wanna meet up soon :) x" a befejező rész és én újfent majdnem a plafonon vagyok az adrenalintól.
A napvégi szokásos cigi után Patrick hazaliftez, én be a mackóba és irány futni, mert úgy érzem, hogy a szoba nem bírja megtartani azt ahogyan most érzem magam és a négy fal csak kidőlne a hatalmas szívemtől.

Fiúk az életemből VI.

Aktuálisnak tartom, hogy Fojta Péter barátomról nyilatkozzak, mert úgy tudom jövő héten kiköltözik Meseországba, amely, mint az mindannyian tudjuk a Channel Islands területén helyezkedik el.
Pötit pontosan 12 éves ismerem és annyi minden lenne amit el tudnék róla mesélni, de arra nincs elég hely! A legnagyobb közös nevezőnk persze a Radnóti Gimnázium, mindannyiunk második otthona, ahonnan annyi közös emlék származik, például mikor 7. utáni nyáron Horvátországban kempingeztünk és Pöti meg én bebasztunk és ezzel mindenkit kikészítettünk idegileg a táborban, meg amikor volt egy korszaka amikor vert(ne is tagadd Peti, mindenki tudja, hogy ez így volt, sőt nőnapkor felkentél a falra!). Peti az egyik legérzékenyebb és legkedvesebb ember akit ismerek, mindig van 2 jó szava az emberhez és amikor szar passzban van, akkor is amgára tud erőltetni egy mosolyt. A humora időnként baromi fárasztó, de ha az ember megszokja, akkor egy idő után élvezhető is :) Sosem felejtem el a rengeteg közös bulit és a jó beszélgetéseket. Mert már nagyon hiányzik..

Ja és végül pedig a lényeg:
PÉTER NEM VAGY MÉG EGY KILÓMÉTER!

Semmi extra.

Ma egész nap fetrengtem, mert tegnap Sándorékkal besújtódtunk a kocsmában és nem voltam képes a mai napon.
Most megyünk Aimee-ért a munkahelyére, aztán fajitát zabálunk és folytatjuk az Inbetweenerst, holnaptól pedig 5 napot repülök zsinórban, ááá :S
És fos az idő :(

Migrén.

Már 3. napja fejfájás gyötör.
Kedden azt hittem, hogy másnapos vagyok, mert hétfő este Átmentem Patrihoz bbq-zni, ahol a spanyol piták sangriát csináltak és megittam belőle 2 pohárral. De aztán szerdán is folytatódott és ma reggel is érzem, szóval no way, hogy 3 napja másnapos vagyok.. Nem tudom, hogy mitől lehet, mert azt már észrevettem, hogy frontérzékeny vagyok máskor is, de azért ilyen sokáig még nem húzodott soha.
Na mindegy.
Hamarosan költözünk az új házba, már nagyon izgatott vagyok. Olyan jó lesz a két legközelebbi barátommal összeköltözni. Ha minden igaz jövő hétvégén már pakolhatunk is!
Ezenkívül Cézár barátom (emlékeztek még rá a tréningről) végre visszafizette a tartozását tavalyról, meg ebben a hónapban igyekeztem spórolni, úgyhogy ha minden igaz végre sikerül megspórolni minimum 300 fontot, éljen! Ma el is megyek bevsásárolni pár dolgot, meg el kell mennem bankba meg ilyesmik, remélem jó idő lesz, mert úgy sokkal mókásabb ügyeket intézni.
Tegnap Patrick curryt főzött nekünk vacsira és elkezdtük az Inbetweeners első évadát nézni, ami nagyon vicces, aki szereti a Skinst, annak ezt is ajánlom, bár ez azért jóval könnyedebb kategória. Látta már valamelyikőtök? Most jött ki a film a moziba, azért kezdtük el nézni igazából.
Két hét múlva pedig megyek Dublinba Timihez és Vilihez! :)

Turbulencia.

Nem tudom, hogy emlékeztek-e még, de volt időszak az életemben, amikor nagyon is fostam a repüléstől.
Ez akkoriban volt, amikor még a Tétényi úton laktunk Zsófiékkal és tesómmal folyton a Légikatasztrfókákat néztük a National Geographicon, ahol mindenféle szörnyűségeket mutattak, ahogy egy miliméteres alkatrész hiánya miatt 200-an darálódtak le zsebkendőnyi cafatokra, meg ilyenek. Szegény Gyuszi még biztos emlékszik, amikor Lisszabonba menet pozdorjává nyomorgattam a kezét a repülőn minden egyes rezdülésre a Skyeurope akkor még létező egyik járatán. Aztán valami megváltozott, többé már nem féltem (erre csak akkor derült fény, amikor egyedül utaztam, szóval ez biztosan csak valami bemagyarázott félelem, vagy sztárallűr volt a részemről..) Kérdezik mindig, hogy "és soha nem félsz?". Egy évig bizton rávágtam, hogy, á nem, de pár hete észrevettem, hogy néha összerezzenek, vagy rémülten kapaszkodok felszálláskor és nem tudom, hogy ez mitől van. Máskor pókerarccal töltöm a forró vizet a legnagyobb turbulencia közepén, úgyhogy viszonylag random a félelmem. A minap beültem a pilótafülkébe és ott elfogott valami mély pánik, ahogy néztem ki a 180 fokos panoráma ablakon és tényleg csak azt láttam, hogy megyünk a semmibe előre, alattad a semmi, körülötted a semmi és nincs másfelé csak egyenesen a semmibe.

Party like the Irish.

Amikor legutóbb Timi nálam járt mindketten hangot adtunk afeletti megdöbbenésünknek, hogy az angol/ír partikultúra egészen különbözik az általunk megszokottól.
Mi, ugye akik a Jate klubban, legfeljebb a Szotéban szocializálódtunk, a partielőkészületek abból állnak, hogy: -magadra rántasz egy kényelmesen csini/szexi göncöt, felfested a fejedre a sminked, meg megmosod a hajad. Nem úgy a szigetországban. Hogy Timit idézzem "itt mindenki bazdmeg úgy néz ki egy hagyományos péntek este, mintha a szalagavatójára készülne" és ez így igaz is.
A hétvégén volt alkalmam első készből megfigyelni a folyamatot. Aimee ír barátnői, Denise és Lea átjöttek Dublinból, nagyon jól szórakoztunk szokás szerint. Na mármost amíg nálam a séróbelövés a következő lépésekbőlm áll:
1. megmos
2. kivasal/begöndörít
addig ezeknek a lányoknak:
1. megmos
2. megszárít
3. póthaj tincsek beszerelése
4. kivasal/begöndörít
5. tonnányi hajlakkal rögzít.

Amíg én szimplán megfürdöm (ünnepnapokon testradírozok is!) addig ők ezt barnító masszával spékelik meg, majd ha ezt magukra kenték szintén tonnányi hajlakkal rögzítik. Ez körülbelül kétpercnyi mellső középtartásban és kisterpeszben levő mozdulatlanságot igényel, így várjuk amíg megszárad a hajlakk. Ezt másnap csak alapos zuhanyzással lehet eltávolítani, már aki igényli.
Az én sminkem:
1. szem kihúzása
2. szemhéjpúder felhelyezése
3. szempillaspirál
4. pirosító.
Az övéké:
1. barnítókrém
2. púder
3. bronzosító/pirosító
4. szem kihúzása
5. szemhéj tus
6. szemhéjpúder
7. rúzs
8. műszempillák.

A ruházatom a Jate klubban: farmer- ballerina cipő - valamilyen top.
A ruházatom itt: miniruha-ballerina cipő.
Az ő ruházatok: kisestélyi/koktélruha - atom tűsarkú. Természetesen a kardigán, vagy kabátr használata erősen lenézendő, még akkor is ha december van.

Úgyhogy míg én nagyjából fél óra alatt elkészülök (plusz a hajmosás), Addig nekik másfél órás művelet. Már alig várom, hogy októberben, ha otthon esetleg mennék valahova akkor egy trikóban és dorkóban jelenhessek meg anélkül, hogy kinéznének :D

So I'm not wearing heels this weekend..

Sajnos tegnap a csodálatos Ciampino-Dinard-om után nem bírtam megállni és már este 8-kor húztam a lóbőrt, úgyhogy ma reggel nagyon korán kidobott az ágy.
Elég produktív napom volt, rántott husit csináltam életemben előszőr, majd a délután Leicesterben töltöttem Zsanival. Aimee fél óránként felhívott, hogy megöltek-e már a forradalmárok, de amíg ott voltunk minden elég nyugis volt.
7 körül mentem Aimeehez, Patrick már ott tobzódott a Popeye-es pizsamájában. Aimee a hétvégén Dublinban volt, hazafitte bemutatni Jordant (aki ezekután szívszagattó levélben szerelmet vallott és kanosszát járt és végre hivatalossá tették a kapcsolatot, szóval mosmár boyfriend és girlfriend lettek végre valahára), majd vasárnap leesett a lépcsőn és lebaszta a nagylábkörmét. Ma realizáltuk, hogy full el van fertőződve az egész, úgyhogy Patrickkel elszállítottuk a kórházba. Most ugye a kórházban való várakozás normáliséknél viszonylag unalmas tevékenység, na nem úgy mi! egy ponton mind a hármunknak a könnye folyt az eszetlen röhögéstől. Mikor szólították az előttünk lévő pácienseket, akkor rákerestünk a nevükre facebookon és random addoltuk őket és üzeneteket írkáltunk nekik. Hogyan tegyük tönkre más emberek kórház-élményét? Így. Egy pillanatra megfagyott a levegő amikor behoztak egy faszit szívroham-szless-anginával, de amikor Patrick a Ryanar-tréning által ráruházott elsősegély hatalommal doktorháusznak képzelte, akkor Aimeevel majdnem behugyoztunk.
Végül nem sokkal 10 előtt szólították őt is, besántikált szegénykém. negyed órával később kiszaladt a nörsz, hogy van-e itt egy bizonyos Ósi, mert szegény Aimee-nek fogni kell a kezét. Bementem hát és hősiesen tűrtem a kínzást, Aimee sírt, kiabált, remegett mint a kocsonya, én meg majdnem elájultam (tudjátok, hogy mennyire nem bírom az ilyet...). Végül le kellett venni az egész körmét, a néni bekötözte, lenyomott pár gramm paracetamolt a gyomrába, majd kikolbászoltunk a sűrgősségiről. Aimee mind fizikailag mint lelkileg eléggé rottyon volt, úgyhogy Jordan azonnal odarontott fehér lovon (ejtsd Citroen Xsara), amint tudott a kórházba és hazavittük Aimee-t.
Én még mindig rosszul vagyok, pedig nem néztem oda, de hát nem bírják az idegeim...
Lefoglaltam okt. 24-én 11.40kor érkezem Budapest szitibe és kb 7-8 napot leszek Magyarországon, amit már nagyon várok! Sokat gondolok rátok! szív

Savn.

Ma van Dávid 25. szülinapi bulija, ahová -hogy Máté szavait idézzem- a szájber téren (ejtsd: szkájp) kereszül csatlakoztam be egy 5 perc erejéig, beszéltem a fijúkkal, CSongi és a Szíriában tartózkodo Tóbi kivételével, a fiúk természetesen még mindig szívdöglesztők és ha lehet jobban hiányoznak mint eddig. Megszakadt a szívem, ahogy véget vetettünk a videótelefonozásnak, úrrá lett rajtam az a fos tehetetlen érzés, hogy jajjjj bárcsak ott lehetnék, de nem vagyok és ez nagyon lepra.
Ezt enyhítő, ma kaptam az e-mailt, hogy okt. 24-től szabin leszek, 10 teljes napon át, úgyhogy mehetek haza, végre végre végre, körbeölelni a családot és a barátokat.
Február óta nem voltam otthon (6 hónapja) és 3 hete volt az első alkalom, hogy tényleg nagyon rosszul esett, hogy nem láttam senkit otthonról (Timit leszámítva) ezalatt az idő alatt. Fájt, szar volt és azóta egyre gyakrabban jön elő ez fojtogató érzés. Már alig várom, hogy lássam azokat az arcokat és a beleugorjak azokba a nyakakba :)

EGy nehéz nap éjszakája.

Pénteken Aimee és én elhatároztuk, hogy elmegyünk bulizni, mert már ezer éve nem voltunk Revsben, még 11 előtt beértünk, ingyér a vip kártyánkkal. Aimee nem ivott (most újra a vallásos fázisában van), én is csak szolidan toltam, mivel másnap délre mentem dolgozni. Asszem a kedves olvasóknak már nem kell magyarázni hol baszódott el az este. Aimee-vel baromi jól elvoltunk, tánciztunk és röhögtünk, majd megjelent Patrick kb fél2-kor, és vállalhatatlankodásával szétbaszta az egészet. Nem részletezném, legyen elég annyi, hogy MÁR MEGINT nem találtam egy taxist aki elvitt volna minket, úgyhogy szó szerint végig kellett húznom ezt a kretént Lufbran, aki széthugyozott midnent amit ért, majd nem találta a kulcsát, úgyhogy a saját ágyamba kellett tenni, másnap mint a kitaposott lehányt fos úgy ébredtem fel, Patrick még bebaszva, nem sok kedvem volt foglalkozni vele meg időm se engedte, úgyhogy elsuhantam dolgozni. Kettesként ragyoghattam ( hálistennek, hátul a back galleyben, ahol azt csinálok amit akarok, nem bámul 180 ember. Alicante-Dublin shiftet toltunk én hulla fáradt voltam. Odafele Alicantéban egy pilóta ült velünk hátul, aranyos volt, mesélt az alicantei bázisról, meg fotókat mutatott a fullos villájukról, amihez saját medence van, meg tököm tudja, sárgultunk az irigységtől. Ki kellett kerülnünk valami hipertornádót Spanyolország közepén, úgyhogy elég rendes csúszásban voltunk. Visszafelé minden simán ment, egy szellemi fogyatékos fiú nagyon édes volt, kétszer rámosolyogtam, meg pár jó szót szóltam hozzá, a végén odajött a szüleivel, megszorongatta a kezem és mosolygott, és nagyon megköszönte a "csodálatos utat". Megolvadt a szívem.
Nagyon nagyon fáradt voltam már a Dublinhoz, de szerencsére az csak 1-1 óra. Fél órás késéssel szálltunk le, kivágom az ajtót, Dalmáék lent állnak a lépcső alján. Nézek, hogy mit akarnak ezek a gépünkön fél 11-kor. Kiderült, hogy Velencét csináltak volna, de beszart a gépük, 5 órán keresztül ültek a crew roomban és várták a további utasításokat, amelyek szerint meg kellett várniuk minket, átvenni a gépet és az éjszaka közepén lenyomni a Velencét. Szegények, majdnem elsírtam magam, annyira szántam őket.. A slusszpoén az, hogy az volt a baj, hogy a gépüknek pressurization problémája volt, így 38 ezer láb helyett, csak 25-ön tudtak volna vele repülni. Ahhoz hogy Velencébe eljussanak, ugyebár át kell repülni az Alpokon, ahol nem csak hegyek vannak, de atom thunder stromok dúltak, úgyhogy a keptin közölte, hogy ő így ugyan nem megy sehova (habár Dublintól azt az utasítást kapták, hogy menjenek csak persze, de a keptin közölte, hogy ezt a kockázatot nem vállalja és egy tapodtat nem megy azzal a géppel. Respekt.)
Soniával, az ír barinőmmel csasszantottunk haza meló után, a Dan nevű lakótársa kijött elénk és becsábított minket még egy pintre a közeli nyugdíjas diszkóba, ahol szinte lángolt a parkett miközben Szoni és Ser tolták a talp alá valót. Itthon szószerint beájultam az ágyba és reggel Jamie részeg smsére keltem.

Holnap végre uccsó nap és utána 3 nap seggmeresztés, jee.

Saudades.

A múl hét alatt több impulzus is ért, amely miatt rámtört az erős száudádzsi, a hiány az elvágyódás az otthon iránt..
Először is Dani megkapta a képeslapot amit küldtem neki, pontosan egy nappal a névnapja előtt, ami egyáltalán nem volt kitervelve, de a sors egész jól megrendezte a dolgot, ennek örömére beszélgettünk sokat.
Aztán tesóm küldött 3 videót Csaniról, meg a mohácsi hétvégéjükről, ami különösen szívszorító volt, mert újra elfogott az a tehetetlen szomorúság, hogy annyi mindenről lemaradok kedvenc kishaverommal kapcsolatban, ami már csak azért is nehéz, mert az első évében minden héten, majdnem minden nap ott voltam, midnenről tudtam, nagyon szerettük egymást, most meg lemaradok a legjobb sztorikról és rettegek, hogy Csaninak már csak egy fénykép meg egy skype képernyő vagyok :(
Aztán pár napja Tibi elment egy hónapra Szíriába ásogatni, előtte való nap pedig beszéltünk egy jó fél órát skype-on, ami nagyon jó volt, csevegtünk, midnenkit végigsoroltunk és nevetgéltünk.
Végül pedig a legészbontóbb hír!!! Papp Kinga barátnőmet, akivel gimiben elválaszthatatlanok voltunk (lélekben még most is) eljegyezte Leo, a topcsávója, a romantik nyaralásuk alatt. Erről még túl sok részletet nem tudok, mindenesetre mindahányan bezokogtunk, ki-ki konstatálta, hogy megvénültünk és elkezdődött a lavina, rajtunk a sor, hogy lassan mindenki férjhez menjen meg hasonló baromságok. Ez is eszembe juttatta azt a jó gimis korszakot. 6 év (!) távlatából, bár biztosan voltak nehéz idők és szar napok, de valahogy most már csak a sok röhögésre, a legendás sztorikra, az arcnyúlasztó osztálykirándulásokra, a szerenádra, a tráncpróbákra és arra az összetartásra és szeretetre emlékszem ami jellemezte (főleg utolsó évben) az osztályt. Már csak az utolsó fél év miatt megírta végigszenvedni az előtte lévő 5 és felet, mert annak midnen napja varázslatos volt, a tanulással (?) és a stresszel együtt is. Azt hiszem azt az utolsó napot az RMG-ben soha nem felejti egyikünk sem. Azokat az életre szóló barátságokat pedig mindig dicsőíteni fogom és hálás vagyok, hogy bár "a sors keze közbeszólt" és szétszórt minket a szél, ugyanolyan acélerősek maradtak mint amilyenek elváláskor voltak. Anélkül a hat rmg-s év nélkül nem az lennék aki vagyok és jó pár gyönyörű és csodálatos baráttal kevesebb.




Kingával Korfun, 2005 júliusában, érettségi után <3

Romantik

Kedden hoaazú idő óta a legjobb estém volt Jamie-vel.
Az egész úgy kezdődött, hogy előtte meg kellett reguláznom kicsit, miután ígérete ellenére nem tett úgy, ahogy megbeszéltük, de bocsánatot kért, canossát járt, úgyhogy fátylat rá.
Kedd este 7 körül jött át, dumáltunk kicsit, aztán megnéztük a Brüno című opuszt (csak erős idegzetűeknek). Film után elmentünk a kedves chip shopomba kajáért, megvacsiztunk fincsit. CSomót dumáltunk és olyan érdekes dolgok hagyták el a száját, hogy "ó én mért Aimee-vel akarok nyaralni menni, mért nem vele" és hasonlók, aamin eléggé meglepődtem, közben nagyon bújós-simizős-cirógatós hangulatban volt, aminek mégjobban örültem és remélem, hogy ezt a jószokását megtartja.
Reggel mennie kellett dolgozni, úgyhogy nem sokat romantikáztunk, de amikor felébredtem, még mindig átölelt :) (ez undorító, ez a nyáladzás, bocs..)
Jajjjj denehéz az élet!!!!!

Vasárnap.

Egy átlagos vasárnap úgy telik minálunk, hogy Aimee lakásában fetrengve tv-t nézünk és ortályozva röhögünk egész nap. Ma ezt megbrillíroztuk azzal, hogy elmentünk megnézni a HP-t, a lafbrai cinemába, ami a világ legszarabb mozija. Állati jól szórakoztunk, sírtunk-nevettünk, uténa vásároltunk, majd Aimee és én (Paddy elment dolgozni) a Nemo nyomábant néztük délután és Jordanről (a csávójáról) beszélgettünk. Az este úgy ért véget, hogy míg én a Twilightot néztem Aimee Jordannal ortályozott a telefonba, utána meg hazajöttem bebújni a vadiúj ágyneműhuzat alá.
Elkezdtem nézni a 24-et, nem rossz, de annyira még nem esett le az állam, mint amennyire mások felkészítettek rá. Mostanában rengeteg filmet megnéztem az egészen szeméttől (Beastly) a magasfokú minőségig (Bergman - Persona). Szívesen várom filmajánlataitokat, egy-egy unalmas hsby alkalmával mindenre kapható vagyok! x

Story of the week.

Oké, szóval tegnap sikerült bebaszcsizni, baromi másnaposan ébredtem fel, de aztán a következő szori ráébresztett, hogy én még szárazon megúsztam :D

Tehát Aimee két legjobb barátnője, Denise és Ciara (ejtsd Kíra) elmentek nyaralni Thaiföldre, tegnap leitták magukat mint a disznó, majd elsétáltak egy tetkó szalon előtt. Reggel homályos képekkel a fejükben ébredtek fel, Ciara érzékelt némi égető fájdalmat a vádliján, majd shock terrorban realizálta, hogy EGY KIBASZOTT MIKE TYSON VAN A VÁDLIJÁRA TETOVÁLVA!!!! Beszarok! Gyanítjuk, hogy Mike Tyson tetkóját akarta volna magára varratni, amolyan Másnaposok sztájl, de kommunikációs válságba ütközhettek és a tetkós faszi félreérthette a dolgot és magát Mike Tysont varrta fel.. de a lányok alig emlékeznek bármire is a tegnapból.
AKi ezt a sztorit megfejeli annak fizetek egy vodka-lemonade-et!

Made for eachother chitchat.

Nos azt kell mondjam a nagybeszélgetés sokkal jobban sikerült, mint amire számítottam. Én már teljesen beletörődtem, hogy ez a búcsú és a vég, ehhez képest nem ez lett a végeredmény. Mind a ketten sokat magyaráztunk, ő megértett mindent amit amit mondtam és fogékony volt a dolgaimra. Sokat beszélt arról, hogy ilyen, meg olyan (lsd smsezésben nem világbajnok és mindig is ilyen volt). A lényeg ami a lényeg, legalábbis én azt raktam össze, hogy valóban nagyon kezsüelben nyomjuk, de egyikünk sem találkozgat mással, nem kettyinget félre és nem is akar és továbbra is együtt akarunk maradni, már amennyire ez "együttlevésnek" számít ami van. A végén csókkal váltunk el és még meg is megkérdezte, hogy az most oké-e, hogy ő elmegy a haverjaival bulizni. Persze, mondtam én, mennie is kell, hiszen szombat van. Erre sokkot kapott szerintem, nem hinném, hogy valaha bármilyen csajtól hallotta volna ezt a mondatot ezelőtt :)
Vasárnapról mára virradóra végre 13 órát aludtam, úgyhogy egy hét óta előszőr újra teljes értékű embernek érzem magam!
Aimeevel sokat lógtam mostanság, mert a csávója, Jordan elment Ibizára nyaralni és drága barátném meg van róla győződve, hogy 6 nővel csalja, ami nyílván egy baromság. Szóval az én feladatom szórakoztatni.
Egészen jó az idő, épp a kertben csillezek, jeee.
Veletek mivan? xxx

No future for you.

Csütörtök délután Patrickkel és az apukájával, Briannel elmentünk megnézni a házat. Nekem nagyon tetszik, ahogy belépünk ott van egy fogadó szoba, amit lehet ebédlőként használni, de akár hálószobává is átalakítható, utána jön a rendes nappali, onnan lehet felmenni az emeletre és onnan nyílik a konyha. A konyha nem túl fényes, de van mellette egy wc (ez fontos, a mostani házamban EGY darab wc van, a fürdőszobában) és innen nyílik a kert. Nem túl nagy, de pont megfelelő méretű, van benne szolid kertibútor, meg fészer, vagy minek hívják a shedet magyarul. Az emeleten van a fürdőszoba, kicsi, de takaros és odafent van a 3 hálószoba is. Egy hatalmas méretű, egy közepes és egy kicsi. A kis szoba sem kényelmetlenül kicsi, simán el lehet benne férni. Most már csak arra várunk, hogy az édzsensziék elintézzék a papírokat, meg hogy a bank intézze a mortgage-ot.
Tegnap Palmara repültünk, hosszú idő óta először no4 voltam, de egész jó kis nap volt. Utána ledőltem egy kicsit, aztán vacsit főztem Aimeenek, fincsi lett. Utána átmentünk hozzá, megnéztünk egy fos thrillert, ortályozva röhögtünk és korán lefeküdtünk. Most jöttem haza nemrég, délután jön Dzsémi. A rettegett nagybeszélgetés már elkerülhetetlen, mert hogy bebiztosítsam magam, előre bejelentettem a dolgot, így ha akarnám sem tudnám kikerülni a dolgot. De még rengeteg dolgom van, takarítok, mosok, satöbbi.
Szurkoljatok, hogy a házunkkal minden rendben legyen!! :)

My ma' told me when I was young.

Elég rosszul érzem magam, hogy ennyire elhanyagolom mostanában a blogolást, pedig lenne miről írni, de mostanában annyit dolgoztam és amikor lenne időm, akkor lusta vagyok nekiállni, de most megfogadtam, hogy végre újra komolyan fogom venni és minden héten legalább 2-3-szor írni fogok.
Nos itt sok tekintetben változatlan az élet, sokat repültem mostanában, hál Istennek. Úgy néz ki találtunk egy házat, amit nem csak bérelni fogunk, hanem Patrick megakarja venni a megtakarításából, meg persze felvesz rá hitelt meg miegyéb. Ez sok tekintetben hasznos, de például így Aimee-nek és nekem is többet kell költenünk, hiszen ki kell festeni, bútorokra lesz szükség, meg stb. Még semmi sem biztos, de remélem, hogy összejön mert nagyon szeretnék már innen elköltözni. Imádom ezt a házat is, de az hogy ennyire távol van mindentől, meg hogy nincs egy közös helyiség, ahol lehet csillelni az nagyon zavar.
Múlt pénteken végre eljutottam Leicesterbe (ejtsd LESZTAAAAA) bulizni. Aimee barátnője Denise - aki már nekem is barátnőm lett- átjött Dublinból látogatóba, úgyhogy mi 3-an, Patrick és Jordan, Aimee pasija átbuszoztuk bulizni egyet. Jó volt, Jordanbe mindenki szerelmes, mert olyan aranyos.
Jaime-vel a helyzet változatlan, ahogy már nagyjából mindenkinek bejelentettem a múltkor nem sikerült a beszélgetés, mert egy nyomoronc lekvár vagyok. Azóta mindketten sokat dolgoztunk, úgyhogy nem tudom mi lesz.. Egyelőre nem élem bele magam semmibe, ahogy esik úgy puffan.

Az időjárás meglehetősen random, hol ezer fok van, hol zuhog az eső.
Holnap fizu, már nagyon várom, végre egyenlítem tartozásaimat és atomspórolásba kezdek!!

Banana t-shirt.

A második off napomat élvezem egy elég kemény hét előtt, amely holnap kezdődik. Ráadásul hosszú nap lesz a gyűlölt Kelly Morrisszal.
A hétvége eseménydús volt. Szombaton Sevillába menet még be kellett iktatnunk egy Valenciát, kurva ideges voltam, mert a délutánt Patrickkel és Aimeevel akartam tölteni. Így 13.45 helyett fél 6-kor végeztem, hazasiettem hajatmosni, aztán 8 körül értem át Émihez. 3-asban iszogattunk, én baromi fáradt és bunkó voltam. Végül lementünk bulizni, de meguntuk magunkat fél 1 körül, úgyhogy a hazamenetel mellett döntöttünk. Én az utolsó két pohár epres koktélomat baromi gyorsan húztam le, hogy ne vesszen kárba. Ennek az lett az eredménye, hogy alig bírtam Aimee lakásásig, végül sikerült a wc-ig bent tartani, aztán elszabadult a pokol, telepakoltam a wc-t. Röhej az egész, be sem voltam baszva rendesen..
Tegnap állati meleg volt. Este tartottuk Gianniék búcsúbuliját, még este is olyan jó langyos volt a levegő, tisztára otthon éreztem magam. A buli jól sikerült, semmi extra.
Ma pakolásztam, főzőcskéztem, pár óra múlva jön Jamie, erről nem tudom, hogy mit gondoljak. Kicsit izgulok, remélem, hogy simán fog alakulni a beszélgetés..

You have goals to achieve.

Nos hát.
Miről is számoljak be? Asszem az elmúlt idő legemlítésreméltóbb eseménye Timi látogatása volt két héttel ezelőtt. Másfél napot volt itt, de azalatt betegre zabáltuk - és röhögtük magunkat. Végigsoroltunk MINDENKIT a volt osztályunkból, olyan ezer éves sztorik kerültek elő, amiknek a felét még nem is hallottam, legendás volt. Megjártuk Leicestert és a Revolutiont, az Amber Roomst és az Orange Tree-t. Állíthatom, hogy az a hétvége 100%-ban a kacagásról szólt.
Meló: minden változatlan, végre többet repülök, így esélyes, hogy júliústól lesz PÉNZEM, már szinte ismeretlenné vált ez a fogalom (fogalom, mivel számomra kézzel foghatatlan..). Sajnos az auguszus végi szabimat elutasították, úgyhogy most hivatalos kérvényben könyörgök a base supervisoromnak, hogy intézkedjen. Az új emberek többnyire jófejek, hál Istennek.
Magánélet: safe to say, hogy Jamie-vel vége, de erről nem óhajtok nyilatkozni. Hiszen aki ismer tudja: én nem dolgozom fel a negatív történéseket, egyszerűen nem foglalkozom velük és mélyen eltemetem őket. Egészséges hozzáállás nemde? Remélem egyszer pszichopata válik belőlem, akkor viszont tudni fogjátok miért mészároltam le 63 kisiskolást és egy tucat kölyökkutyát.
Barátok: nélkülük már valószínűleg egy folyóparton nyiszálnám a vénámat halálradrogozva. Aimee és Patrick a két legközelebbi barátom, midnent megosztunk egymással, nagyrészt. Ha ők nem lennének, hanyatthomlok rohannék haza. A többiek (Pavel, Veve és a magyar barátok) is sokban hozzátesznek a közérzethez persze, sokat járunk össze, Sándor elhozta otthonról a bográcsát, úgyhogy kb midnen második héten pörköltezünk. Meg bulizgatunk, amikor úgy van. és általában úgy van.
Azért hiányzik az otthon.

Ketchup.

Hosszú kínok után végre rendberaktam a számítógépemet, úgyhogy visszatérek a blogszférába!
Annyi minden történt, hogy ilyenkor csak egyet lehet tenni: nem mesélek el semmit, mert túl hosszú és fáradalmas volna, így csak annyit: minden rendben, ma épp briliáns az idő is. Boldogság.
Bulihegyek, anyagi gondok, érzelmi válság, barátok, kacagás. A szokásos shizzle. xxx

Marrakesh.

Na most azt ugye tudjátok, hogy állatira liberális vagyok, semmilyen rasszista előítéletekben nem hiszek. Kultúrális különbségekben hiszek. Tehát a most leírottakban véletlenül sem azt szeretném kifejezni, hogy eme népcsoport (arabok) a szememben bármilyen módon alsóbbrendűnek számítanak.

A Marrakesh flájtokat gyűlölöm. Gyűlölöm, fúj fúj fúj. Nem szeretem, hogy ordítanak az emberek, lökdösnek, a gyerekek a lábam között fogócskáznak (NEM túlzok), egyszerre hatan üvöltenek service közben, hogy mit kérnek, nem bírnak a sorukra várni és volt rá példa, hogy nagyon lekezeltek, gondolom nő mivoltom miatt.
Tegnap ez mind megtörtént egyszerre, Dale volt a no1, én a kettes, a teljesen hasznavehetetlen Catarina hátul (ez is megérne egy bejegyzést. Baromira sajnálom, mert midnenki utálja a portugál C.-t, én nem utálom, de egyszerűen mindent meg kell csinálni helyette, 3-szor kell elmondani, hogy mit csináljon.. és az erőfeszítések amit tesz, hogy barátkozzon, vagy beszélgessen velünk: gyök2..), meg egy új fiú, az imádnivaló Ben a 4-es. A service-eket gyakorlatilag egyedül csináltam, mert C. iszonyú lassú és mire két mondatot elmondot én addigra 3 sorral végeztem..
Visszafele úton vagy 9 cé-vajdának öltözött fiatalember (arannyal kivert fogak, meg hat kiló fuksz és persze az elengedhetetlen egész arcot elfedő napszemüveg este 10-kor EGY REPÜLŐGÉPEN!!!) befoglalta a leghátsó sorokat, az hagyján, hogy a seggemet filmezték (számítok rá, hogy pár héten belül jútúb szenzáció leszek), de midnenféle hülyeségekkel szívattak. Az volt a végső, amikor beindult a wc-ben a füstjelző. Most először hallottam eme agyrepesztő hangot (6-7 percig folyamatosan szólt, úgy megfájdult a fejem utána..). Feltéptük az ajtót, ott áll a faszi bent, atom cigiszag, de volt annyi esze, hogy addigra lehúzta a bizonyítékot, így azonkívül hogy Dale leordította, nem sok mindent tehettünk. A normális proszídzsr ilyenkor az, hogy a keptin rácsörizik a rendörfőnökre, kiküldik a jardot, a faszit elszállítják, mi meg írkálhatjuk a riportokat és plusz egy órát dekkolhatunk a szaros crew roomban éjszaka - így megértitek, hogy most nem annyira bántam, hogy a csávó megúszta. Bennel egyébként tök jól elvoltunk, egy eye-candy a srác, kenyérre kenném és felfalnám. Tudjátok kivel jött össze?? A Chrisszel, tudjátok aki az 1. supernumerary-n volt egy ősribanc, de azóta már tökjóban vagyunk. Jaj decuki :)
Hálaistennek Patrickkel egyszerre végeztünk, úgyhogy jól kipletykáltuk magunkat hazafele menet.
HÁROM NAP OFF, jajdájóóóóó!

Ostobák és partiarcok.

Hétvégén pénteken és szombaton is sikerült megcsapni az éjszakát.
A pénteket már pár nappal korábban elterveztük, Pavel és Veronika, plusz az új szlovák lányok hívtak minket magukhoz iszogatásra, majd fergeteges Revz odabaszásra.
Péntek délután Veronikával beszéltem, aki virágnyelven közölte, hogy hát izé hozé, de Dalma, Zsani és én még sem vagyunk meghívva a szlovák csajokhoz (Solomia és Daniela), mert hogy szlovák este meg mit tudom én, majd lent találkozunk a Revsben. Hát én tök hülyén éreztem magam, végül is nem mi hívattuk meg magunkat, nekem Solomia szólt,Dalmának meg a Daniela, hogy menjünk. Gyanús volt a sztori, pár nappal később ki is derült, hogy mi volt a hiba.
Mi Dalmával és Zsanival baromi jól éreztük magunkat, boroztunk, közben hajat csavartunk, pletyiztünk és rengeteget röhögtünk, nagyon jó volt. 11 után nem sokkal értünk le kedvenc partyhelyünkre, totál kihalt volt, de egyáltalán nem bántuk, nem kellett egymáson taposni és a barnál sem kellett órákig sorban állni. Egy órán belül megérkeztek Pavelék is, irántuk érzett hirtelen haragom azonnal elillant, Pavel szorosan megölelt, Veve nem győzött bocsánatot kérni, megbeszéltük, hogy én tudom, hogy nem az ő hibájuk, csak ez az egész olyan megalázó és kellemetlen volt és még mindig nem tudjuk, hogy iagzából miért is lettünk kitiltva a medzsiköl szlovák estről (ahol még egy spanyol és egy portugál személy is jelen volt bájdövéj). Solomia is hebegett habogott és bocs bocs, ő nem tehetett semmit. Itt már nagyon gyanús volt a sztori, kezdtem is kíváncsi lenni, hogy kinek és mi baja van velünk. Illetve az egyértelmű, hogy ezek szerint Danielának van problémája, de hogy mi? Ki tudja. Mindegy én nem óhajtottam tovább foglalkozni a témával, éppen baromi jól éreztem magam és valami 20 éves kis pina drámája mélyen nem foglalkoztatott. Később többen is megjelentek, például az isteni Gianni, hasonlóan vonzó lakótársával, illetve Aimee és Patrick. Patrick leyírhatatlan állapotban, szokás szerint, most viszont az őrök kísérték ki. Végre sikerült bemutatkoznom Aimee pasijának, Jordannek, aki nagyon szimpi. A társaságunkhoz tartozó 5 pasiból 3 Daniélára csorgatta testnedveit és bizonyos szögből úgy tűnt mindegyik észérvekkel próbálja meggyőzni, hogy kivel kettyentsen aznap, majd az összes hím Danielával és spanyol barátnőjével távozott haza, mi pedig hazasétáltunk Dalmával. A másnapi party sem volt semmi, de azon gyakorlatilag csak Dalma és én vettünk részt, úgyhogy nem sok említésre méltó történt.
Visszatérve a pénteki drámára, kaptam egy smst Solomiától "Hey just wanted to say sorry, i know what we did wasn't nice..it's my fault, shouldn't let her do that.. I feel stupid! Solomia"
Visszaírtam neki, hogy ne aggódjon miatta, én már rég elfelejtettem (tényleg) és bár fingom sincs miről beszél, de én remekül éreztem magam, úgyhogy nem számít. Később belebotlottam Veronikába a terminálon, aki kibökte, hogy Daniela "fél" tőlem, ez volt a nagy oka, hogy mi nem mehettünk. Na most az hogy "fél", azt szerintem csak Veve mondja, nyílván utál mint a szart és tart tőlem valamiért. Miért? Komolyan ki tudja? Szó szerint 2-szer találkoztam vele, egyszer a saját házamban, amikor idejött bbq partyra Ákosékkal, egyszer meg együtt repültünk. Én mind a kétszer barátságos voltam és kedves. AMúgy sem tartom magam egy queen bitchnek, szerintem nem is vagyok az, általában jófej és nyitott vagyok az emberekkel. Ha szerintetek nem, akkor várom az építő kritikákat, de tényleg nem értem az ilyen embereket. Lehet valakiről benyomásod, ami nem túl jó, de 4 mondat után hogyan von le rólam messzemenpőkövetkeztetéseket és hoz ilyen kellemetlen helyzetbe a barátaim előtt. Nem értem..

Play'n with fire.

Kicsit ijesztőnek találom, hogy az elmúlt két napban KIZÁRÓLAG a Rolling Stones "Play with fire" című számát hallgattam, újra és újra és újra és újra és

Asby.

Tegnap 1 év alatt először voltam airport standby-ra (=asby) beosztva. Ez csak azért kúrt fel mérhetetlen, mert emiatt nem tudtam elmenni Malagába meglátogatni (Papp) Kingát, helyette itthon tespedhetek a borús Albionban.
Az asby-t senki sem szereti mert dögunalom. Én igyekeztem a jó oldalát nézni, hogy így alkalmam lesz mindenkivel találkozni elcseverészni. Fuck that. Hulla álmos és nyűgös voltam. Minden egyes hozzám közel álló ember azzal indított, hogy mi a bajom. Néha tényleg úgy érzem, hogy az arcomra van írva minden egyes érzelem.
Kis intermezzo keretében leírom a legújabb drámát a base-en. Mindenki lop. MINDENKI. Sajnos egyesek, mint Dale és arája Carly nagyon nagyban utaznak, akár több száz fontot is elhoznak EGYETLEN napon (képzeljük csak el, egy forgalmas flight után fejenként lecsippentenek 250 fontot. Az 500 font EGYETLEN nap alatt, az konkrétan a múlthavi fizetésem). Na mindegy ezt én leszarom, tőlem úgy rabolnak ahogy akarnak, engem mélyen nem érdekel. Sajnos azonban a Ryan Reid nevű tetves férget érdekelte és feljelentette Dale-t, írt egy reportot, stb. Ebből iszonyotas kavar, dráma és szopás lett, mert Jay, a deputy base superünk legjobb barátja Dale-nek és nem küldte tovább a reportot Dublinba. Ryan rájött és Jayt is reportolta, úgyhogy nem csak Dale, de Jay is mehetett Dublinba a főhadi szállásra "tea and biscuits"-re (így hívjuk, ha valakit behívnak elbeszélgetésre Dublinba, miután valami rosszat tett). Na ez már midnenkinek betett. Ryan REidet alapból senki nem szerette, mert egy törtető, irritáló faszkalap, aki bárkin átgázolna csak hogy előrébb jusson két lépést (még barátját, Jayt is feljelenti, akinek az esküvőjén ezekután volt pofája megjelenni két héttel később). De feljelentette Dale-t, amit azért senki nem csinált volna meg, hiába sokan nem kedvelik Dale-t sem, de azért idáig nem mentünk volna el.. És végül, hogy Jayt is reportolta, ez már mindenkinek sok volt, mert Jayt nagyon szeretjük. Az lett a vége, hogy Jay "lemondott", nem tudjuk, hogy kényszerítették, vagy magától, mindenesetre mindenki kiborult, mert tök jó deputy volt..
Most a legnagyobb hátul ütő az az, hogy a szép napoknak vége, az összes no1 fosik, mindent hajszálra procedure szerint kell csinálni, állandóan a bárt számolgatni, random átkutatják a táskáinkat, hogy nem loptunk-e valamit, stb. Remélem, hogy minden visszatér a régi kerékvágásba, mert nagyon nem tetszik ez a feszkó. Mert ne értsetek félre, nem tartom helyesnek amit Dale csinál, egyáltalán nem, főleg mert az én seggemet is kockára teszi amikor együtt repülünk és annyi nincs benne, hogy utána egy 10-est odavágjon, hogy befogja a pofánkat. De nekem sokkal többet ér, hogy jó légkörben, barátok között legyek, jól érezzem magam a kollégáimmal, ahelyett, hogy folyton a hátam mögé kelljen pislogni, meg arra figyelni, hogy kinek mit mondok..
Jaj bocs a hosszú és unalmas közbejegyzésért, csak mostanában ez foglalkoztat mindenkit. és az ok amiért leírtam, az az, hogy tegnap 3-an voltunk asby-on, én, Laurie és Ryan Reid, az a féreg. Öntelt pöffeszkedő tetű!
Na mindegy, a nap végülis eltelt, laurie aranyos lány, mindent megmutatott, hogy mit kell csinálni, meg kávéztünk, vettem egy nagyon nagyon szép új órát, ami végre megfelel a grooming leírásoknak.
1-re értem jött Patrick és Aimee, bevásároltunk a Tescoban, aztán én aludtam egy picit és elmentem Zsanival találkozni, mert már rég beszélgettünk. Náluk is zajlik az örök dráma, remélem megoldódnak a dolgaik.
Jamie tegnap elutazott Walesbe, ma van a születésnapja, hétfőig ottlesznek valami fesztiválon, remélem, hogy vigyáz magára.. Én meg ma este szlovák partiba megyek, remélem jó lesz.
Két hét múlva pedig jön TIMI!!!!

Képek mostanából.

Patrick és én



Sándorral a Paget sörözőbe



Aimee szülinapja



Aimee szülinapja után




És végül Jamie és én

Catch up.

Hosszas némaság után jelentkezem ismét. Az a helyzet, hogy akár írhattam is volna, mert volna miről, de annyira nem érdekes dolgok történtek, én meg lusta voltam..

A helyzet nagyjából változatlan, megy a pletykálás ezerrel, meg a szarkavarás, pénteken nekikezdtünk Aimée szülinapi hétvégéjének, 3 barátnője átjött Dublinból, jót buliztunk és rengeteget röhögtünk. Másnap kicsit megtörtent érkeztem a line-checkemre (a vizsgarepülésre), tök új crew, úgyhogy no2 voltam, egy vadidegen no1-nal. Szerencsére midnen simán ment (kivéve egy részeg faszit aki körbe locsolta kólával a körülötte ülőket, úgyhogy őt kellett taszigálnom előre-hátra, meg rendőrséggel fenyegetőzni..
Landolás után hazarohantam átöltözni és irány a Revs ahol a csajok már térben és időben nem voltak orientáltak, fergetegeset buliztunk, szerencsére én nem tudtam bebaszcsizni, úgyhogy a másnapi gyűlölt Kelly Morris-szal való nap viszonylag simán zajlott. Hétfőn volt az utolsó munkanap, no1-unk, Kamila elrebegte nekünk a titkot - amit már midnenki tudott eddig is -, hogy ez az utolsó napja,mert terhes. A flight közepén szegény úgy bebaszta a fejét az egyik fém boxba, hogy ömlött a vér meg felvágta a bőrt a koponyán, szegény..
Kedden az első offomon gyakorlatilag kisebb megszakításokkal végig aludtam illetve rendet teremtettem a szobámban. Este elmentem futni, viszont csalódnom kellett magamban, a megszokott 3-4 kör helyett másfél után beszartam és hazamentem lefeküdni. Még nem tudom a mai nap mit tartogat, de remélem kellemes meglepetéseket.